2016. május 31., kedd

labirintusban





Lepihennék.
De nem tudok, mert végigaludtam az egész napot.
Mégis azt érzem, hogy pihennék.
Nyugodtan, csendben.
Találkoznék már magammal.
Olyan régen nem sikerült összehozni ezt a légyottot.
Fáradt a testem, a "mindigfitteknek" nem magyarázom miért, mert úgysem értenék.
Aki meg tudja, az tudja.
Grált keresni a labirintusban.
Néha felcsillan, megmutatja az utat a legnehezebb szakaszokban.
Néha mellénk kerül valaki, akit szerethetünk.
Nagy kincs a lelkünknek.
De jönnek hátráltatók is csillogó-villogó köntösben, akiknek nincs más feladatuk, mint eltérítsenek.
Nehéz eleinte megkülönböztetni őket, csak idővel kerül felszínre igazi mivoltuk.
Hatalmas szofisták és olyan intelligenciával rendelkeznek, ami megtévesztő.
De ezek a próbák is részei az életünknek, amiből megszülethet az ideális óvatosság, előrelátás, önismeret.
Pihenek még egy kicsit.

Ha én ezt tudom"nem merek megtapadni édesanyám méhfalában". Pedig tudtam.

ÉLNI jó.



Nincsenek megjegyzések: