2016. december 13., kedd

újra




"Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja.."

Sajnos annyira hamar lerombolódik valami, ha nem vigyázunk rá.
Annyira gyorsan elveszítjük a hatalmunkat magunk felett, ha nem építjük magunkat, reggel és este nem imádkozunk, nem meditálunk.
Manapság ez nem is divatos, mert hánykolódunk az élet viharaiban, mint egy kormányos nélküli hajó.
Néha szélcsendes időt is kifogunk, de többször van heves vihar, amit valahogy átvészelünk. Ez így megy régóta, amíg rá nem jövünk, hogy bizony a lelkünk viharai felett van hatalmunk.
Nincs más lehetőségünk, mint ténylegesen nekiállni megismerni magunkat. Persze ez csak arra vonatkozik, aki már ezt így érzi, akinek a tudatossági szintje már megengedi ennek nyomatékosítását.
Mert lesznek és vannak olyanok, akik még semmiből nem akarnak tanulni, semmit nem tekintenek elég jelnek arra, hogy most morális pálforduláson kell átesniük.
Ők még ezt választják, a tudatlanság "védelmét".
Lehet egy darabig ezt választani még, de ennek is van határa, amikor már annyira kényszerítően fog szorítani a lelkünk, hogy nem tudunk mást tenni, mint térdre rogyni , térdet hajtani a sorsfeladataink előtt, ezáltal kimondani azt, hogy: "minden, ami vagyok, jutalmam és egyben büntetésem azért, ami vagyok"...ezzel kimondjuk, hogy az életünk igazságos, úgy, ahogy van.
Nincs ettől nagyobb erő, ami elindít majd bennünk egy hatalmas változást, ami majd elhozza a lelki nyugalmunkat is.
Meg kell ezt értenünk, mindenkinek meg kell értenie, mert senki sem lesz kivétel ez alól.
A sorsfordító szembesüléseink idején megérezhetjük azt, hogy az élet mindig felkínált régebben is lehetőségeket arra, hogy ideálisabb irányba változzunk.
Mindig segít ebben, de nem akarjuk ezt észrevenni.

Építsünk újra, építs újra, mert ez a dolgunk, ez a dolgod.





Nincsenek megjegyzések: