2016. december 30., péntek

hálás



https://www.youtube.com/watch?v=8dh0K9lLIUk&t=1293s
Szeretem a telet.
Szeretem, mert mélyebbre enged magamban, megengedi, hogy másképpen lássam magam.
Nehéz időszak ez, mert magunknak kell a Napot(fényt) megteremtenünk magunkban.
Nem úgy , mint nyáron, ott adott a Nap, a fény szinte minden nap(ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, honnan jöttünk és hova tartunk, elfelejtjük szellemi kapcsolatainkat).
Ezért is szeretik az emberek inkább ezt az évszakot, mert ott kevesebb a dolguk magukkal, jobban elbírják a terheiket.
Viszont én egyre jobban szeretem a telet, a szembesülések idejét, a magunkba mélyedések idejét, ahol igazi bizonyosságot szerezhetünk magunk felől is, ha nem félünk a megismerés útját választani, ahol a lámpásunkkal lépésről-lépésre világítunk magunk előtt, ahol magunkra vagyunk utalva.
Persze ez a mondat így nem fedi teljesen a valóságot, mert minél tisztábban ráébredünk Ö(é)nmagunkra, annál bizonyosabban érezzük a Megváltás erejét magunkban, a segítő szellemi hierarchia támogatását.
Csodálatos érzés az, amikor ezen bizonyosság már bennünk él, bennünk gyógyítja a lelkünket.
Ilyenkor már egyre kevesebbszer adózunk a hazugságnak, mert már nincs kedvünk az újabb baklövéseinkkel szembesülni.
Minek hazudjunk már?
Semmi értelme ennek, de ezen pálfordulásunk azt is megláttatja, hogy körülöttünk ki nem akarja magát kellő módon megismerni, ki az, aki köntörfalaz, akinek a hazugság oltárán még sok áldozata van.
Az ilyen emberek egyre jobban leválnak rólunk, nem lesz rá szükségünk, nem fogunk tőlük függeni.
Egy dolog lesz fontos számunkra, az érték.
Olyan érték, ami az őszinteség, méltóság, tisztelet , szeretet, önzetlenség oltárán teszi le az áldozatait.
Hát nem csodálatos ez?
Viszont ez a nehezebb út, a fájdalmasabb út is egyben, de ezen fájdalmak később lelkünk erejévé válnak, amiért hálásak leszünk.
Én hálás vagyok, nagyon.
Ez a hála eltölti a szívemet, lelkemet.
Érzem, hogy ez az öröm másra is át tud szállni, amit talán nem is tudnak beazonosítani, csak később, amikor majd a szembesülésük eljut egy olyan fázisba, ahol már nem szégyelli magának sem bevallani hol tart és nem szégyelli meglátni minden eddigi torzulását, amin már csak javítani akar.
Talán ez a rész, ez a szakasz egy kicsit magányos és zárkózottá tehet, de ennek is van jelentősége, értelme.
Kívánom neked, hogy szeresd magad egyre jobban, ezáltal másoknak adod meg az igazi tiszteletet, méltóságot.
Ölellek.

Nincsenek megjegyzések: