Gyógyulni vágyunk.
Mégis a túlélésért küzdünk minden nap, megfeszülve.Megfeszülünk, mert azt hisszük így kell.
Feszülve viszont csak megrekedünk.
Szabadságra vágyik a lelkünk, folyamatosan e felé mennénk, mégis akadályokat gördítünk magunk elé.
Nem vesszük észre a legnagyobb problémát magunkban.
Mi is ez?
Elfelejtettük azt, hogy a lelkünket nem táplálhatjuk olyan dolgokkal, amik a félelemből fakadnak.
Meghittségre vágyunk, szeretetre, szerelemre. bensőséges érzésekre.https://www.youtube.com/watch?v=tUR1avaoCcY
Annyira szép lenne szeretve érezni magunkat folyamatosan.
De ezt akarjuk előszörre, nem azt, hogy mi magunk szeressük magunkat kellő módon.
Sokszor hallottuk már azt, hogy "szeresd magad", de igazán nem is tudjuk, hogy kell azt csinálni.
Erre nem tanítottak meg az iskolában, de minden egyebet a fejünkbe akartak tömni.
Ebből az következett, hogy lelkünk egyre üresebbé vált, ez a hiány pedig még több hiányt teremtett, mert a külsőségek ködében már nem láthatjuk az eszenciánkat.
Most még nehezebb Advent idején.
Erre még az is rájöhet, ha valakinek egyéb nehézségei is akadnak ezen időben.
Ilyenkor felerősödnek az önostorozás érzései, felerősödnek azon érzéseink, amikkel még jobban leértékelhetjük magunkat, ha nem akarunk tudatosságot vinni az életünkbe, nem akarunk érdemi, morális változásokat.
Mindig kell a lelkünket táplálni.
Ha nem tesszük elszárad, üressé válik, ilyenkor azt érezhetjük, hogy annyira elfogyott az erőnk, hogy nem is tudjuk már ezt pótolni.
Pedig lehetséges.
Mindig van remény és adott a pillanat arra, hogy elindítsunk valami érdemlegeset.
Tapasztaltam, tapasztalom.
Ehhez kívánok neked sok erőt és kitartást.
Ha ezt a másik fél is megéli, akkor lehetséges egy stabil, tartós szeretettel teli párkapcsolat, kapcsolat.
Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése