gyertyafény2

Nehéz éjszakám volt.
Nem igazán tudom, hogy miért.
De nem érzem magam gyengének, se fáradtnak.
Tudomásul vettem mostanában azt, hogy egy olyan időszakon megyek keresztül, aminek nagy jelentősége van az életemben.

Kimondottan szeretem ezt az időszakot, mert legalább most már ténylegesen élek, ténylegesen jelen vagyok és tudatossággal figyelem, ismerem meg magam.
Volt már ilyen időszakom, de ez a mostani teljesen más, mert olyan viszonyba kerültem magammal, amit ezidáig nem tapasztaltam, nem tapasztalhattam.
Bizonyos vagyok abban, hogy ezt csakis azért érezhetem, mert a morálisabb utat választottam.
Az önfényezés csillogó-villogó útját szándékosan elhagytam, mert rádöbbentem mennyire nagy ámítás az egész, annak ellenére is, hogy ez egy olyan minta volt bennem, ami nem feltétlenül volt tudatos.
Mindennek van ideje és helye, jelenleg ezt élem meg, felszámolom ezen beidegződéseimet, ezen torzulásaimat megfigyelve változtatok.
Jó érzés látni azt, ahogy te is küzdesz, ahogy megéled önmagad és már nem szeretnéd a régit erősíteni, hanem az újat választod.
Szeretlek.
A Lényedet szeretem.
Ezáltal ismerlek és te is ismersz.
Ezt a gyertyát azért gyújtottam, hogy az új évben még jobban letisztuljanak benned, bennem a dolgok, még tisztább, őszintébb kapcsolat alakuljon ki közöttünk.
Számomra az új év ezt jelenti, azt, hogy még erősebb legyek lelkileg, még nagyobb rálátásom legyen az életemre, arra, hogy elfogadással legyek mindenre, amiben vagyok, ami jön felém.
Az új évre ezt fogom kívánni, számomra ez a legfontosabb.
Ölellek.