2016. december 4., vasárnap

vagyunk



Ismét arra  következtetésre jutottam, hogy semmi értelme felületesen csinálni bármit is.
Persze ezt is jól tudom alapból, de mindig ráébredek valamivel kapcsolatban.
A napi rutin viszont sokszor akar kizökkenteni abból, hogy tudatos maradjak.
Advent másod hetében két(ami egy) nagyon fontos dologgal kell egyezséget kötnünk.
Mik is ezek?
A megfontoltság és a mértékletesség.
Ebben az időszakban az év folyamán a legerősebben kényszeríthet bennünket az az érzés, hogy nem gondoljunk bele mélyen a dolgokba, legyünk megfontolatlanok, legyünk mértéktelenek.
Talán ez a két dolog nem is tűnik akkora bajnak, mert már megszoktuk az életünkben, holott minden bajunk egyik alapja ez.
Megfontoltság nélkül , mértékletesség nélkül éljük az életünket, mert a hedonizmusunk úgy véli, hogy ezt büntetlenül tehetjük meg, szavainkkal , cselekedeteinkkel rombolva magunkban és magunk
 körül.
Advent második hetében a megfontoltság és a mértékletesség erényét erősítjük magunkban, amikor meggyújtjuk a második gyertyát.
Persze ez nem jelenti azt, hogy az első hét erényével már nincs dolgunk, hanem inkább mind a kettőt szimbiózisban tudatosítsuk majd.
Ezek a dolgok nem kötelezőek, egyáltalán semmi és senki sem kényszerít ezen cselekedetekre, gondolatokra, érzésekre, ez a mi belső dolgunk, ez a mi legalapvetőbb feladatunk magunkért, magunk érdekében.
Aki érdemi változást szeretne az életében, aki ideális lelki stabilitást akar, annak ezen sorok nem taszítóak.
Te aki most olvasod ezen sorokat biztos vágysz a lelki nyugalomra már, arra az erőre, ami a legnehezebb időkben is melletted áll és támogat.
Én is erre vágytam és egyre tisztábban megkaptam, egyre erősebbé tette a lelkemet.
De mindezekért egyre több tudatosságot kellett belevinnem a napjaimba és a megbocsátást sem feledve.
Legnehezebb megbocsátani, mert ezen beidegződéseink jó mélyen el vannak rejtve bennünk és szinte észrevétlenül tartanak minket haragban, unszimpátiában valakivel szemben.
Megbocsátás nélkül nincs igazi lelki stabilitás sem.
Az ellenünk vétkezők sorban állnak a megbocsátásunkért.
Furcsa gondolat ugye?
De nincs annál nagyobb megkönnyebbülés, amikor bennünk a harag megszűnik, a misszióját betöltve pihenőre tér.
A szeretet így egyre nagyobb lesz bennünk, egyre nagyobb tudatossággal látjuk át az életünket és semmit sem fogunk tagadni, csak tudni, hogy megtörtént, mi meg tovább léptünk.
Egyre nagyobb lesz bennünk a mértékletesség és a megfontoltság ereje, ami kihat a családunkra, környezetünkre.
Az élet szép. Ugye?
Ha innen közelítjük meg, minden más, ebben a megközelítésben sokkal könnyebb.

Vagyunk egymásnak.

Meggyújtom veled a második gyertyát.

Nincsenek megjegyzések: