2016. december 2., péntek

első

Egyébként még mindig Advent van, Advent első hete.
Még mindig szükségünk van arra, hogy tudatosítsuk az Igazságosság erényét magunkban, hogy az igazságosságot rávetítsük az életünkre annak ellenére is, hogy nem olajozott körülöttünk szinte semmi.
Csikorog, nyikorog az életünk?
Sokan érezhetjük így, főleg egy kor után, de pontosan az elfogadás az, ami beolajozza ezt, az az erény, ami fényt visz erre a nagy sötétségre, ami a lelkünkben ezen területünkön van. Igazságos az élet, igazságos az életünk. Ha hiszed, ha nem!
Minél jobban tagadod, annál nehezebbekké válnak a dolgok.

Folyt. Köv.

Én ma reggel is meggyújtottam az első adventi gyertyát, ez a gyertya szimbolizálja bennem azt az érzést, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mi zajlik a lelkemben (vagyis nagyvonalakban csak, de ez is haladás), mennyire fontos ebben a sötét, fénytelen időszakban az, hogy a saját lámpásunkkal világítsuk meg magunk előtt az utunkat.
Minden ember feladata ez ezekben az időkben, csak annyira elfelejtettük a lényeget, hogy az automatikus gyertyagyújtáson kívül szinte nem terjed máshová a figyelmünk.
Pedig elég csak belegondolni abba, hogy  mennyire felesleges csak képmutatóan csinálni valamit, mert ezen látszat dolgoknak soha nem lesz érdemi eredménye, soha nem alakul ki belőle mély lelki biztonság, bizonyosság.
A mostani világunkban is ez a külsőségek szélsőséges hajszolása van, amiben igazi tartalom nincs, csak érvényesülési vágy, másokon való átgázolással.

Folyt.köv.

Pedig mennyire fontos lenne a magabiztosság.
De nem a vakmerőség, mert az a szélsősége a magabiztosságnak.
Mégis sokan ezt összekeverve hiszik azt, hogy ez ugyanaz és így élik az életüket.
A magabiztosságunkat egyedül a morális, tudatos változásainkkal érhetjük el, amivel már nem akarunk senkinek sem semmit bebizonyítani, csak az életvitelünkkel szemléltetni azt, hogy lehetséges más módon is élni.
Fény nélkül nincs élet. Nincs tudatosság, Nincs belátás, elfogadás.
Pedig e nélkül semmi sem fejlődik, csak stagnál, sőt hosszabb távon  rabjává válhatunk a hazugságoknak, a szélsőséges dolgoknak, a vakmerőségnek.
Betegségeink alapja ez.
Ha nem vagyunk magabiztosak, akkor a szélsőségeink felé megyünk mindig és a sokat hallott középutat nem ismerjük fel.
A középúton van a megoldás és a béke. Persze lehet, hogy háború van körülöttünk, de a mi jellemünk más lett, teljesen más látószögből tekintünk már az eseményekre.
Onnan nézzük, ahol az igazságosság erénye fakad.
Mert az élet, az életem, az életünk igazságos, bármennyire is hihetetlen.
Ezen gondolatokkal kívánok továbbra is tudatos Adventet, ha meggyújtod az első gyertyát, gondolkozz ez ezeken.
Ölellek.

ui.

"Én és az Önvalóm egyek vagyunk."
Számomra ez a mondat sokat jelent, sőt, a mostani időkben a legtöbbet.
Minden benne van ahhoz, hogy érdemi változások történjenek az életünkben, ha tudatossággal értelmezzük minden nap.
A világ által felajánlott "biztosítások", "biztonságok" haszontalanok.
Látszólag biztonságot adnak, de az igazi helyzetben szinte semmi támaszt nem adnak, mert nem is tudnak.
Hogy is tudna a lelkemnek támaszt adni egy ásványi valami?
Mégis úgy gondolják sokan, hogy ez a fordított dolog a realitás.
Hangzatos előadássorozatokba kapaszkodunk, ami stabilitást ígér, miközben a szellemet nem tudjuk megkülönböztetni a lélektől, a legnagyobb baj az, hogy az előadó sem (tisztelet a kivételnek).
Olyan embereket emelünk a magaslatokra, akikben a moralitás egy csepp szikrája nincs még meg.
Miért is?
Ezen te is elgondolkodhatsz...azért annyit elmondok, hogy ez a könnyebb, sokkal könnyebb.



Nincsenek megjegyzések: