2016. december 3., szombat

lassan

Lassan, türelmesen ismerhetjük meg önmagunkat.
Ezt nem lehet siettetni, csakis abban az ideális tempóban érdemes, amiben még nem fárad el a lelkünk a sok szembesülés közepette.
Halogatni sem érdemes, mert aminek jönnie kell, az jön is, tehát ez ellen tiltakozni ugyanaz, mintha sürgetnénk, türelmetlenül élnénk meg ezt a változást. Mind a kettő szélsőség.
Bizonyosságot szerezni magunk felől a legjobb dolog, amikor már ténylegesen belehelyeztük magunkat ebbe az isteni elrendezésbe, egyéni sorfeladataink megismerésére törekedve.

Dogmáink így egyre jobban leválnak rólunk, ez az igazi szabadság, ezt élhetjük meg úgy, hogy könnyebbek vagyunk.
Advent első hetében az igazságosság erényét tudatosítva várakozhatunk a következő hét erényének magunkba építésére.
Mi is lesz ez az erény?
A megfontoltság és mértékletesség.
Ugyanolyan fontos dolgok ezek, mint az, amikor az éltünkre úgy tudunk tekinteni, mint minden részletében igazságos életre.
ha az ember erre jószándékkal, őszinteséggel, tisztasággal rá szeretne ébredni, szeretné azt az ideális lelki változást, amitől magabiztosabb lehet, akkor bizony ezért tennie is kell.
De ezen cselekedeteket nem arról szól, hogy másnak bizonyítsunk és ezt minden nap közöljük is vele. Ez a bizonyítás magunknak szól, csendben, szépen, nyugalomban.
Manapság nagyon nehezen viselik az emberek az egyedüllétet.
Legfőképpen azért, mert ezen csendekben ott van az igazi, mély szembesülések lehetősége és ezáltali fájdalma.
Félünk a szembesülésektől, nincs olyan ember, aki ne félne, csak esetleg tagadja, hogy nagyobbnak látszódjon mások szemében.
De az már lehetséges, hogy vágyjuk a szembesülést, mert tudjuk, hogy ennek van értelme, mert ezáltal emelkedhetünk, tisztulhatunk, épülhetünk.
Talán én most ebben a verzióban vagyok, miközben tartok is sok olyan találkozástól, amiben olyan tükröket tart elém az élet, ami fájdalmat okozhat a lelkem számára.
De azt kell, hogy mondjam, hogy nem is baj ez, mert végre valami érdemi történik az életemben, ami már kiemel a posványos vízből, amiben dagonyáztam hosszú ideje.
Az élet szép, amit már többször hallhattatok tőlem, mert ezt egyre jobban így is gondolom. De ezt az érzést csak akkor érezhetjük, ha a karma igazságosságát ténylegesen , napi szinten tudjuk értelmezni, érezni az életünkön.
Szeretek élni. Igen.
Te is?
Aki ismer, az tudja min megyek keresztül, viszont ezáltal én is tudom, hogy akivel kapcsolatban vagyok, min megy keresztül.
Köszönöm, hogy vagy.

Nincsenek megjegyzések: