2016. december 24., szombat

Egy kis havat hozott az idei Karácsony. Szép ajándék erre ébredni.
Szép ajándék reggel nyugalommal ébredni, a meleg szobából az ablakon kitekinteni.
Jó érzés látni a Gyermekeimet, ahogy békésen alszanak még.
A legszebb ajándékok ezek, amikor a vágyaink szélsőségei nem kínoznak, csak egyszerűséggel megéljük a pillanatot.
Gyertyát gyújtok most és átgondolom a mai nap jelentőségét.
Az Ünnep méltóságát.
A Karácsony igazi, mély értelmét, jelentőségét.
Mert e nélkül a Karácsony csak egy olyan nap, mint a többi, csak ceremónikusan más.
Ha hagyjuk, hogy csak a felszínes ceremónia vegye át a szerepet, akkor nem értettünk meg semmit ezen Ünnep üzenetéből.
Most van itt Advent után annak az ideje, hogy tudatosítsuk, hogy egy olyan lélek születik meg Jézus testében, akit nátháni léleknek neveznek (a Fény-a gyertyák szimbolizálták ezt a Fényt Adventkor, amit mi magunk gyújtottunk, de ezáltal az erényeket is erősítettük magunkban, a lelkünkben), aki már fénye által utat mutat.
Egy olyan tiszta lélek, aki még soha nem inkarnálódott, akiben a szeretet eszenciája adott, mert nem ismeri az ellenségeskedést.
Ma ez a lélek költözik Jézus testébe, aki majd 30 évesen alkalmassá válik Krisztus lényének befogadására.
De azidáig ő nem Krisztus, csak Jézus, mert a jordáni keresztelő után nevezhetjük Jézust úgy, hogy Jézus, aki a Krisztust hordozza, tehát Jézus Krisztus, vagy Krisztus Jézus.
Ezek nagyon fontos dolgok, mert hatalmas a káosz ezen témában.
Ezen pár gondolattal kívánok áldott, tudatos, békés Karácsonyt neked! Szeretettel.
Ui: Szélsőséges illúzióim sincsenek azzal kapcsolatban, hogy ezen írás sokat lelkét érinti meg, ennek ellenére úgy érzem, hogy a haszontalanság pont az lenne, ha ezeket nem írtam volna ki most magamból . :)





Nincsenek megjegyzések: