Ima

Ima?...de melyik?...kérő, vagy hála adó?...miért is fontos ez ebben a korban?...egy párkapcsolatban.

Volt idő, amikor még tudtak az ima erejéről.
Volt idő, amikor egy családban mindenki tisztában volt ennek hatalmával és élet szépítő minőségével.
Egy harmóniában élő szellemi, lelki, testi pár önszántából, szívéből elmondta minden nap a közös imáját.
Mindenki egyénenként is imádkozott, de egy család ideális működéséhez, vagy csak a kapcsolat ideális fenntartásához nélkülözhetetlen volt a közös ima.



A közös pont, a közös pont nélkül nem működhet.



Imáinknak két nagy változata van.
Az egyik a kérő ima.
A másik a hálaadó ima.

Manapság, ha gyakorolják az egyiket, vagy a másikat használják.
Nagyon ritka az, amikor e kettő ötvözeteként imádkozunk.
Mert az igazság itt honol, pontosan ebben az ötvözetben.
Ebben az alkímiában.
A kérés és a hálaadás alkímiájában, a teremtett és a teremtő mivoltunk finom ölelésében.
Az egyik vonalon csak úgy tartják, hogy nincs beleszólásunk az életünkbe teljes teremtettségünkből adódóan, itt a túlzott alázatosság hibájába esnek.
A másik vonalon( A titok c. könyv, film vonalán) úgy tartják, hogy teremtői mivoltunkból adódóan nincs szükség alázatra. Itt az ego kap hatalmas szerepet úgy, hogy közben ezt észre sem veszik. Jelenleg ez a féle hozzáállás nagyon elterjedt.
Itt a teremtői mivoltukból eredően azt állítják, hogy mindenki Isten ezért mindenki saját maga dönti el azt, hogy mit is tegyen...a szabad választás alapján, ami mindenki privilégiuma.


Ez egy darabig működik is, de sajnos az alázatosság gyakorlása nélkül idővel(egyénenként más-más) nem tud működni.
Egy rákos sejt esete példázza ezt legjobban, amikor önmagát istenként tekintve, nem egy KÖZPONTI forráshoz viszonyítva cselekszik.
Úgy tesz, ahogy ő jónak látja.
Jelenleg is, aki ezen az állásponton éli az életét ugyan így tesz, ahogy jónak látja, nem az EGYséghez mérten, hanem, ahogy neki jó.
Ilyen esetben a test egyik területén rákos sejtek kezdenek kialakulni, ami, ha már nem tud, kellő képpen táplálkozni, áttétet alakít ki valahol a test másik területén.
Ezekben a sejtekben már nincs meg az alázat, azokhozz az egészséges sejtekhez képest, amik az EGYséghez mérten cselekszenek. Egy KÖZPONTI forráshoz viszonyítottan teszik a dolgukat ALÁZATTAL.

Van olyan oldal is, ahol csak Istenre bízzák magukat, ami csak egy darabig állja meg a helyét.
Volt idő, amikor erre volt csak szükség, amikor a feltétel nélküli, tudás nélküli hittel jól el lehetett lenni.
De jelenleg a TUDATI LÉLEK korában ez sem állja meg a helyét.
Kérni és hálát adni, tudatosan azért, aminek a teremtésében mi is részt vettünk teremtőként.
Ez a lényeg. Ez a jelenlegi kor legfontosabb TUDATOSAN kérve teremteni.



Az ima mindig fontos. A LEGFONTOSABB kapcsolat az anyagi és a szellemi között.
Jelenleg is így van és mindig így lesz, amíg ebben a fizikális testben, anyagban leledzünk.
Amikor Ádám és Éva evett a Jónak és Rossznak tudásásnak fájáról onnantól kezdve kezdtünk eltávolodni a szellemtől.
Ez törvény szerű volt. Ennek így kellett lennie.
Minden embernek meg kellett tapasztalnia azt, hogy milyen is Isten nélkül. Milyen az, amikor fizikális testben fogalmunk nincs arról, hogy van beleszólásunk abba, ami van körülöttünk és van egy olyan erő, amihez, ha szólunk ő mindig jelen van és kész arra egy megfelelő alázatot gyakorolva felé, ő megmutatja hatalmát rajtunk keresztül.
Innentől léphet be az ember életébe az, amit ma sokan gyakorolnak...A TITOK c. könyv, film...de csak innen ettől az alázattól működik úgy, hogy közben nem rákos, egos sejtekként leszünk jelen, hanem egy EGYséget szem előtt tartva, a Szeretet törvényén belül maradva teremthetünk.
Ezek a sorok már jó ideje megfogalmazódtak bennem, de ma ért el a zenitjét, ma éreztem egy álom után, hogy leírom.
Az álmomban az is megjelent, hogy, miért is lett vége egy olyan csodát ígérő kapcsolatomnak, aminek az okát eddig ilyen mélységben még nem tudtam felfogni.
Megkaptam a választ, egy másodperc alatt...abban a pillanatban összesűrűsödve megjött az ihlet.
A kapcsolatunk elején közösen imádkoztunk, ez annyira természetes volt, mint, amikor felkel a Nap.
De egyszer csak a volt párom úgy döntött, hogy már ő nem tud így együtt imádkozni.
Ez akkor nem is tűnt számomra akkora nagy bajnak, de így utólag rájöttem, hogy pontosan ez a pont volt az, amikor már nem egy felé indultunk tovább, mint az előtt.
Én próbáltam később, hogy imádkozzunk együtt tovább és mindenki külön-külön is tegye meg utána, de ez már süket önző fülekre talált.
Jelenleg ennek fényében tudok tovább lépni. Ma megkaptam egy olyan magyarázatot és ezzel párhuzamosan egy olyan tehertől is megszabadultam, ami engedi a szellemi fejlődésemet az ideális mértékben tovább.

Egy párkapcsolat lényege a közös ima.



Talán át tudtam adni a lényeget. Akinek van füle meghallja, akinek nincs....az tegyen úgy, ahogy akar.

Szeretettel.

izi