2009. április 17., péntek

Emlékszel?

Ebben a pillanatnyi kis időt sem hagyó világban talán nem árthat, ha elolvasod.




Én vagyok minden, amire valaha is szükségem (lesz)van.
Csak emlékeznem kellett.
Emlékezni arra, amikor ebbe a sűrű
Földi valóságba költöztem, ebbe a Földig érő bőr ruhába.
Amikor már derengett valami, kezdtem felismerni magamat a "másikban".

Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam de vállaltam...vállaltuk sokan.
Mindannyian.
De azt nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz.

Testetöltésünk előtt legnagyobb szeretetünkel kértük, hogy jelenlétünkel emlékeztessük egymást
igazi önvalónkra.
Ha most magadra ismersz- e sorok olvasása közben, akkor én a legnagyobb szeretetemmel megköszönöm a szinkronicitást és neked azt, hogy emlékeztethettelek ki is vagy valójában.

Ne érezd magad soha egyedül...soha.
Ez csak illúzió, mindig veled vagyunk, még akkor is, ha ez számodra most hihetetlen.
A viágban vagyunk sokan már, akik szeretni tudnak.
Tudjuk Te is közénk tartozol.
Csak ébredj föl, hogy sokkal több vagy, mint amit eddig gondoltál magadról.
Ébredj föl abból az álomból, ahol a külső tényezők mondják meg, hogy kinek tartod magad.
Te nem csak a tested vagy.
Te a fizikális testeden jóval túlmutató szeretettel teli és megbocsátással teli, elfogadás vagy, ami minden dolgot úgy tud elfogadni, ahogy van.
Minden ember feladata ez, hogy megértse.
Én most itt vagyok és emlékeztetlek.
A további a Te dolgod.
Élsz a lehetőséggel?


"...a legnehezebb feladat mind között
az angyalok eszével gondolkodni,
angyalok szavával szólni,
és angyalok módján cselekedni."

Esszénus béke evangéliuma




Szeretlek benneteket.

izi

1 megjegyzés:

Syria írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.