Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.
Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.
Ó emberek mennyire sokan ott vagyunk a kút körül és ódákat zengünk a kút vizéről.
Ezeket az ódákat réges- régen írták olyanok, akik nagyon sok időt töltöttek eme kút mellett abból kifolyólag, hogy valaki egyszer azt gondolta, hogy ez a kút csodákat rejt.
Nem is lenne baj, ha a kútban lenne víz.
De nagyon sokan azt a fáradtságot sem veszik, hogy belenézzenek.
Csak hisznek...hisznek úgy, hogy a tudatos megértés, felismerés templomát ki akarják hagyni az életükből.
Abban a hiszemben élnek, hogy a megváltás az ölükbe pottyan.
Valahol érthető is, hogy ebben a világban elfáradnak és úgy gondolják sokat dolgoznak és ezért leveszik a felelőséget magukról. A munka több órás fáradalmai mögé bújva hiszik, hogy a csoda megjelenik az életükben.
Önámítás.
Másra bízzák az üdvözülésüket.
"Egyszer élünk" hangoztatják egyesek...és ennek a mondatnak a "védelme" alatt várják, hogy valaki arany tálán odahozza nakik az élet vizét.
Sokan így élnek és bedőltek ennek a hatalmas hazugságnak.
A betegség is ennek velejárója.
A hazugsággal együtt megjelent a betegség is.
Most olyan korban élünk, ahol észre vehetjük már ezeket a félre beszéléseket.
A kezünkben és a szívünkben óriási hatalom adatott.
De ehhez be kell lépni a tudatos megismerés és felismerések templomába.
Itt ugyan fájdalmakkal és gyötrelmekkel kell szembe néznünk, de a jutalom ennek millió szorosa.
Nem állhatunk a víz nélküli kút mellett már.
Gondolkodj el egy kicsit ezen.
Mióta állsz ott?
Mióta meríted mással együtt ezt a "vizet"?
Amikor szándékodat adod a változás útjára, akkor a szíved közepéből egy forrás csörgedezni kezd.
Ez a kút a tiéd.
Ez a jutalmad.
Innen meríthetsz...bátran.
Érezheted, hogy ez a víz nem üres frázis molekulákból áll (ami ráncokat fest az arcodra), hanem élettel teli szeretet hatja át (ami kisimítja az ráncokat).
Én is most ittam...és ÉLEK.
Szeretettel.
izi
Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.
Ó emberek mennyire sokan ott vagyunk a kút körül és ódákat zengünk a kút vizéről.
Ezeket az ódákat réges- régen írták olyanok, akik nagyon sok időt töltöttek eme kút mellett abból kifolyólag, hogy valaki egyszer azt gondolta, hogy ez a kút csodákat rejt.
Nem is lenne baj, ha a kútban lenne víz.
De nagyon sokan azt a fáradtságot sem veszik, hogy belenézzenek.
Csak hisznek...hisznek úgy, hogy a tudatos megértés, felismerés templomát ki akarják hagyni az életükből.
Abban a hiszemben élnek, hogy a megváltás az ölükbe pottyan.
Valahol érthető is, hogy ebben a világban elfáradnak és úgy gondolják sokat dolgoznak és ezért leveszik a felelőséget magukról. A munka több órás fáradalmai mögé bújva hiszik, hogy a csoda megjelenik az életükben.
Önámítás.
Másra bízzák az üdvözülésüket.
"Egyszer élünk" hangoztatják egyesek...és ennek a mondatnak a "védelme" alatt várják, hogy valaki arany tálán odahozza nakik az élet vizét.
Sokan így élnek és bedőltek ennek a hatalmas hazugságnak.
A betegség is ennek velejárója.
A hazugsággal együtt megjelent a betegség is.
Most olyan korban élünk, ahol észre vehetjük már ezeket a félre beszéléseket.
A kezünkben és a szívünkben óriási hatalom adatott.
De ehhez be kell lépni a tudatos megismerés és felismerések templomába.
Itt ugyan fájdalmakkal és gyötrelmekkel kell szembe néznünk, de a jutalom ennek millió szorosa.
Nem állhatunk a víz nélküli kút mellett már.
Gondolkodj el egy kicsit ezen.
Mióta állsz ott?
Mióta meríted mással együtt ezt a "vizet"?
Amikor szándékodat adod a változás útjára, akkor a szíved közepéből egy forrás csörgedezni kezd.
Ez a kút a tiéd.
Ez a jutalmad.
Innen meríthetsz...bátran.
Érezheted, hogy ez a víz nem üres frázis molekulákból áll (ami ráncokat fest az arcodra), hanem élettel teli szeretet hatja át (ami kisimítja az ráncokat).
Én is most ittam...és ÉLEK.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése