2009. április 17., péntek

Vérszag

Ide már nem érsz el...




Ez a nap már az enyém.
Már nem álhatod el a nap fényét, ahogy eddig tetted.
Már azbeszt tested nem korlátozhatja a nap melegét.
Az élet fájához megyek.
Ide akartál te is jönni?
Te az álcsendeddel tévesztettél meg.
A lépteink zaját és az avar ropogását sem vetted valóságnak.
Pedig az út, ami az élet forrásához vezet nem zajtalan.





KARMAID SZABADSÁGOM KAPUJÁIG ELÉRTEK.
MÉG ÉRZEM ÁLMELEGSÉGED.
NÉHA-NÉHA FELKARISTOLJA BŐRÖM FELSZINÉT.
KICSORDULÓ VÉREM SZAGÁTÓL NÉHA ERŐRE KAPSZ,
DE EZ AZ ERŐ MÁR GYENGÍT TÉGED.
TÖBBET AKARSZ DE A HATÁROK KORLÁTOKAT SZABNAK.
IDE MÁR NEM KÖVETHETSZ.
VÉR SZAGRA GYŰLT TÁRSAIDDAL MARADSZ.
EZ A SORSOD, AMÍG AZ ÉLET ZAJÁT MEG NEM ÉRTED.

izi


1 megjegyzés:

Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.