2009. április 17., péntek

Repülj

Csak hallgasd és...



http://www.youtube.com/watch?v=nSFKGAQpmi8


Belemerülök.

Érzem a testem, érzem, hogy a billentyűzetet most is leütöm, miközben ezt a gondolatot gondolom.

Arra gondolok, hogy milyen sokan vagyunk itt a Földön és milyen sokan vágyunk a szeretetre.
Most könnybe lábad a szemem, mert valami belül így reagál...könnyel telik meg a szemgödröm és már nem tudja magában tartani...kibuggyan és végig folyik az arcomon.
Belül nem vagyok se férfi se nő. Belül egy vagyok mindennel. Most hallgatom ezt a zenét és ez ihlet tovább. Repülj...ezt súgja és feledkezz meg arról, ami bánt.
Hisz nincs is olyan, hogy bánat, csak mi képzeljük itt a KÉTségeink közben. Azt gondoljuk, hogy ezek mi vagyunk.
Arra gondolok, hogy milyen sokan is vagyunk és milyen szép és jó érzés lenne, ha mindenki most ebben a pillanatban megértené azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ekkor egy csoda történne, nem mintha nem lenne csoda minden pillanatban körülöttünk.

Én most megélem ezt a csodát. megélem mindenki helyett, hogy megélhessük együtt.

Mert hiszem és érzem, hogy sok csodálatos lény van itt a Földön, köztük Te is, aki most olvasod ezt az írást.

Gondoltál már arra, hogy te sokkal több vagy, mint, amit eddig gondoltál magadról?

Én tudom, én már tudom.

Gyere repülj velem és éld meg ezt a csodát.

Itt minden békés...érzed?

Erre vágyunk a szívünkben, erre emlékszünk, csak nem helyén való dolgokat cselekszünk, ami eltávolít ettől az eszenciától.

Egyek vagyunk mind.

A harmónia már a miénk.

Maradj még itt velem, ne menj.


Gyere minden este el hozzám és varázsoljunk.

Ez a varázslat mindenkié...mindenki tud repülni.

Amikor legyőztük a nehézségi erőt és először felálltunk, megtörtént az a pillanat, amit mindenki jól az emlékezetébe vésett, hogy később felidézhesse.

Felidézhesse, hogy a következő lépésként már fel is emelkedhessen.

Legyőztük akkor...most is legyőzzük és repülünk. Én már érzem.

Most mindenkihez, aki olvasni fogja ezt az írást és most alszik odaszállok és a fülébe súgom: "Már emlékszel, már megnyugodhatsz, itt minden rendben van, gyere és olvasd el ezeket a sorokat, hogy bebizonyosodjon, hogy az álmok igazak".

Mert nincs már idő.

Csak a jelen van.

Ez a mindent egybefogó csodálatos pillanat, amiben nincs Te meg én.

Köszönöm, hogy eljöttél és velem vagy.


Szeretettel.

izi

Nincsenek megjegyzések: