A szüleinkről alkotott kép mondanivalója. Szüleimnek, akiket végtelenül szeretek.
Anyánkról és Apánkról alkotott képünk, a Teremtő női és férfi aspektusához fűződő viszonyunkat tükrözi.
Sokunkban ez ellenállást fejt ki.
Nem tudjuk elfogadni ezt a tényt.
Pedig, amikor ebbe a testbe beleszülettünk, pontosabban amikor egy sejtünkbe éteritásként megjelent szellemünk még jól tudtuk ezt.
Jól tudtuk miért is választjuk szüleinket.
Pontosan ők azok, akik a legjobban , a legnagyobb szeretetükkel tudják megmutatni nekünk azt a diferenciát vagy éppen a hasonlóságot, ahogy szerintünk isten viszonyul hozzánk.
Ezt nagyon jól tudtuk, hogy ők erre a legalkalmasabbak.
Hiszen ezért is választottuk őket.
Sokszor volt úgy az életemben, hogy nagyon haragudtam rájuk.
Olyan dolgokat tettek velem, amit úgy éreztem, hogy nem helyes.
Ennek ellenére tisztán szerettek engem.
Meggyőződésük szerint cselekedtek, ahogy az ő szüleik is nevelték őket.
Sok konfrontáció eredményeként néha-néha jobbá vált közöttünk a viszony.
Ahogy cseperedtem és önállósodtam egyre nagyobb szakadék tátongott közöttünk.
Én az egészséges életmód felé mentem ők még maradtak a beidegződött tudatlan életvitelük mellett.
Bennem egy örök lázadót láttak, aki minden szabályt felrúg.
Nem ettem húst és ez nagyon bántotta őket.
Sokszor beszéltem nekik arról, hogy változtatniuk kellene az életmódjukon, hogy egészségesek maradhassanak sokáig.
De ők ezeket a dolgokat nem fogadták be.
Haragudtak rám.
Tudom félelmükben tették, azt hitték, hogy a testem leépül...a szeretetük vezérelt.
Nem ellenkezhettem magammal, mert azt éreztem, hogy, ha úgy élek, ahogy a szüleim, akkor elveszek.
Én úgy éreztem, hogy nagyon erőszakosan akarják rámerőltetni azt, amit jónak látnak.
Én elindultam ezen az úton ők maradtak ott, ahol jónak látták.
Egyre több információval gazdagodva vissza igazolt az élet.
Egyre több hasonló gondolkodású emberrel találkozva kezdtem magam elfogadni.
Sokszor voltak kételyeim, hogy jól cselekszem-e.
Ezek a pillanataim akkor voltak, amikor gyenge voltam, amikor nem figyeltem magamra kellőképpen, egészségtelenül táplálkoztam és hagytam, hogy az ítéleteim rabságba ejtsenek.
Igen, ezek a tényezők nagyon hatnak ránk.
Lerombolhatnak sok mindent, ha nem maradunk tudatosak.
Ezt kell megtanulnunk mindannyiunknak.
Voltak jó és rossz napjaim.
Kinek nem?
De, ahogy tudatosabban éltem, egyre többször megjelent az életemben a béke.
Egyre többször érezhettem a megnyugvást, a "minden rendben" érzést.
Ilyenkor olyan erők kerítetek hatalmukba, amilyenekkel még nem találkoztam.
Éreztem, hogy sokkal több vagyok, mint amit eddig gondoltam magamról.
Éreztem, hogy a teremtő és köztem lévő viszony javul.
Nyitottabbá váltam és felfedeztem sok olyan csapdát az életemben, ami félre vezetett.
Ezen csapdák közül az ÍTÉLKEZÉST emelném ki legjobban.
Hatalmas csapda.
Magunkat többre tartva másoktól ítélkezünk.
Egónk ilyenkor örömmámorban fürdik.
Amikor belátóbbak leszünk, egyre több hibánkat felfedezzük.
Minden hibánk az EGYségtől távolít el.
Minden hibánk a teremtővel való viszonyunkon ront.
Itt jönnek a szüleink a képbe.
Ők pontosan ezt a képet mutatják meg nekünk legnagyobb szeretetükkel, azt tükrözik nekünk, hogy milyen hibánkkal nem azonosultunk még.
Ahogy tisztultak a gondolataim és felülírtam a régi beidegződéseimet, azt vettem észre, hogy ha ilyenkor megyek a szüleimhez mindig egyetértésben vagyunk.
Az ELFOGADÁS tükrét tartják nekem.
Eleinte nem értettem ezen tükrök szakrális jelentését, de idővel ezek kifinomultak.
Meg tudtam érteni a jelentésüket, ahogy más is megértheti.
Jól tudtam, ha nem vagyok elfogadó állapotban és úgy találkozom szüleimmel, akkor nem is várhatok többet, mint ÍTÉLETET tőlük.
Tudom ezek a mondatok egy kicsit furán hangozhatnak, de ezek tapasztalatok.
Az életem tapasztalatai.
Miért is írtam ma erről?
Az adta az apropót, hogy Édesapám ma átjött és annyira kedves volt, hogy még soha. Hozott pizzát és nudlit, amit az Édesanyám készített. Vett a gyerekeknek Milka csokit és hozzá fűzte, hogy a boltban járt és eszébe jutottak az unokái. Ilyen dolgot csak névnapokon és egyéb ünnepeken tett csak.
A hétköznapokban nem lehetett a régi törvényei szerint ilyet csinálni.
Szóval hozott pizzát is, amin már nem volt hús, csak sajt és ananász.
Nem hittem a szememnek.
Nem akartam elhinni, hogy anyukám ilyen pizzát csinált...nekünk.
Valami csodálatos érzés kerített hatalmába.
Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy valami megváltozott.
Megváltozott bennem és ennek tükreként a világomban.
A gondolati rezgést(frekvenciát) követi a forma(az élet kikristályosodási minősége).
Nem a szüleimnek kell változniuk, hanem nekem.
A szüleink mindig csak azt mutatják nekünk, hogy milyen a viszonyunk a teremtővel.
Mást nem tudnak mutatni.
Ma kaptam egy óriási ajándékot.
A szüleim megmutatták nekem, hogy a teremtővel megtaláltam a harmóniát.
Felemelő érzés.
Gyógyító érzés.
Ezt minden sejtemben érzem és ezt sugárzom felétek, hogy érezzétek. Aki nyitott szívű érezni fogja és tovább lép.
A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB:-)
Szeretettel.
izi
Anyánkról és Apánkról alkotott képünk, a Teremtő női és férfi aspektusához fűződő viszonyunkat tükrözi.
Sokunkban ez ellenállást fejt ki.
Nem tudjuk elfogadni ezt a tényt.
Pedig, amikor ebbe a testbe beleszülettünk, pontosabban amikor egy sejtünkbe éteritásként megjelent szellemünk még jól tudtuk ezt.
Jól tudtuk miért is választjuk szüleinket.
Pontosan ők azok, akik a legjobban , a legnagyobb szeretetükkel tudják megmutatni nekünk azt a diferenciát vagy éppen a hasonlóságot, ahogy szerintünk isten viszonyul hozzánk.
Ezt nagyon jól tudtuk, hogy ők erre a legalkalmasabbak.
Hiszen ezért is választottuk őket.
Sokszor volt úgy az életemben, hogy nagyon haragudtam rájuk.
Olyan dolgokat tettek velem, amit úgy éreztem, hogy nem helyes.
Ennek ellenére tisztán szerettek engem.
Meggyőződésük szerint cselekedtek, ahogy az ő szüleik is nevelték őket.
Sok konfrontáció eredményeként néha-néha jobbá vált közöttünk a viszony.
Ahogy cseperedtem és önállósodtam egyre nagyobb szakadék tátongott közöttünk.
Én az egészséges életmód felé mentem ők még maradtak a beidegződött tudatlan életvitelük mellett.
Bennem egy örök lázadót láttak, aki minden szabályt felrúg.
Nem ettem húst és ez nagyon bántotta őket.
Sokszor beszéltem nekik arról, hogy változtatniuk kellene az életmódjukon, hogy egészségesek maradhassanak sokáig.
De ők ezeket a dolgokat nem fogadták be.
Haragudtak rám.
Tudom félelmükben tették, azt hitték, hogy a testem leépül...a szeretetük vezérelt.
Nem ellenkezhettem magammal, mert azt éreztem, hogy, ha úgy élek, ahogy a szüleim, akkor elveszek.
Én úgy éreztem, hogy nagyon erőszakosan akarják rámerőltetni azt, amit jónak látnak.
Én elindultam ezen az úton ők maradtak ott, ahol jónak látták.
Egyre több információval gazdagodva vissza igazolt az élet.
Egyre több hasonló gondolkodású emberrel találkozva kezdtem magam elfogadni.
Sokszor voltak kételyeim, hogy jól cselekszem-e.
Ezek a pillanataim akkor voltak, amikor gyenge voltam, amikor nem figyeltem magamra kellőképpen, egészségtelenül táplálkoztam és hagytam, hogy az ítéleteim rabságba ejtsenek.
Igen, ezek a tényezők nagyon hatnak ránk.
Lerombolhatnak sok mindent, ha nem maradunk tudatosak.
Ezt kell megtanulnunk mindannyiunknak.
Voltak jó és rossz napjaim.
Kinek nem?
De, ahogy tudatosabban éltem, egyre többször megjelent az életemben a béke.
Egyre többször érezhettem a megnyugvást, a "minden rendben" érzést.
Ilyenkor olyan erők kerítetek hatalmukba, amilyenekkel még nem találkoztam.
Éreztem, hogy sokkal több vagyok, mint amit eddig gondoltam magamról.
Éreztem, hogy a teremtő és köztem lévő viszony javul.
Nyitottabbá váltam és felfedeztem sok olyan csapdát az életemben, ami félre vezetett.
Ezen csapdák közül az ÍTÉLKEZÉST emelném ki legjobban.
Hatalmas csapda.
Magunkat többre tartva másoktól ítélkezünk.
Egónk ilyenkor örömmámorban fürdik.
Amikor belátóbbak leszünk, egyre több hibánkat felfedezzük.
Minden hibánk az EGYségtől távolít el.
Minden hibánk a teremtővel való viszonyunkon ront.
Itt jönnek a szüleink a képbe.
Ők pontosan ezt a képet mutatják meg nekünk legnagyobb szeretetükkel, azt tükrözik nekünk, hogy milyen hibánkkal nem azonosultunk még.
Ahogy tisztultak a gondolataim és felülírtam a régi beidegződéseimet, azt vettem észre, hogy ha ilyenkor megyek a szüleimhez mindig egyetértésben vagyunk.
Az ELFOGADÁS tükrét tartják nekem.
Eleinte nem értettem ezen tükrök szakrális jelentését, de idővel ezek kifinomultak.
Meg tudtam érteni a jelentésüket, ahogy más is megértheti.
Jól tudtam, ha nem vagyok elfogadó állapotban és úgy találkozom szüleimmel, akkor nem is várhatok többet, mint ÍTÉLETET tőlük.
Tudom ezek a mondatok egy kicsit furán hangozhatnak, de ezek tapasztalatok.
Az életem tapasztalatai.
Miért is írtam ma erről?
Az adta az apropót, hogy Édesapám ma átjött és annyira kedves volt, hogy még soha. Hozott pizzát és nudlit, amit az Édesanyám készített. Vett a gyerekeknek Milka csokit és hozzá fűzte, hogy a boltban járt és eszébe jutottak az unokái. Ilyen dolgot csak névnapokon és egyéb ünnepeken tett csak.
A hétköznapokban nem lehetett a régi törvényei szerint ilyet csinálni.
Szóval hozott pizzát is, amin már nem volt hús, csak sajt és ananász.
Nem hittem a szememnek.
Nem akartam elhinni, hogy anyukám ilyen pizzát csinált...nekünk.
Valami csodálatos érzés kerített hatalmába.
Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy valami megváltozott.
Megváltozott bennem és ennek tükreként a világomban.
A gondolati rezgést(frekvenciát) követi a forma(az élet kikristályosodási minősége).
Nem a szüleimnek kell változniuk, hanem nekem.
A szüleink mindig csak azt mutatják nekünk, hogy milyen a viszonyunk a teremtővel.
Mást nem tudnak mutatni.
Ma kaptam egy óriási ajándékot.
A szüleim megmutatták nekem, hogy a teremtővel megtaláltam a harmóniát.
Felemelő érzés.
Gyógyító érzés.
Ezt minden sejtemben érzem és ezt sugárzom felétek, hogy érezzétek. Aki nyitott szívű érezni fogja és tovább lép.
A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB:-)
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése