Érzés

Sokunkat bánt valami, sokszor nem is vesszük már észre, hogy elkezdődött a kínszenvedés, mert annyira megszoktuk. Erről szól ez a kis írás.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.




Sokszor váratlanul megjelentél, nem figyelmeztettél, nem írtad meg, hogy jössz.
Alattomosan, amikor nem számítottam rád megjelentél.
Sokszor már csak akkor vettelek észre, amikor már majdnem meghaltam, amikor belémdöfted a késed és a vér végigcsordult a lelkemen.
Miért vagy ilyen, miért nem vagy egyenesebb...miért nem figyelmeztetsz, hogy jössz?
Honnan kapod az erődet...mi táplál?
Miért jó ez neked?
Valami kéj hajt téged, hogy fájdalmat okozz?
Tudom nem csak velem tetted ezt.
Te tényleg ilyen vagy?...vagy csak én hívtalak elő és Te a megegyezésünk szerint így cselekedtél?
Gyere érzés.
Vonulj át rajtam.
ÉREZLEK.
Szeretnéd, hogy féljek tőled...tudom.
Már sokszor becsaptál.
ÉRTELEK...tudod már ÉRTELEK....már nem vagy akkora hatással rám, mint régebben.
FIGYELEK...érted FIGYELEK.
Ezt az erőt kaptam, talán nem is kaptam, mert álítólag már meg volt, csak elő kellett hívnom, emlékeznem kellett rá.
Biztos voltál eddig magadban, hogy nem ismerhetlek fel. Jól álcáztad magad.
Eddig...csak EDDIG.
Érzem, még van erőd...de ez az erő közel sem olyan, mint az én erőm és azoknak az ereje, akik már nem dőlnek be neked.
A MI erőnk folyamatosan NÖVEKSZIK és a tiéd CSÖKKEN.
Ezt már nem tagadhatod, pedig tudom, hogy tagadni fogod.
Ez a te stílusod, de lerántjuk közösen rólad a leplet.
Gyere várlak, várunk.
Szembe nézünk veled és már nem a sötétben, hanem a fénynél.
Ott megláthatjuk ki is vagy valójában.
Gyere...
Gyere EGYezzünk ki...gyere átölellek.



Szeretettel.
izi