Minden ide összpontosul...pontosan ebbe a pillanatba...
http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&feature=related
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja, hogy "elég volt".
Több életeinken keresztül keresünk valamit, tudattalanul...ezt nem is tudjuk, de mégis ezt a keresést tükrözi minden cselekedetünk.
Lényegtelen, hogy , hogyan is éltünk...csavargók voltunk vagy gazdagok...mindegy.
A PERIFÉRIÁINKON jártunk s keltünk.
Itt bolyongtunk eltávolodva a középpontunktól.
Néha-néha derengett valami...valami fényesség az elménkben.
Szerettük ezt az érzést, de nem tudtuk hová tenni.
Ahhoz volt hasonlatos, mint amikor Anyukánk kezét foghattuk.
Ezek a pillanatok adtak erőt, hogy tovább dagonyázhassunk a felületességeinkben.
Akadtak erre bőven társaink minden életünkben.
"Csak egyszer élünk" világban adtunk az élvezeteknek, hedonista módon teltek napjaink.
Voltak olyan életeink is, ahol a szegénységi fogadalmaink miatti rabigánkat húztuk.
Erre is megtaláltuk a megfelelő társainkat.
A periférián éltünk, de derengett valami...ott belül a szívünkben.
Megtanultunk imádkozni...vagy valami hasonlót.
Éreztük, hogy ebben van valami...itt valami mást is találhatunk, valami édesebbet, illatosabbat, békésebbet.
De sokszor vissza estünk.
Következő életünkben learattuk előző életeink megérdemelt gyümölcseit.
Sokszor találkoztunk ugyanazon lelkekkel, akikkel előtte, de már más testben voltak jelen...volt, amikor rájuk ismertünk és volt, hogy nem.
Volt, hogy pofon ütöttek és nem értettük, hogy miért.
Fel sem merült bennünk, hogy egy másik inkarnációnkban mi is pofon vágtuk őt.
Ráadásul örvendezve a fájdalmán.
Ilyenek voltunk...
De minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja "elég volt".
Ilyenkor összpontosul bennünk minden fájdalom.
Ránk szakad az KÉTség...és felkiáltunk...segíts ÉG!
Szólunk egy magasabbhoz, ami erőt ad...már sejtjük, hogy ez az erő nem csak kint van, hanem bent is...ott legbelül a szívünkben.
A MAGunkban van ez az erő.
A MAG a szívünkben van.
Csak mutass MAGadra...mond ki, hogy én vagyok...meglátod mindig oda mutatsz, pontosan a szívedre...nem a fejedre és nem más testrészedre.
Az erőnk helyére mutatunk, ahonnan kihajt majd a MAG...MAGunk leszünk végre.
Ebben a magban van az ESZENCIÁNK...ebben a MAGban van kódolva az új ember.
Minden információ benne van, az új élethez.
Ez a mi ESZENCIÁNK...ez vagyunk mi.
Itt már nem kell megfelelni...itt már csak adni tudod MAGod.
Szeretettel vagy teli.
Megérted, hogy minden életed erre a pillanatra készített föl.
Ez a világ legnagyobb csodája.
Ez minden...itt csend van.
Szeretettel.
izi
http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&feature=related
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja, hogy "elég volt".
Több életeinken keresztül keresünk valamit, tudattalanul...ezt nem is tudjuk, de mégis ezt a keresést tükrözi minden cselekedetünk.
Lényegtelen, hogy , hogyan is éltünk...csavargók voltunk vagy gazdagok...mindegy.
A PERIFÉRIÁINKON jártunk s keltünk.
Itt bolyongtunk eltávolodva a középpontunktól.
Néha-néha derengett valami...valami fényesség az elménkben.
Szerettük ezt az érzést, de nem tudtuk hová tenni.
Ahhoz volt hasonlatos, mint amikor Anyukánk kezét foghattuk.
Ezek a pillanatok adtak erőt, hogy tovább dagonyázhassunk a felületességeinkben.
Akadtak erre bőven társaink minden életünkben.
"Csak egyszer élünk" világban adtunk az élvezeteknek, hedonista módon teltek napjaink.
Voltak olyan életeink is, ahol a szegénységi fogadalmaink miatti rabigánkat húztuk.
Erre is megtaláltuk a megfelelő társainkat.
A periférián éltünk, de derengett valami...ott belül a szívünkben.
Megtanultunk imádkozni...vagy valami hasonlót.
Éreztük, hogy ebben van valami...itt valami mást is találhatunk, valami édesebbet, illatosabbat, békésebbet.
De sokszor vissza estünk.
Következő életünkben learattuk előző életeink megérdemelt gyümölcseit.
Sokszor találkoztunk ugyanazon lelkekkel, akikkel előtte, de már más testben voltak jelen...volt, amikor rájuk ismertünk és volt, hogy nem.
Volt, hogy pofon ütöttek és nem értettük, hogy miért.
Fel sem merült bennünk, hogy egy másik inkarnációnkban mi is pofon vágtuk őt.
Ráadásul örvendezve a fájdalmán.
Ilyenek voltunk...
De minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja "elég volt".
Ilyenkor összpontosul bennünk minden fájdalom.
Ránk szakad az KÉTség...és felkiáltunk...segíts ÉG!
Szólunk egy magasabbhoz, ami erőt ad...már sejtjük, hogy ez az erő nem csak kint van, hanem bent is...ott legbelül a szívünkben.
A MAGunkban van ez az erő.
A MAG a szívünkben van.
Csak mutass MAGadra...mond ki, hogy én vagyok...meglátod mindig oda mutatsz, pontosan a szívedre...nem a fejedre és nem más testrészedre.
Az erőnk helyére mutatunk, ahonnan kihajt majd a MAG...MAGunk leszünk végre.
Ebben a magban van az ESZENCIÁNK...ebben a MAGban van kódolva az új ember.
Minden információ benne van, az új élethez.
Ez a mi ESZENCIÁNK...ez vagyunk mi.
Itt már nem kell megfelelni...itt már csak adni tudod MAGod.
Szeretettel vagy teli.
Megérted, hogy minden életed erre a pillanatra készített föl.
Ez a világ legnagyobb csodája.
Ez minden...itt csend van.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése