hyperszónikus

Mindig változom...most is.
Hihetetlen erővel tör rám ilyenkor az, hogy mindent felégessek magam után.
Kiüresedtem.
De ez mindig helyet ad valaminek...

http://www.youtube.com/watch?...index=93

Sokszor gyűlölöm ezt a helyzetet, de én egyeztem bele...én egyeztem bele ebbe a hyperszónikus sebességű tapasztalásba.
Az nyegle énem sajnálja magát...ismerem már.
Megjátssza, hogy babusgassák egy kicsit...holott már annyiszor úgy érezte, hogy vesztett, mégsem halt bele.
Semmi értelme a búslakodásnak...ez amúgy is már egy sokkal másabb búslakodás, mint életem fiatalabb szakaszaiban.
De ez az a differencia, amit ildomos felfedeznünk.
Egyszer eljutunk abba az egységbe, ahol nem fáj semmi.
Mindennel azonosak vagyunk, mégis megmarad az éntudatunk...nem a nyegle én...hanem a tudatos én.

http://www.youtube.com/watch?...aynext=2

Az igazi erőnk ezekben a próbákban edződik meg...mindent felégetni, hogy minden a miénk legyen.

Aki érti, az érzi.

izi