Ki az bennem aki már nem enged?...honnan ismerlek Téged?...mindig érzem a jelenléted.
Ki vagy Te, aki megint, ha gőgöm ural és mindig időben figyelmeztetsz hogy nem helyén való az út, amin járok?
Te vagy aki szárnyaidat lazán körém fonod és szorosabban ölelsz, ha szemem gödréből könnycsepp hull.
Szeretlek Téged.
Sokáig nem tudatosult bennem, hogy velem vagy...sokáig éreztem magam árván.
Elhagyatva ebben a világban, miközben úgy éreztem, hogy nem értem az Embereket.
Most már tudom, hogy éreznem kellett ezt a fájdalmat, hogy megismerjem ilyen szempontból is magam.
Kérlek ölelj szorosan hogy elviseljem azt, ami adatott nekem.
Szeretettel,
izi
7 megjegyzés:
Megjegyzés küldése