Ismét hagytam, hogy egy kicsit összekuszálódjon a lelkem.
Ezek persze már apróságok azokhoz képest, amiket hajdanán átéltem.
A reggeli marcangoló érzéseknél nem kaptam protekciót, ezért is szépen helyre billentettem magam a megszokott, sokszor frissített módszereimmel.
Érdekes tapasztalásokon megyek mostanában keresztül. Egyre jobban letisztulnak a dolgok bennem és egyre világosabban látom értelmét az életemnek.
A hiábavalóság érzései már nem akkora erővel tudnak hatni rám, ha hatnak is van bennem annyi erő, hogy észre veszem őket időben és átformálom őket.
Mindenkinek egyszer el kell ehhez a ponthoz érnie az önmegismerése útján...ahogy nekem is el kell majd érnem oda, ahová még nem jutottam el és esetleg már egyesek jobban rálátnak az életemre az által, hogy már átestek ezeken a szituációkon, amiben én vagyok mostanság.
Ez nem verseny.
A legnagyobb dolgunk a Földön ez, hogy egyre jobban tisztában legyünk magunkkal és azzal, hogy a tudatalattinkból felszínre jövő dolgainkat nem mindig szeretjük bevallani magunknak és ez által olyan élethelyzeteket vonzunk be, amiben pont azzal szembesülünk, amit nagyon utálunk.
Addig, amíg ezt magunkban el nem fogadjuk, amíg nem integráljuk, addig szembe fog jönni velünk és bántásnak vesszük azt.
Érdekes, amikor a lelkem kesze-kuszaságát érzem, akkor az íróasztalomon is káosz van.
Persze ezzel is tisztában vagyok jó ideje, de mégis rácsodálkozom, hogy tényleg így van mindig.
Egyénenként más és más az, ami jelezheti(kívül) ezt a rendezetlenséget a lelkünkben.
Mindenesetre most már béke van bennem...érzem azt a tiszta őszinte erőt magamban, ami mindig reményekkel telve enged tovább a napomon...az íróasztalomon is rendet tettem:-)
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése