felejtek

Ezen életemben annyi minden történt velem, sűrített verziót választottam.
Sokszor éreztem azt, hogy mekkora ökör voltam, hogy ezt én választottam.
Utána mindig megbékéltem a helyzetemmel.
Most tényleg érvényes nagyon az a kedvenc mondásom, hogy "semmi sem állandó, csak a változás".
Fura, hogy ebben a bizonytalanságban bizonyos vagyok.
Talán ezt így soha nem is tudtam volna kifejezni zsigerből, ha nem érezném át teljesen.
Ott tartok, hogy semmit sem bánok, nem csak úgy megszokásból mondom, hanem így érzek.
Arra gondoltam, hogy talán érzéketlenné váltam és nem is értettem magam, hogy miért is változnak meg az érzéseim pillanatok alatt.
Egyáltalán nem vagyok érzéketlen, csak inkább sokkal hamarabb rájövök arra, hogy mi szolgál engem és mi nem. Ez talán sokakban önzőségként csapódhat le, de erre csak azt mondhatom, hogy, ha így csapódott le, akkor ezzel még van dolga.
Szeretem az Embereket, de nem bánthatom tovább magam csak a másik kedvéért.
Eleget bántottam.
Érdekes, hogy annyi mindenre nem emlékszem már, nem is tartom fontosnak, hogy emlékezzek rá.
Ezért is azt sem bánom, hogy, ha nem marad semmi emlék.
A fényképekhez sem ragaszkodom.
Amúgy is változik a testünk...változik minden.
Ennek ellenére ha mégis eszembe jut nem tiltakozok már semmi ellen.

Csak ez a pillanat a fontos...

Sokan úgy vélik, hogy az emlékeikbe kapaszkodva lehetnek csak önmaguk.
Csak attól érezhetik annak magukat, amik.
Persze azok az események vezéreltek ide, ahol most vagyok...de a szerepüket megtették.
Nincs szüksége senkinek rájuk...persze ezt nagyon nehéz elfogadni.
Én úgy vélem, hogy nem baj, ha nincsenek nagy emlékeim, úgy vélem így sokkal könnyebb vagyok.

Érdekes egy érzés ez, de ez van.
Ez nem struccpolitika.

Ez a szabadság.

Szeretettel,
izi