folyamat

Ha egy olyan Emberrel találkozunk, aki megértéssel, érdeklődéssel van a világ felé, akkor ez egy olyan előző életet sejtet, amiben nagyon sok öröm volt...amit egy olyan élet előzött meg, amiben már kifejlesztette a szeretet...
Tehát azt az életet, amiben már megértés van a világ felé nem adják ingyen.
Ezért meg kell dolgoznunk...ezért sem igaz az, hogy az egyik pillanatról a másikra megváltozunk...ideiglenesen lehetséges, de csak ideiglenesen.
Stabilan, csak akkor, ha tudatosan, tiszta, őszinte szándékunk van...amiben kitartóak maradunk.
Elkezdeni soha sem késő.
Elkezdeni egy kicsit szeretettel meglátni a dolgokat.
Ez sokaknak úgy tűnik, hogy erőltetés...pedig valahol el kell kezdeni...ha valaki nem tudott még szeretettel a világ felé tekinteni, annak itt az ideje.
Lehet, hogy nem lesz egyszerű és úgy érezhetjük, hogy fölösleges.

Egy dologgal viszont nem árt tisztában lennünk...SEMMI NEM FÖLÖSLEGES.
A világ persze azt fogja állítani, hogy fölösleges, ha nincs látszata, akkor minek?

Amit ma elültetsz, azt arathatod később...lehet, hogy nem gyors lefolyású lesz a dolog, de valamibe akkor is belekezdtünk...egy olyan dologba, aminek nagyon sok hasznát vesszük később.

De, ha folyamatosan bedőlünk azon propagandának, hogy aminek rögtön van látszata, csak az az igaz...akkor újra abba a gödörbe esünk, amibe mindig is estünk.

Ha már csak egy kevéske ideig sikerül az ellenségeinkre szeretettel gondolnunk, azzal már óriási dolgot tettünk.
A dolgok a szellemi régióban oldódnak és kristályosodnak ki majd később, ha van rá tiszta, őszinte szándékunk...ha a korunkra jellemző türelmetlenségünk nem veszi át az uralmat a dolgok felett.

Én személy szerint tiszta, őszinte szándékkal kezdem a napjaimat.
Nem mindig sikerül olyan hatékonyan a dolgokhoz hozzá állnom, de ez nem keserít már el.
Voltak idők, amikor elkeserített.
Nincs ezzel semmi baj, majd szép lassan belénk ivódik az a mentalitás, amiben alapból szeretettel viszonyulunk a világhoz.
Hogy hol tartok most?...hogy hol tartasz most?
Mindenkinek meg kell barátkoznia önmagával és a helyzetével...más a karmikus hátterünk, ezért más a megoldási képességünk is.
A lényeg az, hogy mindig tiszta, őszinte szándékunkat fejezzük ki a felé, hogy szeretettel tudjunk a világ felé tekinteni (persze ezzel egy időben magunk felé is).
Ha így cselekszünk, akkor a következő életünkben már sok örömet tapasztalhatunk, amit követ egy olyan stabil élet, amiben megértéssel vagyunk a világ felé.

Számomra ez teljesen logikus...számomra ez teljesen érthető.


Ha viszont egy olyan Emberrel hoz minket össze a sors, aki örök elégedetlen, akiben nincs semmi élet, változtatásra való hajlam, akkor ez azt feltételezi, hogy az előző életében sok fájdalmas pillanatot élt meg, mert az életében mindenre fájdalommal tekintett.
Ez a viselkedés minta, viszont egy olyan előző életet feltételez, amiben nagyon sok volt a gyűlölködés.
Aki gyűlölködéssel tölti el az életét, az valószínű, hogy a következő életében nagyon sok fájdalmat tapasztal, fájdalommal tud csak a világra tekinteni, ami később egy olyan életet eredményez, amiben semmi hajlandóság nem lesz a változásra, amiben éretlenség és megátalkodottság lesz jelen.

Minden teljesen logikus és érthető.

Igen...csak akkor változik a világ, ha mi magunkban kifejlesztjük a szeretetet, amihez őszinte, tudatos, kitartó életvitel szükséges.

Mikor nem változik helyén való irányba a világ?
Akkor, ha gyűlölködünk...ilyenkor ennek a magját ültetjük el...nem is várhatunk semmit az élettől, ami az értékünket tükrözné.

Szeretettel,
izi