2010. augusztus 20., péntek

az érzésekről



Van, akinek az elalvása nehezebb a rossz érzéseitől...akad aki éjszaka ébred fel, mert valami fránya érzés nem hagyja aludni...és a harmadik verzió az, amikor reggel, felébredésünkkor kínoznak meg ezek az érzések.

Előfordulhat valamilyen keverék is, de ez csak rövid idejű.
Általában az egyik jellemző.

Ezeknek mindnek megvannak a lelki hátterei de nem is erről szeretnék most írni, hanem arról, hogy mennyire nehéz is ilyenkor felismerni azt, hogy van lehetőségünk felülírni ezen bántó érzéseinket.

Sokunknak fel sem tűnik, hogy mikortól kezdenek rosszabbul lenni. Az alvásnak tényleg arról kellene szólnia, hogy a napi dolgok elvégeztével, kellemes fáradtságunkban álomba merüljünk és az egész éjszakát végig aludva, kipihenten ébredjünk, keljünk fel.
Az alvásunkkor a fizikális testünk és az étertestünk az, ami úgymond itt marad, és az asztrál(csillag) testünk és az Én szellem testünk az, ami elhagyja testünket.
Ahogy a Nap éjszaka lenyugszik(relatív), reggel meg felkel(relatív) hoz valamit a növényeknek, amire mindig is számíthatnak.
Így van ez az Embereknél is, amikor elalszanak olyanok lesznek mint egy növény, vegetálnak, és mikor felébrednek, az asztráltestük és én szellemük vissza tér a testükbe, ahogy a Nap is felkel és hoz magával valamit(ahogy a növény esetében is), ami az embernek nélkülözhetetlen.
ha ez a folyamat meg van szakítva, akkor az Ember fáradt lesz.
Minél hosszabb ideig nem alszik IDŐBEN, megfelelő ideig az Ember, annál nagyobb KÉTségei lehetnek.
Sokan úgy vélik, hogy, ha nappal alszanak az is ugyanolyan, mint, ha este aludnának.Ez egyáltalán nem így van, de sokaknak majd csak a tapasztalás fogja megmutatni az igazságot.

Az érzések tömkelege áraszt el bennünket pillanatok alatt.
Nagyon hamar le tud taglózni, ha nem vagyunk figyelmesek és nincs meg bennünk az a kontroll, aminek mindenkiben idővel jelen kell lenni.
Miért is olyan fontos ez?

Azért, mert ettől függ az, hogy az Emberiség tovább tud-e lépni a helyén való irányba.
Egyénenként kell kezdenünk.
Meg kell értenünk a fontosságát és azt, hogy ha nincs bennünk kontroll, akkor bábként vagyunk irányítva.
Amikor ez az elhatározás megszületik bennünk, akkor számíthatunk arra, hogy nem sok nyugtunk lesz.
Ki akar magának nyugtalanságot?...szerintem senki, de vannak dolgok, amit egy tudatos Ember mindenképpen megtesz, még akkor is, ha tudja, hogy kellemetlenségekkel jár, mert tudja, hogy ez az az út, amit végig kell járnia ahhoz, hogy megerősödjön.

video

A tudatlanok látszólagos békéjét nem szabad alapul venni, mindenkinek el kell egyszer indulnia ezen az úton.
Akiben felmerült a tiszta szándék a megtisztuláshoz az nem fogja sajnálni már azt, amit elhagy.
Persze lesznek, akik mindig azt mondják, hogy teljesen nem normális, amit csinálsz.
Ezzel nem szabad törődni.

Az önmegismerésünk útján eljutunk oda, hogy "megvívjuk a csatát" az érzéseinkkel.
Sokan mondják, hogy ez nem csata, hanem átdolgozás...de én mégis úgy vélem, hogy eleinte harc, mert nincs bennünk még annyi rálátás, hogy elfogadással meg tudnánk közelíteni egy rossz érzésünket.
Persze, amikortól már tudatosabbak vagyunk, akkortól már egyre könnyebben tudjuk elfogadással megközelíteni és tudatosan megszeretni bármelyik rossz érzésünket.
De ehhez az is kell, hogy időben felismerjük őket.
Ha nem sikerül felismernünk, akkor úgy elhatalmasodik rajtunk, hogy anyagcsere zavart okoz és nagy fájdalmak árán lehet csak helyre hozni.
Most nem is írok többet erről, úgyis sokat írtam, elég egyszerre ennyit megemészteni.

Sok szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: