rideg cellád vagy ideális otthonod

Ha majd sejteni fogod magadról, hogy ki vagy, akkor ismersz csak fel engem.
Mindig van lehetőséged szeretettel megtisztelni magad.
De, ha minden nap eloltod azt a kis pislákoló tüzet, azt az őrlángot, akkor sokáig fénytelen, rideg börtönödben maradsz.
Intellektusodat félted feláldozni, csak benne kapaszkodsz, mert nem bízol semmiben...hitedben nem hiszel.
Hideg cellád ajtaját nem felejted el sosem bezárni.
Kettőt fordítasz a kulcson, mert ha csak egyet, akkor nem éreznéd magad biztonságban.
Így "élsz".
Ennek ellenére bennem ott van a hit, az a hit, ami látja, hogy egyszer nem oltod el durván a pislákoló fényt.
Először magad előtt is titokban, de hagyod, hogy szívedet először valami langyos, majd később ideális melegség hassa át.
Nem menekülhetsz ez elől, mert mielőtt beleköltöztél ezen testedbe, akkor Te magad egyeztél bele, hogy így alakuljon.
Persze nagyon ragaszkodsz a megszokotthoz, már annyira, hogy el is hitted az vagy Te.

Majd, amikor sejtésed lesz magad felől, akkor felismersz engem is.
Addig is...nyújtom Feléd a kezem.

Szeretettel.
izi