Ma reggelre elfelejtettem, hogy masszíroznom kell.
Ilyen még nem volt.
Egész este szinte nem aludtam és reggel gondoltam még alszok egy keveset, amikor csöngettek.
Akkor ugrott be, hogy nekem feladatom van:-).
Kiugrottam az ágyból és pillanatok alatt rendbe szedtem magam.
Pedig reggel emlékszem olyan békés gondolataim voltak, annyira elfogadó állapotban voltam.
Az éjszakai égzengések nem hagytak aludni, de valahol élveztem a nagy dörgéseket...Zeusz valamit mondani akart.
Most zenét hallgatok.
Van bennem egy végtelen béke érzése...annak ellenére, hogy tudom, vannak megoldandó dolgaim.
Pontosabban nem is én oldom meg őket, hanem felküzdöm magam a megoldás szintjére és ott magától rendeződnek a dolgaim.
Mindig is így működött, csak legfeljebb azt hittem, hogy én oldottam meg a dolgokat.
Balázs fiam felajánlotta, hogy megmasszírozza a hátamat, várom.
Talán megemlítem neki, hogy el ne felejtse, mert már nagyon rákészültem:-).
Szeretgetésre vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése