valahová

Most béke van bennem.
Sikerült olyan dolgokról beszélgetni a Gyerekekkel, amibe eddig még nem tudtunk ilyen mélyrehatóan belemenni.
Elindultunk itthonról és a hőbörgés nem maradt el természetesen.
Minden áron azt akarták tudni, hogy merre megyünk.
Most ráadásul az autót is kölcsön adtam és ez is megzavarta őket.
Elindultunk gyalog és nem nyugodtak bele, hogy nincsenek információik.
Erre azt mondtam Nekik, hogy oda megyünk, ahová kilyukadunk, nincs terv, csak megyünk és kész.
Az egész élet arról szól, hogy mindent tudni akarunk.
A megérzéseimre hagyatkozva már kint is voltunk a városból és a csodálatos kék ég alatt mendegéltünk valahová.
Már jó messze voltunk Gyöngyöstől, amikor éreztem, hogy egyre nyitottabbak lesznek és talán már lehet velük beszélgetni olyan nem divatos dolgokról is:-).
Így is lett, a természet megtette gyógyító, felszabadító hatását.
Még egy nagyon kedves kiskutyával is találkoztunk a tóparton, holnap újra meglátogatjuk.
Nemsokára kezdődik az iskola.
Belekényszerítik szegény gyerekeket az iskola padba, ahelyett, hogy a természetben tanulnának.
Ez az igazi rabság.