A kép: 2012 02 01 (pasztell) Remény
A vers: kb. 2009 január
Az élet ilyen, ha tudjuk, ha nem.
Ismétli önmagát...a lényeg az, hogy közben ismerjük is fel a dolgokat.
Ismét aktuális ez a régebbi írásom.
Boldogságban úszó lelkem fényében testem örömtáncot jár.
Lelkem paradicsommá változása szembesít a reménnyel.
Bús gondolataim alkímiája erővel lát el, gyengéden magához ölelve.
A félelem generátora szeretetemtől már vissza hőkölve nyüszít.
Nem bír velem, mert ereje fogytán...érzi, de nem adja fel.
Reménytelen csatájában önmagát karmolja halálra.
Bennem Shambala éteri fénye van jelen...beragyogva fizikális testemet.
Pompás élet szőnyegét lerakva bennem életvirágaival.
Csak itt találkozhatok vele...másodszor itt fog velem szemben jönni...ahogy Damaszkuszban hajdanán...
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése