2012. július 20., péntek

elfogadás fénye


video


Amit eszel, azzá leszel.
Amilyen filmeket nézel, amit olvasol(könyv, újság) az megmutatja, hogy hol tartasz az önmagad felé vezető úton.
Ma reggel a boltban azon vettem észre magam, hogy azon gondolkodom, hogy ugyan mi lehet annyira érdekes abban a főképpen sztárok magánéletéről szóló újságban.
Próbáltam megérteni, hogy ezek az információk tényleg lehetnek olyan fontosak, hogy ezért naponta érdemes megvenni ezeket a lapokat?
Még most is ezen agyalok, de rá kellett döbbennem, hogy az elfogadás terén még van mit gyakorolnom. Ugyanis hogyan várhatnék elfogadást mástól, hogy ha én sem tudom ezt megvalósítani. Van bennem egy előítélet, ezt észrevettem és bármennyire is azt éreztem, hogy sokat haladtam, most azzal kell szembesülnöm, hogy bosszant az, ahogy élnek egyesek. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy én is bosszantó lehetek mások számára, akinek az anyag , a forma szélsősége a mindenható.
Van min dolgoznom magamban.

https://www.youtube.com/watch?v=zgx8AxG3fe4

Sokszor észrevettem már, hogy amikor az Ember rádöbben valamilyen sarkalatos igazságra, törvényszerűségre, akkor azt mások szeretnék minél hamarabb törölni belőlem és szeretettel invitálnának vissza a múltba, a régi nem szolgáló beidegződéseinkbe...mert az már megszokott és szeretjük azt a kis kábult állapotot,ahol megmondják nekünk azt, hogy mit is kellene csinálnunk, hogy jobban legyünk....persze ezek a módszerek soha, de soha nem vittek előre, de mégis ragaszkodunk hozzájuk(tisztelet a kivételnek), mert ezt régen is így csinálták és nem lóghatunk ki a sorból.

A hirtelen felébredtek közül viszont sokan a lónak a másik oldalára esnek, ami nem is lenne baj, egy darabig, de sajnos beleragadnak abba is...és a túlzott szabadosságukban nem veszik észre, hogy az egójuk az eget veri és a térdük már nem hajlik, ha alázattal kellene lennünk Felebarátaink iránt.

Ítélkezünk folyamatosan.
Ez a legnagyobb betegség, mert ezzel felül emelkedünk mindenkin, legalább is ezt hisszük. Meg kell tanulnunk érzelem mentesen kommunikálni magunkkal és, ha másnak beszélünk Valakiről, abban sem legyen negatív érzelmi töltés...mert, ha van, akkor még sok kemény dologgal szembesít az Élet.

Most megyek és megkeresem magamban a újra azt a helyet, ahol az elfogadás fénye megtisztítja a lelkemet  minden nem odavalótól...itt mindig van egy fáklya.

Ezt a fáklyát a kezembe veszem és elindulok...és látom, hogy egyre többen vagyunk már, egymás mellett, egymás után egy cél érdekében...sok-sok fáklya világít a sötétben már.

Tibor

Nincsenek megjegyzések: