2012. július 15., vasárnap

magamhoz kellene...(kop-kop)



Magamhoz kellene már térnem!...erre a megállapításra jöttem rá reggel, ahogy kinyitottam a szemem.
Nem voltam testileg fáradt, pedig tegnap egy huzamban nagyon sok Embert megmasszíroztam.

Egyszerűen azt éreztem, hogy MAGamon kívül vagyok és nehezemre esik konszenzusra jutni MAGammal.
Vannak reggelek, amikor egyből sikerül és ezen tudatosítás bearanyozza a napomat.

MAGunknál lenni csodálatos dolog, jelen vagyunk...azon a jelen, ahol nem túl sáros az út, ahol nem sok akadály van az utunkban, vagy, ha mégis van, akkor simán kikerüljük, vagy átugorjuk.

Ilyenkor a felénk irányuló bántó szó sem fájdalmas, mert a Szeretet lágy, de mégis erős páncélja, ami véd bennünket nem engedi, hogy sebet üssön rajtunk a sértés.
Haragot így nem táplálunk a Felebarátaink felé.

Szerintem ezt az érzést már sokszor érezhetted kisebb-nagyobb ideig, de mivel nem tudatosítottad nem is maradt meg fogódzkodónak.
Viszont, ha most írok róla, hátha bevillan és tudatosul Benned!

Ez az a pillanat, ez az az idő, amikor MAG(o)adnál vagy.

Ez a konszenzus hegyeket tud mozgatni, ilyenkor a bánat örömmé változik bennünk, mert meglátjuk a nagy képet, amiben a jelen életszakaszunk tragédiája a jövőnk tudatosságának a csírája.

Ezt a ráeszmélést MAGunkon kívül, a KÉTségeinkben nem érezhetjük meg.
De, ha egyszer ezt tudatosítjuk, akkor soha nem fogjuk elfelejteni.

Minden nap MAGunkhoz kell térnünk...nem szabad, hogy MAGunkon kívül legyünk.
Ha önMAGunktól távol vagyunk és így telik el a napunk, akkor bizony nagyon sok váratlan, kellemetlen élethelyzetben találhatjuk magunkat, ahol az erőnk híján védtelenek vagyunk.
Ezt is biztos megtapasztaltad már, hogy váratlanul az a kis energiád is eltűnik, mert szó szerint megtámadott az élet.
Igen...ilyenkor a Földbe tipródunk, ahol a sértések, a nem helyén való szavak a szeretet páncélja híján elérik lelkünket és mi is visszatámadunk.
Ilyenkor győzni akarunk, be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk, vagy a másik esetben annyira elbizonytalanodunk, hogy teljesen leértékeljük MAGunkat.

Egy önMAGát tisztelő Ember, aki MAG(j)ához van térve soha nem akar győzni és soha nem érzi azt, hogy a másik Ember véleménye miatt senkinek kell éreznie magát.

A mindennapos reggeli MAGunkhoz térésünk nagyon fontos dolog!
Fontos, hogy  észrevegyük MAGunkat, ahogy egy -két jógagyakorlatban is, ahol tudatosítjuk, hogy "hékás, ez itt az én lábam, ez itt az én lépem"...stb.
Ilyenkor kezdünk MAGunkra ébredni, hogy van egy csodálatos templomunk, ami nem az orvosok és egyéb kuruzslók fognak helyrehozni, hanem csak mi MAGunk...mi MAGunk tehetünk igazán ideálisat MAGunkkért.

Ébresztő Ember!

Kopogj be MAG(o)adhoz reggelente és a robotpilóta üzemmódot kapcsold ki. Szólj MAG(o)adhoz, hogy bizony én ma szeretettel viszonyulok a testemhez, szeretettel észreveszem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit a Társadalom és a Családom állít rólam.

Ha egyszer igazán tudatosan bekopogtál MAGadhoz, akkor fel fogod ismerni azt, hogy ki is vagy Te valójában.
De amíg a reggeled mindig ugyanolyan monoton és tudattalan, amilyen eddig, akkor ne is várj csodát...ne is várd, hogy egy Terapeuta, vagy Akárki leveszi rólad a Te saját terhedet.
Igazán soha senki sem veheti el tőlünk az egyénre szabott karmánkat...mert az a miénk!...azzal csak mi küzdhetünk meg, és ebből születik meg ezen vagy a következő életeink ereje, MAGabiztossága.

De, aki azt állítja Neked, hogy te csak maradj MAG(o)adon kívül majd Ő rendbe rak, leveszi a terheidet, azt NAGY ÍVBEN KERÜLD EL!...ha jót akarsz magadnak.

De ha szereted MÉG ÁMÍTANI MAG(o)ad(ahogy mostanában nagyon-nagyon sokan teszik, különböző Csoportokban, meditációnak mondott butításokban), akkor tegyed!

A Te sorsod kovácsaként mindent megtehetsz...a szabad döntésed mindig adott, de azt se felejtsd, hogy minél tovább nem akarsz MAGadhoz térni, mert inkább KItérőket teszel, annál jobban bepiszkolod a templomodat, a saját testedet és minél több a KOSZ(kÁosz)...annál nagyobb az esélye, hogy egyre nehezebben fog menni a takarítás.

KOP-KOP!!!

Bekopogsz végre?:)!

...hidd el be szabad menned!!!:))))...a csodák kapujának a kilincsét már le is nyomhatod!:)

...na...kopogjunk együtt:))



"Mert a KOPOGTATÁSNAK azt a művészetét, melyre a KINYITÁS következik, megelőzi a KERESÉS művészete." Rudolf Steiner





Nincsenek megjegyzések: