szín

(a képre kattintva kinagyíthatod)
A mai borongós, szürke, esős napon ilyen csodákra leltem.

kotyogó

                                                   (a képre kattintva kinagyíthatod)

                                              Ezen képek hirtelen ötletből készültek.
                                             

pillanatok

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                                      Tegnapi fotók a Mátrából.

                         

kapucni

(a képre kattintva kinagyíthatod)



A Nap éppen lemenőben, csípős hideg, már a kapucnit is a fejemre húztam.
Érett csipkebogyót ettem, néztem a víz hullámzó csillogását.
Szeretem az egyedüllétet, mert összeköt magammal és ebből merítek erőt.
Hamar sötétedik már.
Szomorúság és öröm változó érzése kísért végig a napomon.
Az orrom is meglevesesedett, egy kicsit nyom a fejem elől.
De az élet így szép.
Nagyon sajnálom azt a sok embert, aki ilyen szörnyű körülmények között távozott eme földről.
Szeretettel gondolok a hozzátartozóikra, és azokra is, akinek most fájdalmuk van és szenvednek.

halacskám

( a képre kattintva kinagyíthatod)

Első próbálkozásomból született ez a fotó.
Egy kb. 40 éves manuális objektív segítségével.

Édesapámnak.

Gyerekként minden annyira más volt.
Szerettem azt a világot, mert bizalom volt bennem, a régi beidegződéseim még nem kényszerítettek (túlzottan)arra, hogy kialakítsam a védőbástyáimat, ezért könnyedebben láttam meg a másik emberben a szeretetre méltót.
Édesapám munkás illata most is itt van az emlékezetemben, ahogy megölelt és én megéreztem a hajának, fejbőrének jellegzetes bukéját.
Amikor hazaért a munkából mindig megszeretgetett.
Fura, hogy ezek a ceremóniák idővel elkoptak és egy távolodás jött létre, ami talán jogos is, mert ez az élet rendje, de így visszamenőleg jó érzés erre az időszakra gondolni és egy kicsit elidőzni az érzésben.
Azon gondolkodtam még az utóbbi időben sokat, hogy ugyan vissza tudtam-e adni neki idősebb korában azt a gondoskodást, amit ő adott nekem( a maga módján).
Azt is tudom, hogy a tőlem telhetőt megadtam és a halála előtti időszakban újra közelebb kerültünk egymáshoz.
Sokat változott ideális irányban, belátta, hogy az a keménység , amit képviselt nem igazán segíti őt, a lelkének szüksége van egy kis oldódásra, lágyulásra.
Életének utolsó napjaiban nagy fájdalmai voltak már, annyira szerettem volna , hogy ne kelljen ezt megélnie, de csak abban tudtam segíteni, hogy jelen voltam.
Imádkoztam érte.
Emlékszem az utolsó pillanatra, amikor láttam, a tekintete homályos volt már.
Éreztem, hogy nemsokára itt az ideje, hogy elhagyja ezen testét, amihez ennyire ragaszkodtam és ragaszkodott hozzá a Családom.
Köszönöm, hogy jelen vagy most is az életemben Édesapám.
Számomra nem tűntél el, csak valahogy másként vagy itt a szívemben, lelkemben.
Szeretettel gondolok rád.
Most lennél 80 éves.
A biztonság, amit felőled éreztem most már máshol van.
Az a biztonság, amit adtál nekem, amit féltem elengedni, már félelem nélkül tovaszállt.
Itt van a lelkemben, mint erő.

                                                                     
                                                          kb.1970 (Édesanyámmal)

Mai őszi.

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Köszönöm szépen Bálint.

https://www.youtube.com/watch?v=LIvO0sATcks
Mihály oltalmazzon, Krisztus szeretete kísérjen utadon!

Korunkra jellemző, hogy a szellemi háttérismeretek hiányában figyelmen kívül hagyjuk karmánk determináltságát.
Ezt a nagy baklövést olyannyira gőgösen csináljuk, hogy bármilyen ellentmondó információt nagy arroganciával elutasítunk(tisztelet a kivételnek).
"Csodálatos gyógyulásokkal" próbáljuk igazolni magunkat, miközben ezekkel a hosszabb távon semmit nem érő precedensekkel csak áltatjuk magunkat és másokat is.
Az emberiség odáig jutott, hogy elfelejti a lényeget, azt a fontos dolgot, hogy élettisztítás nélkül semmire nem megy.
Külsőleg tisztának látszódunk, de belülről romlottak vagyunk.
Morális tisztulásaink hiányában belülre szemetelünk és nem vesszük észre, hogy a betegségünk (egyik) alapja ez.
Hazudunk magunknak szüntelenül, persze ezt idővel majd észrevesszük, de amíg ezen a helyzeten nem akarunk változtatni, addig semmilyen érdemleges változást nem fogunk tapasztalni. Ezek az érdemleges változások sem olyanok lesznek, mint amit a mostani divat szerint elvárnánk.
Nem lesz nagy szenzáció, nem lesz nagyon gyors.
Viszont stabilan megnyugtató lesz, ha tudomásul vesszük, hogy az utunk önmagunk felé nem egyszerű.
Mitől is lenne az?
Csak azért, mert vannak olyan emberek, akik minden szellemi alapigazságot félretéve azt állítják, hogy mindent instant módon meg lehet csinálni?
Csak ezért? Mert ők már "megcsinálták"?
A lelkünk fejlődése érdekében nem csak ezen életünkre kell tekintenünk, nem az a cél(feltétlenül), hogy ezen életünkben azonnali egészségnek örvendjünk, mert ilyen igazán nem is lehetséges, csak max. megközelítőleg eljuthatunk egy olyan állapotig, amikor ideiglenesen az életünk az egészségünket tükrözi.
De mivel a lélek, a lelkünk fejlődése nem leányálom, ezért a különböző változások, különböző élethelyzeteket is tartogatnak számunkra, amik akár az elviselhetetlenségig is elmehetnek. Ez persze nem ijesztgetés, akiben van egy jó adag tisztelet az élet iránt, az tudja, hogy amivel szembesülünk, azzal bizony szembesülnünk is kell.
A morális élettisztítás hiánya okozza jelenleg azt, amiben élünk, ezt a káoszt, ami nem igazán tetszik nekünk.
Hogy is tetszene, mivel már annyira elviselhetetlen, hogy még a struccpolitika sem nyújt védelmet.
Aki a jelenlegi állapotok hatását ezzel a módszerrel akarja kikerülni, az bizony még nagyobb dolgokkal szembesülhet az életében, ami az együttérzésre fogja sarkallni, persze úgy, hogy magát is figyelembe vegye, de nem ráksejt módjára.

Karmán determináltságának figyelembe vételének hiányában akarunk egészséges étertestet?
Úgy akarunk egészséges flexibilis, mobilis étertestet, hogy másokat figyelmen kívül hagyunk és csakis magunkra gondolva hedonizmusunkban tündökölünk?
Pedig így nem lehet és soha nem is lehetséges.
Ez mind-mind a betegségünk alapja.

Az immunrendszerünk minősége attól függ. hogy mennyire flexibilis az étertestünk.
Ha az, akkor egyszerűen  még az atomtámadás sem tud ártani nekünk(itt a sugárzásra gondolok), nem hogy a betegségek.
Persze itt megint fontos megjegyeznem, hogy a karmánk determináltságától függően lehetünk egy adott életszakaszunkban akár betegek is, annak ellenére is, hogy törekszünk a morális élettisztításra.
DE mindezeket figyelembe véve egyre erősebbé válunk, egyre stabilabb lesz a viszonyunk önmagunkkal.
Aki ezt nem így közelíti meg, az hazudik magának és másnak is, mert idővel rá fog jönni, hogy nem lehet megkerülni a szellemi alaptörvényeket.

Az Étkezésünk változtatása önmagában nem hozhat akkora eredményt, ha ezeket a dolgokat nem vesszük figyelembe, legyen az a legjobb étkezési tanácsadó, akitől tanulunk, ha ő a szellemi dolgokat figyelmen kívül hagyja.

Rudolf Steiner szerint az étkezésünk során az akaratunkhoz szükséges erőket vesszük fel elsősorban .
Tehát ha csak fizikális, ásványi oldalról közelítjük meg az étkezést, akkor megint csak oda jutunk, hogy a leglényegesebbet hagyjuk ki.
A felszívódási zavarok, az allergiák alapja pont ez, mert legelőször nem ott keresünk, ahol kellene.
A karmán determináltsága viszont itt is beleszólhat a dolgokba, ami már megint sokaknak nem biztos, hogy tetszeni fog.
Vannak olyan életek, aminek pont az a lényege, hogy egy betegséggel éljük le, ami pontosan azért szükséges, hogy a gyengeség által nyert felismerések és tapasztalatok révén más konszenzusba helyezzük a viszonyunkat önmagunkkal.
Az életünk nem csak ezen életünk, nem csak ezen megtestesülésünk.
Az életünk sokkal tágabb.
Minél tudatosabban élünk, annál nagyobb lesz bennünk az elfogadás azokkal a nehézségeinkkel szemben, amik eddig bántottak, vagy az elkövetkezőkben bántani fognak.
Ezen írás nem egy szomorú írás, nem egy önmagát elhagyó ember írása, hanem egy olyan emberé, aki ezeket a dolgokat felismerte és ezáltal erősebbé vált(és ha kell, mert elfelejtett valamit, akkor ismét orra bukik).

Szeretettel :
Tibor

két vas (2015 08 24 Mátrafüred, Budapest)

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                                           ...és a másik vas:

                                                                 Budapest.
                                                                Földfeletti.

fellélegzés

A legtöbb mai ember irtózik attól a szembesülésből fakadó fájdalomtól, amit belső munkával vívhat ki, ezért inkább lemond arról a transzformáló erőről, ami ebből a belső csatából születik. Pedig ettől igazán erős lehetne.
Ha felelősségünk tudatában ezt megtettük volna, akkor nem keletkezett volna a lelkünkben az az űr, amiben olyan gondolatok és érzések verhettek tanyát, ami arra ösztönöz, hogy odakint csatázzunk, háborúzzunk.
A belső csatánk fel nem vállalása kegyetlenségekben mutatkozik meg, egyre kényszerítőbben mutatja, hogy mekkora szükségünk van saját magunk megismerésére, de nem azzal a felületességgel, ahogy eddig áltattuk magunkat, hanem konkrét, megnevező felismerésből fakadó belátással és elfogadással.
Minél jobban elhalasztjuk ezt az önnevelést, annál beláthatatlanabb következményekkel megyünk a káosz felé, ahol a hazugság olyannyira létjogosult, hogy az igazságot leárnyékolva csatát nyert és a korrupció gúnyos mosolyával "szeretetét" hirdeti.
Csodálkozunk, hogy idáig jutott az emberiség.
Képesek vagyunk erről úgy beszélni, hogy a saját felelősségünket észre sem vesszük, mert az elválasztottság illúziója elhitette velünk azt, hogy rajtunk kívül történnek meg dolgok úgy, hogy mindeközben nekünk ehhez semmi közünk.
A saját magunk áltatásával a könnyebb utat választjuk, ahol vakságunkban pénzembereknek hajbókolunk, egyre nagyobb anyagi vagyonra vágyva  lelkünket materialista lélegeztetőgépre kötjük az önnevelő-szembesítő munka helyett.
Ideális esetben levegőhöz jutunk és nem szorulunk erre a mesterséges "segítségre".
Biztos érezted már ezt a felszabadulást?
Biztos volt már benne részed, hogy egy kicsit kizökkenj ebből a szorító nyomorult érzésből?
Ha csak egy rövid ideig is érezhetted, akkor már tudod milyen ez, ez a szabadság felette áll mindennek.
Létezik benned, bár el szeretnék nyomni, de erre neked kell ráébredned.
Salvadorok vagyunk mindannyian, ha van erre tiszta, őszinte szándékunk.
A megváltás lehetősége adott, de ne azonnali csodákban bízzunk, hanem Magunkban.

"Nem én, hanem Krisztus énbennem."

Szeretettel.
T.

legkíméletesebb

A legkíméletesebb felé haladunk, ha elfogadásban vagyunk(persze a nagy képet látva, érezve tudatosíthatjuk csak ezt).
Viszont az élet egyre kíméletlenebbé fog válni, ha tagadásban, önámításban, mások okolásának árnyékában bujkálunk.

(foto:Google)

Önismereti tréning helye és ideje:
A lelked mélységes bugyraiban most.

áltatja

Mindenkinek van egy olyan életfeladata, amiben áltatja magát.
Ez a feladat egyénenként változóan, a karmikus háttereinktől függően változóan bonyolult és szinte megoldhatatlan(de csak szinte!).
Az önismereti munka nagyon apró lépésekben, apró rácsodálkozásokkal tarkítva alakítja ki a kisebb-nagyobb fogódzkodókat, amihez bármikor visszanyúlhattunk.
Két egyforma megoldás nincs, és két egyforma feladat sem.
Van akinek nagyon könnyű az, ami másnak nagyon-nagyon nehéz.
A gondolat-érzés-akarat(cselekvés) hármasság tudatosítása az alapja mindennek, ha ez nincs meg, akkor bizony az önismereti munka szinte egy helyben topog.
Mindenkinek egyénenként kell kidolgoznia a saját megmentését, de ezek szellemi háttérismeretek nélkül szinte lehetetlenek, mert csakis a pszichológia oltárára áldozni hiábavalóság.
Ha kihagyjuk a szellemi alapot, akkor pontosan azt tesszük, mintha a tükörképünkön akarnánk plasztikai műtétet végrehajtani.
Mégis ez az áltatás népszerű, mert ez nem kívánja meg az embertől azt a fáradtságot, ami a velejéig felkoncolva szembesíti önmagával.

:)

Tibor

méltósággal

( a képre kattintva kinagyíthatod)

 Kivédeni nem lehet a determináltat, csak méltósággal fogadni és benne egyre nagyobb lelkierőket kifejleszteni, hogy még erősebben, rálátóbban, tapasztalatainkkal felvértezve simítsuk a göröngyeinket.
Aki ezt nem látja át, annak a göröngyök hegyekké nőnek és még nagyobb fájdalmak árán, még nagyon kényszerítő erő sugallata által lesz kénytelen belátni az eleve elrendeltet.

A Megváltás nincs ingyen, és nem egy mítikus ajándék, soha nem is volt az, ahogy egyesek állítják.
A Megváltás ajándéka hozzáférhetetlen marad mindazok számára, akik a kényelmes utat választják.
Mindenkinek megvan az adott feladata, ami csak neki adatott meg.
Ezek kell munkálkodnia, önmaga átalakításán, morális változásának fényében.
A Megváltó erő ilyenkor megjelenik.

Tibor

2015 június (Kékestető)

( a képre kattintva kinagyíthatod)

sacro amore

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                       
                                                                (foto:Doisneau)




A Sacro Amore két megszabadított individualitás SZINTÉZISE.

"A szeretett lényt nem lehet vágyni, csak szabadnak kívánni a maga Én-jében, hogy valódi belső irányát fejezze ki."
"A hűség a szabadság tiszta potenciálja."

A hűséget általában olyan határnak tekintik, amit önmagunknak helyezünk oda a másik iránti tiszteletből és odaadásból, holott ez egy határtalan elv létezési módja, az önmagunkról való megfeledkezés és ajándékozás képességének eredménye."

"...de aki a másik lelkével a szellemi áramkörben találkozik, mindent megtalál benne, ami az összes földi tapasztalatból összegződhet."


Az általánosan értett szerelem viszont kölcsönös függésen alapszik, ahol a tévedés ott kezdődik, hogy a lélek azért lobban lángra, mert azt hiszi, hogy a másik féllel kötött közösségben a saját eredeti birodalmára találhat úgy, hogy a másik félnek csak a megjelenő részére figyel.

A tantra a szexusból indul ki és így keresi a szellemet, amit viszont így nem találhat meg, bármennyire is akar.

mai finomságaim

(a képre kattintva kinagyíthatod)

egres málna

(a képre kattintva kinagyíthatod)