Pünkösd

Pünkösd
(öntudat és alázat alkímiája)

Sokaknak ez a szó nem jelent semmit.
Sokáig nekem sem.
Soha nem értettem, sőt nem is akartam érteni, mit is kíván üzenni számomra ez a szó(Pünkösd) és ez az ünnep.
Ünnep?...sokáig azt gondoltam, hogy ez nem ünnep...minek is ez a felhajtás.
Sok ünneppel voltam így, de egyre tisztábban látom a mély értelmét, ami az üzenete számunkra, számomra.
De nem akarok mások nevében beszélni, beszélek az én nevemben, aki meg felismeri magát ebben, annak talán jól esik elolvasni ezt az írást.
Gyerekként kötelezően sok ünnepben volt részem.
Belül mindig tiltakoztam...fölöslegesnek éreztem.
De ott kellett lennem.
Voltak szebb ünnepek...ezek között a Karácsony, amit csodálattal vártam.
Anyám és Apám a legnagyobb szeretetükkel öleltek körbe minket a Testvéremmel.
Éreztem, hogy ezen a napon mindenki olyan szeretettel teli.
Mondták, hogy ez a SZERETET ünnepe. El is fogadtam...éreztem is, hogy ez valahogy tényleg más nap, mint a többi.
Ilyenkor megváltozott a világ.
Édesanyám arra tanított, hogy amim van, azt osszam meg mással.
Erre nagyon emlékszem...ezt kötelező érvényűnek fogadtam el, a mai napig. Soha nem bántam meg, ha így cselekedtem.
Ő is ezt teszi folyamatosan, amióta ismerem.
Nem csak ünnepnapokon, hanem mindig.
Ugyan fogytán az ereje és szeretné, ha most is 69 évesen ugyanazzal az intenzitással tehetne - vehetne...adhatna, de már sajnos elfáradt.
Ezt ő nehezen éli meg...sokszor haragszik is érte magára.
Pedig most magát kellene igazán már megajándékoznia a pihenéssel.
Egyet nem tanult még meg igazán, hogy magának is adnia kell.
Sok szépséget adott nekem, köszönöm Neki.
Ezeket a dolgokat beépítettem az életembe.
Volt idő, amikor azt hittem, hogy mindenkihez úgy el lehet menni, hogy nyugodtan belenyúlhatunk a hűtőjükbe, mert a hűtő mindenkié és az, ami benne van. Ilyen egyszerűen naiv voltam, nevetek most magamon, holott ezt tényleg így gondoltam.
Nálunk így volt.
Aki nálunk volt, az nyugodtan kinyithatta a hűtőt és azt evett belőle, amit akart.
Sokaknak ez furcsa volt, de számomra természetes.
Akkor ért a legnagyobb csalódás, amikor először tapasztaltam, hogy ez bizony nem így van.
Nem volt így a Barátaim családjában.
Ez akkor nagy traumaként ért...gyermek voltam...össze omlott bennem egy szép világ.
De nagyon elkanyarodtam a Pünkösdtől.
Ünnep?
Emlékszem gondolkodtam sokszor, hogy az ünnepek alkalmából, miért tudnak az emberek hirtelen mások lenni.
Miért csak az ünnepek teszik az embert Emberré?
Mert arra is rájöttem, hogy van a kisbetűs ember és van a nagybetűs Ember.
A kisbetűs ember nem ismeri a szeretetet, a nagybetűs Ember ismeri.
De ezek az én gyermeki gondolataim...talán egy kicsit zavaros, de ezeket éreztem.
Felnőtt fejjel megértettem magam.
A család fekete báránya voltam.
Azt sem értettem, hogy miért kell egy ünnep alkalmával alkoholt inni.
Miért nem elég az ünnep mélysége a mámorhoz?
Miért nem elég az, hogy együtt a család szeretetben?
Sok fura dolog volt, amivel nem értettem egyet.
Miért kell tele tömni magukat az embereknek az Étellel?
De, ami a legjobban felbőszített az, hogy miért akarják ezt ráerőltetni másokra...miért kell megennem olyan dolgokat, ami számomra nem jó?
Már gyermekkoromban is az asztal alá dobtam az oviban a húst.
Akkor nem volt bennem semmi tudatosság, csak azt éreztem, hogy nekem ez nem jó.
Utána jött egy olyan életszakaszom, ahol már belekóstoltam a "nagy életbe".
Megéltem a szélsőségeimet keményen.
Volt, hogy olyan részegre ittam magam, hogy a haverjaim a Nagyanyám házának ajtajához támasztottak ,becsengettek és amilyen gyorsan csak tudtak elfutottak, mert nem merték vállalni a felelősséget és a magyarázkodást, hogy mitől robbantam így le.
Szegény Nagyanyám egész éjszaka tejjel itatott és hánytatott, hogy az alkohol mérgezésem tünetein enyhíteni tudjon.
Nagy szeretet volt benne is, köszönöm Neki.
Reggel mellette ébredtem 25 éves fejjel.
Írhatnék még a legénybúcsúmról is, de arról már nem merek.
A lényeg az, hogy a szélsőségeim ismeretében kezdtem ráébredni önmagamra.
Volt olyan korszakom, amikor nem tűrtem meg, hogy nekem Istenről beszéljenek.
Sokszor volt, hogy elhajtottam ezeket az embereket.
Éltem és hedonista módon élveztem a fiatalságomat.
27 éves koromban megnősültem, mindenki nagy csodálkozására.
Senki nem értette, hogy mi történt velem.
Én viszont tudtam, hogy valami hatalmas üresség tátongott már bennem akkor, amikor az utolsó kemény szórakozós éjszakámban úgy döntöttem, hogy ebből elég.
Annyit tudtam, hogy ideje változtatnom.
Ideje Embernek lennem.
Egy ugródeszkaként jelent meg egy Nő az életemben(amit persze akkor még nem sejtettem, nem raktam össze a képet), aki a feleségem is lett és két gyermekem anyja.
Megismerkedésünk után három hónappal elvettem feleségül.
Nem semmi...most már nem mernék ilyet csinálni, de akkor és ott pontosan ez kellett, ahhoz, hogy elindulhassak az Emberré válásom útján.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy az előtte lévő életvitelem nem oda vezetett volna.
Én elterveztem, hogy egy csodálatos házasságban fogok élni...csodálatos gyerekekkel körülvéve.
Elég gyorsan meg is született Alexandra és rá három évvel Balázs.
Folyamatosan velük voltam, ha tehettem.
Dolgoztam, de mindig vártam, hogy együtt lehessünk.
Egy csodálatos házban laktunk, a kertet közösen gondoztuk.
Sziklakertünkben csodálatos növények voltak.
A zöld gyepen napoztunk és élveztük a mi kis időnket.
Ezt az idilli képet egy másik férfi megjelenése romba dőltötte.
Elváltunk.
Gyermekeim velem maradtak.
Egy olyan oldalról ismerhettem meg magam, amit férfi még nem sok tehetett.
Innentől kezdve történt igazán meg bennem az alkímia.
Innentől kezdve éreztem, hogy most már egyenesben vagyok.
Egy pillanatig nem gondolkodtam azon, hogy lehetnek nehézségek a gyermek nevelésben...csak annyit éreztem, hogy ez az én utam, amiben kiteljesedhetek.
Újra megéreztem a belsőmből eredő nyugalmat, amit csak akkor érezhettem, amikor minden a helyén van.
Fura, de tényleg a helyén volt.
Gyermekeim a nagy tanító mestereim.
Keményen megtanítottak sok mindenre.
Ekkor kezdtem el kineziológiát tanulni.
Új távlatok nyíltak meg előttem.
Ez is olyan hirtelen jött, mint a házasságom.
Sok új emberrel ismerkedtem meg.
Kipróbáltam sok módszert, ami az EGÉSZség felé segíthet.
Kezdtek eltűnni azon  nézeteim, amik azt sugallták, hogy valaki különb lehet a másiknál.
Sokáig azt gondoltam, hogy egy orvos vagy természetgyógyász minden esetben fedhetetlen.
Fel sem merült bennem, hogy esetleg ezek az emberek talán nem úgy élnek, ahogy hirdetik.
Az iskolában is feltűnt, hogy más a szöveg és más a tett.
Ez megint egy nagy csalódásként ért...én naiv.
De nem bánom, hogy naiv voltam...így sokkal hatásosabb a felismerés.
Okleveleket gyűjtögettem, volt, hogy én is elszálltam ettől.
Hiszen az oklevél tényleg csak az egonak szükséges.
Amikor ebben a mámorban úsztam hála az égnek mindig volt valaki, aki vissza húzott a valóságomba.
Kemény leckéimet köszönöm Nekik.
A világ kulcsa abban áll, hogy megértsük mi az egészséges ÖNTUDAT és az ALÁZAT alkímiája.
E nélkül csak a káosz uralkodik.
E nélkül csak az egyik oldal vagyunk, ami mindig a szélsőségeink jelenlétét hozza felszínre.
Életem egyik legnagyobb ráébredése ez.

folyt köv.

Szeretettel.

izi

MINDENT ELÉRTÉL, HA EMBER MARADSZ.

Hármasban

Végre együtt...

A mai nap, úgy érzem fordulópont volt az életemben.

Már jó ideje csak a Fiammal Balázzsal jártam s keltem a természetben.
A Lányom Alexandra jó ideje nem szeretett velünk jönni sehová.
Ha tehette a barátnőivel volt és mindig talált valami kifogást arra, hogy ne legyen velünk.
Kisgyermekként sokat voltunk együtt, de ezek az idők megszűntek, amikor negyedikes lett.
Onnantól kezdve nagyon nehezen lehetett vele bírni.
Eleinte próbáltam rávenni, hogy jöjjön velünk, de mind hiába való volt.
El is távolodtunk egymástól.
Szinte minden képen csak a Fiammal vagyok lefényképezve.
A mai nap egy csoda nap. Ezt a szívemben is érzem.
Tegnap előtt Szandra kijelentette, hogy ő is akar velünk jönni, mert legutóbb sem vittük magunkkal.
Meg is lepett ez a dolog nagyon.
Ma együtt indultunk túrázni.
Felejthetetlen élmény volt, amit régen nem tapasztaltam.
Voltak azért nem felhőtlen pillanatok is, amikor azt hittem felrobbanok, de ezeket felülmúlta maga a tény, hogy újra együtt vagyunk hárman.
Ezeket a sorokat azért is írtam le, hogy egy kicsit megpecsételjem ezt a harmóniát.
A fotót most készítettük, amikor haza értünk.
Szerintem nem sok mindent kell még hozzá fűznöm, mert ez a kép beszél.

izi

Fikusz Kukisz

http://www.youtube.com/watch?v=z4w-aR8sZ24

Mindig felvidít. :-)

Ajándék

Tőled kaptam...nem is tudtad, ugye?

http://www.youtube.com/watch?v=_UHeuY5iAuc&feature=related

Szeretem ezeket a pillanatokat, amikor béke van a szívemben.
Most mindenkit szeretek.
Eddig is próbáltam szeretni, de most nem kell próbálnom, mert alapból érzem.
Ajándékok.
Ez az igazi ünnep.
Ez az ünnep nem egy meghatározott napon van.
Nem protokol szerűen kell örülnöm, nincs előírva.
Ez az ajándék amit kaptam tökéletesen személyre szabott...az élettől kaptam.
Natúr...minden feltűnő csomagolás nélkül.
Ezt minden embertől kaptam...egyszerre.
Talán nem is tudják ezt sokan, de én szívemből köszönöm.
Neked is köszönöm, aki olvasod ezeket a sorokat.
Tőled is kaptam...tudtad?
Az igazi szerelem ez.
Amikor mindenbe szerelmes vagy.
Ez meggyógyítja a mély sebeket.
Nem fáj többé.
Talán furcsa ezt egy férfi soraiban olvasni, de én ilyen vagyok.
Már régen sírtam.
De most tudok.
Nem is rossz, csak féltem sírni.
Sokan félünk.
Azt hisszük, hogy, ha ezt látják akkor gyengének látnak.
Nem érdekel ez sem már.
Aki annak lát csak lásson annak.
De sokan tudják, mit érzek.

Legyen teljes minden pillanatotok.
Szeretettel.

izi

Fogódzkodó

Írásomat azoknak a lelkeknek ajánlom, akik most nagyon szenvednek valamiért...

Én olyan boldog vagyok.
Ezt le sem lehet írni. Egyszer csak jött ez az érzés a semmiből.

Tegnap még azt hittem belehalok a fájdalmamba, ami ugyanígy a semmiből jött hirtelen.
Tehetetlen voltam...annyira, hogy még nem éreztem így magam soha.
Azt éreztem, hogy kicsúszott a kezemből az irányítás.
Pár nappal ezelőtt tettem egy könnyelmű kijelentést.
Tényleg az volt bennem, amikor kimondtam, hogy megoldottam a dolgot magamban.
Kijelentéseink mindig próbát vonnak maguk után.
Nem voltam kellőképpen tudatos, amikor olyat állítottam, amit még nem tettem helyre magamban.
Mint derült égből a villámcsapás úgy jött a próba.
Éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudatosult bennem, hogy ez itt egy nagyon kemény helyzet, amire , ha nem figyelek elvehet nagyon sok energiámat...sőt még többet...annyit, hogy azt érezhessem, hogy nincs lehetőségem vissza jönni a normális kerékvágásomba.
Kaptam már próbákat, de ez leforrázott...szó szerint szétégetett.
Olyan élethelyzetbe kerültem, amit senkinek nem kívánok, de nekem ezt meg kellett élnem...meg kellett tapasztalnom.
Sokaknak segítek és ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen tehetetlen vagyok.
Hirtelen eltűnt minden fogódzkodóm.




Ezt az érzést szerintem sokan érezték már.
Nem volt mihez nyúlnom, pedig ezer és ezer módszer van a tarsolyomban, a szakmámból is kifolyólag.
De senkinek éreztem magam...üresnek...tehetetlennek.
Annyira leértékeltem magam, hogy azt hittem imáim és hitem már nem segíthetnek.
Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy hányan vannak azok, akik hozzám fordulnak és ugyanezeket a helyzeteket mondják el úgy, hogy nekik még annyi tapasztalat lélekjelenlétük sincs, mint nekem.
Mennyire nihilnek érezhetik magukat és gyámoltalannak....nem is tudom, hogy ezt lehet -e kategorizálni, hogy gyámoltalanabb valaki.
De a lényeg az, hogy éreztem, hogy jó lenne valaki most mellém, hogy segítsen.
Imáimat elmondva nem érkezett megnyugvás a szívembe.
A lehető legtöbbet megtettem, amit akkor tudtam, de azt éreztem, hogy ilyen kemény dolog még nem ért.
Mindig azt mondom másoknak ilyenkor, hogy mindentől függetlenül, ha történik valami, ha nem...csak imádkozzon...jelentse ki, hogy elfogadja a helyzetet, amiben van...tudom ez morbid ilyenkor, de mást nem tehet.
Éppen ma reggel olvastam azt, hogy megérteni valamit , annyi, mint mindent megbocsátani és elfogadni.
Eszembe jutott az, hogy mire kérem ilyenkor a klienseimet, mit tegyenek.
Így tudtam elindulni...csak mondtam és mondtam, úgy, hogy közben azt éreztem, hogy nem is hiszem, amit mondok.
Fájt, hogy a hitem kevés volt, de tudtam, hogy mondanom kell.
Tudni kell, hogy ilyenkor még nem fog változni semmi. Itt szokták feladni és gyógyszereket bevenni.
Eljutottam erre a pontra én is, hogy gyámoltalanságomban megfordult a fejemben a gyógyszer. Soha nem szedek.
De ezzel párhuzamosan az is eszembe jutott, hogy én mit tanácsolok ilyenkor.
Ha ebben a stádiumban gyógyszerhez nyúlunk, vagy felhívunk valakit, hogy segítsen(ami nem baj, ha már tényleg nincs meg a lélek jelenlét), akkor a próbát megbuktuk.
Talán furán hangzik, de ezek a próbák emelnek minket.
Miután ezt átgondoltam, azt mondtam magamban, hogy nincs telefon, nincs gyógyszer, csak az ima van és a hit.
Semmi voltam...üres voltam...gyenge voltam...de azt mondtam, hogy nem kell segítség.
Azt hittem belehalok.
Még most is beleborzongok.
Fogtam magam és kimentem a természetbe.
Egy hatalmas szikla tetején ülve a Napba imádkozva könyörögtem, hogy szabaduljak meg a terhemtől, mert nem bírom tovább.
Éreztem, hogy csak egyedül oldhatom meg a problémámat, mert csak akkor lesz az enyém a megoldás és a boldogság...a jutalom.



Egyszer csak megéreztem valamit...valami fenséges érintést.
Ilyenkor már tudom, hogy emelkedem.
Ez az a pont, amikortól megkapom a fogódzkodót.
Ez a fogódzkodó biztos menedéket adott.
Kezdett a bizalmam megjönni.
Kezdtem érezni az energia áramlásást a testemben.
Fájdalmamim egyre csökkentek. Jelen kezdtem lenni magamban.
Hitem erősödött, mert tudtam, hogy a nehezén túl vagyok.
Elfogadtam ezt a helyzetet...éreztem, hogy át kellett esnem ezen a próbán.

Estére sokkal jobban lettem.
Ma reggelre színesebb lett a világ.
Ma a csodát élem, mert a csoda jelen van.



Ezeket a sorokat azért írtam le, hogy olvassa el sok ember...legyen a kezében egy fogódzkodó, ha ilyen helyzetbe kerül.
Soha nem szabad úgy kijelenteni valamit, ha nem vagyunk benne tökéletesen biztosak...és akkor is csak úgy, hogy közben hozzátesszük, hogy a HELYZETHEZ és ÖNMAGAMHOZ képest a LEGIDEÁLISABBAN tudom megtenni.
Az egó szeret kijelenteni...szeret nagyokat mondani...talán ez a legfontosabb üzenete ennek a cikknek.

Boldog vagyok.

Szeretlek benneteket.

izi

Pillanat -cirkuláció

Csak merülj el a pillanatban...hallgasd ezt a zenét és érezz.

http://www.youtube.com/watch?v=iAOw3wLOFEI&feature=related


Csak merülj el a pillanatban és érezd, hogy minden, ami van, az egy csoda. Ebben a csodában te is benne vagy. Mindenki egy csoda.
Ez a zene olyan közel enged ehhez az érzéshez, hogy érzem benne a hullámzást, az állandó tágulást.
Vagyunk már egy páran, akik értik miről is beszélek.
Egy nyelven szólunk már jópáran.
Ebben a világban nem a különbözőséget kell erősíteni, hanem az EGYséget.
Mindenki egy csoda.
De ezek az "apró"csodák hatalmas erővel rendelkeznek.
Hatalom van a kezünkben, ami olyan erővel ruház fel minket, amivel változtathatunk.
Alázattal és nem egóval.



Az egónak is megvan a szerepe, de egészséges mértékek között.
Én tudom, hogy van egy olyan világ, ahol már nem kell megalázkodnunk úgy, hogy azt nem szívesen tesszük.
Én viszont meghajtom fejem mindenki előtt, hogy érezze a szeretetet.
Ez a szeretet óriási katalizátor.
Megoldhat olyan dolgot is, ami eddig megoldhatatlan volt.
Csak hinnünk kell. Ébredjünk fel.
Ebben a zenében üzenet van. Aki hallja, és meg is akarja hallani...megérzi.
Itthon tegyünk csodát, a kis miliőnkbe először.
MAGunkban először.
Merjük feltételezni, hogy lehetséges.
Ha úgy érzed, hogy ez utópia és ez szentimentalizmus, akkor nem erőltetem rád.
Ne olvasd tovább.
De én érzem, hogy sokan el fogják olvasni és a szívükben felcsillan valami remény.
Amikor még gyerekek voltunk elhittük a csodákat. Mert közel állt hozzánk.
Most is válj egy kis gyerekké és érezd át ezt a hullámzást és hidd el ez beindít valami fantasztikus érzést a testedben, amit rögtön átadsz a melletted lévőnek akarva akaratlanul.
Induljon ez a hullám. Söpörjön végig minden mocskot, amit az emberiség



éveken keresztül felhalmozott.
Ez a hullám hatalmas erővel bír.
Óriási ereje elsöpör mindent, ami nem létjogosult már.
A szeretet törvényén belül élve van csak létjogosultságunk.
Gyertek és érezzük együtt.
Ez az erő működik.
Áldjon az ég benneteket.

izi

Ha szomorú lennél nézd meg...

katt.ide.

http://www.youtube.com/watch?v=jedd2FiZTqM

Ez a videó nagyon jól tükrözi azt, hogy milyen közönyösen, magunkba fordulva tudunk ülni a metrón, amíg valami nem történik...érdemes megnézni:-)

Destruktív

Akinek inge vegye magára...

A tegnapi napom csak az önmarcangolásról szólt.

Teljesen kikeltem magamból.
Hála az égnek ezek a pillanataim egyre kevesebbszer ütik fel fejüket.
Szép lenne, ha csak szépet és jót tudnék írni magamról.
Volt idő, amikor lepleztem ezt a tulajdonságomat, úgy akartam feltüntetni magam, mint aki állandóan a MOST pillanatában él és innen folyamatosan békésen mosolyog.
Ezzel sokan vagyunk így, csak nem valljuk be.
Az egész világ szinte erről szól.
Elpalástolják azt, amik.
Ha mindenki felfedné azt, ami ő éppen az álarcai mögött, akkor egy hatalmas haragos, dühös kavalkádot kapnánk.
A Földünk tudatos...ő csak reagál az emberi hazugságokra.
A Földnek van velünk baja...nem érti, miért távolodtunk el a természet adta építő lehetőségeinktől.
Átrendeződik éppen, a tektonikus tünetei éppen ezt jelzik.
Sokan úgy gondolják, hogy nem kell figyelembe venni azt, hogy mit is csinál a Föld.



Sőt sokan azt is gondolják, hogy a Föld egy élettelen dolog.
Szabad akaratunkból kifolyólag bármit gondolhatunk, de van egy EGYetemes törvény, ami alól a törvény "nemtudása" nem oldoz fel a nem helyén való cselekedeteink alól.
A Földünk éppen egy halmazállapotváltozás kezdetén van.
Az anyagi síkból a szellemi sík felé.
A rajta élő embereknek az lenne az ildomos, ha követnék ezt a fejlődést.
A túl anyagias gondolkodás eltávolít ennek a folyamatnak a megértésétől.
Ha valaki nem értené , miért kell ennek így lennie, akkor röviden leírom, hogy tisztázza magában.



Sokan úgy gondolják, hogy egy forma állandóan tökéletesedhet.
Állandóan felfelé ívelően tökéletessé változhat anyagi minőségében.
Tudomásul kell vennünk, hogy ez nem így van.
Egy darabig tökéletesedhet, de utána EGYszerűsödnie kell.
Ezt a világunk is tükrözte a XV.sz.-i művészek csodálatos alkotásaival.
Mondhatom azt, hogy itt volt a zenitje az anyag tökéletesedésének. Ilyen csodálatosan, művészien, precízen, monumentálisan kifejezni ezt, csak itt tudták.
Sokan mondják is, hogy , hogyan is lehetséges az, hogy régen ilyen művészek voltak.
Gondolom, hogy jönnek majd most a cáfolók, hogy mostanában is vannak csodálatosan festő művészeink és ez nem bizonyíték.
Hát csak mondjátok, vagy gondoljátok.
Az anyag, csak egy darabig tökéletesedhet.
A víz is csak egy darabig tud folyékony lenni, ha elér egyolyan paramétert, ahol, gőzzé kell változnia akkor gőz lesz.
A legtökéletesebb víz gőz lesz.
Sajnos sokan nem akarják megérteni, hogy van egy pont az ember életében, ahol már nem lehet csak "víz".
Már "göznek " is ildomos lennie.
Ez az átszellemülés.
A Föld átszelemülése is megkezdődött, az embereknek is menni kell vele.
Aki ennek ellen áll, az megkövesedik. A sclerozis ennek az eredménye.



A csontosodás, az anyagba ragadást mutatja.
A lélek nyelve a tünet, a betegség.
Aki hajthatatlan a szellemi dolgok befogadásásra, az megkeményedik.
Az izületei azt mondják, hogy nem fogunk behajlani, a derekunk azt mondja nem fogunk meghajolni a szellemiségünk befogadásának.
Ebből ered a lumbágó és később a porckorongok víztelensége.
Ezek nem ijesztgetések, ezek EGYetemes törvények.
Ahogy egy rákos sejt sem óhajtja tudomásul venni ezt az EGYetemes törvényt, ami a testünket EGÉSZségben tartja, úgy a FÖLDÜNKÖN is vannak jó páran, akik csak saját egós dolgaikba ragaszkodva meg akarják mutatni, hogy minden csak úgy jó, ahogy ő látja.
Energiát követelve élnek és mindenben meglátják a rosszat.
A jót nem keresik.





Csak Ő.



Az EGYetemesség felett...mert Ő ott van.
Akinek inge vegye magára, amíg nem késő.
Itt nem az Armageddon jön, csak a saját maga kovácsolt betegség, ami nagyon kegyetlen is tud lenni.
Isten nem ver bottal...csak mi magunk...és utána megkérdezzük nagy ártatlan szemeinkel, hogy ezt miért kaptuk, miért nem hajlanak az izületeim, miért nem tudok egészségesen lélegezni, miért fáj a gyomrom ...és még sorolhatnám a végtelenségig.
Szóval az anyag csak egy darabig tökéletesedhet...utána átszellemesedik.
Az EVOlúciót követi a DEvolúció.

Jól elcsavarogtam a gondolatokban...de vissza térek a kiinduló pontra.
Haragos voltam, dühös...hagytam, hogy a régi beidegződéseim szétszedjenek.
Úgy éreztem, hogy tehetetlen vagyok, holott jó ideje tudatosan élek és figyelem magam.
Ez nem valami skizofrén állapot, ez egy építő állapot.
Ennek ellenére nagyon belesüllyedtem az anyagba, a mocskomba.
Szégyeltem is magam érte rendesen, de utána rájöttem, hogy nincs miért.
Nem vagyok egyedül ezzel.
Megéltem a haragom és most már nem haragszom ezért magamra. Tanultam belőle.
Hagytam, hogy a külső dolgok irányítsanak.
Destruktív gondolataim jó nagy kalamajkát csináltak a testemben is.
De ma ezt tudatosan lezártam.
Átgondolva, hogy innentől kezdve jobban figyelek.
Ez egy folyamat, a szándékunk meghozza a csodát, az alkímiát.
Ha tovább maradok a haragomban, akkor elindítom magamban a hajlíthatalanságomat...a megkövülésemet...a mozgásképtelenségemet.
Nincs értelme a másikban keresni a hibát.
Fölösleges.



Csak a SZERETET hoz megoldást és az elfogadás.
A SZERETET és az ELFOGADÁS egyenlő a hajlékonysággal, a mozgékonysággal, az élettel.
Sokaknak a SZERETETTEL is baja van.
Nem szeretik, ha valaki a SZERETETRŐL ír.
Nem engedik magukat szeretni.
Miért is?



...akinek inge vegye magára.

Szeretettel.
izi

A fizikális test mögött mi van?

Sztereotípiák és közhelyek rabságában...

http://www.youtube.com/watch?v=cO9cqSZQbNI

Oly nehéz meglátni minden emberben azt a szépet, ami minden emberben azonos.
Csak a külsőségeket vesszük észre.
Sokszor estem ennek csapdájába.
Sztereotípiákkal vagyunk teli...úgy gondoljuk, hogy első látásra tudjuk a másikról, hogy milyen ember.
Ránézünk az arcára és már ki is alakítottunk egy képet róla.
Azt hisszük, hogy ismerjük magunkat.
Úgy érezzük mi már első pillantásra ítéleteket hozhatunk.
Mostanában úgy járok s kelek a világban, hogy figyelem magam. Figyelem a reakcióimat.
Próbálom meglátni mindenkiben a fizikális test mögötti szellemet.
Sokszor azon veszem észre magam, hogy mielőtt észre vehetném a szépet, már ítélkeztem is.
Pillanatok alatt történik ez...ilyenkor a világ elszívja a tudatosságunkat, azt szeretné, hogy ne legyen a tiéd, miénk a MOST pillanata.
A MOST pillanatában nincs ítélet.
Amikor ezt felfedezzük, egyre többször érezhetjük azt, hogy MINDENKI CSODÁLATOS.
De a bennünk lévő negatív oldal, de fogalmazhatnám úgy is, hogy ellen erő (ami nem személy és nem ronda patás szarvakkal a fején) teszi a dolgát.
A dolga az, hogy eltávolítson ezektől a felismerésektől.
Minden ember azért él itt a Földön, hogy ezt felismerje és tudatosítva beépítse az életébe.



Ha bele nézünk egy ember szemébe megláthatjuk a szépségét.
De sokszor ezt nem tehetjük meg, de a mi erőnk abból áll, hogy alapból feltételezzük ezt.
Tényként kell (ildomos, ha úgy érezzük, hogy a szellemi fejlődésünk tudatos útjára léptünk) tudnunk, hogy ez így van. Minden ember isteni eredetű.
A Teremtő aspektusai vagyunk.
Az Abszolútum rajtunk keresztül ismeri fel önmagát, amikor ráeszmélünk erre a dologra, amikor felfedezzük teremtői mivoltunkat, hatalmunkat az alázattal párosítva.
Ilyenkor az életünk a rendes kerékvágásába kerül.
Ilyenkor érezzük azt, hogy az élet megmutatja a szép oldalát.
Ítélkezéseink ítéleteket vonnak maguk után...van, amikor gyorsan, de van, amikor később.
Mindent learatunk, amit elvetettünk.
Tegnap vissza tért az erőm.



Ez az erő hatalmas.
De ez az erő mindenkié.
Tudom miért érezhetem ezt.
Olyan dolgokat romboltam le magamban, ami már jó ideje, csak rabszolgaként éltetett.
Ítélkeztem.
De ezt beláttam és könnyű lettem.
Azt kívánom mindenkinek, aki elolvassa ezt az írást, hogy szálljon egy kicsit magába és érezze meg minden emberben a csodát...mert ott van, csak el szeretnék rejteni előlünk.

Szeretlek benneteket.
izi

Fura világ

Kellett idő, amíg benőtt a fejem lágya...

Varázslat.
Vannak pillanatok, amikor elvarázsolom magam.
Ezekben a pillanatokban nem számít semmi, nem bántom magam.
Ilyenkor megélem a teljességet.
Látom a láthatatlant.
Mindenkit és mindent szeretek.
Vannak zenék, amik segítenek , hogy eljussak ebbe az állapotba.
Most "véletlenül" találtam meg ezt a zenét a YouTube-n keresgélve.
Nagyon régen hallottam és annyira megörültem, hogy rátaláltam.

http://www.youtube.com/watch?v=X2KqvsrOWsQ

Talán ismeritek ezt az érzést.
Emlékszem, milyen sokszor hallgattam és milyen sokszor segített kiemelkedni a mocskomból.
Én egy nagyon fura teremtmény vagyok...rá kellett, hogy jöjjek.
Sokan talán nem is értenek, de ez már engem nem zavar.
Annak ellenére, hogy szeretem az embereket, sokszor azon veszem észre magam, hogy nem kívánok közöttük lenni.
Sokszor olyan dolgokat csinálnak, ami számomra nem vonzó.
De, amit én csinálok az sem vonzó számukra.
Ennek tudom a lényegét...nem is foglalkozok vele.
Talán magára ismer néhány olvasó ezekben a sorokban.
Vagyunk egy páran, akik így élünk.


Mi két világ közt vándorlunk.
Tesszük a hétköznapi dolgainkat és, ha tehetjük itthagyunk mindent, ami a Földhöz köt.
Én személy szerint így élem meg magam.
Sokszor nem könnyű így élni...olyan vagyok, mint egy remete, holott csak a világ békjóítól szabadultam meg.
Miért szükséges azt csinálni, ami nem építő sem testileg sem szellemileg?
Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést.


Egész életem a megfelelésről szólt.
Nem csináltam mást, csak azt, amit elvártak tőlem.
Egy társadalomban vannak olyan elképzelések és szabályok, amik már régen idejét múlták.
Az egészségügynek sincs már semmi köze az EGÉSZséghez.
De még nagyon sokan ebben bíznak.
Az étkezés terén is nagy hazugságok vannak, emberek millióit becsapnak.
Persze , ehhez kell olyan ember is, akit nem érdekel, hogy mit eszik meg.
Sajnos van bőven.
Miután megmérgezte magát már megy is az orvoshoz, aki tovább mérgezi.
Az EGYszerűséget elfelejtették sokan.
Minden, ami nem az EGYszerűségen alapszik az nem helyén való.
Ami nem helyén való, az rombol.
Sokan, amikor szétrombolták a testüket a testidegen anyagokkal, akkor észbe kapnak(már aki), hogy itt valami nem stimmel.
Miért kell megvárni ezt az állapotot?
Miért nem figyelmeztetnek erről a médiákban?
Azért, mert nem fűződik hozzá semmi érdekük.
A prevenció nem üzlet.
Hatalmas bevételektől esnének el.
Hazudnak folyamatosan.
Ez nem ítélet részemről, hanem egy tény, amit elfogadok, mert tudom, hogy létezik.
Én már nem dőlök be nekik.
Ezért is vagyok remete...egy egészéges remete, aki nyitott mindenki felé, ha szükséges.
Egy érdekes dolgot ajánlok, hallgassátok meg, ha van rá időtök és érdelklődésetek.
A kozmetikai ipar csalafintaságairól van benne szó.
Olyan dolgokat is tesznek pl. a samponba, amit, ha a gyógyszertárban kérnél, azt mondanák, hogy nem adhatnak, mert veszélyes anyag...ennyit ízelítőnek.
Ime a hanganyag:

http://antalvali.hu/juventus_interju

Egy kicsit elkanyarodtam attól,amibe belekezdtem, de úgy látszik ezt is le kellett írnom.
A világban jelenleg a pénz az úr.
De én ismerem azt a világot is, amiben a profit nem az első helyen van.
Ebben a világban más értékrendek vannak.



Nekem is hasonló értékrendjeim vannak...sokáig azt hittem, hogy ezek csökevények.
Kellett idő, amig benőtt a fejem lágya, hogy megértsem és érezzem tiszta szívemből, hogy ez a lényeg...egyedül ez a lényeg...a szívünkből fakadó szeretettel teli, természetes életvitel.
Csak ez viszi tovább ideálisan a világunkat.
Köszönöm azoknak a lelkeknek, akik segítenek és velem tartanak e cél érdekében.

Szeretettel.
izi

Minden a helyére kerül

http://www.youtube.com/watch?v=8PWX3bY97Ps&feature=channel

Nagyon szeretem ezt a zenét.
Annyira megnyugtató és varázslatos.



.

Életünk aranya

A mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk aranyát.

Éljük napjainkat.
Benne vagyunk ...tesszük a dolgunkat.
Valami jobbra vágyunk.
Dolgozunk...másnak.
Azt gondoljuk, hogy nem tehetünk mást, mert akkor nem lesz mit ennünk.
Nem lesz orvosra pénz és a gyógyszerekre.
Öreg korunkra nem lesz miből megélnünk, ki fog minket eltartani.
FÉLelmünk már a jövő száraz, élet nélküli képét vetíti elénk, mert ez a dolga.
A FÉLelem nem tud más filmet vetíteni.
A jó öreg FÉLelem mozigépészünk teszi a dolgát.
Megirigyelhetné egy két rendező...apokaliptikus filmekben verhetetlen.
Furcsa mód sokan ragaszkodnak hozzá...annak ellenére, hogy folyton panaszkodnak, hogy az élet nem adja meg nekik azt, amit szeretnének.
Hogy is van ez?
Fel kellene már ébrednünk jó ideje.
Testünk fiziológiája jelzi már régen, hogy valami nem stimmel.
Arra csak kevesen gondolnak, hogy ezen lehet változtatni.
De ilyenkor jön a "DE...".
Mindig csak a "DE".

NEM kell feltétlenül így látnunk magunkat és a világot...
Igaz ez az út szűkebb és keményen meg kell dogozni azért, hogy egy stabil fogódzkodóval rendelkezzünk.
A saját sorsunk helyén való kovácsaiként már az fiatal EGÉSZség mozigépészt hívjuk már meg, hogy vetítsen.



Az ő filmjei annyira még nem ismertek...de vagyunk egy páran, akik őt választjuk.
Ezekben a filmekben jelen van főszereplőként a REMÉNY...a HIT...a BŐSÉG(fizikális,szellemi)...a SZERETET...az ÖNBIZALOM...a BÁTORSÁG...és még sorolhatnám.
Amikor először látjuk őket a mozivásznunkon, akkor már ismerősnek fognak tűnni.
Valahonnan dereng, hogy láttuk már őket.
Egy idő után már nem akarjuk tovább nézni FÉLelem mozigépész és rendező filmjeit.
Ez egy folyamat.
Aranyaink bennünk vannak...nem odakint...
Innentől kezdve változik az életünk.
Az élet a szép oldaláról kezd megmutatkozni.
Ez tuti.


Szeretettel.
izi

Eszencia

Minden ide összpontosul...pontosan ebbe a pillanatba...

http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&feature=related

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja, hogy "elég volt".
Több életeinken keresztül keresünk valamit, tudattalanul...ezt nem is tudjuk, de mégis ezt a keresést tükrözi minden cselekedetünk.
Lényegtelen, hogy , hogyan is éltünk...csavargók voltunk vagy gazdagok...mindegy.
A PERIFÉRIÁINKON jártunk s keltünk.
Itt bolyongtunk eltávolodva a középpontunktól.
Néha-néha derengett valami...valami fényesség az elménkben.
Szerettük ezt az érzést, de nem tudtuk hová tenni.
Ahhoz volt hasonlatos, mint amikor Anyukánk kezét foghattuk.



Ezek a pillanatok adtak erőt, hogy tovább dagonyázhassunk a felületességeinkben.
Akadtak erre bőven társaink minden életünkben.
"Csak egyszer élünk" világban adtunk az élvezeteknek, hedonista módon teltek napjaink.
Voltak olyan életeink is, ahol a szegénységi fogadalmaink miatti rabigánkat húztuk.
Erre is megtaláltuk a megfelelő társainkat.
A periférián éltünk, de derengett valami...ott belül a szívünkben.
Megtanultunk imádkozni...vagy valami hasonlót.
Éreztük, hogy ebben van valami...itt valami mást is találhatunk, valami édesebbet, illatosabbat, békésebbet.
De sokszor vissza estünk.
Következő életünkben learattuk előző életeink megérdemelt gyümölcseit.
Sokszor találkoztunk ugyanazon lelkekkel, akikkel előtte, de már más testben voltak jelen...volt, amikor rájuk ismertünk és volt, hogy nem.
Volt, hogy pofon ütöttek és nem értettük, hogy miért.
Fel sem merült bennünk, hogy egy másik inkarnációnkban mi is pofon vágtuk őt.
Ráadásul örvendezve a fájdalmán.
Ilyenek voltunk...

De minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja "elég volt".
Ilyenkor összpontosul bennünk minden fájdalom.
Ránk szakad az KÉTség...és felkiáltunk...segíts ÉG!
Szólunk egy magasabbhoz, ami erőt ad...már sejtjük, hogy ez az erő nem csak kint van, hanem bent is...ott legbelül a szívünkben.
A MAGunkban van ez az erő.



A MAG a szívünkben van.
Csak mutass MAGadra...mond ki, hogy én vagyok...meglátod mindig oda mutatsz, pontosan a szívedre...nem a fejedre és nem más testrészedre.
Az erőnk helyére mutatunk, ahonnan kihajt majd a MAG...MAGunk leszünk végre.
Ebben a magban van az ESZENCIÁNK...ebben a MAGban van kódolva az új ember.
Minden információ benne van, az új élethez.

Ez a mi ESZENCIÁNK...ez vagyunk mi.
Itt már nem kell megfelelni...itt már csak adni tudod MAGod.
Szeretettel vagy teli.
Megérted, hogy minden életed erre a pillanatra készített föl.
Ez a világ legnagyobb csodája.
Ez minden...itt csend van.



Szeretettel.
izi

Aranykoporsó

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...
Móra Ferenc

Szabad akarat

"vaskövetkezetességgel hangoztatja Cayce: minden emberi szomorúság abból ered, hogy a lélek visszaél a saját Teremtője által adott szabad akarattal. Egyszóval, Isten nem vádol, nem tart törvényt, nem ítélkezik, nem szab ki büntetést, nem lehet álszent hízelgéssel megvesztegetni, és nem is osztogat adományokat a kiváltságos keveseknek. Ő lemondott ezekről az előjogokról, amikor minden léleknek megadta a cselekvési, választási és döntési szabadságot. Türelmesen és őszinte együttérzéssel várja, hogy a lelkek eldöntsék, mikor fogják használni szabad akaratukat arra, hogy visszatérjenek Hozzá, mert belátják, hogy Isten jobb Teremtő, mint ők."

Mennyire igaz.
Eltévedtünk...de vannak már egy jó páran, akik értik a lényeget.

izi

Szaralak

Én a szaralak, aki kiírja azt, amit ki kell.

Minden nyűgöm oka az, hogy nem bocsátottam meg.
Őrizgettem a haragot, amiről struccpolitikával nem akartam tudomást venni.
Ez az érzés bennem egyenesen arányos a boldogtalansággal.
Magam előtt is jól álcázott haragom csak szívta az energiámat...közben észre sem vettem, hogy nem élek.
Zombi voltam.
Ma reggel a felismerés fénye kezdett pislákolni bennem...ismerem ezt az érzést.
Ez már megnyugtató.
Ma hagyom, hogy a felismerés és megbocsátás fénye megtisztítson és magamnak is megbocsátok.
Kegyetlen gőgös és öntelt voltam...szaralak, de ennek következményeit is learattam, amit alázattal elfogadtam és elfogadok.
Most érzem, hogy tisztulok.
Jól esik kiírni ezt...talán más is okul belőle.
Én meg voltam győződve magamról, hogy engem a testi tünetek nem bánthatnak...mert odafigyelek magamra.
Jól becsaptam magam, mert mindenki megsérülhet.
Elég, ha olyan dolgot jelentünk ki az életben , amire még nem vagyunk képesek és nem integráltuk magunkban.
Ilyenkor az élet próba elé állít és megkér, hogy itt a lehetőség, bizonyítsd be, amit mondtál.
Ha ez nem fedi a valóságot, akkor a test kegyetlenül lebetegszik.
Nagyon fontos, hogy csak olyat jelentsünk ki, ami fedi a valóságot, ami bennünk már tapasztalati szinten működik.
Na én olyat jelentettem ki, ami még nem az enyém...a próba kegyetlen volt.



Itt és most megbocsátok mindenkinek, aki bántott.
Megbocsátok az élethelyzetnek, amiben ez a dolog kialakulhatott.
Megbocsátok magamnak...és mindenkitől bocsánatot kérek, akit akarva, vagy akaratlanul megbántottam.


izi

KRISZTUS és a rákos sejt

...egy kicsit másként, mégis róla.

Sokaknak-e név hallatán valami nagyon elcsépelt dolog jut eszébe.
Reflexből már távol tartják magukat az e témával foglalkozó írásoktól.
Ennek ellenére veszem a bátorságot, hogy szívemből írjak róla.
Mielőtt valaki valami valláshoz csatol, el fogom keseríteni, mert én SZABAD EMBER(lélek) vagyok.
Szuverénen, individuális.
Tiszteletben tartom mindenki vallását és hovatartozását.
Én én VAGYOK.
A saját vallásom VAGYOK és ennek a gondolatait közlöm.
Tudom előbb azt írtam, hogy nem tartozok semilyen valláshoz és most az ellenkezőjét írom, de úgy gondolom ezt csak a kötözködők nem fogják megérteni.

KRISZTUSRÓL sokaknak egy olyan képe van, ami egyházakhoz, papokhoz, misékhez, templomokhoz tartozik.
Az igazi jelentéstartalmának elferdítéséről sokan munkálkodtak.
Ennek meg is lett a társadalmi hatása.
A mai felgyorsult Istentagadó, vagy éppen a csak Istenbe beleolvadó(minden impulzust kizáró) világban elfelejtjük a középutat.
A középút sem teljesen középen van, ahogy egy egészséges fiziológiájú



test Ph értéke sem pontosan 7egész, hanem 7.4.
Csak 4 tized eltérés, de ez a kevéske pontosan annyi, mint ALÁZATOSNAK lenni az ABSZOLÚTUM felé.
Ha a testben ez az EGYensúly felborul, akkor már betegségről (KÉTségről, nem EGYségről) beszélünk.
Tehát, ha ez a 4 tized nincs meg, akkor nincs ALÁZAT.
ALÁZAT, ALÁZAT, ALÁZAT.
Kinek kellene alázatosnak lennünk?
Az EGO nem tűr alázatosságot, nem tűri, hogy megmondják neki, mit és hogyan tegyen.
A gondolatot(frekvenciát, rezgést) követi a forma.
Az ALÁZATLAN gondolkodást EGÉSZSÉGTELEN TESTI TÜNETEK kísérnek.
Ha ez így van, akkor a testben is lesz egy ALÁZATLAN SEJT, aki úgy gondolja, hogy nem EGYetemesen gondolkodik tovább.
Mit gondoltok milyen sejtnek hívják őt?



Szerintem sokat nem kell rajta gondolkodni. Igen, a RÁKOS SEJTről beszélek.
Egy családban, egy társadalomban, egy országban, a világon ugyanígy történnek a dolgok. Ahogy fent úgy lent, ahogy kint úgy bent.
Ez a mondás nagyon régi, mégis időszerű mindig. Hermész Triszmegisztosz tárta a világ elé.

Miért is tértem ki ezekre a dolgokra?
Miért is fontosak ezek?
Itt jön be KRISZTUS, Krisztus impulzusa.
Ki is Ő, mi is Ő?
Jézus azonos Krisztussal?

Talán sokan nem tudják, hogy Krisztusi szellem testetöltése előtt egy Központi Napban (nem fizikális nap) élt.
Amikor a FÖLD egy olyan korszakába ért, ahol már nem ismerték a könyörületet és a szeretettől eltávolodva éltek, akkor jelent meg JÉZUS testében, mint Istennek egy MINDENT ÁTHATÓ SZERETETE.
Ez a mindent átható szeretet nevezhető KRISZTUSNAK.

Miért volt erre szükség?
Olyannyira elkorcsosult a világ, annyira nem jelentett már senki számára semmit a másik tisztelete (tisztelet a kívételnek), hogy ez a kevéske ember, akiben még ott volt aszeretet lángja, már nem tudta volna megfordítani a világ(FÖLD) morálját, hanyatlását.



Ezt a mindent átható szeretetet jósolták meg többen is, hogy egyszer TESTET ÖLT.
Egy nagyon tiszta, EGÉSZséges ember teste lett KRISZTUSNAK a fizikális burka...Ő volt JÉZUS.
Mielőtt EGYé nem vált KRISZTUSSAL, addig pontosan olyan emberként élt, mint a többi halandó.
Az ő teste EGÉSZséges volt.
EGÉSZséges Ph értékű. KÉTség és betegség mentes.
Jézus nagyon sok megpróbáltatáson esett át még Krisztus befogadása előtt is, de nagyon jó erőnlétben élt.
Megismerte a különböző vallásokat és megismerte az emberi természetet.
Megtapasztalta ÖnMAGát és megismerte, mi az ALÁZAT.
Teste SZENTé vált, pontosabban SZENTül tartotta ebben a szeretet nélküli világban is.
Ez nem EGYszerű dolog, ahogy manapság sem.
Csak így válhatott méltónak a KRISZTUSi szellem befogadására.
Az ÉTERteste nagyon vitális volt, ami nélkülözhetetlen ma is, hogy az immunrendszerünk hatékonyan tegye a dolgát.
Mi is az ÉTERtest?
Ez egy olyan burok rajtunk kívül és belül, ami élettel telít el minket és energiát ad, ahhoz, hogy ebben a világban védelemben legyünk minden külső behatástól. Ez nagyon nagy mértékben összefügg az egészséges étkezéssel, vízivással, beszédünk minőségével.
De erről bővebben egy másik cikkemben fogok írni.

Tehát KRISZTUS NAPlényként beleköltözött JÉZUSba. (az IGE testet öltött)
JÉZUS, aki már KRISZTUSi minőségben volt jelen a Földön elindult egy olyan úton, ami megváltoztatta az emberiség és a Föld jövőjét.
Ez alatt a 3 év alatt, amíg meg nem feszítették Isteni erővel felruházva beszélt az embereknek és tanított.
Nagyon fontos volt, hogy az Isteni és a Földön szerzett tapasztalatokat ötvözve tudta átadni emberi módon.

Keresztrefeszítése után történt egy olyan dolog, amit sokan nem ismernek.
Miután JÉZUS kilehelte a lelkét, a KRISZTUSI erő vagyis szellem, a FÖLDBE költözött, a FÖLD SZELLEME LETT.
Talán ezt egy kicsit nehéz belátni, de összekötötte magát a Földel.
Erre azért volt szükség, hogy az emberek mind- mind közel érezhessék MAGukhoz.
Ez az erő, amit KRISZTUSI IMPULZUSNAK hívnak a mai napig velünk van.
("VELETEK LESZEK AZ IDŐK VÉGEZETÉIG")
Nem véletlenül mondják, hogy élettel teli, friss zöldségeket, gyümölcsöket, gabonát együnk.
Ugyanis ezekben a dolgokban benne van ez az erő, a KRISZTUSI impulzus.



Ez az ERŐ, mindent átalakít, át tud alakítani.
Ez az ERŐ a NAPból származik.
A NAP az éretlen gyümölcsöt is éretté varázsolja.
A negatív önkárosító gondolatokat szeretettel teli éltető gondolatokká alakítja.
Ez az erő nem elhanyagolható. Sőt a leghatékonyabb a betegségekkel szemben. Nem is szemben, mert azt mondta JÉZUS, aki kardot fog kard által vész el.
Ez az erő nem támad...ez az ERŐ SZERET!
ÁTSZELLEMESÍT.
Visszadob kenyérrel...EGYszerűen nagyon SZERET.
Ez KRISZTUS üzenete.
Nem a templomok falai között.
Nem ott van, a SZÍVÜNKBEN van.
Ha nyitott a szívünk, akkor ALÁZATOSAK leszünk és az megengedi a testünknek, hogy az a 7.4 Ph beálljon.
ALÁZAT nélkül nem megy.
Az EGO most sokakban tiltakozik.(tisztelet a kivételnek)
Az EGO hatalmas úr és nem engedi, hogy meghajoljon a térd.



ISTEN(abszolútum) viszont HATALMASABB...ő nem ver bottal, csak a lelkek saját SZABAD AKARATÁBÓL kifolyólag saját magukat büntetik, ha eltávolodnak az EGYetemes szabályok alól, akár, ha nem vagyunk alázatosak akkor a TÉRD sem fog már tényleg hajolni, mert izületi gyulladással fog jelezni, hogy EMBER, MEDDIG AKARSZ MÉG VISSZAÉLNI SZABAD AKARATODDAL?

Szeretettel.
izi

Emlékszel?

Ebben a pillanatnyi kis időt sem hagyó világban talán nem árthat, ha elolvasod.

Én vagyok minden, amire valaha is szükségem (lesz)van.
Csak emlékeznem kellett.
Emlékezni arra, amikor ebbe a sűrű
Földi valóságba költöztem, ebbe a Földig érő bőr ruhába.
Amikor már derengett valami, kezdtem felismerni magamat a "másikban".

Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam de vállaltam...vállaltuk sokan.
Mindannyian.
De azt nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz.

Testetöltésünk előtt legnagyobb szeretetünkel kértük, hogy jelenlétünkel emlékeztessük egymást
igazi önvalónkra.
Ha most magadra ismersz- e sorok olvasása közben, akkor én a legnagyobb szeretetemmel megköszönöm a szinkronicitást és neked azt, hogy emlékeztethettelek ki is vagy valójában.

Ne érezd magad soha egyedül...soha.
Ez csak illúzió, mindig veled vagyunk, még akkor is, ha ez számodra most hihetetlen.
A viágban vagyunk sokan már, akik szeretni tudnak.
Tudjuk Te is közénk tartozol.
Csak ébredj föl, hogy sokkal több vagy, mint amit eddig gondoltál magadról.
Ébredj föl abból az álomból, ahol a külső tényezők mondják meg, hogy kinek tartod magad.
Te nem csak a tested vagy.
Te a fizikális testeden jóval túlmutató szeretettel teli és megbocsátással teli, elfogadás vagy, ami minden dolgot úgy tud elfogadni, ahogy van.
Minden ember feladata ez, hogy megértse.
Én most itt vagyok és emlékeztetlek.
A további a Te dolgod.
Élsz a lehetőséggel?


"...a legnehezebb feladat mind között
az angyalok eszével gondolkodni,
angyalok szavával szólni,
és angyalok módján cselekedni."

Esszénus béke evangéliuma




Szeretlek benneteket.

izi

Érzés

Sokunkat bánt valami, sokszor nem is vesszük már észre, hogy elkezdődött a kínszenvedés, mert annyira megszoktuk. Erről szól ez a kis írás.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.




Sokszor váratlanul megjelentél, nem figyelmeztettél, nem írtad meg, hogy jössz.
Alattomosan, amikor nem számítottam rád megjelentél.
Sokszor már csak akkor vettelek észre, amikor már majdnem meghaltam, amikor belémdöfted a késed és a vér végigcsordult a lelkemen.
Miért vagy ilyen, miért nem vagy egyenesebb...miért nem figyelmeztetsz, hogy jössz?
Honnan kapod az erődet...mi táplál?
Miért jó ez neked?
Valami kéj hajt téged, hogy fájdalmat okozz?
Tudom nem csak velem tetted ezt.
Te tényleg ilyen vagy?...vagy csak én hívtalak elő és Te a megegyezésünk szerint így cselekedtél?
Gyere érzés.
Vonulj át rajtam.
ÉREZLEK.
Szeretnéd, hogy féljek tőled...tudom.
Már sokszor becsaptál.
ÉRTELEK...tudod már ÉRTELEK....már nem vagy akkora hatással rám, mint régebben.
FIGYELEK...érted FIGYELEK.
Ezt az erőt kaptam, talán nem is kaptam, mert álítólag már meg volt, csak elő kellett hívnom, emlékeznem kellett rá.
Biztos voltál eddig magadban, hogy nem ismerhetlek fel. Jól álcáztad magad.
Eddig...csak EDDIG.
Érzem, még van erőd...de ez az erő közel sem olyan, mint az én erőm és azoknak az ereje, akik már nem dőlnek be neked.
A MI erőnk folyamatosan NÖVEKSZIK és a tiéd CSÖKKEN.
Ezt már nem tagadhatod, pedig tudom, hogy tagadni fogod.
Ez a te stílusod, de lerántjuk közösen rólad a leplet.
Gyere várlak, várunk.
Szembe nézünk veled és már nem a sötétben, hanem a fénynél.
Ott megláthatjuk ki is vagy valójában.
Gyere...
Gyere EGYezzünk ki...gyere átölellek.



Szeretettel.
izi

Csendülő kegyelem

Csendülő kegyelem


Fájdalmakkal teli pirkadat.
Sóhajokkal teli pislogás.
Értelmetlen érzelmek.
Hovatűnt csillogás.
Mozdulatlan harangok.
Robajló hallgatás.
Néma ordítás.

Őszinte megnyílás.
Isteni szárnyalás.
Felfénylő értelem.
Éltető védelem.
Ölelő két kezem.
Szerelmes szerelem.
Csendülő kegyelem.

izidor

Értelek

Megértettél velem valamit.

Valamit megértettem.
Ez megint egy mérföldkő az életemben.
Szeretem ezeket a pillanatokat, amikor a felismerés lágyan körbe ölelve szétfeszíti a rabigát, amit eddig cipeltem.

Ígéreteket teszünk és ez fogságba juttat.
Elkötelezzük magunkat és ez később fájdalmat okozhat.
Persze jó, hogy van az embernek valaki, akihez tartozhat...mondtam én is sokszor.
Ez így van, de nem minden esetben.
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor választhat.
Tudom mindig választhatunk, de ez a választás más.
Ez a Szerelem templomának a beavatási kamrája, ahol döntést kell hoznunk, hogy beleragadunk- e a fizikalitásba, a ragaszkodásba avagy sem.
Sok életeinken keresztül kerestük a másik felünkben a megoldást.
Szerelembe estünk, hol nagyon reménytelenül, hol reménnyel telve, de a vége mindig az elszakadás volt. Hol az egyik fél, hol a másik fél jött ki belőle szerencsésebben.
Ezekben a kapcsolatokban minden olyan dolgot is megtettünk, amit csak azért tettünk, hogy a másik "felünkel" együtt maradhassunk.
Ez kellemetlen szituációkat szűlt sokszor.

Egyiptomban csak az erre kiválasztott lelkek kerülhettek beavatásra.
Ezekhez a beavatásokhoz csak a kiváltságosok juthattak.
A szellemileg éretteknek kellet, hogy legyenek.
Ezekben a piramisokban olyan állapotok uralkodtak, ahol könnyebben hozzá férhettek az igazi önvalójukhoz.
Ez azt jelenti, hogy a beavatási kamrákban alacsony mágnesesség és magas frekvencia volt.
De csak ezekben a kamrákban, bárhol máshol az ellentéte.





Jelenleg az egész Földünket is hasonló paraméterek jellemzik.
Ez azt jelenti, hogy bárki, akinek szándéka van a szellemi fejlődésre erre az egész Földön lehetősége van.
Persze vannak jobb helyek ezen a csodálatos Glóbuszon, ahol még jobbak a feltételek.
De a lényeg az, hogy mindenkinek megadatott, hogy megértse önmagát.
Megértse azt, hogy nem csak a fizkális test vagyunk, hanem ettől sokkal több.
Régebben erre nem volt lehetősége mindenkinek.

MOST igen.
Minden ember feladata ez.
Életeinken keresztül sok kitérővel, mellék utcával, de megyünk e felé.
Jelenleg is vannak sokan, akik az "ébrenalvás" fázisában "élnek", abban a hitükben, hogy ismerik MAGukat.
Ezek az emberek az örök KÉTelkedők.
Mi is voltunk KÉTelkedők, de hála az égnek SZÁNDÉKUNK volt a szellemiségünkben növekedni. EGYszerűek lettünk.
Ez most gőgösen hangozhat, de úgy érzem ezt értékelhetem magamban. Tettem érte, mert a szeretet vezérelt.
Ez boldogsággal tölt el.
A boldogság MAGunkban van.
De csak a FÉL elem gátolhat meg abban, hogy EGÉSZ ségesek legyünk, ahol önMAGunkban van a megoldásunk és nem egy mási valakiben.
Az már csak szép és jó, hogy, ha az élet és a karma egymás mellé vezérel két EGÉSZ embert.



Mindig azt kaphatjuk társunknak, aki az aktuális felszÍn alatt lévő dolgainkat feltárja, megmutatja, hogy milyen dologgal nem akarunk azonosulni magunkban.
Ezeket a dolgokat felszínre kell hoznunk, mert csak akkor fejlődhetünk.
Sokszor olyan dolgot kaphatunk a társunktól, hogy hatalmas ellenérzéseket vált ki belőlünk.
Minél jobban ellene megyünk, annál jobban beleragadunk és bevonzuk, hogy még erősebben tegye velünk.
Ilyenkor jön az életben az a pillanat, amikor döntés elé kerülünk, ahogy egy beavatási kamrában is régen.
Valakiben pl. a túlzott megfeleést láthatjuk és ezért nem érezzük vele jól magunkat. Ezt nem akarjuk tolerálni, holott pontosan ezzel a dologgal kell integrálódnunk belül, MAGunkban. Pontosan ez az a dolog, ami miatt itt van a másik és ezzel szembesít.
De, ha nem akarjuk ezt tudomásul venni, akkor a szakítás után is ezzel kell szembe néznünk, de már egy erősebb formulájával, ahogy egy betegség esetében is így van.
Ha csak a tüneteket tüntetjük el, később megjelenik egy izzasztóbb verziója.
Ez csak egy példa sok közül.

Ha úgy reagálunk, hogy nem veszünk tudomást ezekről a dolgokról tudatlanságunkban, de lehet úgy is , hogy már valaki tudatosan ellenál, akkor ehhez méltó lelki, avagy testi tünetet kapunk.
Ennek erőssége mindig azzal arányos, hogy milyen rég óta nem akarjuk tudomásul venni ezeket a törvényeket. Ez lehet válás, betegségek és nagyon sok minden.
Sokan legyintenek ezek felett és azt mondják ez mesebeszéd.
Ám legyen, mindenki a saját sorsának a kovácsa, ahogy én is így kovácsoltam ezeket a felismeréseimet.
Vannak olyan dolgok, amiről nem beszélhetek. Ezt mindenkinek saját magának kell megértenie és felfognia. Meg kell érnie hozzá.
Ehhez a belső folyamathoz először a szándék szükséges.



Igen a szándék, ez az egyszerűen hangzó dolog.
Azért hangzik egyszerűen, mert az is. Ez a dolog katalizája a felismeréseink és újabb gondolataink beindulását.

Ezekből a kis lépésekből később óriási léptek lesznek.
Mindenkinek eljön az a pillanata is, amikor instrukciókat kap egy magasabb szférából.
Hogy milyet?
Az is egyénre szabott, ahogy mindannyian más karmával születünk.
De a lényeg, hogy valami óriási felismeréssel járó esemény lesz.
Ezek a meglepetések.
Nagyon sok meglepetés vár a szellemi utazásaink során. Sokan félelemmel tekinthetnek ezen dolgok felé. Ez értehető, mert a megszokott dolgok rabságában élnek. Ilyen dolgok vannak bőven.
Ezektől a dolgainktól, beidegződéseinktől szabadulhatunk meg egy ilyen beavatás során.

Én is átestem egy beavatáson.
De erről most nem beszélhetek, mert nem lenne érthető és nem is kavarhatom fel azokat a dolgokat másban, amihez talán még nem jutott el.

De, aki felismeri ebben az írásban a lényeget, az eszenciát, az MOST tovább lépett önmaga felé.
És ez a lényeg...egy EGÉSZ ember felé, ahol az elfogadás és a megbocsátás energiái szeretetben összpontosulnak.

ÉRTELEK.




Szeretettel gondolok rátok és fogadjátok szívből jövő öleléseimet.

izi