Sallang mentesen élni...kifejezni azt, ami igazán vagyunk...
Elindítok egy gondolatot magamban. Hagyom, hogy kiteljesedjen bennem és hozza magával azt, amit hoznia kell.
Már régen nem írtam, de valami ott legbelül kikívánkozik belőlem. Még nem tudom, hogy mi az, de kezdem előcsalogatni. Éjszaka bevillant egy párszor, hogy miről is írjak, de reggelre elfelejtettem annak ellenére, hogy próbáltam megjegyezni.
Ezért is tudom, hogy van valami, ami nagyon kikívánkozik belőlem, de játszik velem...talán egyik pillanatról a másikra felfedi magát az inkognitójából.
El kell érnem hozzá.
Most még nem vagyok ott, hogy kitárulkozzon előttem.
De megyek felé...érzem. Amikor átadom magam a pillanatnak, annak, ami vagyok igazán, akkor szellemileg egyé válhatok vele. Ez nem más, mint az intuíció. Sokan talán félre értelmezhetik ennek szónak a jelentését.
A köztudatban valami isteni sugallatot jelent, de igazán nem jelent mást, mit szellemi egyé válást.
Ez egy olyan fokozata a szellemi fejlődésünknek, változásunknak, amihez fel kell küzdenünk magunkat.
Nem adják ingyen, ahogy sokan gondolják, hogy ripsz-ropszra már megvilágosultak.
Szellemileg egyé válni valamivel egy olyan dimenzió, ahol a jobb agyféltekénk dominál és bizonyosak vagyunk önmagunkban, ahol a kétségeink megszűnnek. Ott igazán azt fejezzük ki, amik vagyunk...félelem mentesen.
Mit jelent félelem mentesen közölni?
Egyszerűen annyit, ami bennük felszínre szándékozik jönni.
Légy önmagad...pontosan csak ennyit, ami minden.
Minden olyan dolog, amit az évek során a megfeleléseink során magunkra aggattunk, csak álarc.
De mehetünk tovább is az előző életeinkig, ahol a tudatalattink olyan világunkat tárolhatja, amikről még fogalmunk sincs és észre sem vesszük, hogy meg vagyunk vezetve.
Nagyon sokszor ennek hatása alatt cselekszünk, ami teljesen eltávolít attól, amik igazán vagyunk.
Ezeknek a csökevényeinknek a felismerése hozhat csak igazán érett gyümölcsöt.
Az intuícióinkhoz fel kell küzdenünk magunkat, a fájdalom segítségével.
A fájdalom nagyon jó katalizátor.
Sokan félünk tőle és ezért bele sem merünk menni egy olyan élethelyzetbe, amihez már nagyon sok sztereotípiát kapcsolunk.
Észre sem vesszük, de megbénulunk ettől.
Eltűnik a MOST, csak a MÚLT és a JÖVŐ képe irányít bennünket.
Nincs két egyforma élethelyzet...csak hasonló.
Ha nem megyünk bele a lehetőségeinkbe és a probléma megoldó képességünk hiányában tovább tagonyázunk a saját mocskunkban, akkor halottak vagyunk.
Ezt fel kell ismernünk. Kinek mikor.
Van, aki már ezzel a minőséggel született, van, aki ezen életében nagy megpróbáltatások árán jut el idáig.
Nem adják ingyen a szellemi egyé válást(intuíció), sem a szellemi hallást( inspiráció), szellemi látást (imagináció).
Morálisan változnunk kell.
Aki úgy véli, hogy a testét nem kell szent templomként tisztelnie, aki a testében nem látja meg a legmagasabb isteni intelligenciát, az nagyon elsodródhat az önmagától.
Sajnos még ez nincs így a köztudatban, jelenleg úgy gondolják sokan, hogy hirtelen megvilágosulttá válhatnak egy tudattalan, önromboló életmód kellős közepén.
Én is beleestem ebbe a csapdába, de hála az égnek volt időm és alázatom építő, segítő kezek felé nyúlnom.
Alázat és tiszta szándék nélkül nem kaphatunk szellemi látás, szellemi hallást, szellemi egyé válást.
Az asztrális szférákhoz betekintést nyerni ösztönszerűen is lehet, van, aki megkapja ezt a homályosan látó adományt, ami még Atlantiszból maradt vissza. Korunkban ennek a képviselőiből van bőven. Az újságok tele vannak a hirdetéseikkel, akik gyors talpaló módon ígérnek szemléletmód és életmód beli változásokat.
Ezek az emberek vissza élnek mások bizalmával.
Sajnos ez a látás nem egyenlő a SZELLEMI látással...ez a látás ASZTRÁLIS, ami nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, ami miatt csak homályos... nagyon távol áll attól a minőségtől, amiről eddig beszéltem, az intuíciótól, ami a morális változások gyümölcse, ami a tiszta , nem homályos szellemi egyé válás, szellemi hallás, látás.
Akinek van füle, az meghallja ennek az üzenetnek a mondanivalóját.
izi
...még eszembe jutott pár gondolat...egy hozzászólásban írtam meg, de ide is leírom.
Amikor bekapcsoljuk a tv-t és bármilyen média üzenetet magunkba fogadunk, akkor lehetőséget adunk arra magunkban, hogy a kétségeink eluralkodhassanak magunkon.
Persze ez nem baj, mert hermetikusan nem élhetünk.
Mindenki döntse el magában, hogy hagyja -e magát megvezetni, vagy végre a saját kezébe veszi az irányítást, irányítását.
Amíg ez a dolog nem jut el a tudatunkig teljesen, addig mindig ott lesz a kétség, addig mindig el kell azon gondolkodni, hogy mit is tegyek, tegyünk.
Amikor felküzdöttük magunkat a saját sorsunk kovácsának(helyén való irányba), ami semmiképpen nem egy külső beavatkozásban bízik, ami mindig csak a pillanat erejében hisz és ebből az erőből merítkezve bizonyossággal tudja, hiszi, hogy az immunrendszere nem véletlenül van...és ez a rendszer csak akkor lesz még tökéletesebb, ha ezt nem nyomjuk el a félelmeinkkel.
De mindenki úgy cselekszik, ahogy jónak ítéli, ami talán egy nagy kerülő önmagunk felé, de mégis oda tart.
Van, akinek be kell adni az oltást, mert annyira nem bízik még magában, hogy ez megnyugtatja...ami nem baj, mert majd tanul belőle...egyszerű megoldásokat akarnak sokan, olyanokat, amiket mások oldanak meg magunk helyett...kényelmes. Mindenkinek egyszerre "segítenek"megoldani azt, amit mindenkinek saját magának kellene, hogy megoldjon. De a világ azért ilyen, mert vezetve vagyunk, ha engedjük.
A világ vezetői most felszólítottak mindenkit, hogy oltassa be magát, mert ők úgy látják, hogy az emberek gyengék és nyomorultak...
Én most felszólítok mindenkit, hogy üsse be a jobb térdét, mert, ha nem teszik, akkor óriási baj történik...olyan dolog, aminek a végkifejletéről inkább nem is beszélek...biztos forrásból, a legnagyobb jó szándékom vezérletével közlöm ezt a hírt. Remélem sokan beütik, mert nem szeretném, hogy súlyosabb következményekkel keljen számolni a világnak.
izi
2009. november 14., szombat
2009. november 11., szerda
2009. november 7., szombat
Tankcsapda
Mindig is volt bennem valami vonzódás a Tankcsapda zenéihez, szövegeihez...
Meghallgattam ezt a beszélgetést és rájöttem, hogy nem véletlenül...
http://tisztahangok.wordpress.com/2009/11/07/lukacs-laszlo-tankcsapda/
Meghallgattam ezt a beszélgetést és rájöttem, hogy nem véletlenül...
http://tisztahangok.wordpress.com/2009/11/07/lukacs-laszlo-tankcsapda/
2009. október 28., szerda
Amikor a félelem eltűnik...
Amikor kezd eluralkodni a félelem, akkor igazán a bal agyféltekénk dolgozik...
Amikor ez a hemiszféra valamilyen oknál fogva nem tud érvényesülni, akkor egy teljesen más világba kerülhetünk.
Ez a világ az a világ, amiről nagyon sokszor hallottunk már...itt béke van és egységérzet...megvilágosulás.
Innen soha nem indul el a kétségbeesés...innen csak a megoldás felé mehetünk.
Ez a video egy doktornőről szól, aki egy strokon esett át és a bal agyféltekéjében egy vérrög keletkezett...
Érdekes...döbbenetes, egyben felemelő...
Magyar felirattal.
http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html
szeretettel.
izi
Amikor ez a hemiszféra valamilyen oknál fogva nem tud érvényesülni, akkor egy teljesen más világba kerülhetünk.
Ez a világ az a világ, amiről nagyon sokszor hallottunk már...itt béke van és egységérzet...megvilágosulás.
Innen soha nem indul el a kétségbeesés...innen csak a megoldás felé mehetünk.
Ez a video egy doktornőről szól, aki egy strokon esett át és a bal agyféltekéjében egy vérrög keletkezett...
Érdekes...döbbenetes, egyben felemelő...
Magyar felirattal.
http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html
szeretettel.
izi
2009. október 27., kedd
Nincs más lehetőség...
Nincs más lehetőség, mint az elfogadás…elfogadni magunkat, elfogadni azt, amiben élünk.
Addig, amíg ez nincs elfogadás szintjén semmi sem fog ideálisan változni.
Amikor nem vallunk be magunknak valamit, amit tudunk, hogy nem helyén való bennünk, addig hazudunk magunknak és ez által mindenkinek.
Titkolózunk magunk előtt…takargatni valónk van magunk előtt…ez a nem semmi.
Saját magunk előtt TITKOLÓZUNK és úgy véljük, hogy majd csak jön az ideális változás.
Pedig ez csak a nem helyén való dolgokat szüli tovább.
Szégyelljük magunkat magunk előtt…ez az igazság.
Mert, ha ez nem így lenne, akkor TUDATOSAN felvállalnánk magunkat mindennel, amik vagyunk…nem félve attól, hogy lelepleződünk.
Igazán nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk.
Minden porcikánk pont azért olyan, mert a szellemi, lelki hozzáállásunk az egységhez olyan, amilyen.
Minél nagyobb az elfogadás, annál nagyobb az egészség.
Valami bánt magunkban?...biztos van belőle bőven, ahogy nekem is.
Néha utálom magam, nem találom magam és szenvedek.
Megfelelni vágyok a világnak és azért titkolózom.
Nem tudom, miért csinálom ezt, de csinálom.
Mindenki egyedi.
Mindenkiben ott van a szépség csak jobban meg kell figyelni.
Sokan szenvednek, nem tudják elfogadni a külsőjüket, ezért mindent megtesznek, hogy széppé varázsolják…olyanná, amit a társadalom elvár. Néha teljesen ellentétesen azzal, amik igazán vagyunk.
A belső tulajdonságaikkal annyira nem foglalkozunk, mert azt el lehet leplezni.
Ezzel a titkolózással hazudunk magunknak és másoknak.
Ez a lényeg igazán…erre lenne ildomos ráébredni.
Belül rendet tenni.
Szép fokozatosan felvállalni magunkat, minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt.
Tudom ez nehéz, mármint a nem helyén valóval azonosulni.
Pedig, ha mélyen belegondolunk ott van bennünk és nem lehet azt mondani rá, hogy az nem én vagyok.
Sajnos manapság az terjedt el, hogy, ha a rosszról beszélünk magunkban, akkor azzal felerősítjük.
Ez a legnagyobb balgaság, amit hallottam az életemben.
Ez az igazi bevallás…az igazi gyónás, amikor ráébredünk saját magunk hibáira és nem félünk meggyónni magunknak…csak így haladhatunk az ideális felé.
Könnyű a jó tulajdonságainkkal megértésbe kerülnünk.
Ez a legkönnyebb.
A nem helyén való tulajdonságaink is mi vagyunk. Majd, ha ez megértésre és bevallásra kerül…akkor leszünk úgymond megvilágítva…megvilágosulva…így leszünk átlátszók.
Addig, amíg bármilyen árnyék van bennünk nem lehetünk egészségesek.
Nem véletlenül ilyen a világ, nem véletlenül van ennyi betegség.
A hazugság babérjait hordozzuk.
Ennek a felismerése mindenkinek a feladata.
Halogatni lehet, akár életeken át is.
Sok értelme nincs, mert magunkat büntetjük ez által.
NEM VÉLETLENÜL VAGYUNK OLYANOK, AMILYENEK VAGYUNK.
Ez az alapszabály.
Senki sem bánt minket, csak mi magunkat…
A saját sorsunk kovácsai mi vagyunk…ebben benne van az is, hogy, ha ideálisabbat akarunk, akkor bőven van tenni valónk.
Nem másnak magunkkal, hanem magunk magunkkal.
Szép fokozatosan megindul bennünk a felismerés, felismerése annak, hogy ennek van csak igazán értelme. A társadalmilag elfogadott viselkedés minták már nem segíthetnek, csak gátolnak. Pedig mennyire bíztunk benne…de hát azt is egyszer valaki kitalálta és ráerőszakolta a világra.
Hol vagyunk ebben mi…hol van az önMAGunk?
Amikor bevalljuk a csökevényeinket és nem szégyelljük már ezt, mert természetes akkor történik meg az igazi csoda.
Az életünk az ideálisabb felé indul.
Mi az ideálisabb?...ez egyénenként változó….NEM SABLON.
A különbözőségünk nem egyenlő a káosszal.
A szeretet törvényén belül hatalmas intervallumon belül élhetünk szabadon.
Nagyon nagy tér van így számunkra, ahol nem alakulhat ki blokk bennünk, mert szabadok vagyunk. Ehhez az első lépés, hogy valljuk be magunknak azokat a tulajdonságainkat( belsőt és külsőt) amit eddig rejtegettünk.
Amikor ez megtörténik, nem erősödik tovább a nem helyén való tulajdonságunk, hanem elfoglalja helyét bennünk az ellentéte...az lesz nagyobb arányban bennünk.
Ez az igazi felszabadulás, amikor már csak magunkat adjuk , amikor már nem félünk, hogy megszólnak…
Szeretettel.
izi
Addig, amíg ez nincs elfogadás szintjén semmi sem fog ideálisan változni.
Amikor nem vallunk be magunknak valamit, amit tudunk, hogy nem helyén való bennünk, addig hazudunk magunknak és ez által mindenkinek.
Titkolózunk magunk előtt…takargatni valónk van magunk előtt…ez a nem semmi.
Saját magunk előtt TITKOLÓZUNK és úgy véljük, hogy majd csak jön az ideális változás.
Pedig ez csak a nem helyén való dolgokat szüli tovább.
Szégyelljük magunkat magunk előtt…ez az igazság.
Mert, ha ez nem így lenne, akkor TUDATOSAN felvállalnánk magunkat mindennel, amik vagyunk…nem félve attól, hogy lelepleződünk.
Igazán nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk.
Minden porcikánk pont azért olyan, mert a szellemi, lelki hozzáállásunk az egységhez olyan, amilyen.
Minél nagyobb az elfogadás, annál nagyobb az egészség.
Valami bánt magunkban?...biztos van belőle bőven, ahogy nekem is.
Néha utálom magam, nem találom magam és szenvedek.
Megfelelni vágyok a világnak és azért titkolózom.
Nem tudom, miért csinálom ezt, de csinálom.
Mindenki egyedi.
Mindenkiben ott van a szépség csak jobban meg kell figyelni.
Sokan szenvednek, nem tudják elfogadni a külsőjüket, ezért mindent megtesznek, hogy széppé varázsolják…olyanná, amit a társadalom elvár. Néha teljesen ellentétesen azzal, amik igazán vagyunk.
A belső tulajdonságaikkal annyira nem foglalkozunk, mert azt el lehet leplezni.
Ezzel a titkolózással hazudunk magunknak és másoknak.
Ez a lényeg igazán…erre lenne ildomos ráébredni.
Belül rendet tenni.
Szép fokozatosan felvállalni magunkat, minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt.
Tudom ez nehéz, mármint a nem helyén valóval azonosulni.
Pedig, ha mélyen belegondolunk ott van bennünk és nem lehet azt mondani rá, hogy az nem én vagyok.
Sajnos manapság az terjedt el, hogy, ha a rosszról beszélünk magunkban, akkor azzal felerősítjük.
Ez a legnagyobb balgaság, amit hallottam az életemben.
Ez az igazi bevallás…az igazi gyónás, amikor ráébredünk saját magunk hibáira és nem félünk meggyónni magunknak…csak így haladhatunk az ideális felé.
Könnyű a jó tulajdonságainkkal megértésbe kerülnünk.
Ez a legkönnyebb.
A nem helyén való tulajdonságaink is mi vagyunk. Majd, ha ez megértésre és bevallásra kerül…akkor leszünk úgymond megvilágítva…megvilágosulva…így leszünk átlátszók.
Addig, amíg bármilyen árnyék van bennünk nem lehetünk egészségesek.
Nem véletlenül ilyen a világ, nem véletlenül van ennyi betegség.
A hazugság babérjait hordozzuk.
Ennek a felismerése mindenkinek a feladata.
Halogatni lehet, akár életeken át is.
Sok értelme nincs, mert magunkat büntetjük ez által.
NEM VÉLETLENÜL VAGYUNK OLYANOK, AMILYENEK VAGYUNK.
Ez az alapszabály.
Senki sem bánt minket, csak mi magunkat…
A saját sorsunk kovácsai mi vagyunk…ebben benne van az is, hogy, ha ideálisabbat akarunk, akkor bőven van tenni valónk.
Nem másnak magunkkal, hanem magunk magunkkal.
Szép fokozatosan megindul bennünk a felismerés, felismerése annak, hogy ennek van csak igazán értelme. A társadalmilag elfogadott viselkedés minták már nem segíthetnek, csak gátolnak. Pedig mennyire bíztunk benne…de hát azt is egyszer valaki kitalálta és ráerőszakolta a világra.
Hol vagyunk ebben mi…hol van az önMAGunk?
Amikor bevalljuk a csökevényeinket és nem szégyelljük már ezt, mert természetes akkor történik meg az igazi csoda.
Az életünk az ideálisabb felé indul.
Mi az ideálisabb?...ez egyénenként változó….NEM SABLON.
A különbözőségünk nem egyenlő a káosszal.
A szeretet törvényén belül hatalmas intervallumon belül élhetünk szabadon.
Nagyon nagy tér van így számunkra, ahol nem alakulhat ki blokk bennünk, mert szabadok vagyunk. Ehhez az első lépés, hogy valljuk be magunknak azokat a tulajdonságainkat( belsőt és külsőt) amit eddig rejtegettünk.
Amikor ez megtörténik, nem erősödik tovább a nem helyén való tulajdonságunk, hanem elfoglalja helyét bennünk az ellentéte...az lesz nagyobb arányban bennünk.
Ez az igazi felszabadulás, amikor már csak magunkat adjuk , amikor már nem félünk, hogy megszólnak…
Szeretettel.
izi
2009. október 20., kedd
Panaszkodunk...
Panaszkodunk sokan...
Változásban élünk...aki ezt nem érzi, vagy szándékosan nem akarja tudomásul venni, az még több fájdalmat okoz magának.
Mindenünk megvan.
Mégis panaszkodunk.
Több kell...mindig valami, amitől azt hisszük, hogy jobb lesz.
Örökké csak az a "majd akkor, ha az meg lesz, akkor jobb lesz"szöveg.
Megkeményedtünk.
Eltűnt az a lágyság, ami a szívünkből fakad.
Én is megkeményedtem...éreztem, hogy valami nem stimmel.
Jöttek is a figyelmeztető jelek.
Néha megértettem az üzenetüket, néha nem.
Ha nem, akkor nagy fájdalmat okoztam magamnak.
Előjött bennem az irigység, ami soha nem voltam ez idáig.
Fura érzés irigynek lenni...de megtapasztaltam milyen.
mindig is furcsának találtam az irigy embereket...nem értettem, hogy miért is olyanok ők.
Erre én is azzá váltam. Nagyon nehéz volt ezt felfogni magamban és tudatosítani, hogy hékás, te nem vagy más, mint egy irigy ember.
Húúú...nem egyszerű ezt bevallani...de most leírni sem, az egóm nem kívánja, hogy nyilvánosságra hozzam.
De miért is ne mondhatnám ezt el, hogy más is tanulhasson belőle.
Igazán minden embernek egyszer meg kell tapasztalnia magában a helyén való és a nem helyén való érzéseket.
Aki ezt nem érti meg, annak még nagy csatái lesznek önmagával.
Ahhoz, hogy egészek legyünk, vagyis egészségesek, ahhoz mindenünkkel együtt kell szeretni, tudatosítani magunkat.
Amikor már bevallottuk magunknak azt, amit a hátunk közepére sem kívánunk, akkor már sokkal közelebb leszünk önmagunkhoz, mint, amikor tagadásban vagyunk. Az egész világ tagadásban van, azért ilyen, amilyen jelenleg.
Minél többen felfedezzük magunkban azt, hogy nem leplezhetünk el magunkról magunknak semmit, annál közelebb hozzuk a világ megoldását, békéjét.
Ma megengedtem magamnak, hogy sírjak.
Tudom ez nem férfiakhoz méltó dolog, az elfogadott viselkedés minta ezt nem tolerálja. Egy férfi legyen kemény és határozott, ne pityeregjen...az gyengeség...az, aki sír férfi létére, az nem férfi.
Ennek ellenére én sírtam és nem bántam meg.
Annyi minden szorult belém, annyi minden fájdalom és bánat...néha reménytelennek érzem az életem, annak ellenére, hogy nem kellene. De ki nincs így manapság.
A lényeg az, hogy engedjük meg magunknak azt, hogy sírjunk egy kicsit, ne mutassuk a rendíthetetlen katonát és közben gyengék vagyunk. ez meghasonulás önmagunkkal.
Szeressük meg a gyengeségeinket...igen is valljuk be magunknak, hogy nem bírjuk néha a világ súlyát, nyomását. ezt meg kell engedni magunknak, különben betegek leszünk még jobban.
Ha ezt megmutattuk magunknak, akkor utána újra felépíthetjük a szebb és tapasztaltabb világunkat.
Ha panaszkodunk, akkor lássuk meg utána azt, ami van és , ami szép. Van bőven belőle.
csak ne ragadjunk bele.
Változásban élünk...nem csoda, hogy meggyengülünk.
annyi minden megváltozhat körülöttünk, amit megszoktunk már és azt hittük, hogy ez mindig így is marad.
Kemény dolog az, amikor egyszerre megszűnik a munkahely, a párkapcsolatunk is csődöt mondott...és még sorolhatnám...egyszerre minden.
Ebben az állapotban meg kell, hogy engedjük magunknak azt, hogy gyengék lehessünk.
Ahogy azt is meg kell engednünk magunknak, hogy gyűlöljünk...mert, aki ezt tagadja magában, miközben gyűlöl, az megint csak hazudik magának és ezzel a világnak is.
Amikor bevallottunk magunknak sok mindent, akkor a világunkba is beköltözik a béke.
Minél több képmutatás van bennünk, leplezés, annál több nyugtalanság borítja el az életünket.
Panaszkodunk sokan...merjünk megtenni olyan lépéseket, amiket eddig nem tettünk.
Ne hazudjunk többet magunknak...semmi értelme.
Ma megnéztem ezt a kis videót és annyira másként kezdtem el látni magam és a helyzetem.
http://www.youtube.com/watch?v=bNequIZ6MmU&NR=1
Szeretettel.
izi
Változásban élünk...aki ezt nem érzi, vagy szándékosan nem akarja tudomásul venni, az még több fájdalmat okoz magának.
Mindenünk megvan.
Mégis panaszkodunk.
Több kell...mindig valami, amitől azt hisszük, hogy jobb lesz.
Örökké csak az a "majd akkor, ha az meg lesz, akkor jobb lesz"szöveg.
Megkeményedtünk.
Eltűnt az a lágyság, ami a szívünkből fakad.
Én is megkeményedtem...éreztem, hogy valami nem stimmel.
Jöttek is a figyelmeztető jelek.
Néha megértettem az üzenetüket, néha nem.
Ha nem, akkor nagy fájdalmat okoztam magamnak.
Előjött bennem az irigység, ami soha nem voltam ez idáig.
Fura érzés irigynek lenni...de megtapasztaltam milyen.
mindig is furcsának találtam az irigy embereket...nem értettem, hogy miért is olyanok ők.
Erre én is azzá váltam. Nagyon nehéz volt ezt felfogni magamban és tudatosítani, hogy hékás, te nem vagy más, mint egy irigy ember.
Húúú...nem egyszerű ezt bevallani...de most leírni sem, az egóm nem kívánja, hogy nyilvánosságra hozzam.
De miért is ne mondhatnám ezt el, hogy más is tanulhasson belőle.
Igazán minden embernek egyszer meg kell tapasztalnia magában a helyén való és a nem helyén való érzéseket.
Aki ezt nem érti meg, annak még nagy csatái lesznek önmagával.
Ahhoz, hogy egészek legyünk, vagyis egészségesek, ahhoz mindenünkkel együtt kell szeretni, tudatosítani magunkat.
Amikor már bevallottuk magunknak azt, amit a hátunk közepére sem kívánunk, akkor már sokkal közelebb leszünk önmagunkhoz, mint, amikor tagadásban vagyunk. Az egész világ tagadásban van, azért ilyen, amilyen jelenleg.
Minél többen felfedezzük magunkban azt, hogy nem leplezhetünk el magunkról magunknak semmit, annál közelebb hozzuk a világ megoldását, békéjét.
Ma megengedtem magamnak, hogy sírjak.
Tudom ez nem férfiakhoz méltó dolog, az elfogadott viselkedés minta ezt nem tolerálja. Egy férfi legyen kemény és határozott, ne pityeregjen...az gyengeség...az, aki sír férfi létére, az nem férfi.
Ennek ellenére én sírtam és nem bántam meg.
Annyi minden szorult belém, annyi minden fájdalom és bánat...néha reménytelennek érzem az életem, annak ellenére, hogy nem kellene. De ki nincs így manapság.
A lényeg az, hogy engedjük meg magunknak azt, hogy sírjunk egy kicsit, ne mutassuk a rendíthetetlen katonát és közben gyengék vagyunk. ez meghasonulás önmagunkkal.
Szeressük meg a gyengeségeinket...igen is valljuk be magunknak, hogy nem bírjuk néha a világ súlyát, nyomását. ezt meg kell engedni magunknak, különben betegek leszünk még jobban.
Ha ezt megmutattuk magunknak, akkor utána újra felépíthetjük a szebb és tapasztaltabb világunkat.
Ha panaszkodunk, akkor lássuk meg utána azt, ami van és , ami szép. Van bőven belőle.
csak ne ragadjunk bele.
Változásban élünk...nem csoda, hogy meggyengülünk.
annyi minden megváltozhat körülöttünk, amit megszoktunk már és azt hittük, hogy ez mindig így is marad.
Kemény dolog az, amikor egyszerre megszűnik a munkahely, a párkapcsolatunk is csődöt mondott...és még sorolhatnám...egyszerre minden.
Ebben az állapotban meg kell, hogy engedjük magunknak azt, hogy gyengék lehessünk.
Ahogy azt is meg kell engednünk magunknak, hogy gyűlöljünk...mert, aki ezt tagadja magában, miközben gyűlöl, az megint csak hazudik magának és ezzel a világnak is.
Amikor bevallottunk magunknak sok mindent, akkor a világunkba is beköltözik a béke.
Minél több képmutatás van bennünk, leplezés, annál több nyugtalanság borítja el az életünket.
Panaszkodunk sokan...merjünk megtenni olyan lépéseket, amiket eddig nem tettünk.
Ne hazudjunk többet magunknak...semmi értelme.
Ma megnéztem ezt a kis videót és annyira másként kezdtem el látni magam és a helyzetem.
http://www.youtube.com/watch?v=bNequIZ6MmU&NR=1
Szeretettel.
izi
2009. október 14., szerda
A megkönnyebbülés ölében szuszogunk...
Körforgás...
...ugyanoda mindig, csak egy kicsit több tapasztalattal...
...megismerés...elengedés...fájdalom.
Tudatosulás...bizonyosság...erő...béke...hatalom.
Tanítás...szeretet.
Emberek jönnek...velünk vannak...hirtelen mennek, szó nélkül vagy ocsmány szavakkal...nincs értés...düh van, harag, kétség.
Egyszer csak könnyebbség...honnan?...nem is kérdezzük, csak a megkönnyebbülés ölében szuszogunk.
Elfáradunk...nem merünk többet...de mégis ott legbelül valami hajt minket.
Vissza nézünk...látjuk magunkat...így egyszerűbb okosnak lenni...megígérjük többet nem csináljuk ugyanazt a baklövést.
Szeretetre vágyunk, közben tudjuk, hogy magunkat kell szeretnünk...hangoztatjuk is, hogy mennyire tudjuk ezt...mi vagyunk a Janik...de közben egyedül vagyunk...szuszogunk és kétségeink között fuldoklunk. Tudjuk, hogy szeretetre méltóak vagyunk, bízunk ebben...de az a fránya karma mindig beleszól.
Oldjuk magunkban az oldhatót...könnyebbek leszünk...a világ is szép tükröt tár elénk...újra béke...megnyugvás...honnan?...onnan fentről, onnan bentről...egyek vagyunk magunkkal, mindennel...szép ez így...ezek az ajándék pillanataink.Ezért érdemes élni.
Kitárulkozunk, nem várunk el semmit...ez az élet...adunk magunkból, nem elvárva semmit.
Amikor így élünk, akkor vagyunk igazán mi magunk...a Vagyok, aki vagyok van jelen bennünk.
Csodaország.
bennünk van. Bennünk, magunkban...ilyenkor nincs hiány. Ilyenkor szokott jönni a meglepetés.
Váratlanul, amikor nincs várás.
Nem várjuk, de mégis gondoskodásban van részünk. Honnan?...onnan fentről...onnan bentről.
Tudjuk, hogy létezik az a valaki, aki ugyanígy látja a világot és önmagát.
Minden lélek tanulni jön ide...csak akad, aki hasonló cipőben éli meg önmagát.
Ebben reménykedünk...ha erőnk van, akkor tudjuk, hisszük, hogy semmi sem véletlen.
Az egész életünk nem volt véletlen. Senkié sem.
A Tiéd sem...hallod a lelkem?...érzed a szívem?...tudod miről írok?
Most jó formában vagyok.
Szeretem ezt az állapotot.
Tudom van Devolúció is...nem csak emelkedés.
De már a tapasztalataim talán megengedik, hogy nagyot ne bukjak...a jelek mindig ott vannak csak észre kell vennem.
Körforgás.
Itt vagy Kedves?
Hallod, amit a lelkem énekel?
izi
...ugyanoda mindig, csak egy kicsit több tapasztalattal...
...megismerés...elengedés...fájdalom.
Tudatosulás...bizonyosság...erő...béke...hatalom.
Tanítás...szeretet.
Emberek jönnek...velünk vannak...hirtelen mennek, szó nélkül vagy ocsmány szavakkal...nincs értés...düh van, harag, kétség.
Egyszer csak könnyebbség...honnan?...nem is kérdezzük, csak a megkönnyebbülés ölében szuszogunk.
Elfáradunk...nem merünk többet...de mégis ott legbelül valami hajt minket.
Vissza nézünk...látjuk magunkat...így egyszerűbb okosnak lenni...megígérjük többet nem csináljuk ugyanazt a baklövést.
Szeretetre vágyunk, közben tudjuk, hogy magunkat kell szeretnünk...hangoztatjuk is, hogy mennyire tudjuk ezt...mi vagyunk a Janik...de közben egyedül vagyunk...szuszogunk és kétségeink között fuldoklunk. Tudjuk, hogy szeretetre méltóak vagyunk, bízunk ebben...de az a fránya karma mindig beleszól.
Oldjuk magunkban az oldhatót...könnyebbek leszünk...a világ is szép tükröt tár elénk...újra béke...megnyugvás...honnan?...onnan fentről, onnan bentről...egyek vagyunk magunkkal, mindennel...szép ez így...ezek az ajándék pillanataink.Ezért érdemes élni.
Kitárulkozunk, nem várunk el semmit...ez az élet...adunk magunkból, nem elvárva semmit.
Amikor így élünk, akkor vagyunk igazán mi magunk...a Vagyok, aki vagyok van jelen bennünk.
Csodaország.
bennünk van. Bennünk, magunkban...ilyenkor nincs hiány. Ilyenkor szokott jönni a meglepetés.
Váratlanul, amikor nincs várás.
Nem várjuk, de mégis gondoskodásban van részünk. Honnan?...onnan fentről...onnan bentről.
Tudjuk, hogy létezik az a valaki, aki ugyanígy látja a világot és önmagát.
Minden lélek tanulni jön ide...csak akad, aki hasonló cipőben éli meg önmagát.
Ebben reménykedünk...ha erőnk van, akkor tudjuk, hisszük, hogy semmi sem véletlen.
Az egész életünk nem volt véletlen. Senkié sem.
A Tiéd sem...hallod a lelkem?...érzed a szívem?...tudod miről írok?
Most jó formában vagyok.
Szeretem ezt az állapotot.
Tudom van Devolúció is...nem csak emelkedés.
De már a tapasztalataim talán megengedik, hogy nagyot ne bukjak...a jelek mindig ott vannak csak észre kell vennem.
Körforgás.
Itt vagy Kedves?
Hallod, amit a lelkem énekel?
izi
2009. szeptember 25., péntek
Ici pici rákos sejt
Volt egyszer egy ici pici ...
Nincs kedvem tovább másokat segíteni.
Fontosabb vagyok mindennél és mindenkinél.
Nincs kedvem pontosan ugyanúgy tenni a dolgokat, ahogy eddig tettem...a franc fog együttműködni, csinálok én magamnak törvényeket és azt nagyon jól be fogom tartani. Érdekel is engem az, hogy a többi sejt mit csinál és hogyan él?
Nekem csak az a fontos, hogy mindig mindenem meglegyen.
Eddig olyan monotonan éltem, mindig ugyanazok a feladatok ...elég volt ebből. Most én döntöm el, mit csinálok.
Sok sejt ismerősöm akart ugyanerre az útra lépni, amire én léptem...ők régebben próbálkoztak, de nem tudták elérni a 2mm-t. Ők még egy egészségesebb immunrendszerben éltek és ott nem volt esélyük. De nekem már van!
Lesz, akinek nem tetszik majd, amit csinálok...tudom sok fehér ruhás fog rámtámadni és nem akarják, hogy 1-2 mm-nél nagyobb legyek. Kemény legényeknek gondolják magukat, talán ismerem is őket...valami leukocyta a nevük.
Tudják, hogy nem szabad, hogy elérjek egy eret.
Ezért mindent megtesznek, de úgy érzem ez nem akadály számomra.
Manapság az emberek úgysem törődnek az egészségükkel, nem lesz nagy vasziszdasz.
Minden vágyam, hogy elérjem azt a kis eret, ami nem is olyan messze van tőlem.
A körölöttem lévő sejteket jól kihasználom, barátként tüntetem fel magam és a kellő időben mindenüktől megfosztom őket. A kis naívak.
Szarok én rá mit gondolnak rólam...a lényeg, hogy éljek és növekedjek.
Minden, ami az utamba áll eltakarítom magam elől.
Amikor elérem azt az érszakaszt, amiről beszéltem teszek egy nagy utazást.
Mit gondoltatok?...csak nem hittétek, hogy kihagyom az életemből az utazást.
Hová is megyek?...talán a vesékbe, vagy a Langerhans -szigetekre. Most éppen a tüdőben lakom.
Megmondom őszintén unom már a tüdőt.
Nagy a felhajtás körülöttem.
Nem is tudom mit erőlködnek, hiszen alapból gyenge immunrendszerben élek.
Az az ember, akiben benne vagyok meg nagy ívben letojta, hogy mit is eszik és iszik.
Soha nem mozog eleget és szid mindent és mindenkit.
Semmivel sem elégedett.
Én is úgy döntöttem, hogy nagy ívben szarok mindenre...
Megerősödöm. Lassan elérem a 2 mm -ert és nem tudnak velem mit kezdeni.
Ugyan felfedeztek már, de sokáig voltam inkognitóban.
Enyém lesz minden. Minden.
Csak az enyém.
Törvényeket nem tűrök, csak a sajátjaimat.
Éljek én.
Semmilyen törvény nem kell...csak úgy egósan kell élni...ahogy sokan szeretnek élni manapság.
2009. szeptember 20., vasárnap
Alamuszi
Egy hozzászólásnak indult egy cikkhez ( a magányról)...de hosszabbnak sikeredett...ezért felraktam ide is...olvassátok szeretettel.
A magány pontosan így érződik, ahogy mondod.
Egyénenként egy picit változik biztos, de a lényege ez...fájdalmas, hideg, szörnyű.
Aki ezt egyszer felismerte magában, az emlékezni fog rá, lehet, hogy egy kicsit néha nem ismeri fel, hogy mi kínozza, de hamar rá fog jönni újra.
De sokszor kínzott engem is...néha most is...de,, amikor megszólítom és azt mondom neki, hogy "elég", akkor szépen tovább áll:-)
Helyet ad a nyugalomnak.
De sokan is vagyunk így, hogy a nyugtalanság érzése hirtelen a semmiből megjelenik.
Egyik pillanatról a másikra a kétségbeesés nyomja ránk a bélyegét.
Olyan titokzatos ez az erő, olyan alamuszi.
Sokszor bántott sokunkat, az inkognitóját kihasználva.
A megnevesítésétől és tudatosításától menekül.
Nem szereti, ha tudnak róla.
Alamuszi.
Én nagyon sokszor kérem az embereket, hogy figyeljenek az érzéseikre.
Ez a lényeg.
Az érzelem és gondolat kontroll.
Sokat hallottam régen erről, de igazán nem olyan rég óta tudatosult bennem igazán ez.
Amikor figyelünk magunkra, akkor leszünk igazán magunk.
Ez a figyelés nem egy görcsös összpontosítást jelent, csak egy jelenben való magunkat megérintést.
Van egy olyan módszer is, amikor a testünket kell tudatosítani, a végtagjainkat is...kijelenteni, hogy mind ezek is mi vagyunk...a bal lábunk, a bal kezünk, a jobb kezünk, a jobb lábunk.
A végtagjaink hordozzák az igazi tudatalatti dolgainkat.
Egy mély légzéssel és a testünk kiegyenesítésével tudatosíthatjuk, hogy jelen vagyunk és a testünkkel egyek vagyunk.
Figyeljünk, de görcstelenül...éberen, de ne pislogás nélkül.
Amikor ez a felismerés felüti a fejét bennünk, akkor megváltozik a világunk.
Ez után élünk igazán.
A magány pontosan így érződik, ahogy mondod.
Egyénenként egy picit változik biztos, de a lényege ez...fájdalmas, hideg, szörnyű.
Aki ezt egyszer felismerte magában, az emlékezni fog rá, lehet, hogy egy kicsit néha nem ismeri fel, hogy mi kínozza, de hamar rá fog jönni újra.
De sokszor kínzott engem is...néha most is...de,, amikor megszólítom és azt mondom neki, hogy "elég", akkor szépen tovább áll:-)
Helyet ad a nyugalomnak.
De sokan is vagyunk így, hogy a nyugtalanság érzése hirtelen a semmiből megjelenik.
Egyik pillanatról a másikra a kétségbeesés nyomja ránk a bélyegét.
Olyan titokzatos ez az erő, olyan alamuszi.
Sokszor bántott sokunkat, az inkognitóját kihasználva.
A megnevesítésétől és tudatosításától menekül.
Nem szereti, ha tudnak róla.
Alamuszi.
Én nagyon sokszor kérem az embereket, hogy figyeljenek az érzéseikre.
Ez a lényeg.
Az érzelem és gondolat kontroll.
Sokat hallottam régen erről, de igazán nem olyan rég óta tudatosult bennem igazán ez.
Amikor figyelünk magunkra, akkor leszünk igazán magunk.
Ez a figyelés nem egy görcsös összpontosítást jelent, csak egy jelenben való magunkat megérintést.
Van egy olyan módszer is, amikor a testünket kell tudatosítani, a végtagjainkat is...kijelenteni, hogy mind ezek is mi vagyunk...a bal lábunk, a bal kezünk, a jobb kezünk, a jobb lábunk.
A végtagjaink hordozzák az igazi tudatalatti dolgainkat.
Egy mély légzéssel és a testünk kiegyenesítésével tudatosíthatjuk, hogy jelen vagyunk és a testünkkel egyek vagyunk.
Figyeljünk, de görcstelenül...éberen, de ne pislogás nélkül.
Amikor ez a felismerés felüti a fejét bennünk, akkor megváltozik a világunk.
Ez után élünk igazán.
2009. szeptember 19., szombat
Végtelen béke
Végtelen béke tölti el a szívemet
http://www.youtube.com/watch?v=nSFKGAQpmi8&feature=fvw
Az éjszaka elrepülhettem oda, ahova mindig vágytam.
Még nem járhattam itt.
Még nem kaptam meg az útlevelemet, mert bántottam magam.Ide csak tiszta szándékkal és ideális önbecsüléssel kapunk bebocsátást.
Minden kishítűségünkből született gondolatunk távol tart ettől a világtól.
Már a "határnál" megállítanak és megkérdezik, hogy "ne haragudjon mit is szeretne errefelé csinálni?...miért is gondolta, hogy, ha bántja önmagát itt simán beléphet?...forduljon vissza kérem és gondolkodjon el egy kicsit és belátja mi az, ami nem helyén való".
Én is sokat visszafordultam.Kénytelen voltam, mert itt nincs protekció.
Csak azt arathatjuk le, amit elvetettünk.
De, ha belátjuk, hogy van más lehetőség is és van egy olyan világ, ahol már nincs szenvedés, akkor semmi sem lesz nehéz, mindenhez lesz erőnk, megvalósíthatjuk magunkba a békét.
Ez a világ bennünk van. A mostban.
Ez a most megszünteti bennünk a társtalanság érzését.
Egyedül társtalanság érzés nélkül mindenkivel.
Megvalósíthatjuk a békét...
Ez a kicsi már növekedni fog és minden nap locsolva a szeretetünkkel és a hitünkkel megváltást hoz.
Most már bátran mehetsz a "határhoz", ami soha sem létezett, mégis van.
Bebocsátást nyertél.
Szeretettel.
izi
2009. szeptember 9., szerda
Ne szakíts le...
Idő előtt leszakítani egy gyümölcsöt...
"Ne szakíts le...még nem vagyok elég érett, még nem azt adhatom neked, amit teljességemben adhatok."...szólt a csipkebogyó hozzám tegnap, amikor a Mátrában kirándultam.
Úgy éreztem megkóstolom, mert annyira gyönyörűen, pirosan pompázott a bokron az a tömérdek csipkebogyó.
Próbáltam letépni, de nem engedte magát.
Ekkor éreztem meg , hogy szól hozzám.
Mindent a kellő időben ildomos enni, és tenni.
Amikor ehető lesz majd megengedi, hogy letépjem és megegyem.
A búza is meghajlik aratás előtt, azzal jelezve, hogy készen áll, alázattal van a természet rendjéhez.
Minden olyan dolog, amit hamarabb akarunk, mint a rendje, az nem épít minket igazán.
Sokan alapok nélkül szeretnének megépíteni egy lelki biztonságot magukban.
Egyik pillanatról a másikra, csak úgy pillanatok alatt lelki békét akarnak.
Nagyon sok módszer van mostanában.
De általában minden módszer kihagyja az alapokat.
Az ember modern absztrakt felfogása szerint az emberek mindig pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltak és mindig ugyanígy szemlélték magukat és a külvilágukat.
Az igazi stabil egyensúly megtalálásához nagyon fontos az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az ember miért is ilyen, amilyen mostanában.
Miért is van az, hogy ennyire eltávolodott a szellemi dolgoktól és miért nem tud különbséget tenni a szellem és a lélek között.
Sokak számára a lélek és a szellem ugyanazt a dolgot jelenti.
Amíg ez a dolog nem tisztázódik minden emberben, addig csak foltozgatásokat hajtunk végre magunkon...mert az igazi alapja mindennek az, hogy, ha megértjük a teljességében lévő embert.
Az ember önmagában, alapból, amikor teremtetett, még nem hordozta a fizikális testét.
Jelenleg pedig az általánosan elfogadott nézet szerint, az ember nem más, mint a fizikális teste.
Amíg ez a nézet van jelen, addig stabilitást nem tapasztalhat az emberiség.
Annyi sem elég, ha hozzáfűzzük a lélek jelenlétét, mert ezzel sem egész.
A szellemmel együtt beszélhetünk csak egész, egészséges emberről.
Voltak idők, amikor ezt a hármasságot "jóakaratú" emberek leredukálták kettősségre.
A kettes számban kellett innentől kezdve élni.
Ezek általában olyan nevezetes zsinatokon történtek.
A testet és a lelket elfogadták, de a szellemet besöpörték a szőnyeg alá.
De úgy is fogalmazhatnám, hogy a lelket összemosták a szellemmel és kijelentették, hogy ez egy és ugyanaz.
Ezeknek a "jóakaratú " embereknek a jóvoltából jelenleg nagyon sok embernek fogalma nincs arról, hogy valójában az ember nem csak a teste.
Az ember mikor teremtetett, akkor még nem volt fizikális teste.
Később kapta csak meg ezt az adományt.
De akkor sem volt még férfi se nem nő.
Isten képére így lett teremtve, androgűnnek, mind a két nemet egyMAGában hordozónak.
Ez az ember volt ADAM KADMON, amiből a későbbiek folyamán lett csak ÁDÁM.
Ezt a kort amikor ez megtörtént LEMÚRIAI kornak nevezzük.
A Biblia erről a korról ír, amikor a teremtésről ír.
Ez az ANDRÖGÜN ember lett úgymond először nem testben, hanem magasabb minőségében női és férfi aspektusára bontva, amit követett később a fizikális kikristályosodása is ennek, amikor megjelent a fizikális nő és férfi elsődleges nemi szerveivel.
Óriási baklövés jelenleg az ember csak testére és lelkére bontani.
A legalapvetőbb dolgot hagyjuk ki a számításunkból ez által.
Érdekesség képpen a LEMÚRIAI kort követte, az ATLANTISZI, amit sokkal többen ismernek.
Az ATLANTISZI kor utániban vagyunk most jelenleg.
Ebben a korban nagyon eltávolodott az emberiség a szellemi dolgoktól.
Közvetlenül Atlantisz után még élt az igazi egységtudat az emberekben , egyszerre tudták meglátni a külső világ mögötti szellemet és a belső lelkiviláguk mögötti szellemet...ez a kettő teljesen egy volt még számukra.
Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen szellemet nem látnak az emberek , sem a belső lelki világuk mögött sem a külső érzékelhető világ mögött sem.
Nem még, hogy ezt a kettőt egyé tennék.
Ebben a korban, amiben élünk nélkülözhetlen az összefüggések látása, ahhoz, hogy kiemelkedjünk a beidegződéseink rabságából.
Nem győzöm hangsúlyozni ezt, mert ennek lényegét minden erővel szeretnék eltitkolni.
Amíg az ember ehhez a felismeréshez nem nő fel, addig csak foltozgatásokat hajt végre magán.
Az igazi lelki béke, a teljes ember felépítésének a megismerésén alapszik és azon, hogy megértsük milyen változásokon ment keresztül a lélek addig, ami most jelenleg.
Alapok nélkül lelki békét teremteni, annyi, mint a csipkebogyót előbb letépni, mint mielőtt beérik és alapból adja magát.
A türelem nem más, mint annyi, hogy VÁRNI TUDNI.
Szeretettel.
izi
"Ne szakíts le...még nem vagyok elég érett, még nem azt adhatom neked, amit teljességemben adhatok."...szólt a csipkebogyó hozzám tegnap, amikor a Mátrában kirándultam.
Úgy éreztem megkóstolom, mert annyira gyönyörűen, pirosan pompázott a bokron az a tömérdek csipkebogyó.
Próbáltam letépni, de nem engedte magát.
Ekkor éreztem meg , hogy szól hozzám.
Mindent a kellő időben ildomos enni, és tenni.
Amikor ehető lesz majd megengedi, hogy letépjem és megegyem.
A búza is meghajlik aratás előtt, azzal jelezve, hogy készen áll, alázattal van a természet rendjéhez.
Minden olyan dolog, amit hamarabb akarunk, mint a rendje, az nem épít minket igazán.
Sokan alapok nélkül szeretnének megépíteni egy lelki biztonságot magukban.
Egyik pillanatról a másikra, csak úgy pillanatok alatt lelki békét akarnak.
Nagyon sok módszer van mostanában.
De általában minden módszer kihagyja az alapokat.
Az ember modern absztrakt felfogása szerint az emberek mindig pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltak és mindig ugyanígy szemlélték magukat és a külvilágukat.
Az igazi stabil egyensúly megtalálásához nagyon fontos az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az ember miért is ilyen, amilyen mostanában.
Miért is van az, hogy ennyire eltávolodott a szellemi dolgoktól és miért nem tud különbséget tenni a szellem és a lélek között.
Sokak számára a lélek és a szellem ugyanazt a dolgot jelenti.
Amíg ez a dolog nem tisztázódik minden emberben, addig csak foltozgatásokat hajtunk végre magunkon...mert az igazi alapja mindennek az, hogy, ha megértjük a teljességében lévő embert.
Az ember önmagában, alapból, amikor teremtetett, még nem hordozta a fizikális testét.
Jelenleg pedig az általánosan elfogadott nézet szerint, az ember nem más, mint a fizikális teste.
Amíg ez a nézet van jelen, addig stabilitást nem tapasztalhat az emberiség.
Annyi sem elég, ha hozzáfűzzük a lélek jelenlétét, mert ezzel sem egész.
A szellemmel együtt beszélhetünk csak egész, egészséges emberről.
Voltak idők, amikor ezt a hármasságot "jóakaratú" emberek leredukálták kettősségre.
A kettes számban kellett innentől kezdve élni.
Ezek általában olyan nevezetes zsinatokon történtek.
A testet és a lelket elfogadták, de a szellemet besöpörték a szőnyeg alá.
De úgy is fogalmazhatnám, hogy a lelket összemosták a szellemmel és kijelentették, hogy ez egy és ugyanaz.
Ezeknek a "jóakaratú " embereknek a jóvoltából jelenleg nagyon sok embernek fogalma nincs arról, hogy valójában az ember nem csak a teste.
Az ember mikor teremtetett, akkor még nem volt fizikális teste.
Később kapta csak meg ezt az adományt.
De akkor sem volt még férfi se nem nő.
Isten képére így lett teremtve, androgűnnek, mind a két nemet egyMAGában hordozónak.
Ez az ember volt ADAM KADMON, amiből a későbbiek folyamán lett csak ÁDÁM.
Ezt a kort amikor ez megtörtént LEMÚRIAI kornak nevezzük.
A Biblia erről a korról ír, amikor a teremtésről ír.
Ez az ANDRÖGÜN ember lett úgymond először nem testben, hanem magasabb minőségében női és férfi aspektusára bontva, amit követett később a fizikális kikristályosodása is ennek, amikor megjelent a fizikális nő és férfi elsődleges nemi szerveivel.
Óriási baklövés jelenleg az ember csak testére és lelkére bontani.
A legalapvetőbb dolgot hagyjuk ki a számításunkból ez által.
Érdekesség képpen a LEMÚRIAI kort követte, az ATLANTISZI, amit sokkal többen ismernek.
Az ATLANTISZI kor utániban vagyunk most jelenleg.
Ebben a korban nagyon eltávolodott az emberiség a szellemi dolgoktól.
Közvetlenül Atlantisz után még élt az igazi egységtudat az emberekben , egyszerre tudták meglátni a külső világ mögötti szellemet és a belső lelkiviláguk mögötti szellemet...ez a kettő teljesen egy volt még számukra.
Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen szellemet nem látnak az emberek , sem a belső lelki világuk mögött sem a külső érzékelhető világ mögött sem.
Nem még, hogy ezt a kettőt egyé tennék.
Ebben a korban, amiben élünk nélkülözhetlen az összefüggések látása, ahhoz, hogy kiemelkedjünk a beidegződéseink rabságából.
Nem győzöm hangsúlyozni ezt, mert ennek lényegét minden erővel szeretnék eltitkolni.
Amíg az ember ehhez a felismeréshez nem nő fel, addig csak foltozgatásokat hajt végre magán.
Az igazi lelki béke, a teljes ember felépítésének a megismerésén alapszik és azon, hogy megértsük milyen változásokon ment keresztül a lélek addig, ami most jelenleg.
Alapok nélkül lelki békét teremteni, annyi, mint a csipkebogyót előbb letépni, mint mielőtt beérik és alapból adja magát.
A türelem nem más, mint annyi, hogy VÁRNI TUDNI.
Szeretettel.
izi
2009. szeptember 7., hétfő
Megoldás mindenkinek
Egy olyan módszert adok mindenki kezébe, amivel egyből megoldhatja a problémáit. A lényeg, hogy tudj olvasni a sorok között.
Szeretettel.
izi
2009. szeptember 3., csütörtök
Recept csak ínyenceknek
Recept csak ínyenceknek
Egyszerűen elkészíthető. Titkos (mostanában felszínre került) forrásból.
Hozzávalók:
1 db. érett paradicsom
Elkészítési javaslat:
A frissen szedett paradicsomot mosd meg langyos folyó vízben.
Fogyasztása:
Emeld a szádhoz és harapj bele.
NO...itt vagyok ruhában is, mert megszóltak.
De egy rémülős képemet is felrakok ide, mert...igazán ezt el sem merem mondani...ez a recept hatása...olyan titkok tárultak elém, hogy
...
HÚÚÚ.
Mindenkinek JÓ ÉTVÁGYAT kívánok.
izi
1 db. érett paradicsom
Elkészítési javaslat:
A frissen szedett paradicsomot mosd meg langyos folyó vízben.
Fogyasztása:
Emeld a szádhoz és harapj bele.
NO...itt vagyok ruhában is, mert megszóltak.
De egy rémülős képemet is felrakok ide, mert...igazán ezt el sem merem mondani...ez a recept hatása...olyan titkok tárultak elém, hogy
...
HÚÚÚ.
Mindenkinek JÓ ÉTVÁGYAT kívánok.
izi
2009. augusztus 29., szombat
Kell egy kicsit utálni is
A SZERETLEK szó elcsépelése...
Valamelyik éjszaka tudatosodott bennem, hogy semmi baj sincs azzal, hogy utálatot érzek.
Ez az utálat érzet amikor tudatosodott bennem, akkor hirtelen úgy gondoltam, hogy ez nem helyes.
Csitítani próbáltam magamban, úgy éreztem, hogy ez nem helyén való.
Nem helyén való, mert az etikett ezt mondja.
Meg kell bocsátani.
Megbocsátani, akkor is, ha bennünk óriási düh van...ezt írja elő a szeretet törvénye.
Hogy is van ez?
Akkor is mondjam azt, hogy SZERETLEK, ha dühös vagyok?
Álszenten, ahogy az etikett kívánja?
Ez számomra nagyon ellenkezik odabent valamivel.
Több hozzászólásban is megbeszélés tárgya volt az, hogy kell-e mindig, minden alkalommal azt mondani, hogy "szeretlek".
A vallások is a szeretet jegyében élnek, legalábbis ezt próbálják állítani.
Én úgy gondolom, hogy ideje van az utálatnak és ideje van a szeretetnek is.
Ebben a dualitásban nem nehéz kibillennünk az egyensúlyunkból.
Amikor kibillenünk, akkor akár hirtelen óriási haragot is érezhetünk valaki iránt.Ez az egyik oldal.
Számomra az is kibillenés a másik oldalra, amikor folyamatosan azt hajtogatjuk, hogy SZERETLEK.
Ez ugyanolyan szélsőség, mint a düh és utálat, nem kell ugyan sokáig benne maradni egyikben sem. Mind a kettő eltávolít az igazi önmagunktól.
Aki folyamatosan azt mondja, hogy SZERETLEK, az elcsépeli ennek a szónak a lényegét.
Mindig ezt hallani , egy idő után ugyan olyan terhes, mint a düh és utálat.
A szeretetet nem mondani kell, hanem érezni.
A megfelelő időben mondani olyan, mint egy csoda.
A megfelelő időben utálni sem baj.
Megbocsátani önmagunkban kell...elindítani ezt a folyamatot...ez érdemes.
Hosszabb távon utálni és dühösnek lenni káros.
Hosszabb távon azt mondani, hogy SZERETLEK ugyanolyan káros.
Ezen biztos sokan felháborodnak és azt mondják , hogy mégis jobb az, hogy folyamatosan szeretnek, mint az, hogy folyamatosan utálnak.
Lehet, hogy egy szintig igazuk van, de hosszabb távon nagyon sértő lehet ez, főleg olyanoknak, akiknek az intímszférájuk 1000km-es.
A szeretetet föl lehet fedezni egy írásban, anélkül is, hogy odaírnák a végére, hogy szeretlek titeket.
Az, hogy valaki valakire haragszik, az természetes dolog.
Aki haragszik, az haragudjon.
Amikor illendőségből ennek ellenére odaírjuk a kritikus mondandónk végére, hogy SZERETLEK...attól hányok.
Megengedem magamnak azt az érzést, hogy hányingerem legyen, mert számomra ez a nyáladzás, nem fér bele a világnézetembe.
Úgy gondolom, hogy ennek a két szélsőségnek a közepén van az igazi szeretet.
Nem külcsínekben gazdag és nem ékesszólásokba levedző, csak egyszerűen van.
Én jelenleg így vagyok.
Utálatos dolognak tartom a nyáladzást.
De nem sokáig maradok ebben az érzésben ( utálatban), mert szeretem magam.
izi
Valamelyik éjszaka tudatosodott bennem, hogy semmi baj sincs azzal, hogy utálatot érzek.
Ez az utálat érzet amikor tudatosodott bennem, akkor hirtelen úgy gondoltam, hogy ez nem helyes.
Csitítani próbáltam magamban, úgy éreztem, hogy ez nem helyén való.
Nem helyén való, mert az etikett ezt mondja.
Meg kell bocsátani.
Megbocsátani, akkor is, ha bennünk óriási düh van...ezt írja elő a szeretet törvénye.
Hogy is van ez?
Akkor is mondjam azt, hogy SZERETLEK, ha dühös vagyok?
Álszenten, ahogy az etikett kívánja?
Ez számomra nagyon ellenkezik odabent valamivel.
Több hozzászólásban is megbeszélés tárgya volt az, hogy kell-e mindig, minden alkalommal azt mondani, hogy "szeretlek".
A vallások is a szeretet jegyében élnek, legalábbis ezt próbálják állítani.
Én úgy gondolom, hogy ideje van az utálatnak és ideje van a szeretetnek is.
Ebben a dualitásban nem nehéz kibillennünk az egyensúlyunkból.
Amikor kibillenünk, akkor akár hirtelen óriási haragot is érezhetünk valaki iránt.Ez az egyik oldal.
Számomra az is kibillenés a másik oldalra, amikor folyamatosan azt hajtogatjuk, hogy SZERETLEK.
Ez ugyanolyan szélsőség, mint a düh és utálat, nem kell ugyan sokáig benne maradni egyikben sem. Mind a kettő eltávolít az igazi önmagunktól.
Aki folyamatosan azt mondja, hogy SZERETLEK, az elcsépeli ennek a szónak a lényegét.
Mindig ezt hallani , egy idő után ugyan olyan terhes, mint a düh és utálat.
A szeretetet nem mondani kell, hanem érezni.
A megfelelő időben mondani olyan, mint egy csoda.
A megfelelő időben utálni sem baj.
Megbocsátani önmagunkban kell...elindítani ezt a folyamatot...ez érdemes.
Hosszabb távon utálni és dühösnek lenni káros.
Hosszabb távon azt mondani, hogy SZERETLEK ugyanolyan káros.
Ezen biztos sokan felháborodnak és azt mondják , hogy mégis jobb az, hogy folyamatosan szeretnek, mint az, hogy folyamatosan utálnak.
Lehet, hogy egy szintig igazuk van, de hosszabb távon nagyon sértő lehet ez, főleg olyanoknak, akiknek az intímszférájuk 1000km-es.
A szeretetet föl lehet fedezni egy írásban, anélkül is, hogy odaírnák a végére, hogy szeretlek titeket.
Az, hogy valaki valakire haragszik, az természetes dolog.
Aki haragszik, az haragudjon.
Amikor illendőségből ennek ellenére odaírjuk a kritikus mondandónk végére, hogy SZERETLEK...attól hányok.
Megengedem magamnak azt az érzést, hogy hányingerem legyen, mert számomra ez a nyáladzás, nem fér bele a világnézetembe.
Úgy gondolom, hogy ennek a két szélsőségnek a közepén van az igazi szeretet.
Nem külcsínekben gazdag és nem ékesszólásokba levedző, csak egyszerűen van.
Én jelenleg így vagyok.
Utálatos dolognak tartom a nyáladzást.
De nem sokáig maradok ebben az érzésben ( utálatban), mert szeretem magam.
izi
2009. augusztus 24., hétfő
Egyszerű örömök (nem divatos)
Szélsőségeink fogságában nem ismert az a dolog, hogy egyszerűen örülni...
Szélsőségeik magas fokát élik meg az emberek ezen a Föld nevű bolygón.
Olyan szinten elburjánzott ez a dolog, hogy az egyszerű dolgok már egyáltalán nem érdeklik az emberek legnagyobb részét.
Gondolataikat az tölti el, hogy milyen új dolgokat szerezhet meg magának, milyen új dologgal hívhatja fel az emberek figyelmét magára.
Az idősebbeket annyira nem érinti ez a dolog, de vannak közöttük is bőven.
Egy mesterségesen generált világban élünk.
Az embernek szinte nincs saját önálló gondolata, csak olyan, amit a média sulykolt belé.
Persze ezzel rögtön ellenkeznének és felháborodnának, ha ezzel szembesítenénk őket.
Miből is lenne önálló gondolata, ha egyáltalán nem teszi lehetővé azt, hogy önmagában legyen.
Úgy legyen önmagában, hogy közben háttérzajként ne szóljon semmilyen rádió, tv...stb.
Sokan mondanák, hogy ők egyedül élnek, magányosan, akkor hogy a fenébe nem lenne meg nekik ez, hogy magukban lennének.
Igen magukban vannak, de soha nem önmagukkal.
Mindig szükség van egy impulzusra, valami zajra.
Tisztelet a kivételnek, de a nagy többség így él.
Ilyen módon viszont, soha nem lehetünk önmagunk és ez által soha nem lehet önálló gondolatunk.
Minden ember feladata az, hogy felébredjen és rájöjjön erre, rájöjjön, hogy vezetve van.
Vannak hangzatos dolgok, hogy LÉGY ÖNMAGAD...a csapból is ez folyik most az EZOterikusnak valló helyekről.
Az ezotéria nem jelent mást, mint azt, hogy BELSŐ kör, beavatott.
Ami jelenleg ezoterikusnak vallja magát, az közel sem tartozik ehhez a belső körhöz.
Igazán csak úgy hívhatnák magukat, hogy EXOterikusok. Ennek a jelentése a KÜLSŐ kör.
Körülbelül itt áll most a világ ebből a szempontból.
Ezek az EXOterikusok felületesen, periférikusan látják a dolgokat. Ők tanítanak sokakat manapság.
Persze látványosak a dolgaik, de pontosan ez a lényege.
A terítés.
Igazi mély instrukciókat nem adhatnak, mivel maguk sem beavatottak.
Sokan talán ellenszenvet éreznek ennek a szónak a hallatán, hogy beavatott.
Megértem őket, mert voltak, akik lejáratták ennek a rangnak a lényegét.
Beavatottá válni nem azt jelenti, hogy valaki beavat abba, amit mi magunknak kell rájönnünk életeinken keresztül, amiket meg kell tapasztaljunk, hogy önmagunk lehessünk. Sajnos jelenleg nagyon sok olyan ígéret van, hogy bárkít beavatottá tehetnek pillanatok alatt.
Morális változások nélkül, intellektuális változások nélkül ezek pedig soha nem fognak működni.
Mindenki válhat beavatottá, az igaz, de ennek olyan feltételei vannak, ami nem csak úgy ripsz-ropszra érthető.
A megértéshez fel kell küzdeni magunkat.
Felküzdeni, hogy megértsük azt, ami csak anyagi beállítottsággal nem érthető.
Kezünkbe vehetünk egy olyan könyvet is akár, amiben tényleg sok olyan információ van, ami elősegíti azt, hogy kiterjesszük a fizikális látásunkat egy magasabb minőségű látásba, de hiába...ha nem küzdöttük föl magunkat arra a szintre, ahol ez érthető, akkor olyan ez, mint a kínai írás az Európainak.
Sokan félre értik a beavatás fogalmát.
Szkeptikusok vele szemben.
Ez van, de ez a tény nem nyomja el azt a tényt, hogy igen is vannak olyan lelkek itt a Földön, akik felküzdötték magukat arra a magaslatokra, ahol önmaguk lehetnek. Csak az lehet beavatott, aki önmaga tud lenni.
Azok az emberek, akiket a média nevelt fel, a média csöcséből szopták ki a tudományukat, azok nagyon távol állnak az önmaguktól.
Ilyen emberek merik magukat EZOterikusnak vallani.
Van egy olyan réteg is, ami az EZOterikus és a EXOterikus között áll.
Ők a MEZOterikusok.
Ők már nagy léptekben, haladnak önmaguk felé, nagyon sok dolgot tettek annak érdekében, hogy e a világ ne uralkodjon rajtuk.
A tiszta szívű emberek ők, akik már nem a másik ember elnyomásából akarnak megélni, hanem az isteni vezetést veszik célba magukban, az alázatot, ami megengedi később, hogy önmaguk teremtsenek azt, ami számukra kielégítő.
Nem szélsőségeket, nem szélsőséges megnyilvánulásokat akarnak.
Önmagunkká válni nem más, mint a szélsőséges igényeinket elfelejteni.
Ez nem impulzus nélküliség, csak egy egyszerű élet.
Egyszerűen élni megint csak negatív gondolatokat ébreszthet sokakban.
Úgy gondolják, hogy az egyszerű ember az buta.
Pedig az egyszerű ember nem más, mint az az ember, akinek nincsenek fölösleges cselekedetei.
Minden, amit tesz, annak érdekében tesz (jól átgondolva, tudatosan), hogy a közös és az egyéni érdekeket szolgálja.
Vannak ilyen emberek.
Ezek az emberek meztelenek.
Nem fedi őket gőg, harag, düh, hazugság.
Ők egyszerűen elfogadják azt, akik.
Nem egyszerű dolguk van ebben a világban, de tettek érte, hogy az erő velük legyen.
Vannak olyan emberek, akiket nem villanyoz fel a legmodernebb technika.
Ami békével tölti el az a természet.
A természetben egyensúlyba kerülhetünk. Ott önmagunk lehetünk.
Vannak, akik már ezt más helyeken is el tudják érni, de azok az emberek már más tudatossági szinten vannak.
Mindennek az alapja az, hogy a természetet vissza fogadjuk a napi dolgaink közé.
Erről már írtam egy cikket korábban is, de megint ide lyukadtam ki.
Szélsőségeinket csak úgy megszüntetni nem lehet.
Ezekért a dolgokért tenni is kell valamit, önmagunkká kell válnunk.
Egyszerűen örülni valaminek csak így lehet.
Ellenkező esetben csak elmegyünk a föld adta természetes csodák mellett.
izi
Pótlólag még hozzáteszem ezeket a sorokat. Petrosz rávilágított arra, hogy...
...nem egyértelműen közöltem a különbséget az ezoterikus és a mezoterikus között.
Az ezoterikusok még mindig nagyon kevesen vannak.
Ők egy olyan magot képviselnek, amit az eszenciához hasonlíthatunk. Gyakorlatias módon élnek ugyan a világban, de szellemi látásuk révén tisztábban átlátják a világ dolgait.
Morálisabbak, intellektuálisabbak, éteribbek,nemesebbek.
Az igazi nemesség innen indult még hajdanán, csak elkorcsosult. Ma, akit nemesnek neveznek nem tesz olyan változásokat az életében, ami ehhez a ranghoz szükséges.
Az ezoterikusok a háttérben vannak.
Szinte nincsenek is publikációjaik.
Ők azok, akikbe "véletlenül" belebotlik egy ember, amikor segítséget kér az égiektől és hirtelen ott lesz egy rövid ideig.
Nem akarnak senkit meggyőzni, szellemi szinten dolgoznak, így segítik a világot...az átmenetet a Föld átszellemülését.
Nem említettem még egy réteget.
Ők a külső körön kívüliek tagjai.
Ők semmit sem tesznek a lelki fejlődéseik érdekében. Csak az anyag rabságában élnek és betegségeik , tragédiáik sem ébresztik fel őket abból, amik.
Szélsőségeik magas fokát élik meg az emberek ezen a Föld nevű bolygón.
Olyan szinten elburjánzott ez a dolog, hogy az egyszerű dolgok már egyáltalán nem érdeklik az emberek legnagyobb részét.
Gondolataikat az tölti el, hogy milyen új dolgokat szerezhet meg magának, milyen új dologgal hívhatja fel az emberek figyelmét magára.
Az idősebbeket annyira nem érinti ez a dolog, de vannak közöttük is bőven.
Egy mesterségesen generált világban élünk.
Az embernek szinte nincs saját önálló gondolata, csak olyan, amit a média sulykolt belé.
Persze ezzel rögtön ellenkeznének és felháborodnának, ha ezzel szembesítenénk őket.
Miből is lenne önálló gondolata, ha egyáltalán nem teszi lehetővé azt, hogy önmagában legyen.
Úgy legyen önmagában, hogy közben háttérzajként ne szóljon semmilyen rádió, tv...stb.
Sokan mondanák, hogy ők egyedül élnek, magányosan, akkor hogy a fenébe nem lenne meg nekik ez, hogy magukban lennének.
Igen magukban vannak, de soha nem önmagukkal.
Mindig szükség van egy impulzusra, valami zajra.
Tisztelet a kivételnek, de a nagy többség így él.
Ilyen módon viszont, soha nem lehetünk önmagunk és ez által soha nem lehet önálló gondolatunk.
Minden ember feladata az, hogy felébredjen és rájöjjön erre, rájöjjön, hogy vezetve van.
Vannak hangzatos dolgok, hogy LÉGY ÖNMAGAD...a csapból is ez folyik most az EZOterikusnak valló helyekről.
Az ezotéria nem jelent mást, mint azt, hogy BELSŐ kör, beavatott.
Ami jelenleg ezoterikusnak vallja magát, az közel sem tartozik ehhez a belső körhöz.
Igazán csak úgy hívhatnák magukat, hogy EXOterikusok. Ennek a jelentése a KÜLSŐ kör.
Körülbelül itt áll most a világ ebből a szempontból.
Ezek az EXOterikusok felületesen, periférikusan látják a dolgokat. Ők tanítanak sokakat manapság.
Persze látványosak a dolgaik, de pontosan ez a lényege.
A terítés.
Igazi mély instrukciókat nem adhatnak, mivel maguk sem beavatottak.
Sokan talán ellenszenvet éreznek ennek a szónak a hallatán, hogy beavatott.
Megértem őket, mert voltak, akik lejáratták ennek a rangnak a lényegét.
Beavatottá válni nem azt jelenti, hogy valaki beavat abba, amit mi magunknak kell rájönnünk életeinken keresztül, amiket meg kell tapasztaljunk, hogy önmagunk lehessünk. Sajnos jelenleg nagyon sok olyan ígéret van, hogy bárkít beavatottá tehetnek pillanatok alatt.
Morális változások nélkül, intellektuális változások nélkül ezek pedig soha nem fognak működni.
Mindenki válhat beavatottá, az igaz, de ennek olyan feltételei vannak, ami nem csak úgy ripsz-ropszra érthető.
A megértéshez fel kell küzdeni magunkat.
Felküzdeni, hogy megértsük azt, ami csak anyagi beállítottsággal nem érthető.
Kezünkbe vehetünk egy olyan könyvet is akár, amiben tényleg sok olyan információ van, ami elősegíti azt, hogy kiterjesszük a fizikális látásunkat egy magasabb minőségű látásba, de hiába...ha nem küzdöttük föl magunkat arra a szintre, ahol ez érthető, akkor olyan ez, mint a kínai írás az Európainak.
Sokan félre értik a beavatás fogalmát.
Szkeptikusok vele szemben.
Ez van, de ez a tény nem nyomja el azt a tényt, hogy igen is vannak olyan lelkek itt a Földön, akik felküzdötték magukat arra a magaslatokra, ahol önmaguk lehetnek. Csak az lehet beavatott, aki önmaga tud lenni.
Azok az emberek, akiket a média nevelt fel, a média csöcséből szopták ki a tudományukat, azok nagyon távol állnak az önmaguktól.
Ilyen emberek merik magukat EZOterikusnak vallani.
Van egy olyan réteg is, ami az EZOterikus és a EXOterikus között áll.
Ők a MEZOterikusok.
Ők már nagy léptekben, haladnak önmaguk felé, nagyon sok dolgot tettek annak érdekében, hogy e a világ ne uralkodjon rajtuk.
A tiszta szívű emberek ők, akik már nem a másik ember elnyomásából akarnak megélni, hanem az isteni vezetést veszik célba magukban, az alázatot, ami megengedi később, hogy önmaguk teremtsenek azt, ami számukra kielégítő.
Nem szélsőségeket, nem szélsőséges megnyilvánulásokat akarnak.
Önmagunkká válni nem más, mint a szélsőséges igényeinket elfelejteni.
Ez nem impulzus nélküliség, csak egy egyszerű élet.
Egyszerűen élni megint csak negatív gondolatokat ébreszthet sokakban.
Úgy gondolják, hogy az egyszerű ember az buta.
Pedig az egyszerű ember nem más, mint az az ember, akinek nincsenek fölösleges cselekedetei.
Minden, amit tesz, annak érdekében tesz (jól átgondolva, tudatosan), hogy a közös és az egyéni érdekeket szolgálja.
Vannak ilyen emberek.
Ezek az emberek meztelenek.
Nem fedi őket gőg, harag, düh, hazugság.
Ők egyszerűen elfogadják azt, akik.
Nem egyszerű dolguk van ebben a világban, de tettek érte, hogy az erő velük legyen.
Vannak olyan emberek, akiket nem villanyoz fel a legmodernebb technika.
Ami békével tölti el az a természet.
A természetben egyensúlyba kerülhetünk. Ott önmagunk lehetünk.
Vannak, akik már ezt más helyeken is el tudják érni, de azok az emberek már más tudatossági szinten vannak.
Mindennek az alapja az, hogy a természetet vissza fogadjuk a napi dolgaink közé.
Erről már írtam egy cikket korábban is, de megint ide lyukadtam ki.
Szélsőségeinket csak úgy megszüntetni nem lehet.
Ezekért a dolgokért tenni is kell valamit, önmagunkká kell válnunk.
Egyszerűen örülni valaminek csak így lehet.
Ellenkező esetben csak elmegyünk a föld adta természetes csodák mellett.
izi
Pótlólag még hozzáteszem ezeket a sorokat. Petrosz rávilágított arra, hogy...
...nem egyértelműen közöltem a különbséget az ezoterikus és a mezoterikus között.
Az ezoterikusok még mindig nagyon kevesen vannak.
Ők egy olyan magot képviselnek, amit az eszenciához hasonlíthatunk. Gyakorlatias módon élnek ugyan a világban, de szellemi látásuk révén tisztábban átlátják a világ dolgait.
Morálisabbak, intellektuálisabbak, éteribbek,nemesebbek.
Az igazi nemesség innen indult még hajdanán, csak elkorcsosult. Ma, akit nemesnek neveznek nem tesz olyan változásokat az életében, ami ehhez a ranghoz szükséges.
Az ezoterikusok a háttérben vannak.
Szinte nincsenek is publikációjaik.
Ők azok, akikbe "véletlenül" belebotlik egy ember, amikor segítséget kér az égiektől és hirtelen ott lesz egy rövid ideig.
Nem akarnak senkit meggyőzni, szellemi szinten dolgoznak, így segítik a világot...az átmenetet a Föld átszellemülését.
Nem említettem még egy réteget.
Ők a külső körön kívüliek tagjai.
Ők semmit sem tesznek a lelki fejlődéseik érdekében. Csak az anyag rabságában élnek és betegségeik , tragédiáik sem ébresztik fel őket abból, amik.
2009. augusztus 18., kedd
Gondtalan tudatlanság?
Gondtalan?
Gondtalan tudatlanságomban tudtam már ki vagyok?
A lehetősége megvolt annak, aki most vagyok.
Emlékszem néha-néha bevillant valami.
Sejtéseim engedték magam másnak is látszani.
Ezek az idők rövidke percként élték meg a mostot.
De nagy hirtelen száműzte egóm ezt a koncot.
"Test vagy csak!"...ordított, toporzékolt, morgott.
Nem hagyott és lelkem ismét a sötétbe omlott.
Gondtalan tudatlanság börtönében becsapva éltem.
Szigorú törvényeiben soha nem kételkedtem.
Álédenben magam föld felett szállni véltem.
Holott nem voltam máshol, mint egy veremben.
Meddig tettem ezt?...meddig vihettem keresztem?
Nem sejtem, de lényeg az, hogy felkeltem.
Remény csillaga virít már felettem.
Kegyet kaptam ezen életemben.
izi
Gondtalan tudatlanságomban tudtam már ki vagyok?
A lehetősége megvolt annak, aki most vagyok.
Emlékszem néha-néha bevillant valami.
Sejtéseim engedték magam másnak is látszani.
Ezek az idők rövidke percként élték meg a mostot.
De nagy hirtelen száműzte egóm ezt a koncot.
"Test vagy csak!"...ordított, toporzékolt, morgott.
Nem hagyott és lelkem ismét a sötétbe omlott.
Gondtalan tudatlanság börtönében becsapva éltem.
Szigorú törvényeiben soha nem kételkedtem.
Álédenben magam föld felett szállni véltem.
Holott nem voltam máshol, mint egy veremben.
Meddig tettem ezt?...meddig vihettem keresztem?
Nem sejtem, de lényeg az, hogy felkeltem.
Remény csillaga virít már felettem.
Kegyet kaptam ezen életemben.
izi
2009. augusztus 10., hétfő
Instant karmaoldás
( a képre kattintva kinagyíthatod)
Óriási szenzációóóó!
Óriási szenzációóóó!
Itt van egy új atrakcióóó!
Sok a munka?
Nagyon lusta?
Ideje nincs semmire?
Vegyen sorsot izibe!
Tenni nem kell semmit se.
Dugja kezét zsebibe.
Ripsz-ropsz tűnik karma, átok.
Gyors fejlődés, ugye vágod?
Beavatás féláron.
Az üdvözülést is ajánlom.
Karosszékben ülve.
Semmit téve sehova.
Emelkedhet fel oda,
A tutti -frutti habokba.
Ugye milyen praktikus?
Kínlódjon a kubikus.
Áraink a földön járnak.
De mennyet garantálnak.
Sok olyan tréning és tanfolyam van jelenleg, ami semmi erőfeszítéssel ígér megoldásokat.
Elterjedt manapság az is, hogy a karmát egyik pillanatról a másikra fel lehet oldani, csak pozitívan kell gondolkodni és magunkban látni a megvalósult dolgokat.
Ha így lenne, akkor a nem lenne értelme annak, hogy a lélek(szellem , én) a testbe költözik tanulni.
A 2012 tudatváltás(a Föld pólusváltása, dimenzióváltás...etc.)események is egy ilyen felgyorsult instant dolgok szüleményei, aminek már most nagyon sok követője van, de majd a puding próbája az evés fogja meghozni a konklúziókat.
Az egyéneknek, akik bedőlnek instant üdvözülést ígérnek.
Ha a karma ilyen egyszerűen oldódna, akkor jelenleg már nagyon sok boldog ember járkálna az földön, aki teljes egységben lenne önmagával.
De ez nem így van.
Ezen instant tanfolyamok csak hirtelen adrenalin löketet adnak, egy darabig ténylegesen azt érezhetjük, hogy valami oldódott, miközben csak a mellékútjainkon kóborolva éppen megcsillant valami amire felkaptuk a fejünket és odavonzotta a tekintetünket.
Az ÉLŐ Szellemhez, magasabb Énünkhöz, megváltásunkhoz közeledni csakis morális változásainkkal lehetséges, hatalmas türelmet igénylő fájdalmas pillanataink felismerései lesznek majd a fogódzkodóink a továbblépéshez.
Csoportos oldásokkal semmit nem lehet elérni, a csoportos meditációk ígéretei is csak a felé terelnek, ahol rádöbbenünk, hogy senki sem oldhatja fel azt, amit nekünk kell megoldani és elfogadni és rálátni arra, amivel együtt kell élnünk.
Ilyen értelemben persze mindennek van létjogosultsága, a tanulópénz megfizetése szinte "kötelező."
A determináltság ugyanolyan része az életünknek, mint amiben szabadon dönthetünk.
Instant beavatásain bűvkörében nem egyszerű felvállalni a nehezebbet, azt a szembesülést, ahol csupaszra meztelenedve megbotránkozunk magunktól és ez a szégyen majd olyan helyzeteket teremt, amitől megerősödve már nem másokba kapaszkodva akarjuk igazolni létjogosultságunkat.
Tibor
Elterjedt manapság az is, hogy a karmát egyik pillanatról a másikra fel lehet oldani, csak pozitívan kell gondolkodni és magunkban látni a megvalósult dolgokat.
Ha így lenne, akkor a nem lenne értelme annak, hogy a lélek(szellem , én) a testbe költözik tanulni.
A 2012 tudatváltás(a Föld pólusváltása, dimenzióváltás...etc.)események is egy ilyen felgyorsult instant dolgok szüleményei, aminek már most nagyon sok követője van, de majd a puding próbája az evés fogja meghozni a konklúziókat.
Az egyéneknek, akik bedőlnek instant üdvözülést ígérnek.
Ha a karma ilyen egyszerűen oldódna, akkor jelenleg már nagyon sok boldog ember járkálna az földön, aki teljes egységben lenne önmagával.
De ez nem így van.
Ezen instant tanfolyamok csak hirtelen adrenalin löketet adnak, egy darabig ténylegesen azt érezhetjük, hogy valami oldódott, miközben csak a mellékútjainkon kóborolva éppen megcsillant valami amire felkaptuk a fejünket és odavonzotta a tekintetünket.
Az ÉLŐ Szellemhez, magasabb Énünkhöz, megváltásunkhoz közeledni csakis morális változásainkkal lehetséges, hatalmas türelmet igénylő fájdalmas pillanataink felismerései lesznek majd a fogódzkodóink a továbblépéshez.
Csoportos oldásokkal semmit nem lehet elérni, a csoportos meditációk ígéretei is csak a felé terelnek, ahol rádöbbenünk, hogy senki sem oldhatja fel azt, amit nekünk kell megoldani és elfogadni és rálátni arra, amivel együtt kell élnünk.
Ilyen értelemben persze mindennek van létjogosultsága, a tanulópénz megfizetése szinte "kötelező."
A determináltság ugyanolyan része az életünknek, mint amiben szabadon dönthetünk.
Instant beavatásain bűvkörében nem egyszerű felvállalni a nehezebbet, azt a szembesülést, ahol csupaszra meztelenedve megbotránkozunk magunktól és ez a szégyen majd olyan helyzeteket teremt, amitől megerősödve már nem másokba kapaszkodva akarjuk igazolni létjogosultságunkat.
Tibor
2009. július 31., péntek
Miért lettem izidor?
Miért is lettem izidor?...
Ezt a pár mondatot, amit most más színnel írok, azt most fűztem hozzá ezen régebbi írásomhoz.
Miért teszem?...azért, mert így visszaolvasva annyi minden úgy van, ahogy akkor láttam és megjósolták.
A lényeg az, hogy morális pálforduláson estem át.
Ez a fordulat gyökeresen megváltoztatta az életem és teljesen másként látom a világot és az Embereket.
Sokkal elfogadóbb lettem, ami mindennek az alapja...ez a kulcs az Emberiség békéje felé.
De ezt mindenkinek magában kell megéreznie, nem agitálhatok senkit, mert a lélek az nem téríthető.
Saját felismeréseinkre van szükségünk ahhoz, hogy megbékéljünk MAGunkkal és a karmánkkal.
Ideális felismeréseket kívánok Nektek, sok szeretettel,
izi
Miért is lettem izidor?
Sokan feltették már ezt a kérdést nekem az utóbbi időben.
Van akinek már válaszoltam, de úgy gondolom most inkább leírom ide.
Hol is kezdjem?...
Talán ott, hogy jó pár éve kétségek között gyötrődve kinyilvánítottam egy kérdésemet a magasabb világok felé.
A kérdésem az volt, hogy amit teszek az helyén való-e?
Helyén való-e az, hogy nagyon sok dologgal nem értek egyet, amit magam körül látok és nem tudom magam megerőszakolni, hogy úgy viselkedjek, mint a társadalmilag elfogadott.
Itt olyan dolgokat értek, ami már teljesen egyértelműen kiszipolyozza az embereket és a megfelelés csapdájában élve halnak.
Dolgoztam én is egy gyárban két évig, amikor még házas voltam és a gyermekeim nagyon kicsik voltak.
Ez volt a végpontja annak az életemnek, ami a tudattalan megfelelésemet, megalázottságomat tükrözte.
Ennek is része volt az életemben, ezt a szélsőséget is meg kellett tapasztalnom, azt, hogy milyen az, amikor semmibe veszik az embert, csak egy bábúnak, akit ide-oda dobálhatnak.
Pedig nekem még protekcióm is volt, el sem akarom képzelni, hogy mit élhettek meg azok, akik csak úgy becsöppentek ebbe a világba ismerettség nélkül.
Megalázó, hogy az ember nem mehet ki pisilni, amikor felszólítja a teste, csak akkor, amikor engedélyt kap rá.
Manapság nagyon sok ilyen munkahely létezik és nagyon sok ember úgy él, hogy nem látja ebből a kiutat.
Dolgoznak a semmi pénzükért, még a szabadságukat sem akkor vehetik ki, amikor ők szeretnék.
A normák egyre keményebbek és nem mernek ez ellen tenni.
Nekem eljött a pillanat az életembe, hogy ezt az életmódot felszámoljam.
Ezen munkahelyem előtt is masszőrködtem már jó pár éve, nem is tudom miért adtam fel azt az állásomat, de talán ezt nem is kell firtatnom, mindennek meg van az oka.
Semmi sem véletlen, tapasztalnom kellett egy ilyen világból is.
Ez idő tájt kezdődött a válóperünk is.
A gyerekek velem maradtak én meg gyesre mentem.
Nem éreztem magam rosszul...sőt.
Azt éreztem, hogy végre megszabadultam ettől a gyártól és a volt feleségemtől.
Megfogadtam, hogy innentől kezdve csak úgy élek, ahogy nekem jó.
Persze ebben az életben figyelembe veszek mindenkit, de nem hagyom többet, hogy kihasználjanak.
Újra elkezdtem masszírozni és a természetgyógyászat felé is elindultam.
Ekkor történt az, hogy feltettem a kérdésemet, hogy helyes úton járok-e?
Másnap felmentem dolgozni az egyik mátrai hotelba.
Jó pár embert lemasszíroztam már, amikor egy kis pihenőm volt.
Egy kedves kis ember jött oda hozzám és mondta, hogy ő lesz a következő.
Kezet fogtunk és bekísértem a masszázs helyiségbe.
Talán erről már írtam egy régebbi írásomban, de ennek is jelentősége van az izidor névhez.
Amikor beértünk a kezembe nyomott egy nem kis összeget.
Kérdeztem, hogy miért ad ennyit, hiszen már egyszer odakint kifizette és ráadásul még meg sem masszíroztam, nem tudhatja azt, hogy milyen is lesz a kezelés.
Azt is mondtam neki, hogy biztos sokat jár masszőrhöz, mert egy órát kért a fél óra helyett, amit nagy általánosságban kérnek a vendégek ebben a szállodában.
Azt válaszolta, hogy csak nyugodtan tegyem el a pénzt, van belőle neki bőven és azért kért egy órát mert ezt az órát rám szánta, nem magának.
Akkor majd leültem a meglepődéstől, de már éreztem, hogy itt nem egyszerű emberrel van dolgom.
"Rendben"...mondtam és felfektettem a masszázs asztalra.
Ahogy masszíroztam egyre jobban azt éreztem, hogy nem én masszírozom őt, hanem ő engem.
Mérhetetlenül sok energia áramlott felőle belém.
Ahogy telt az idő, elkezdett beszélni hozzám.
Elmesélte az életét, azt, hogy mit és hogyan látott fiatalabb korában és , hogy mennyire megváltozott a világnézete és az önmagához való viszonya.
Nagyon sok értékes információval látott el és a végén, amikor pár perc volt még hátra azt mondta:
"A TEGNAPI KÉRDÉSEDRE A VÁLASZ AZ, HOGY...IGEN.
MINDENT A LEGNAGYOBB RENDBEN CSINÁLSZ, BÍZHATSZ MAGADBAN. CSAK FIGYELD MEG AZ EZT KÖVETŐ NAPJAIDAT, MENNYIRE MÁSKÉNT FOGSZ MAGADRA ÉS A VILÁGRA TEKINTENI. AMIT MOST KAPTÁL, AZT FOGOD AZ EMBEREKNEK ÁTADNI, AMIKOR FELKERESNEK TÉGED, DE LESZ ÚGY, HOGY TE FOGOD ŐKET FELKERESNI, AHOGY ÉN TÉGED."
A masszázs befejeződött, én meg csak ámultam és nem tértem magamhoz.
Megkértem, hogy adja meg a telefonszámát, de a válasza csak ennyi volt:
"CSAK EZ AZ ÓRA VOLT RÁD SZÁNVA, NEM TÖBB"
Ez egy kicsit nehezen érintett, de tudomásul vettem.
Elbúcsúztunk és onnatól kezdve én soha sem láttam őt.
Teltek a napok és az életembe beköltözött a magabiztosság és a békesség érzése.
Megtapasztaltam azt, hogy szebbé változott körülöttem a világ.
Akik hozzám fordultak azoknak bőséges lelki, szellemi táplálékot tudtam adni a testi kezelés mellé.
Mindig is azt éreztem, hogy valami katalizátor szerepet töltök be.
Úgy gondolkodtam magamról, hogy van egy ajtó, amin keresztül átsegítem az embereket, ha már nem megy nekik, pedig már jó ideje ott tobzódnak előtte.
Akkor történt, hogy április 4 én felköszöntöttek sokan, holott nem is azon a napon van a nevem napja.
Furcsállottam, megnéztem milyen nap ez...kiderült, hogy izidor napja.
Mondom biztos csak megkergültek az emberek.
Aznap délután n a gyerekekkel a tékába, hogy megnézzünk egy filmet.
Találtak is egy filmet, mihez nagyon ragaszkodtak.
Kérdeztem, hogy látták- e már, hogy ennyire meg akarják nézni?
Azt felelték, hogy nem látták, de tudják, hogy ezt meg kell nézniük.
Kivettük és otthon elkezdték nézni.
A film befejeztével odajött hozzám Balázs és azt mondta, hogy :"APA, TE VAGY IZIDOR.."
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, úgy meglepődtem.
Ne telt bele sok idő, a lányom Alexandra is megjelent és ő is ugyanezt mondta.
Megkérdeztem tőlük, hogy honnan veszik ezeket a dolgokat?
Azt válaszolták, hogy a filmben, amit kivettünk a főszereplő izidor volt és miközben nézték úgy gondolták, hogy az csak én lehetek.
Erre már nem tudtam mit mondani, csak elgondolkodva ültem.
Este azt éreztem, hogy valami megváltozott bennem és, hogy ez a név egyre jobban elfogadható számomra.
Eleinte nem nagyon mertem mondani ezt senkinek, de idővel megbátorodtam és elfogadtam, hogy ez az új nevem.
Több ismerősömnek is elmondtam a történetet és több helyről is az jött vissza, hogy ha angolra lefordítják...úgy a nagy egyszerűségében, akkor egy elég érdekes dolog jön ki belőle.
Íme:
izi (easy)...dor (door)...easydoor...könnyű..ajtó.
Itt jött el a teljes bizonyosság érzése, hogy ez a név bizony tényleg az én nevem.
Mindig is azt éreztem, hogy ajtót nyitok másoknak, ahogy előzőleg le is írtam.
Segítek lenyomni a kilincset, mert már csak annyit kell tenni, hogy az új ember megszülessen.
A név Ízisszel is kapcsolatos
Ízisz fátylával.
Férfiként nagyon nagy segítséget kaptam, hogy megélhessem az anyai(női) aspektust.
A gyermekeim nem véletlenül ,maradtak velem, hogy ezt az oldalamat is tudatosíthassam az egységem( egészségem) érdekében.
Mindennek megvan az oka és jelentősége, semmi sem történik véletlenül.
Ha azon az úton vagyunk, ami a miénk, akkor az élet megsegít, de, ha letérünk róla, akkor akadályok kerülnek elénk.
Ez az út felelősséggel is jár.
Minden napomban tennem kell azért, hogy méltó lehessek arra, hogy másoknak segíthessek felfedezni önmagát, amitől néha tényleg csak egy ajtó és egy kilincs lenyomása választ el minket.
A Föld jelenlegi állapota megkívánja mindenkitől, hogy tudatosabban éljen.
Tudatosítsa magában azt, hogy ki ő valójában.
Minden, ami túlzottan öncélú és nem az egyetemességen alapszik, legyen az gondolat, vagy cselekedet, az megbosszulja önmagát.
Ami nem egyetemes, az romboló, mint egy rákos sejt.
A világ egy olyan korszakában van, ahol már van lehetőség felébredni.
Sok hasonló gondolkodású Embert ismertem meg, akikkel egyre jobban megértjük egymást.
Az EGYség mindennek az alapja.
izi
Ezt a pár mondatot, amit most más színnel írok, azt most fűztem hozzá ezen régebbi írásomhoz.
Miért teszem?...azért, mert így visszaolvasva annyi minden úgy van, ahogy akkor láttam és megjósolták.
A lényeg az, hogy morális pálforduláson estem át.
Ez a fordulat gyökeresen megváltoztatta az életem és teljesen másként látom a világot és az Embereket.
Sokkal elfogadóbb lettem, ami mindennek az alapja...ez a kulcs az Emberiség békéje felé.
De ezt mindenkinek magában kell megéreznie, nem agitálhatok senkit, mert a lélek az nem téríthető.
Saját felismeréseinkre van szükségünk ahhoz, hogy megbékéljünk MAGunkkal és a karmánkkal.
Ideális felismeréseket kívánok Nektek, sok szeretettel,
izi
Miért is lettem izidor?
Sokan feltették már ezt a kérdést nekem az utóbbi időben.
Van akinek már válaszoltam, de úgy gondolom most inkább leírom ide.
Hol is kezdjem?...
Talán ott, hogy jó pár éve kétségek között gyötrődve kinyilvánítottam egy kérdésemet a magasabb világok felé.
A kérdésem az volt, hogy amit teszek az helyén való-e?
Helyén való-e az, hogy nagyon sok dologgal nem értek egyet, amit magam körül látok és nem tudom magam megerőszakolni, hogy úgy viselkedjek, mint a társadalmilag elfogadott.
Itt olyan dolgokat értek, ami már teljesen egyértelműen kiszipolyozza az embereket és a megfelelés csapdájában élve halnak.
Dolgoztam én is egy gyárban két évig, amikor még házas voltam és a gyermekeim nagyon kicsik voltak.
Ez volt a végpontja annak az életemnek, ami a tudattalan megfelelésemet, megalázottságomat tükrözte.
Ennek is része volt az életemben, ezt a szélsőséget is meg kellett tapasztalnom, azt, hogy milyen az, amikor semmibe veszik az embert, csak egy bábúnak, akit ide-oda dobálhatnak.
Pedig nekem még protekcióm is volt, el sem akarom képzelni, hogy mit élhettek meg azok, akik csak úgy becsöppentek ebbe a világba ismerettség nélkül.
Megalázó, hogy az ember nem mehet ki pisilni, amikor felszólítja a teste, csak akkor, amikor engedélyt kap rá.
Manapság nagyon sok ilyen munkahely létezik és nagyon sok ember úgy él, hogy nem látja ebből a kiutat.
Dolgoznak a semmi pénzükért, még a szabadságukat sem akkor vehetik ki, amikor ők szeretnék.
A normák egyre keményebbek és nem mernek ez ellen tenni.
Nekem eljött a pillanat az életembe, hogy ezt az életmódot felszámoljam.
Ezen munkahelyem előtt is masszőrködtem már jó pár éve, nem is tudom miért adtam fel azt az állásomat, de talán ezt nem is kell firtatnom, mindennek meg van az oka.
Semmi sem véletlen, tapasztalnom kellett egy ilyen világból is.
Ez idő tájt kezdődött a válóperünk is.
A gyerekek velem maradtak én meg gyesre mentem.
Nem éreztem magam rosszul...sőt.
Azt éreztem, hogy végre megszabadultam ettől a gyártól és a volt feleségemtől.
Megfogadtam, hogy innentől kezdve csak úgy élek, ahogy nekem jó.
Persze ebben az életben figyelembe veszek mindenkit, de nem hagyom többet, hogy kihasználjanak.
Újra elkezdtem masszírozni és a természetgyógyászat felé is elindultam.
Ekkor történt az, hogy feltettem a kérdésemet, hogy helyes úton járok-e?
Másnap felmentem dolgozni az egyik mátrai hotelba.
Jó pár embert lemasszíroztam már, amikor egy kis pihenőm volt.
Egy kedves kis ember jött oda hozzám és mondta, hogy ő lesz a következő.
Kezet fogtunk és bekísértem a masszázs helyiségbe.
Talán erről már írtam egy régebbi írásomban, de ennek is jelentősége van az izidor névhez.
Amikor beértünk a kezembe nyomott egy nem kis összeget.
Kérdeztem, hogy miért ad ennyit, hiszen már egyszer odakint kifizette és ráadásul még meg sem masszíroztam, nem tudhatja azt, hogy milyen is lesz a kezelés.
Azt is mondtam neki, hogy biztos sokat jár masszőrhöz, mert egy órát kért a fél óra helyett, amit nagy általánosságban kérnek a vendégek ebben a szállodában.
Azt válaszolta, hogy csak nyugodtan tegyem el a pénzt, van belőle neki bőven és azért kért egy órát mert ezt az órát rám szánta, nem magának.
Akkor majd leültem a meglepődéstől, de már éreztem, hogy itt nem egyszerű emberrel van dolgom.
"Rendben"...mondtam és felfektettem a masszázs asztalra.
Ahogy masszíroztam egyre jobban azt éreztem, hogy nem én masszírozom őt, hanem ő engem.
Mérhetetlenül sok energia áramlott felőle belém.
Ahogy telt az idő, elkezdett beszélni hozzám.
Elmesélte az életét, azt, hogy mit és hogyan látott fiatalabb korában és , hogy mennyire megváltozott a világnézete és az önmagához való viszonya.
Nagyon sok értékes információval látott el és a végén, amikor pár perc volt még hátra azt mondta:
"A TEGNAPI KÉRDÉSEDRE A VÁLASZ AZ, HOGY...IGEN.
MINDENT A LEGNAGYOBB RENDBEN CSINÁLSZ, BÍZHATSZ MAGADBAN. CSAK FIGYELD MEG AZ EZT KÖVETŐ NAPJAIDAT, MENNYIRE MÁSKÉNT FOGSZ MAGADRA ÉS A VILÁGRA TEKINTENI. AMIT MOST KAPTÁL, AZT FOGOD AZ EMBEREKNEK ÁTADNI, AMIKOR FELKERESNEK TÉGED, DE LESZ ÚGY, HOGY TE FOGOD ŐKET FELKERESNI, AHOGY ÉN TÉGED."
A masszázs befejeződött, én meg csak ámultam és nem tértem magamhoz.
Megkértem, hogy adja meg a telefonszámát, de a válasza csak ennyi volt:
"CSAK EZ AZ ÓRA VOLT RÁD SZÁNVA, NEM TÖBB"
Ez egy kicsit nehezen érintett, de tudomásul vettem.
Elbúcsúztunk és onnatól kezdve én soha sem láttam őt.
Teltek a napok és az életembe beköltözött a magabiztosság és a békesség érzése.
Megtapasztaltam azt, hogy szebbé változott körülöttem a világ.
Akik hozzám fordultak azoknak bőséges lelki, szellemi táplálékot tudtam adni a testi kezelés mellé.
Mindig is azt éreztem, hogy valami katalizátor szerepet töltök be.
Úgy gondolkodtam magamról, hogy van egy ajtó, amin keresztül átsegítem az embereket, ha már nem megy nekik, pedig már jó ideje ott tobzódnak előtte.
Akkor történt, hogy április 4 én felköszöntöttek sokan, holott nem is azon a napon van a nevem napja.
Furcsállottam, megnéztem milyen nap ez...kiderült, hogy izidor napja.
Mondom biztos csak megkergültek az emberek.
Aznap délután n a gyerekekkel a tékába, hogy megnézzünk egy filmet.
Találtak is egy filmet, mihez nagyon ragaszkodtak.
Kérdeztem, hogy látták- e már, hogy ennyire meg akarják nézni?
Azt felelték, hogy nem látták, de tudják, hogy ezt meg kell nézniük.
Kivettük és otthon elkezdték nézni.
A film befejeztével odajött hozzám Balázs és azt mondta, hogy :"APA, TE VAGY IZIDOR.."
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, úgy meglepődtem.
Ne telt bele sok idő, a lányom Alexandra is megjelent és ő is ugyanezt mondta.
Megkérdeztem tőlük, hogy honnan veszik ezeket a dolgokat?
Azt válaszolták, hogy a filmben, amit kivettünk a főszereplő izidor volt és miközben nézték úgy gondolták, hogy az csak én lehetek.
Erre már nem tudtam mit mondani, csak elgondolkodva ültem.
Este azt éreztem, hogy valami megváltozott bennem és, hogy ez a név egyre jobban elfogadható számomra.
Eleinte nem nagyon mertem mondani ezt senkinek, de idővel megbátorodtam és elfogadtam, hogy ez az új nevem.
Több ismerősömnek is elmondtam a történetet és több helyről is az jött vissza, hogy ha angolra lefordítják...úgy a nagy egyszerűségében, akkor egy elég érdekes dolog jön ki belőle.
Íme:
izi (easy)...dor (door)...easydoor...könnyű..ajtó.
Itt jött el a teljes bizonyosság érzése, hogy ez a név bizony tényleg az én nevem.
Mindig is azt éreztem, hogy ajtót nyitok másoknak, ahogy előzőleg le is írtam.
Segítek lenyomni a kilincset, mert már csak annyit kell tenni, hogy az új ember megszülessen.
A név Ízisszel is kapcsolatos
Ízisz fátylával.
Férfiként nagyon nagy segítséget kaptam, hogy megélhessem az anyai(női) aspektust.
A gyermekeim nem véletlenül ,maradtak velem, hogy ezt az oldalamat is tudatosíthassam az egységem( egészségem) érdekében.
Mindennek megvan az oka és jelentősége, semmi sem történik véletlenül.
Ha azon az úton vagyunk, ami a miénk, akkor az élet megsegít, de, ha letérünk róla, akkor akadályok kerülnek elénk.
Ez az út felelősséggel is jár.
Minden napomban tennem kell azért, hogy méltó lehessek arra, hogy másoknak segíthessek felfedezni önmagát, amitől néha tényleg csak egy ajtó és egy kilincs lenyomása választ el minket.
A Föld jelenlegi állapota megkívánja mindenkitől, hogy tudatosabban éljen.
Tudatosítsa magában azt, hogy ki ő valójában.
Minden, ami túlzottan öncélú és nem az egyetemességen alapszik, legyen az gondolat, vagy cselekedet, az megbosszulja önmagát.
Ami nem egyetemes, az romboló, mint egy rákos sejt.
A világ egy olyan korszakában van, ahol már van lehetőség felébredni.
Sok hasonló gondolkodású Embert ismertem meg, akikkel egyre jobban megértjük egymást.
Az EGYség mindennek az alapja.
izi
2009. július 18., szombat
A Föld és a világegyetem kapcsolata
http://radio.tisztahangok.hu/archivum/munkaseloadasok06
A folyók és az tengerek jelentősége a Föld egész létével és életével kapcsolatban.
Nagyon érdekes előadás.
Szeretettel ajánlom.
izi
A folyók és az tengerek jelentősége a Föld egész létével és életével kapcsolatban.
Nagyon érdekes előadás.
Szeretettel ajánlom.
izi
2009. július 16., csütörtök
Levendula mező
A kedvenc illatom a levendula illata.
Levendula illata járja át lelkem.
Gyógyítva megérinti szívem.
Sétálok a lila mezőn.
Ahol megérik az erőm.
Egy zöld fa felé tartok jó ideje.
Talán az élet fájának hűsébe?
Nem sietek, velem van a bizalom.
Jól tudom, az egész út JUTALOM.
Tibor (izi)
Levendula illata járja át lelkem.
Gyógyítva megérinti szívem.
Sétálok a lila mezőn.
Ahol megérik az erőm.
Egy zöld fa felé tartok jó ideje.
Talán az élet fájának hűsébe?
Nem sietek, velem van a bizalom.
Jól tudom, az egész út JUTALOM.
Tibor (izi)
Keresztünk
Szabad akarat
Szabad akaratodból élhetsz, azt teszel, amit akarsz.
Szétrombolhatod a tested és karban is tarthatod.
Hatalmad van fölötte.
Nem is tudtad?
Pedig hatalmában állt mindenkinek szétszednie a testét, akik betegek lettek, hatalmas erővel (még ha ez nem is tudatos) azon dolgoztak, hogy az immunrendszerük meggyengüljön és gyenge legyen reagálni már, vagy esetleg már csak túlreagálni tudjon.
Teremtő erő, amit arra is használhatunk, hogy egészségtelenséget teremtsünk.
Aki beteg jelenleg, a nagy százalékának fogalma nincs arról, hogy miért is jutott el idáig, hogy a teste csak vegetáljon szinte.
A külső körülményekre fogják a dolgokat.
Így egyszerűbbnek tűnik minden, holott ez csak még nagyobb terhet ró rájuk.
Minden azért történik velünk, mert valami külső dolog hatással volt ránk...mondják.
Mindenkinek jogában áll így gondolkodni.
Mindenkinek jogában áll továbbra is cipelnie a keresztjét.
Mindenkinek jogában áll elutasítani a segítséget.
Én magam is jó sokáig cipeltem nehéz kereszt terhemet, elutasítva mindent, mindenkit, aki segített volna abban, hogy felismerjem azt, hogy milyen rég óta, mennyi életem keresztül hurcoltam ugyanazt a bénító beidegződéseimet.
Ezek a beidegződéseink(keresztünk) nagyon hozzánk nőhetnek.
Oly annyira, hogy úgy gondoljuk nem is szabadulhatunk meg
tőle.
Ugyan elég sok fájdalommal jár egy ilyen kereszt "amputációja", de az utána történő felszabadulás mindennel kárpótol.
Először is tudatosítani kell magunkban, hogy cipeljük jó ideje a keresztünket, ami sokszor annyira hozzánk nőtt, hogy föl sem tűnik, hogy van, de az viszont biztosan jelzi a jelenlétét, hogy nagy terhet hordozunk a vállunkon, fáj a nyakunk, hátunk.
Sokan panaszkodnak jelenleg erre a tünetre.
A keresztünk csak nyom és nyom.
A lényeg az, hogy ezt felismerjük.
Ha felismertük, akkor közelebb kerülünk a M(A)eGoldásunkhoz.
Ilyenkor beindul bennünk egy alkímia, amit nem nagyon lehet észre venni eleinte.
Ennek hatására bevonzunk olyan lelkeket, akik segítségünkre lehetnek.
Az a szándék, hogy gyógyulásunk útjára akarunk lépni olyan szinkron eseményeket hoz létre, ami néha meglepő lehet.
Aki erre az útra lép bizonyossággal állíthatom, hogy megkapja a segítséget.
A segítség formája egyénenként változó, mint, ahogy különbözőek is vagyunk.
De a lényeg, hogy személyre szabottan jön a felmentő sereg.
A szándék katalizál.
Aki eljut idáig az már egy féle bizonyosság érzést fog tapasztalni.
Valami bizalom jelenik meg benne, amit eddig nem tapasztalt.
Új dolgok jelennek meg az életében.
Ahogy a kereszt súlya csökken, úgy érezhetjük az ÚJ jelenlétét az életünkben.
A felismeréseink életet hoznak belénk.
Persze van úgy, hogy ezen folyamat közben újra kezdjük érezni a keresztünk súlyát...van így, mert egy esemény kiválthatja, hogy egy régi beidegződésünk újra bekapcsoljon, ami keményen bánt minket, ha ez meg is történik, már van a kezünkben egy erő(egy új erő, egy kapaszkodó, egy tapasztalat), hogy egyszer már kijöttünk belőle, most is megtehetjük, csak egy kicsit megint önMAGunk kell, hogy legyünk.
Jelenleg olyan korban élünk, ahol ezek a folyamatok egyre gyorsabban és egyre többször beindulnak az emberekben.
Egyre többen szembesülnek önMAGukkal, mert ennek itt az ideje.
Ilyenkor sokan szenvednek, mert nincsenek tisztában azzal, hogy mi is ez a folyamat.
Az önMAGunk megismerése így kezdődik, amikor elegünk lesz abból, hogy az élet ide-oda dobál minket és nem haladunk semerre.
Ilyenkor mindenkiben elindul egy kérés, egy szándék, hogy valaminek történnie kell, valami jobb jöjjön az életünkbe.
Talán ez tudattalanul történik, de elkezdődik.
Az univerzum számára ez parancs és olyan élethelyzetekbe kerülünk, ahol nincs lehetőségünk már kibújni az önM(A)eGismerés alól.
Ilyen korban élünk...ezzel tisztában kell lenni mindenkinek.
A régebbi korokban ennyire nem volt felgyorsulva ez a dolog.
Az egyéni önmegismerések nem voltak ennyire részei a FÖLD fejlődésével együtt járó emberi fejlődésnek.
Nem volt még akkor erre szükség.
Most viszont igen.
Mindenkinek lehetősége van úgy aspektusából látnia MAGát.
Ebből az aspektusból jelentőségét vesztik a betegségek, tragédiák.
Innen szemlélve MAGunkat egy magasabb minőségbe válthatunk át.
Ebben a minőségben inkább van jelen a béke, mint a háború.
Az ÚJ SZÖVETSÉG itt lép életbe minden emberben...ebben az alkímiában.
Innentől nehezére esik az embernek bántani a másikat, mert a kódjainkban a béke szerepel.
A keresztjeinket cipelve nincs remény a békére, csak akkor, ha levetjük magunkról.
Ennek a gondolatnak a szellemében kívánom mindenkinek, hogy ismerje meg önMAGát , vesse le MAGáról a keresztjét.
Szeretettel.
izi
2009. július 13., hétfő
Szétszéledtünk
Amikor MAGadba tekintesz és én is MAGamba tekintek, akkor pontosan ugyanoda tekintünk.
Itt nincs különbség.
Itt megszűnik a más.
Az elkülönülés érzése megszűnik...EGYé válunk, mindenki saját MAG(j)ában.
Paradoxon.
Mindenki MAG(j)ába tekint és ugyanoda tekintünk?
Hogy lehet ez?
Miért nem egy másik dolgot látunk ott?
Ha ilyen módon felfedezed MAG(o)ad, akkor olyan érzés kerít hatalmába, ahol szeretettel leszel mindenki felé.
MAGunkon kívül lenni, annyi, mint KÉTségekben élni.
KÉTségekben élni annyi, mint mindent úgy élni meg, hogy rajtam kívül álló.
Amikor MAG(o)am leszek EGYé válok veled.
E nélkül MAGatehetlenül harcolok, harcolunk, mert nincs M(A)eGértés.
Tehetetlen vagyok, vagyunk...holott tehetnénk is valamit az által, hogy megértettük, mit is jelent ez.
Tehetősek vagyunk, nem MAGatehetetlenek.
Nézz MAG(o)adba...ugyanazt fogod látni, mint én...tedd ezt sokszor és megindul benned, bennünk a felismerés, a BElátás, amikor MAGunkba látva felismerjük, hogy minden EGY.
Csinálj rendet a gondolataidban, ahogy én is azt teszem. Szakíts rá időt, hogy MAG(o)addal légy.
Vonulj félre és szeresd meg MAG(o)ad.
Ne keress mindig valamit, ami leköt, valami külső tényezőt, mert az soha nem engedi meg, hogy fölfedezd a csodát, az a MAGot, ami MAG(o)ad vagy.
Ez az idő nem fölösleges időpazarlás.
Ez aztán csak az igazi időtöltés.
Ettől félünk mind. Szembe nézni MAGunkkal, mert, ha megtesszük megláthatjuk az álarcaink mögötti igazi énünket.
Pedig ez az álarc mögötti igazi én nagyon szépséges.
Valami régen azt súgta mindenkinek, hogy ne keresse, mert nagy fájdalmakkal jár az az út. Csak üljön a seggén és maradjon MAGának úgy, hogy ne locsolja szeretettel ezt a MAGot, csak hagyja kikeletlenül, víz nélküli MAGába zárkózottságában.
Mert, ha a szeretet vize megérinti, a szándék, ami katalizálja a növekedésben, mindenkinek egyénenként kihajt az igazi nemes énje, ami nem részre hajló, hanem egyetemes gondolkodású.
Amikor a MAGból kihajt a szár és a Föld fölé törekszik a maga nemességében és EGYszerűségében, akkor a NAP fénye, ereje megengedi, hogy egy csodálatos virág illatát onthassa mindenki felé...elvárás nélkül. Csak úgy, ahogy van.
Nem kell neki reklám, hogy szagolják meg...csak egyszerűen ontja az illatát és aki megérzi megérinti a csoda.
Odamegy hozzá, alázattal meghajol előtte és az illatával egyé válik.
Az illatában ott van minden, ami a virág MAG(j)a.
EGYedi, mégis törvényeiben EGYezik a Mindenség törvényével, az EGYség törvényével.
A virág úgy szeret, hogy ontja az illatát.
Ha MAGunkba merünk nézni, akkor mi is elkezdjük locsolni a MAGunkat.
De szeretni ildomos ezt a MAGot, a nélkül nehezen növekszik, nehezen mutatja úgy meg a nemes énjét, ami nem részrehajló, aki csak önMAGa tud lenni minden helyzetben.
Szeresd MAG(o)ad és Isten is megsegít.
Pontosan.
Isten ezáltal jelenik meg bennünk. Ugyanaz az Isten, mindenki MAG(j)ában.
Ez a felismerés hozza el a békét.
Szeretettel.
izi
Itt nincs különbség.
Itt megszűnik a más.
Az elkülönülés érzése megszűnik...EGYé válunk, mindenki saját MAG(j)ában.
Paradoxon.
Mindenki MAG(j)ába tekint és ugyanoda tekintünk?
Hogy lehet ez?
Miért nem egy másik dolgot látunk ott?
Ha ilyen módon felfedezed MAG(o)ad, akkor olyan érzés kerít hatalmába, ahol szeretettel leszel mindenki felé.
MAGunkon kívül lenni, annyi, mint KÉTségekben élni.
KÉTségekben élni annyi, mint mindent úgy élni meg, hogy rajtam kívül álló.
Amikor MAG(o)am leszek EGYé válok veled.
E nélkül MAGatehetlenül harcolok, harcolunk, mert nincs M(A)eGértés.
Tehetetlen vagyok, vagyunk...holott tehetnénk is valamit az által, hogy megértettük, mit is jelent ez.
Tehetősek vagyunk, nem MAGatehetetlenek.
Nézz MAG(o)adba...ugyanazt fogod látni, mint én...tedd ezt sokszor és megindul benned, bennünk a felismerés, a BElátás, amikor MAGunkba látva felismerjük, hogy minden EGY.
Csinálj rendet a gondolataidban, ahogy én is azt teszem. Szakíts rá időt, hogy MAG(o)addal légy.
Vonulj félre és szeresd meg MAG(o)ad.
Ne keress mindig valamit, ami leköt, valami külső tényezőt, mert az soha nem engedi meg, hogy fölfedezd a csodát, az a MAGot, ami MAG(o)ad vagy.
Ez az idő nem fölösleges időpazarlás.
Ez aztán csak az igazi időtöltés.
Ettől félünk mind. Szembe nézni MAGunkkal, mert, ha megtesszük megláthatjuk az álarcaink mögötti igazi énünket.
Pedig ez az álarc mögötti igazi én nagyon szépséges.
Valami régen azt súgta mindenkinek, hogy ne keresse, mert nagy fájdalmakkal jár az az út. Csak üljön a seggén és maradjon MAGának úgy, hogy ne locsolja szeretettel ezt a MAGot, csak hagyja kikeletlenül, víz nélküli MAGába zárkózottságában.
Mert, ha a szeretet vize megérinti, a szándék, ami katalizálja a növekedésben, mindenkinek egyénenként kihajt az igazi nemes énje, ami nem részre hajló, hanem egyetemes gondolkodású.
Amikor a MAGból kihajt a szár és a Föld fölé törekszik a maga nemességében és EGYszerűségében, akkor a NAP fénye, ereje megengedi, hogy egy csodálatos virág illatát onthassa mindenki felé...elvárás nélkül. Csak úgy, ahogy van.
Nem kell neki reklám, hogy szagolják meg...csak egyszerűen ontja az illatát és aki megérzi megérinti a csoda.
Odamegy hozzá, alázattal meghajol előtte és az illatával egyé válik.
Az illatában ott van minden, ami a virág MAG(j)a.
EGYedi, mégis törvényeiben EGYezik a Mindenség törvényével, az EGYség törvényével.
A virág úgy szeret, hogy ontja az illatát.
Ha MAGunkba merünk nézni, akkor mi is elkezdjük locsolni a MAGunkat.
De szeretni ildomos ezt a MAGot, a nélkül nehezen növekszik, nehezen mutatja úgy meg a nemes énjét, ami nem részrehajló, aki csak önMAGa tud lenni minden helyzetben.
Szeresd MAG(o)ad és Isten is megsegít.
Pontosan.
Isten ezáltal jelenik meg bennünk. Ugyanaz az Isten, mindenki MAG(j)ában.
Ez a felismerés hozza el a békét.
Szeretettel.
izi
Élet fájánál
Az élet fájához érve vettem csak észre, hogy nem is kellett volna olyan nagy utat bejárnom. Elindulunk, mert valami hajt, nem tudjuk mit keresünk. Erről a keresésről szól az életünk. Vannak mellék utak, amiben leragadunk. Keresünk, de közben veszítjük az energiánkat. Néha bevillan valami, hogy mi után is kutatunk. Ilyenkor a béke érzése lesz úrrá rajtunk. Ilyenkor szeretünk mindent és mindenkit. De hamar elfelejtjük és újra csak a monoton berögződéseink hajtanak hátra felé...a meg nem ismerés, az öntudatlanságunk világába.
http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&NR=1
Ha tudtam volna, hogy egy tapodtat sem kellett volna keresnem...
A szívemben van, amit kerestem.
Mint, ahogy a Tiédben is...
De a gyümölcseiből csak akkor ehetünk, ha...
izi
Csak élvezd a vágtát
"a holdfény útbaigazít, érezd az örömöt hogy élsz, amikor abbahagyod a rohanást valami után, azon a nap megérkeztél... ne üldözz árnyékokat, csak élvezd a vágtát"
http://www.youtube.com/w
Nyugalom...de közben vágtázz csak nyugodtan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)