öregedni vagy fiatalnak maradni?

Ha nem változunk a változással, ha nem simulunk bele a változásba, akkor az idő vasfoga megrágja a bőrünket, akkor öregszünk...testünk víztelenné válik.

Ha viszont a változás életünk szerves része és nem tolakodásként éljük meg azt a régiből kimozgató erőt, akkor az idő nem rongyolja meg bőrünket, sejtjeinkben és sejt közötti állományunkban ideális mennyiségű víz lesz(van)...fiatalok maradunk.


A ragaszkodás egyenlő az öregedéssel.

Nos...ennyire egyszerű...vagy mégsem?:)

elcserélnéd 2 ?

Elromlott a számítógépem. A vinyóm beadta a kulcsot és minden adatom (fényképem, zeném, írásom), eltűnt a süllyesztőben.

Ez nem ma történt, hanem kb.5 napja.

Eleinte nagyon sajnáltam és úgy éreztem, hogy ezen képek pótolhatatlanok és bele kell süppedjek az önsajnálatomba:).
Egy darabig meg is tettem.

De hála az égnek hamar rájöttem, hogy a lelkem állapotát mindig hűen tükrözte a számítógépem.

Kiüresedtem.

Szó szerint azt éreztem, hogy annyira nem hatnak meg a dolgok...valahol nem is érdekel, hogy mi történik velem.
Legszívesebben mindig aludtam volna és ezt meg is tettem, amint lehetséges volt.

Valahol azt éreztem, hogy nem ragaszkodom senkihez, semmihez.

Mindig van egy nullpont állapot, amiből újult erővel előtörhetünk, egy megfontoltabb, tudatosabb aspektusunkkal.
Előtörünk, visszahúzódunk.

Most már ott tartok, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell...nem akarom tudni, hogy mikor jön a magamba fordulás és mikor jön a tágulás.
Nem akarom tudni, hogy mit hoz a jövő.

Nem tartok igényt jósokra, mert a pillanatom jósolja meg a következő pillanatomat.

Szerintem, aki állandóan tudni akarja, hogy mi lesz vele, az egyáltalán nem bízik magában.
Mindig csak be akarja magát biztosítani.

Legyen meg Uram a Te akaratod...én csak ebben hiszek és ez által abban, hogy hiszek abban az erőben, ami bennem él.
Sokszor bebizonyította már, hogy létezik.

Ezen bizonyosságok számomra precedenst teremtettek.
Nem kell már mindig csodát mutatniuk...nincs rá szükségem.


Aki egy-két csodából nem látja meg a hegyeket mozgató erőt és ezt nem hiszi, hogy magában is létezhet, annak sok csoda látás sem segít.

Nem segít, mert alapból önző szándékok vezérlik.

A szellemi iskolázásunk nem egyszerű dolog.
Ahhoz, hogy szellemet lássunk, nem karba tett kézzel kell a fotelünkben ülnünk.

Ahhoz, hogy valósággá váljanak, pontosabban a magasabb érzékszerveink kifejlődjenek, ahhoz alázatossá kell válnunk...alázatosság nélkül nincs szellemi észlelés.
Pedig mennyien hiszik, hogy szellemi látók, holott egy visszamaradt asztrál látás birtokosai, ami egyáltalán nem objektivitásáról híres, mégis úgy állítják be.

Persze mondhatják sokan, hogy ők látják a dolgokat...ez is igaz, de ez a homályosan látás tele van szubjektív gondolatokkal, ami nagyon nem építő.
Ebből van most rengeteg, a különböző tanítások formájában, amibe persze vannak objektív elemek is, de abból van kevesebb, ezért is megtévesztő(ez a lényege ennek a csapdának).
Mindenféle néven szólnak a hallgatósághoz, hamar gyógyulást ígérve...persze ez kell a kényelemhez szokott lelkeknek.

Engem is elvitt ez az áramlat, de felismertem, hogy nagyon sok fölösleges duma mögött nincs tartalom.
Hangzatos szavakat stagnálva térítik el az embereket önmaguktól.
Jó ez is valamire:)...arra, hogy felébredjünk, hogy ez egy nagy ámítás.

Szóval...amikor rádöbbentünk ezekre, akkortól már nem nagyon dőlhetünk be ezen hazugságoknak többé, hacsak nem akkor, ha teljesen elhanyagoljuk magunkat testileg, lelkileg és szellemi vonatkozásban.

Ha meg eljutottunk egy olyan szintre, ahol barátságba kerültünk magunkkal, akkor az élet úgy csinál, hogy kiüresít.

Kiüresít és a régit elengedi.
Elengedi, hogy szabaddá váljunk.
Még szabadabbá, miközben egyre gyakorlatiasabb módon éljük az adott földi életünket.

Ilyenkor új Emberekkel hoz össze a sors és egyre jobban tisztában leszünk azzal, hogy ez így van rendjén.
Eleinte nem kellemes az, hogy eltávolodnak Ismerősök, Barátok.
Nem egyszerű megélni ezt.

De idővel, ahogy sok ilyen visszahúzódást és tágulást megéltünk már természetessé válik ez a rendeződés.

Nem rendetlenség, hanem rendeződés.

Az alázat, a szeretet, a tudatosság hozza meg az ideális változást.

Az Ember elfelejtette ezeket...de újra tanulja.

Az Ember elfelejtette azt, hogy észrevegye milyen szeretetlenségben él magával és a világgal szemben.
De valahol megmaradt benne az, hogy a szeretetre vágyik, de elfelejtette észrevenni, hogy mennyire szeretet nélküli magával és a világgal.

Csak jól gondoljunk bele, mit is várhatunk a világtól, ha ezt nem vesszük észre?...csak szeretetlenséget.

Ezért is tudatosítani ildomos ezt.

Na...jó hosszúra sikerült megint, de nem baj...ez van, aki eljutott idáig, úgy vélem tudatosabban látja már önmagát és a világot. Kozmikus összefüggésében szemléli az Embert, mert csak úgy érdemes...ugye:)

Szeretettel.

Tibor

elcserélnéd?

Jelenlegi álláspontom szerint, nem cserélném el az életemet senkiével.

Szerintem aki el akarja cserélni, az még sok nagy kört kell, hogy lefusson, hogy eljusson oda, hogy ne akarja elcserélni az életét máséval.

Ennyi...:)

emlékezik 2

Ha a lélek emlékezik, akkor ez nagyon szuper:)...meg néha nem .


De a lényeg az, hogy a karma igazságos és nincs miért is okolni a másikat...ugye?...vagy ez még magas nekem is?:)...néha nem:)))

emlékezik

"a lélek emlékezik"

egyensúly

Mostanában megint nem figyeltem arra, hogy időben feküdjek le.
Pedig régebben ezzel soha nem volt bajom.
Megint elbagatelizáltam ennek jelentőségét és csodálkoztam, hogy nagyon fáradt vagyok.
Úgy látszik ezen szélsőségemmel még mindig szembesülnöm kellett.
Nem is tudom meddig nem tanulok a saját káromból.
A sok szemcsepp, amit lehet kapni a gyógyszertárakban nem véletlenül olyan kelendő.
A kozmetikai szerek úgyszintén.
Bőrünk víztartalma egyre kevesebb, mert nem iszunk elég vizet és lessük a monitort, mintha többet tudna adni a személyes találkozástól.
Persze a netnek is megvan az előnye, de általában nagyon elmegyünk a szélsőségeinkbe ezzel kapcsolatban.
Nem vigyáztam már megint magamra, nyomom a sódert és saját magam esek bele megint ugyanabba a gödörbe.
A neten az emberek hősök lesznek, kiabálnak, kifordulnak magukból, miközben a való életben alamuszi nyusziként hajbókolnak a főnökeiknek.
Valahol megértem ezt, mert itt kiélhetik elfolytott vágyaikat, levezethetik energiájukat, amit ugyan nem kellene így, de valahol így gondolják helyénvalónak.
Fiatalon, amikor még több sejtünk szaporodik, mint, amennyi elpusztul még nem annyira észrevehető az energiánk apadása.
Ezért is az ember ilyen korában nagyon felelőtlen és csapongó.
Én is az voltam, hála az égnek akkor még nem volt netezés, vagy legalább is nagyon szűk rétegnek.
Az egyensúlyunkból nagyon hamar kibillenhetünk, ha nem tartjuk be azon alapszabályokat, amik kordában tartanak minket.
30 év fölött egyre szükségesebb ezen szabályok betartása...ugyanis onnantól kb.már elkezdődik a testünk devolúciója, hanyatlása...még, ha nem is olyan látványosan, de elkezdődik.
Fontos ezt tudatni a fiatalokkal is.
Az egyensúlyunk legfontosabb fizikális alapja a VÍZ...az ideális mennyiségű víz, nem 1 liter egy nap, vagy annyi sem.
Folyamatosan erről papolok...tudom:).
Ennek ellenére sokszor el fogom még mondani, hogy emlékeztessem magamat is.
Víz nélkül nincs élet, balansz.
Ideális mennyiségű alvás nélkül sincs...fontos, hogy időben, legalább 10 óra előtt aludjunk el.
Ez a kettő a legeslegfontosabb.
Ezen kívül van még bőséggel.

Kihagyhatatlan a napi test mozgás.
A legjobb reggel.

Nagyon fontos, hogy élettel teli friss gyümölccsel kezdjük a napot.
Mielőtt ennénk jó, ha tudatosítjuk, hogy az élet szép és áldást adunk arra a napra.
Sokaknak ez fölösleges dolgot jelent és inkább rágyújt egy cigarettára miután felébredt.
A friss levegő helyett ezt választja.
Mindenki úgy él, ahogy akar, de akkor ne panaszkodjunk.
Ezt már nagyon megtanultam.
Fontos ezt is belátni, ez is az egészséges élet szerve része.
Tudni, hogy, amit tettünk, azért vállaljuk a felelősséget és ne másban keressük a hibát.
Mostanában túlfeszítettem a húrt.
Kimerültem, de ez a felismerés ismét új erővel hatott át.:)

Tanuljuk magunkat.
A világ szelleme nem tolerálja azt, ha valaki felismeri, hogy milyen csapdákat rejt az élet.
A világ szelleme egyet jelent, egyet szeretne...azt, hogy hódoljunk be minden reklámnak, törekedjünk felülkerekedni mindenkin, hogy bebizonyíthassuk magunknak ez által, hogy van létjogosultságunk.

Pedig az élet másról szól.
Az élet eredetileg sokkal egyszerűbb, nem ilyen bonyolult.
Mégis ezt a bonyolultságot hitették el, hogy ezt kell tennünk.
Jó propaganda.
Versenyszellem.
Már a gyermekeknél.
De beleegyeztünk...igen, Te és én is.

Vedd észre, hogy sokkal több vagy annál, hogy megmutasd, hogy ki vagy szélsőséges értelemben.

Egyszerűségedben is csodálatos vagy.

Ébredj fel.

Szeretettel.
Tibor

Ui...fontos, hogy belássuk...ha időben lefekszünk, nem maradunk ki semmiből...pedig sokunk úgy gondolja, hogy igen:)...nem?:))

szándéknyilatkozat

Legyen meg Uram a Te akaratod...mi ez, ha nem a legnagyobb elfogadás.
Elfogadjuk ezáltal azt, ami van és ami elmúlt és ami felénk jön.
Elfogadjuk azon embertársainkat, akiknek még nincs hajlandóságuk megismerni önmagukat...ők azok, akiknek héber az, amit leírok.
Régen mindenkit meg akartam győzni arról, hogy nem jól látja a dolgokat, nem értettem, hogy miért nem akarják elhinni azt, amit mondok.
Volt, aki meghallgatott és büszkén éreztem, hogy tettem valamit...de utána rájöttem, hogy illendőségből hallgatott meg, az egyik fülén bement, a másikon kijött.
Mára megtanultam, hogy semmit nem siettethetek senkiben.
A Lélek a maga tempójában felismeri majd önmagát, ha itt az ideje.

Ezért is elvárás mentes lettem.
Aki úgy érzi, hogy meghallgat, elolvassa azt, amit írok, az megteheti.
Ha kérdez, válaszolok...persze csak arra, amit tapasztalatból tudok, de ez is csak az én tapasztalásom, csak megközelítőleg lehet azonos másokéval.

Egyre jobban szeretem az életem.
Egyre több békét tapasztalok a lelkemben.
A zene ebben nagyon sokat segített...segített az írásban is.
A természetben töltött egyedülléteim megengedték, hogy másként tekintsek magamra és az Emberekre.
Az egekig szárnyaló egómat már ideálisabban tudom kordában tartani.
Az értéktelenség érzéseim már nem annyira kényszerítőek, mint pár évvel ezelőtt.

Változtam sokat.
Ezt bizonyossággal érzem.
Szeretem, hogy olyan világot láthattam meg ez által, amiben a szeretet többször megérintett.
Megérintett és bizonyosságot adott...vagyis, ami bennem volt(jól elrejtve) előcsalta.
Mindenkinek magának kell előcsalnia.
Ehhez szükséges egy tiszta, őszinte szándéknyilatkozat.
Amikor ezen nyilatkozatot aláírjuk, onnantól elindul felénk a felmentő sereg.
Eddig is a közelünkben voltak, de a szándékunk katalizátorként működve jelet adott nekik, hogy megmutathatják magukat.
A baj ott kezdődik, ha türelmetlenek vagyunk és egyből csodát várunk.

Egy magot sem látunk az első napon, ha víz éri a földben, nem jelenik meg a felszínt áttörve.
Időre van szüksége, ahogy bennünk is idő szükséges ahhoz, hogy megérezzük a magabiztosságunkat.
Ez a magabiztosság egy olyan erővel lát el, ami megengedi, hogy kifejezzük magunkat, nem bánva azt, hogy ki mit gondol rólunk.
Persze ennek a magabiztosságnak is van szélsősége, de nem erről beszélek most.
Ez a biztos érzés egyre tisztábban láttatja a Világunkat.
Egyre tisztábban megszűri a fals dolgokat.
Legyen meg Uram a Te akaratod...még ezt a mondatot is ki meri jelenteni, miközben tudja magáról, hogy ezzel tehet a legtöbbet.
Nem adja ki ez által a kezéből az irányítást...tudja, hogy ez által irányítja csak igazán az életét.
Alázat.
E nélkül nincs stabilitás a változásban.

Szeretettel.
Tibor (izi)

megbékéltem

Megbékéltem a nevemmel.
Ezt most éreztem meg igazán.
Amikor levágattam a hajam, akkor jelezte ezt szimbolikusan...mert a hosszú hajam a lázadásomat jelképezte.
Mondta ezt nekem Brigi nem egyszer és én akkor tagadtam, azt mondtam, hogy egyszerűen növesztem, mert így esik jól. Ebben is van igazság, de belátom, hogy abban is, hogy a lázadtam.
Mi ellen lázadtam?

Lázadtam, de nem tudatosan.
Apám gyerekkoromban mindig felnyíratta a hajam, és ha már egy kicsit is nagyobb volt azt mondta rám, hogy "bojnyik".

Ugyan fogalmam sem volt, hogy mit jelent ez a szó, de nagyon belém vésődött, hogy valami olyasmit jelenthet, amit nem tolerál a társadalom.

Az uniformitás innen ered bennem.
Belém vésődött valami, amit igazán soha nem tudtam elfogadni, elnyomtam magamban.
Igazán már föl sem tűnt, hogy folyamatosan jártam a fodrászhoz és mindig kicsire vágattam a hajam.

Szerettem a Szüleimet, mégis sokszor nem értettem, hogy mire jó az, amit csinálnak.
Bántott, hogy a többi szülő szabadjára engedi a gyermekeit, sokkal több mindent megenged.
Legbelül csak gyűlt a harag bennem.
Sokszor éreztem azt, hogy senki vagyok, hogy nekem semmi sem sikerülhet.
Nem értettem, hogy miért olyan a világ, amilyen.

Mindenkit jobbnak tartottam magamnál.
Valami azért sokszor mégis azt súgta, hogy nincs semmi baj.
Emlékszem, amikor ez az érzés megjelent bennem és onnantól kezdve kibékültem magammal.
Most már tudom, hogy ez az érzés nem volt más, mit az, hogy egyensúlyba kerültem, ahol nem a külső tényezők határozták meg azt, hogy ki vagyok. Nem volt még ebben tudatosság, de nagyon jó volt megélni.
Utána vissza zökkentem a senki érzésbe, abba, hogy mindenki jobb nálam.
Ezért is nagyon meg akartam felelni mindenkinek.

A mai fejemmel ilyet már nem teszek.
De akkor és ott nagyon fontos tapasztalása volt az életemnek.


Talán két éve elkezdtem növeszteni a hajam.

Eleinte furcsa volt és talán hamar le is vágattam.
De ez után jó nagy sörényt növesztettem.

Tetszett a dolog...sokan azt mondták, hogy jobb volt a rövid, de akadtak sokan azok is, akik azt mondták, hogy jól áll.
Nem felelhettem meg mindenki igényeinek és ezért úgy döntöttem, hogy növesztem tovább.

Amikor egy hónapja kb. levágattam, akkor megváltozott bennem valami.
Egyre több tiszteletet éreztem a Szüleim iránt.
Valahol ez még nem is tudatosult akkor bennem, de így utólag akkor jött meg az az ihletés is, hogy egyre tisztábban éreztem, hogy a Tibor nevemmel nincs semmi bajom.
Sok helyről kaptam azt, hogy nem szívesen szólítanak izidornak, izinek..
Eleinte nem is értettem, de most már tudom, hogy nem véletlenül jött ez így egyszerre.

Szeretem a szüleimet, bárhogy is neveltek.

Ennek ellenére most megnövesztem a hajam újra:)...de már nem dacból...csak úgy szabad döntésemből:)

Szeretettel.
Tibor (izi)

ui...érdekes...Balázs fiamnak mindig szerettem volna, hogy hosszú haja legyen...de ő meg állandóan le akarja vágatni:)
Csak nehogy traumát okozzak neki azzal, hogy ráerőltetem a hosszú hajat:)...mosolygok magamban ezen az egészen.:)

http://www.youtube.com/watch?v=J0i_II_ssE8

mire vársz?

Ez a zene maga a csoda...számomra maga az ELFOGADÁS...hallgasd és érezd.



Kire, mire vársz?
Várod a megváltást, ami már jelen van az életedben?...jelen van bennünk és még mindig arra vársz, hogy mondja meg valaki, hogy mit és hogyan csinálj?

Semmi nem elég nekünk...szeretjük sajnáltatni magunkat, szeretjük az életünket úgy látni, hogy az véletlenül kaptuk, nem érdemelhetjük meg ezt a sok bánatot, csalódást.
Tagadjuk a sorsunkat, tagadunk mindent, mert ezzel úgy véljük, hogy segítséget kapunk valahonnan, megsajnálhatnak onnan a magasabb szférákból.

Az az igazság, hogy senki sem fog megsajnálni.
Ha ezzel csalódást okozok, sajnálom.

Reálisan kell rálátni a dolgokra, arra, hogy a karma nem válogat, a karma adott.
Szerződést írtunk alá egy olyan állapotunkban, amikor még nem ebben a testben éltünk.Ez a szerződés azt vonja maga után, hogy amit magunk körül látunk, az azért van ott, mert beleegyeztünk, hogy ott legyen.
Sok nehézség van az életedben?
Tudd, hogy te egyeztél ebbe bele.

Az első ilyen felismerés nem kellemes, de idővel belátóbban tekintünk magunkra.
Könnyebb csak úgy lesz, ha ezen összefüggéseket elfogadjuk.
Elfogadjuk és ez által egy nagy terhet veszünk le a vállunkról.

Ez az előző írásom longabb verziója...de lesz még egy ettől is longabb:)...

Szeretettel.

Tibor
(izi)

röviden...így is tudok:)

Minél több "nem szeretem" van a gondolatainkban, annál távolabb vagyunk önmagunktól és ez által a békétől.
A "nem szeretem" állandóan a nem elfogadásban tart.
A nem elfogadás tagadja, hogy a karma igazságos.



...és a legfontosabb:..tagadja, hogy az, ami előttünk van, annak ott van a helye.

Tibor
(izi)

vagy az, aki vagy?

De sokszor elhangzik ez a mondat manapság.

Vagyok, aki vagyok.

Régen sokat gondolkodtam rajta, hogy mit is jelent.

Persze aki csak az orráig lát rögtön azt mondja, hogy persze, hogy az vagyok aki vagyok....és ez a gondolat nem terjed tovább a fizikalitásnál.

Sokan annak gondolják csak magukat, amit az életük során ráragasztottak a szülei, barátai, ismerősei, tanárai...stb.

Pedig ez csak egy része annak, akik vagyunk.

Ez a felület, a periféria.
Persze nem szabad, hogy ezt a részt tagadjuk, de nagyon ebbe sem ragadhatunk bele...mert, ha beleragadunk, akkor gátat szabunk annak, hogy megnyíljon előttünk a nem anyagi önvalónk.

A nacionalizmus és a túlzott családi kötődések nem engedik meglátni azt, ami sokkal több, mint az, hogy elkülönüljünk a többi embertől.
Az, hogy tudjuk magunkról, hogy milyen nemzethez tartozunk nem szabadna, hogy átmenjen szélsőségbe, ahogy manapság sokszor átmegy.

A periférián mindig nagy az elkülönülés.
Minél közelebb vagyunk az origóhoz, annál tisztábban érezzük meg a másik emberben önmagunkat...nem mást.
Ez egy olyan folyamat, amin mindenkinek saját elhatározásából kell átmennie...a túlzott agitáció nem helyén való...nem szolgálja azt a szellemet, ami a szabadságon alapszik.

Istent megismerni igazán csak úgy lehet, ha legbelül felismerjük, hogy Istennek egy aspektusa vagyunk.
Tehát, ha akarunk valami változást, akkor az belül kell, hogy elkezdődjön, hogy kint láthatóvá váljon.

Egyénenként változó ez, hogy mikor döbbenünk erre rá teljes tudatossággal.
Mert, ha rádöbbenünk, akkor már nem tántoríthat úgy meg semmi, mint régebben.
Ez az a pillanat, amikor egyre jobban önmagunkká válunk.
Ez az a pillanat, amikor kimondhatjuk...vagyok, aki vagyok.
Istenben létezem és isten bennem is létezik.
De ahhoz, hogy ez a dolog egyensúlyba kerüljön bennünk tudnunk kell róla, hogy a teremtett mivoltunk azért sok korláttal van jelen bennünk, még akkor is, ha sokan ezt tagadják.
Hiába vagyunk Istenben és hiába van ő bennünk, akkor sem jelenti ez azt, hogy egyik pillanatról a másikra tudatos kovácsai leszünk az életünknek és mindent mi szabunk meg, még a karmánkat is leválasztjuk magunkról.
Mekkora gőg ez, mekkora tudatlanságot tükröz...persze ennek is van helye.

Miből indult ez az írásom?...abból a gondolatsorból, hogy rádöbbentem, hogy nagyon tagadtam a Tibor nevemet.
Régebben történt egy eset, ami azt sugallta, hogy legyek izidor...ez a blog is ezért lett izidor(exuzia)...az exuzis a forma szellemeit jelenti(Nap lények)...de erről most nem írnék.

Haragudtam a Tibor nevemre, azt éreztem, hogy nagyon sok rosszat kaptam és legszívesebben kitöröltem volna a tudatomból...nagy tagadásban éltem, persze ezt nem vallottam be magamnak.
Haragudtam a Szüleimre...azt éreztem, hogy annyi fölösleges nyűgöt raktak rám, úgy véltem, hogy sok dologban korlátokat állítottak elém, aminek a levét idősebb koromban is megittam(persze nagyon sok szépet és jót is kaptam Tőlük)
Ezért is tagadásban voltam a nevemmel kapcsolatban, szégyelltem.
Tudom ez fura lehet annak, aki szereti a nevét, de tudnunk kell, hogy mindenkinek más karmikus háttere van...ezért más leckét is kaptunk.
Van, akinek ez bagatell, de van, akinek ez hatalmas erőpróba.

Karácsony óta viszont megváltozott bennem valami.
Persze a Karácsonyom nem volt piskóta.
Igazi mély szembesülés volt az egész.
A belső megpróbáltatások ideje Advent, amit tényleg úgy éltem meg, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A négy erény már nem üres frázisokként volt jelen bennem, hanem tudatosan törekedtem az elérésére...(igazságosság, mértékletesség-megfontoltság, bátorság-lelkierő, belső bölcsesség(sophia)

A kép egyre jobban összeáll.

Amikor a kép már nem szétszórt bennünk, hanem rendeződik, akkor a magabiztosság lesz úrrá rajtunk.
Egyre kevesebb ítélet és harag van bennem most.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem zökkent ki semmi...sőt.
Csak annyit mondok, hogy sokkal rövidebb idő alatt ráeszmélek, hogy megint a szélsőségem felé haladok és hamar visszatérek.

Vagyok, aki vagyok...de nem csak testi szinten, hanem lelki, szellemi szinten is.

Most már egyre jobban szeretem a Tibor nevemet.
Elfogadtam azt, hogy Apám és Anyám mutatott nekem valamit, amire a saját döntésemből reagáltam úgy, ahogy reagáltam.
Nem az ő hibájukból.

Ezért is...tudnunk ildomos, hogy a karma igazságos.
Ha ezt átlátjuk akkor azt is tudjuk, hogy nem véletlenül történtek úgy a dolgok, ahogy történtek.
Advent első hetének a leckéje ez...az igazságosságot kell tudatosítanunk magunkban.

Aki a karmát nem tartja igazságosnak, sőt azt hiszi, hogy ez csak egy kitaláció, akkor még az anyagba ragadtan él.


Leckéink vannak.
Lehet halasztgatni a vizsgát.
Van jogunk hozzá, de addig nagyon sok energiánk fog elmenni és felőrlődünk. Ez a gyors öregedés alapja.
Nem véletlenül az a sok ráncos ember.

Az én homlokom sem véletlenül ráncos.

Legyünk őszinték magunkhoz.

Tudjuk azt, hogy kik vagyunk?...ahhoz, hogy megtudjuk kik vagyunk ideje kibékülni a Szüleinkkel.

Ideje megtudni:)

Szeretettel.

Tibor

(izi)

Ui...elfogadtam Apám, Anyám...és csodák csodája, Apám és Anyám megváltozott, az értékeim tükreit mutatják.

a könnyebb megértés érdekében(útmutató ahhoz, hogy ki vagy)

Eszembe jutott, hogy írok egy kis emlékeztetőt annak, aki most elolvassa ezen írást.
Mire is emlékeztetlek?

Egy olyan dologra, ami minden életünkben hasznos...jó tudni, ha esetleg egy olyan stádiumában vagyunk az életünknek, amiben már nem bízunk a világban, már nem tudjuk a sok hazugságot elfogadni...de még nem találtunk rá valami bizonyosságra.

Sokan vagyunk, akik már átestünk ezen és van egy bizonyosságunk valami magasabb minőségben és ez által egyre jobban magunkban....sokan vagyunk, de még nem elegen, ahhoz, hogy az arányok megváltozzanak.

Ugyan sok olyan tanítás van, ami szerint a kritikus tömeget kell elérni, ami nem az emberek sokaságától függ....ezzel nem nagyon értek egyet.

Minden embernek magában kell lerendezni a dolgokat és az én magabiztosságom csak kihatással lehet a másik emberre, de megváltoztatni csak ő maga tudja önmagát.
Ezért is úgy vélem, hogy nem kellene bedőlni a "kényelmes megoldom helyetted "dumának.


De ahhoz, hogy eddig eljussunk nem ülhetünk tétlenül karba tett kézzel.

Álbizonyosságok tömkelegét kaphatjuk most az ezoterikus piacon.
Pénzéhes kofák gyors, stabil változásokat ígérnek, ami persze nem lesz stabil...és a változás sem ideális.
Minél jobban bedőlünk ezeknek a tetszetős, kényelmes tanításoknak, annál jobban eluralkodik rajtunk az a szellem, hogy nem kell már alázatot gyakorolnunk a szellemi világ felé.

Úgy akarnak a magasságokba feljutni, hogy el sem hiszik a szellemi birodalom valóságosságát...vagy egyenrangúnak gondolják magukat, akár az angyali hierarchia legalsóbb "tagjával", aki(k) alapból magasabb szinten vannak ...csak éntudattal nem rendelkeznek.

Valahogy szégyelni való az alázatosság...a mai korban egy dolog a fontos...mutassuk meg a másiknak milyen anyagi javakkal gazdagodtunk és szárnyaljuk túl egymást.
Ebbe egyáltalán nem fér bele az alázat, ahogy már a suliban sem, ahogy a gyermekek a tanárokkal szemben viselkednek.
Egy alázatlan generáció nem emelkedhet a magasabb szellemiségbe...túl nehéz ahhoz.
Túl sok súlyt cipel.


Cipeljük a súlyainkat, hazugságainkat, őszintétlenségeinket...és még ezer és ezer dolgot.

Be kellene már vallanunk magunknak azt, hogy mit csinálunk.
De még magunkkal szemben sem vagyunk alázattal.

Persze meghajolunk az anyag előtt, hajbókolunk szüntelenül.
Ez már fel sem tűnik senkinek.

Az egész világ ebben a hajbókolásban fájlalja a hátát.

Mégis tesszük...és a felé nem akarjuk meghajtani a térdünket, ami felé kellene.

Divatjamúltnak tűnik az embereknek térdet hajtani nem a fizikális "dolgok" iránt.

Pedig amíg ezt nem tesszük meg, addig beleesünk ugyanazon gödörbe.

Ébresztőt kellene fújni, mert itt az ideje.

Én, aki teljesen anyagi gondolkodásban éltem sokáig most azt mondom, hogy csak úgy tudjuk az igazi erőnket megérezni, ha a gondolatainkban rendet teszünk...ami nem oda való, azt dobjuk ki, vagyis alakítsuk át.

Te is...én is egy aspektusai vagyunk Istennek.
Nem lehetünk ugyanolyanok, viszont nagyon sok dologban hasonlóan juthatunk beljebb önmagunk felé.

Számomra egyértelmű az, hogy sokszor kell elengednünk a fogódzkodóinkat, a stabil dolgainkat, hogy még stabilabbak legyünk az állandó változásban.

Ez persze nem kellemes, de bele lehet jönni.

A karma igazságos.
Ez még egy nagyon fontos dolog...nem szabad, hogy ezt elfelejtsük.

Minél nagyobb alázattal fogadjuk el a teremtett mivoltunkat, annál közelebb kerülünk önmagunkhoz, ez által Istenhez.
Ebben a közeledésben már ott van az önteremtésnek, az ideális önteremtésnek is a lehetősége.

Sokan úgy akarnak teremteni, hogy fogalmuk nincs az egyetemes rendről.

Találkoztak egy Kuthumi, vagy Plejádok, vagy akár Kryon ...de legyen az Titok módszer könyvvel és már teremtenek is.
Hatalmas egót adnak így a kezükbe, de ez az "ajándék" szépen lassan beleivódik az emberbe és már észre sem veszi, hogy meg van vezetve. Tiltakozik minden alázattal kapcsolatos dologgal szemben...tudod miért tudom ezt ennyire, mert én is ilyen voltam.

Az egó hatalmas lesz és elfelejti, hogy a minden EGY az nem azt jelenti, hogy egyenlő lehetőségekkel teremthetünk és nincs különbség az EGYen belül.
Van különbség.

Mégis EGY.

Ez a paradoxon benne.

De, amikor erre rájövünk, akkor egyre ítéletmentesebbé válunk és csak közlünk.
Aki akarja befogadja, aki még nem, az elmegy gyors beavatásokra, ahogy régebben én is elmentem, és azt hittem, hogy mesterré váltam:)...Krisztusom:))

Most csak mosolygok magamon, de akkor olyan büszkén jártam , mint, ha olyan sok dolgot tettem volna tudatosan a változásom érdekében.

Ha akarsz magadra ismersz, ha nem, akkor bizonygasd, hogy mester vagy:).

Hirtelen ennyi.

Már álmos vagyok.
Szeretettel.

izi...de már egyre jobban érzem magam ismét Tibornak.

Talán jobban el is fogadom ez által azt, aminek, akinek leszülettem.

Vigyázz magadra és a gondolataidra.
...amúgy meg tényleg egy csodás lény vagy...de ne felejtsd el, hogy ennek a tudatosítása nem jelenti azt, hogy mások fölé emeld magad...ebben is ott van a középút:)...egészséges alázattal emelkedhetsz fel csak a biztos önmagadhoz.

Még egy fontos dolog.
Most mindent fel akarnak gyorsítani.
Ez az alázatlan szellem, ami eluralkodott a Földön azt akarja elhitetni, hogy minden annyira felgyorsult és kaptunk égi támogatást arra, hogy átszellemesedjünk...ledobva a karmánkat...mert jár nekünk, megérdemeljük:)...

Na...ez az, ami a butaságok butasága...:)...csak úgy...nesze itt van egy ajándék csomag...karácsonyra azt kaptad, hogy eltűnik a karmád és ott állsz szeplőtlenül.:)

még a végtelen előtt

Az ígéret földjén állsz, de Te észre sem veszed...

dobd el ezt a szót: " BIZTONSÁG"

Dubravszky László (1905-1999)

Egy részlet a Dobd el ezt a szót:"BIZTONSÁG" c. írásából. (1953.jan.19)

"Ehhez az elérendő célhoz azonban egyetlen lépéssel sem lehet közelebb jutni, amíg az ember spekulatív megfontolásokból kiindulva a jövő kényelmének bebiztosításán fáradozik. A Karma földi logikával fel nem fogható utakon és fordulatokon át vezeti az egyes embert egy-egy inkarnáción át, hogy minél több oldalú nevelő hatást érjen el, s hogy egy-egy földi lét idejét minél teljesebb használja ki. Az ember sohasem tudhatja, mi a Karma célja. Amikor jövőjét „biztosítja” ahrimani impulzusokból, akkor tulajdonképpen Karmája ellen dolgozik. Mert konkrétan akármi legyen is a Karma tartalma, célja az, hogy elasztikusan tartsa az emberi lelket, frissen a hatások befogadására. A „holnapnak” emberi bebiztosítása, pedig ennek éppen az ellenkezője: az életet, a lelket egy kellemes, de merev járomba rögzíti."

kontraszt

Ez a kép ma készült...



...ez pár napja ugyanott.



Van egy adott szituáció, egy érzés, amit egyszer simán megoldunk....máskor beleragadunk.
Van, amikor észre sem vesszük a problémát, ami eddig mindig megállított.
Ez attól függ, hogy milyen viszonyban vagyunk magunkkal.
Ha valami megállít, akkor arra a tudatosság fényét kell ráirányítanunk.
Nem szabadna csak úgy nem foglalkozni vele.
Ha nem fordítunk rá időt, akkor újra és újra előkerül, elénk kerül.
"Tudatosítás?...minek?"...mondják sokan manapság.
"Nem elég az a sok figyelem, amit a munkám követel, lazítani akarok, ha hazaérek?"
Sajnos ez a mentalitás vezetett oda, hogy úgy irányítanak a régi nem szolgáló beidegződéseink, hogy azt már fel sem tűnik.
A régi asztrális beavatás kora lejárt a sok ceremóniájával.
Volt helye régebben, de nem most.

Már a tudati lélek korában élünk, ahol a magunk kezébe kell venni az irányításunkat...nem ceremónikus beavatásokon részt venni, aminek az már nincs építő jellege...mégis elhitetik sokakkal, hogy erre van szükségük.
Aki nem akar a saját lábára állni, az ezt választja, mert könnyebb..
Valahol érthető is.

Viszont nem szolgál már minket, bármennyire is látványos.

A Tudati lélek korában nem élnek az olyan beavatások, amik az érző lélek és az értelmi-kedély lélek átmenetében volt létjogosultsága.

Aki ezt megérti, az soha többé nem akar ilyen dolgokban részt venni.

A Tudati lélek kora már olyan erőfeszítéseket kíván, ami nem könnyű...inkább nehéz.

Az érző lélek és az értelmi-kedély lélek kori beavatások nem kívánták meg ezt az erőfeszítést. Ezért is divatos még manapság.

Viszont az a beavatás, ami a Tudati lélek korával(mostani) analóg, az a nehézsége ellenére maradandó .
Amit így megvalósítunk, az biztonsággal és békével tölt el bennünket, amiben egy új Ember születik meg bennünk...egy magabiztosabb Ember.

Hogy is kötődik ez az írás a két fényképhez?

Úgy, hogy az asztrális beavatással egy ködös, homályos látást kaphatunk, amiben sok szubjektív dolog is belekeveredik, tehát nem biztos.

A szellemi beavatás(tudati lélek korában), viszont már egy éles, tiszta képet láttat, amiben csak objektív dolgok vannak...de ez a nehezebb, ezért sem divatos.

http://www.youtube.com/watch?v=PjVo1OqJ9wM

Ez a link az előzőbejegyzésemben is ott van...Dubravszky László beszél rajta...egy idős ember, akinek a szelleme fiatalabb, mint akárkié...csak nyugodt körülmények közt hallgasd, ezt tanácsolom, hogy minden tisztán átjöjjön...felületesen hallgatva nem érdemes.


Szeretettel.
izi

Dubravszky László

http://www.youtube.com/watch?v=PjVo1OqJ9wM

morális pálfordulásaink

Morális pálfordulásaink fontos lépések az életünkben.
Minden egyes ilyen eseményt egy hatalmas mélypont előzött meg.
Minden fogódzkodómtól eltávolodva a semmibe lebegtem, míg egy újabb kapaszkodót találtam.
Ez ismétlődik...légtornászként elengedjük a biztonságainkat és egy ideig rábízzuk magunkat valamire, amit nem látunk, de mégis jelen van bennünk, hogy megérkezzen az újabb bizonyosságunk, egy újabb fogódzkodó.
A mélypontjainkban nagyon elanyátlanodhatunk.
Keserves pillanataink abból erednek, hogy a jól megszokott dolgok megváltoztak.
Szeretnénk a stabilitást, szeretnénk, hogy az, ami eddig működött, működjön tovább.
Ragaszkodunk hozzá és a múlt bizonyosságait elevenítjük fel...pedig már egyáltalán nem segít.
Meg kell tanulnunk megérezni a legmegfelelőbb pillanatot, hogy mikor engedjünk...minél ideálisabb az idő, annál egészségesebbek maradunk.
Viszont, ha húzzuk, halasztjuk, akkor megmerevedik a testünk, mozgásképtelenségünk tükröződhet a testünkön.
Belső rabság ez.

Szeretettel.
izi

Krisztus

Krisztus ...egyénenként változó, hogy kinek mit jelent.
Egy biztos...bennünk él.
Ott legbelül mindenkiben megmutatkozik, ha tiszta, őszinte szándékkal közelítünk felé...nem egyből, de ahogy finomodunk szép fokozatosan felfedi előttünk önmagát.
A damaszkuszi élményt már NEM fizikálisan élhetjük meg, hanem az ÉTERI minőségben.
Bármennyire is azt várja a világ, hogy fizikálisan jelenjen meg Krisztus, az egyéni kívánságok nem írják felül az egyetemes dolgokat.
A Megváltás igazi jelentősége az, hogy a magunk kezébe vegyük az irányítást, egy egyetemes törvény égisze alatt.
Így vagyunk igazán szabadok.
Ebben segíthet Mihály, hogy minél tisztábban és érthetőbben tudatosítsuk a megváltás jelentőségét.

Egy dologgal ideje minden Embernek tisztában lennie.
Az, hogy változást tudunk magunkban elérni, hogy egy régi bántó beidegződésünket levetkőzzük Krisztus nélkül nem lehetséges.
Sokakban ez a kettő dolog nem egyeztethető még és úgy vélik, hogy teljesen magától értetődő az, hogy van lehetőségünk változni.
Ez az alázatlan szellem uralja ma a világot.
Az éntudatunk megjelenése, megerősödése is összefügg Krisztussal.
Sajnos sokszor annyira erős ez az én(túlzott egoizmus), hogy túlzásokba esik...ez is egy szélsőség.
Az is az, amikor teljesen el van nyomva az én és mindent úgy csinálunk, amit a másik akar, amit a másik mond.
Az egyensúlyt Krisztus impulzusa hozhatja meg bennünk és a világban.

Itt az idő, hogy másként tekintsünk rá, mint eddig.
Nagyon sok cafrangot aggattak rá, ami az igazi fényét nem engedte meg látszani.
Persze ez a fény nem takarható el, mert mindenkiben egyénenként megjelenik, ha tiszta, őszinte szándékkal közelít felé.

Ezt bizonyossággal állíthatom.


Szeretettel.
izi

ui...hogy mennyire változó, hogy mit jelent Krisztus egyeseknek, azt az is tükrözi, hogy megmosolyogják és gyerekesnek tartják azt, aki róla beszél...de ez is helyén való...egyszer majd belátóbbá válnak:)...hogy mikor?...

shine

Ez a zene is a kedvenceim közé tartozik.
Egyre jobban kedvelem a harmóniát, a békés pillanatokat.

Persze ebben a zenében is megvannak a szélsőségek, ahogy az életünkben is.

Szélsőségeink hiányában nem ismerhetnénk meg önmagunkat.

Az "arany középút" megtalálása nem egyszerű feladat, de mindenképpen megéri rálelni.

Az arany középút egy egyensúlyi állapot, amiben igazán nagy sebességgel haladunk önmagunk felé.
Minden kibillenéssel lassítjuk ezt a folyamatot, de elkerülhetetlen ez.
Nincs olyan ember, aki mindig ezen a középúton járna, ha van, akkor ő már szent ember.

Vannak viszont olyan emberek, akik már az előző életeikben sokat tettek azért, hogy az élet viharai ne tudják ide-oda dobálni őket.
Ezért is ezen életükben sokkal könnyebben veszik az akadályokat.
Talán úgy szokták őket emlegetni, hogy áldás van rajtuk.
Igen, ez meglehet, de nem azért van ez a védelem rajtuk, mert protekciósok, hanem azért, mert keményen megdolgoztak érte.

Van olyan is köztük, aki ezekről mit sem tud.
De akad olyan is, aki teljesen tisztában van ezzel.

Ismerek mind a kettő féléből...ők ragyognak, fényesek...a szemükben ott van valami vonzó.

Amikor meghalunk a lelkünk tovább visz mindent, amiért megdolgoztunk.
Semmi sem vész kárba.

Viszont az sem felejtődik el, amit mások kárára teszünk.
Nem árt ezzel tisztában lenni.
Nem árt tudni, hogy nagyon sok olyan tanítás van mostanában, amiben azzal kecsegtetnek, hogy feloldják azon karmánkat, amiket magunkkal hoztunk.

A legnagyobb butítások egyike ez.
Mégis sokan bedőlnek ennek, mert ez igazán kényelmes dolog.
Ki akar szenvedni?

Senki.

Viszont vannak dolgok, ami alól nem bújhatunk ki.
bármennyire is úgy gondoltuk, hogy egy-két oldás és család állítás és már rendben is vagyunk.
Ezen írásommal nem ítélkezem senki felett, nem kérdőjelezem meg a jószándékát senkinek.
Biztos van.

De egy dologgal tényleg tisztában kell lennünk, ahhoz, hogy ragyogjunk magunknak kell letörlesztenünk a tartozásainkat.

A külső Mesterek ideje lejárt, bármennyire is arra vágynánk.
Egy tanító végig kísérhet az utunkon szeretetével, ideális tanácsaival...de magunkban kell a mesterünkkel szembesülnünk.


Szeretettel.
izi

tudatosság ( az elégedetlenség csapdája)

A mai világunkat a felületesség jellemzi...pedig mennyien meg vagyunk győződve arról, hogy milyen tájékozottak vagyunk.
Lehet ezen vitatkozni, és lehet azt mondani, hogy minek beszélek erről...ezzel csak erősítem.
Én úgy vélem, hogy minél tudatosabban élek, élünk, annál erősebbek leszünk.
Ebbe beletartozik az is, hogy tájékozódom arról, amiben élek.
Sajnos ez a tájékozódás is több embernél a tv-híradó nézésére korlátozódik, aminek megnézése után úgy véli, hogy mindent tud a világról.
Aki úgy véli, hogy ezen hírek hallatára már nem felületes, mert ez által tudatosan figyeli a világ menetét, az tévedésben van.
Persze ezen is lehet vitatkozni, amit meghagyok másnak...én egyszerűen leírom azt, amit érzek.
Ha úgy véljük, hogy a világunk a fizikális dolgokra van korlátozva, akkor még egy olyan illúzióban élünk, ami sikeresen bevált.
Bevált?...igen bevált, mert volt olyan idő, amikor még az Ember úgy járt és kelt, hogy minden gondolatában, érzésében benne volt az, hogy Ő sokkal több, mint egy anyaghalmaz.
Pedig manapság tényleg ennyit gondolnak magukról az emberek és ez által úgy vélik, hogy mindennek a megoldása csak az anyagi világban keresendő.
Ezt tükrözi a jelen korunk is, amiben egyik hibából a másikba esünk(tisztelet a kivételnek).

Mennyire jellemző az is, ha valaki egy kicsit is tudatosabban szeretne élni, az valami mutánsnak nézik.
Sokszor hangzik el az a mondat, hogy..."minek ez a nagy tudatosság?...miért nem élsz úgy, ahogy a többi ember?"

Persze élhetnék én úgy is, és ámíthatnám magam azzal, hogy minden a legnagyobb rendben halad és egyenes út vezet így az emberek egységéhez.

Igen, minden út Rómába vezet, de ezen utak nagyon eltérőek.
Van nagyon sok olyan út ezek között, ami eleinte úgy tűnik, hogy a mennyekbe visz, a pillanatnyi élvezetek mámora elvarázsol...de később ehhez hozzászokva már nem elégszünk meg ...egyre több kívánságunk lesz.
Ez az egyik legnagyobb csapda.

Az ELÉGEDETLENSÉG csapdája.

Szinte minden baj gyökere innen származik.

Ha most tudatosan belátva a dolgokat azt kívánná mindenki a Földön, hogy az IDEÁLIS ELÉGEDETTSÉGget megérezze, akkor hirtelen minden megváltozna...persze ehhez a felismeréshez nem egyszerű az út.

A Rómába tartó útjaink változóak.
Lehet, hogy tényleg csak nagy kerülőúton juthatunk el egy ideális gondolatra ezen életünkben, ezért is minden út helyén való.

Amikor tudatosabbá válunk, akkor már nem óhajtunk belelépni ugyanazon gödörbe, amibe akár előző életeinkbe többször beleléptünk.
A tudatosodás nem egyszerű dolog, nem ringatok senkit olyan illúziókba, hogy fájdalommentes lesz.

Ilyen dolgokkal csak olyan "terapeuták" kedveskednek a klienseiknek, akik hirtelen nagy vagyonra akarnak szert tenni.

Az "ülj a foteledben és mi felemelünk" effektus nagy teret hódított manapság.

De úgy látszik ez kell még.
Tehát van helye.

Írásommal senkit nem kívántam megbántani, ha viszont úgy érzed, hogy felbosszantottad magad, akkor ideje elgondolkodnod, hogy miért is?

A tudatosulásunk útja nem leányálom.
Viszont, ha egy ideális rálátással éljük a világunkat, akkor egyre több felesleges dologtól megóvhatjuk magunkat.

Az élet szép...és egyáltalán nem csak a fizikális dolgokra korlátozódik.

Az ideális változás szellemben kezdődik.
Tehát, ha azon agyalunk, hogy miért száraz a bőrünk és ennek a megoldását csak egy testápoló krémben látjuk, akkor még nagyon sokszor száraz lesz a bőrünk az életünk során.
A megoldás ott kezdődik, ha rájövünk arra, hogy a szomjunkat oltani nem csak fizikálisan lehet.

Az elégedetlenségünk csapdájából csak úgy juthatunk ki, ha felismerjük a ideális lelki, szellemi igényünket is.

Szeretettel.
izi

teljes pillanataim

Tegnap döbbentem rá, hogy mennyire kevés teljes pillanatom van.
Pedig mindannyiszor, amikor másnak egyre több teljes pillanatot kívánok, meg voltam győződve, hogy én mennyiszer megélem.

Amikor teljesek a pillanataink, akkor a béke, nyugalom, elfogadás, megértés van jelen bennünk.

Minden más állapot, minden nem teljes pillanatunk kétségekkel, félelmekkel teli, még, ha nem is tudatosul bennünk.

Fontos, hogy ez tudatosuljon bennünk.

Már számtalan könyv íródott a Most megéléséből, ami valami hasonló dolgot taglal, de úgy érzem ez pontosabb fogalmazás, nem önfényezés.

A teljes pillanatomban fényesebbé válik körülöttem minden, fizikális érzékszerveim is nyitottabbá válnak.
Persze ezen fizikális érzékszerveink korlátoltak, ezért, amit igazán érez igazán az ember, az nem ezen szerveken keresztül él bennünk.

A teljes pillanatunkban az alacsonyabb énünket magához öleli a felsőbb Énünk.
Ez az ölelés végtelen megnyugvás érzetét kelti bennünk, ebben a pillanatban össze vagyunk kapcsolva a isteni forrással.

De ezen dolgokat nem magyarázhatjuk rezgésekkel, mint, ahogy manapság teljesen divattá vált ez a dolog.
Isten nem a legmagasabb rezgés.

A rezgés csak az érzéki és az érzékalatti területre érvényes. Az érzékfeletti területre egyáltalán nem jellemző.

Maximum a szellemi-lelki dolgok hatásaként(mellékhatásaként)ezen területek rezeghetnek...frekvenciájuk változhat, módosulhat.


Az érzékalatti terület NEM az OK.

Pedig szinte minden divatos(persze van, ami nem) tanítás erre felé tereli az embereket.
Azt akarják elhitetni, hogy az érzékalatti területeink(kavantum)az ok...persze itt jelen van a rezgés.

Nincs pozitív rezgés, vagy negatív.


Mi van helyette?
Éteri erőáramlatok, amik nem hasonlíthatók össze rezgésekkel.

Az étertestünk(élettestünk) az, ami élettel telít, avagy, ha nem hat át minket, akkor egyre közelebb kerülünk a halálhoz, mivel a halál nem más, mint, amikor az étertestünk elhagyja a fizikális testünket.

Ha nem ideális az étertestünk, akkor nincs egészségünk.

Az ok nem az érzékalatti területen keresendő, ahogy sokan akarják velünk elhitetni.Jól hangzó dolgok ezek, nem tagadom, én is elhittem sokáig.
Az ok sokkal máshol keresendő.
Az érzékfeletti birodalomban, ahol nincs rezgés.

A teljes pillanataink nem ebben az érzékalatti birodalomból indulnak...ez csak egy közbenső állomás, ami tényleg van...de előtte ott van a lelki, szellemi aspektus, ami az igazi ok.

Miért is fontos ez annyira?

Azért mert ez a ledegradálás nem építő.
Így is kiiktatták már a szellemet hajdanán...utána a lelket a materializmus kezdetével...maradt csak a fizikális test.
Most meg azt akarják elhitetni velünk, hogy az Isten rezgés.

Isten szellem...nem magyarázható olyan dolgokkal, ami a fizikális síkra jellemző.

Aki akar felébred.

Szeretettel.
izi

nyár a télben

Csodálatos Napsütésben kirándultunk ma.

magányod

Fontos, hogy érezd a magányodat.

Persze ki szereti azt, hogy a magány érzése folyamatosan mardossa a lelkét?




A magány érzését szeretnünk kell(ildomos:)), ha ideálisan fejlődni akarunk szellemileg.
Ennek a megértése elkerülhetetlen, ha egyensúlyt akarunk magunkban.

Amikor egyedül leszünk és azt érezzük, hogy elhagyatottak vagyunk, akkor nagy félelem lehet úrrá rajtunk.
Ki szeretne ezzel az érzéssel élni?...senki...tudom, de vannak dolgok, amiket át kell lépnünk és ezáltal hidat építenünk az alacsonyabb énünk és a felsőbb Énünk között, ami a szellemi birodalom felé épít hidat ez által.

Én sem szeretem, amikor a magány úrrá lesz rajtam és a kétségek gyötörnek.
De minél jobban ellenkeztem ezzel az érzéssel, annál hatalmasabbá vált.

Ha kellő módon megértjük a magány jelentőségét, akkor megváltozik az életünk...ideálisabb dolgokat fogunk bevonzani.

A magányból születik az igazi szabadság.
Ez a szabadság egyre többször velünk lesz.

Ne félj egyedül lenni.
Tudom a média és egyéb "szörnyetegek" mindig azt éreztetik velünk, Veled, hogy midig egy külső dologtól leszel egész és, ha az nem a Tiéd, akkor senki vagy.

Éreztél már ilyet?

Én igen.
Ilyenkor eltörpülök és azt érzem, hogy mindenki jobb nálam.
Ez a szisztematikus tompító moduláció nap mint nap jelen van az életünkben.
Észreveszed?

Ha észre veszed, akkor nyertél:).
Ha nem,. akkor meg marionett bábúként "élsz" tovább a Mátrixban:)

Szeretettel.
izi

legyen

Legyen meg Uram a te akaratod.



Amikor a kezedbe ajánlom életem, akkor leszek teljesen szabad.
A teljes szabadságom ebben az alázatban élhet ideálisan.
E nélkül rab vagyok.

A hidat lerombolták (leromboltuk)ember és isten között.

Volt egy kor az emberiség életében, amikortól elfelejtettük, hogy kik vagyunk.
Elkezdtünk CSAK saját kedvteléseinknek élni, elfelejtve mindazt, ami az Ember igazán.
Lealacsonyodtunk arra a szinte, ahol az anyag kalodája lefogja kezünket, lábunkat, miközben úgy érezzük, hogy saját akaratunkból fogunk valamit és járunk szabadon.
El vagyunk kápráztatva...a virtuális világ varázsa lecövekel minket.

A hidat mindeni saját maga építheti fel.

Én is építem.

Vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy nem bírom tovább...de az utolsó pillanatban átölel a feloldozás Angyala, a megváltás Angyala.

Túl modernnek tartjuk magunkat emberek ahhoz, hogy alázatosak legyünk.
Túl régimódinak tűnik ez az alázat, mert az Énünk kialakulásával túlzásokba estünk.
Egy olyan szélsőséges egoizmusban élünk, amiben felülről nézünk lefelé, pedig ahhoz, hogy egészségesek legyünk, előbb alulról kell felfelé néznünk.

Ez az alázatlan szellem, ami uralkodik a világon már a Gyermekek lelkét is megfertőzte.
Ez az igazi betegség, amire egyáltalán nem figyelünk(tisztelet a kivételnek).
Elhalmozzuk őket mindennel, de a legfontosabbat kifelejtjük...nem adunk nekik szellemi táplálékot...pontosabban adunk, de milyet?...lövöldözős, profit orientált játékokat.
Ne is csodálkozzunk, hogy ez a világ ilyen.

Tudom, nem egyszerű másként élni, mint, amit ez a világ felkínál.
Nem egyszerű, de, aki egyszer belátó lesz, az megérti, hogy az elvarázsolt világ mit is adhat neki.

Igen..adhat valamit, ami a lelkünket nem építi, hanem kavarodást okoz benne.
Pillanatnyi jótékonysága hamar méreggé változik.
Amíg ez nem látjuk be, addig nem is lehet ideális változás az életünkben.

Persze a pozitív gondolkodás hívei közül sokan cáfolják ezt, mert szerintük elég, ha másként látok és a dolgok beindulnak.
Valahol igazuk van, de a legfontosabbat, azt, hogy megtanuljunk először alulról felfelé nézni...azt kihagyják.
Ez is egy ugyanolya szélsőség, mint az, hogy valaki egy gyülekezet tagja és hajbókolva, túlzott alázattal azt teszi, amit a vezetője mond.

Ez sem szolgál már minket.
Most egy olyan korban élünk, ahol az alázatot ötvöznünk kell az önmegvalósítással.

A szabadság angyalaivá válni csak az Ember tud.

A tizedik angyali hierarchia a jogos jussa az Embernek.

De eltévedt.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Neked egyre több teljes pillanatot az új évre, amiben egyre többször rátalálsz magadra.

Szeretettel.
izi

Ui...az élet szép:)...

létezik

Amikor kiabáltam és dühöngtem egyszer csak megjelent bennem egy kérdés..."mit csinálsz izidor?"...a felsőbb Énünk szól ilyenkor hozzánk.
Hogy mikor történik ez meg bennünk, hogy mikor érünk meg arra, ahogy ez az erő közbeszóljon, egyénenként változó.
Egy biztos, létezik.
Amíg olvasunk róla és kétségeink vannak felőle, az is egy helyénvaló dolog...de ez által nem vagyunk tétlenek.
Érdekes érzés ez, amikor a legnagyobb dühkitörésemben megszólal egy nyugodt hang.
Ez az orvostudomány mai állása szerint nem egy épelméjű állapot, de ez engem nem hat meg:).
Kívánom Nektek, hogy éljétek meg ezt a lélekjelenlétet, ami a magasabb Énünk jelenlétét tükrözi.
Ugyan mindig megvan a magasabb Énünk, de az ideális kapcsolat egyszer a jelenünkké válik.
Amíg nem érezzük a jelenlétét, addig elanyátlanodhatunk sokszor.
Amikor megjelenik a belső bizonyosságunk felfakad.

Persze ez nem jelenti azt, hogy egyből minden élethelyzetben a magunk urai leszünk, de elkezdődött valami érdemleges bennünk, ami az ideális felé visz el.

Ettől leszünk igazán EMBEREK, ez különbözteti meg az állatias ösztöneibe lealacsonyodott , beleragadt (matéria rab) embert a Tudatosan élő Embertől.
Ez nem rangsorolás...ez tény.

Szeretettel.
izi

Ui...ordítottál már mint a sakál?:)))

boldog pillanat

Ez a pillanat legyen boldog...ezt kívánom... és ezt vidd tovább az újévre:)
Szeretettel.
izi

igazságos? (ébredjünk együtt)

A karma igazságos.

Ennek megértése nem egyszerű dolog.
Rá lehet vágni, hogy "igen, ez így van!"...de ez még nem jelenti azt, hogy napi szinten a kellő időben tudatosul is ez bennünk.



Az Ember állandó keresésben van...még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk.
Keresi önmagát, keresi azt az állapotát, amiben nyugalom és béke van.
Paradoxon, de a háborúskodásban is a béke keresése van, csak egy kicsit mellékvágányon.
Mindennek van helye és ideje.
Az Ember legnagyobb ellensége saját maga tud lenni, amikor tagadásban van és abban az érzésben, hogy ami előtte van, az nem az övé...és ezt nem érdemli meg.

Mindent megérdemlünk...a jót és a rosszat is.

Amikor ez tudatosul bennünk, akkor felszabadulunk.
Akkor majd nem panaszkodunk tovább.

Panaszkodsz most valamiért?
Van olyan dolog az életedben, amit egyáltalán nem tudsz elfogadni?...biztos, hogy van, de nem árt feltenni magunknak ezt a kérdést sűrűn.
Milyen tükröt mutat nekünk ez a dolog?

A kellő tudatosítás és az ez utáni elfogadás nélkül nem haladhatunk ideálisan önmagunk felé és ez által az egészségünk felé.

Hidd el, hogy az, amit annyira utálsz az azért van ott, mert ott kell lennie.
A karma igazságos.

Ha ott kell lennie, akkor miért ellenkezel vele?

Ébredjünk együtt:).

izi

ui...

Elfelejtettem azt is megírni, hogy sokaknak nem jelent semmit még az a szó, hogy "karma"...tőlük elnézést kérek...talán még a tagadásban vannak és nem is akarnak ilyen zagyvaságokról(számukra) hallani:)...akkor ők aludjanak tovább, amíg akarnak:)...

ma

Most értünk vissza a Mátrából.
Hála az égnek felöltöztünk rendesen és senki sem panaszkodott, hogy fázik.
A ködös Gyöngyösről a napsütéses Pipis-hegyre mentünk, ahonnan letekintve a felhők olyanok voltak, mint egy hatalmas tenger, amiben szigetekként jelentek meg a dombok csúcsai.
El is csodálkoztunk a látványon.
Csodálatos csendet hallgattunk, amihez a friss levegő adott még hozzá ráadásként valamit.
Ebből hozott haza a lelkünk, amire bármikor vissza gondolhatunk...és benne is érezhetjük magunkat.
Csipkebogyót szedtünk, amiből finom teát készítünk, kiáztatjuk és finom mézzel édesítjük ízlés szerint. A zsebeinkbe nem akartuk szedni, de Balázsnál akadt egy szatyor(nem jellemző:)), aminek nagyon megörültünk...ebbe gyűjtöttük.
Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, de ennek most így kellett lennie.
A képek bennünk vannak.
Egy ilyen kellemesen fárasztó túra után mindig feltöltődve érezzük magunkat.

Szép napot kívánok.
izi

szélsőségeink

(már megint hosszúra sikerült...bocs:))

Karácsonykor két szélsőségbe esik a nagy többség.
Ezen megállapításom minden ítélettől mentes, egyszerűen csak közlöm, ami a gondolataimban van.

Ahogy Angelus Silesius mondta...

„Megszülethet Krisztus ezerszer Bethlehembe,
Ha benned nem, örökre el vagy veszve”

...számomra ez a pár sor mindent elmond.

A két szélsőség egyike az, hogy az ember tagadja Karácsonyt és már a háta közepére sem kívánja.
Nem hisz benne, nem hisz csak az anyagban...nem állít fát...számára a Karácsony nem jelent semmit, csak a befásultságot...vannak vallások, amik egyenesen tiltják is a tagjaiknak a megünneplését.

A másik verzió az, amikor teljesen kivetkőzve magukból az emberek vásárlási lázba kezdenek és esznek és esznek(zabálnak mértéktelenül)...túlfűtött miszticizmusukat észre sem véve.
Mindig megfogadják, hogy az utolsó pillanatra nem hagyják ezen dolgokat, de valahogy mindig úgy sikerül, hogy ezt nem tudják valóra váltani.
Energiájukat vesztve sietnek,kapkodnak hogy minden a "helyére kerüljön" és nehogy szó érje a ház elejét.
A protokollt betartva összejön a család, mivel a karácsony a szeretet ünnepe és ezért ugyan gyűlölve szemléli a családtagját, akivel összeveszett előtte, de be kell tartani a dolgokat(tisztelet a kivételnek)...a látszat az nagyon fontos...de észre sem vesszük, hogy ez az állandó megfelelés folyamatosan veszi az energiánkat, az ideálistól eltereli az anyagcserénket.
Persze sokakban benne van a szeretet és ezen a napon úgy gondolja, hogy ez által lerendez valamit, törleszt.
Talán ebben is van valami, de a Karácsony utáni napokon elszáll ez az érzés?
Sajnos becsapják sokan magukat.

A Karácsonynak új jelentőséget kell adnunk.
A szélsőségeinket megismerve rá kell ébrednünk arra, hogy miről is szól valójában ez az Ünnep.

A Karácsonyt megelőző Advent jelentőségét, fontosságát sem szabad elhanyagolnunk.
Aki igazi Karácsonyi hangulaltot akar megélni, annak a szívében, a lelkében kell elhatároznia, hogy felfedezi ennek az ünnepnek a lényegét.

Amíg összekavarodva van bennünk Jézus és Krisztus személye, amíg Krisztus Jézussal azonosítjuk a megszületésekor, addig nincs meg bennünk a kellő lelkiség ahhoz, hogy átlássuk mit is üzen nekünk Karácsony.

Karácsonykor egy olyan tiszta lélek(nátháni lélek) költözött le Jézus testébe, akinek később lehetősége lett befogadni Krisztust...igen, csak ezután kapta Jézus a Krisztus nevet, ami benne élt.
Ezt mindenkinek le kell tisztáznia magában, hogy később tudjon haladni önmaga felé.
Tehát Karácsony az az idő, amikor a sötétséget(szellemi eltávolodást-tél-hó-Advent négy hete) felváltja a fény(NAP) ereje...ez az erő a szellemi birodalom megnyílását is jelenti.

Amikor Karácsony előtt Adventkor egyedül érezzük magunkat az nem véletlen.
Aki esetleg Karácsonykor is így érez, annak ellenére, hogy a fény jelen van az ne keseredjen el.
A legnagyobb leckéink egyike ez az időszak.
Ilyenkor magunkba tudunk fordulni és ez által sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Sokáig nem értettem azt, hogy karácsonykor miért időzít úgy az élet, hogy ne legyek a Társammal.
Ez az utóbbi időben mindig így volt, vagy megszakadt a kapcsolat, vagy valamiért nem tudtunk együtt lenni.
De mostanra megértettem
Minden évben ez az az időszak, amikor ténylegesen magamba tudtam nézni, ami azt eredményezte, hogy nagyon sok dolgot megértettem és megéltem.
A jelenlegi karácsonyom is így telik(telt).
Egyre tisztábban érzem a lényegét, egyre tudatosabban élem meg.

A szélsőségeimet megéltem úgy érzem...voltam tagadó és voltam túlmisztifikált ajándékozó.

Jelenleg életemben először úgy éltem meg a Karácsonyt, hogy az megadta nekem azt az ajándékot...és nem fizikait, amitől egy tiszta rálátást kaptam a világra és a szellemi birodalom rendezettségére...ez a bizonyosság érzés mindentől többet ér.
Ez az igazi ajándék.

Mi is ez?

Az, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez a nátháni lélek, aki Jézusban megtestesült egy olyan ajándéka a Földnek és az emberiségnek, amit nem szabad elbagatelizálnunk.
Ez az a lélek(csak), aki alkalmas volt arra, hogy egy olyan hatalmas isteni lényt, mint Krisztus, 30 évesen magába fogadjon.
Krisztus testet öltése előtt az emberiség szellemi sötétségben élt.
Nem véletlen az, hogy őt megváltóként emlegetik, nevezik.
Ha ez a megváltás nem jött volna létre, akkor az emberiség az anyag alatti birodalomba süllyedt volna, amiben olyan szellemi kilátástalanság lett volna, amiből nem lett volna kiút...csak nagyon sok idő után.
Így is sötétségben éltek az emberek(Krisztus előtt), megfosztva tőlük a szellemi emelkedés lehetőségét.
Amit most tapasztalhatsz magadban, azt a szabadságérzést, ami a szellemiségedből fakad, nem érezhetted volna Krisztus előtt.

Krisztussal megjelent az Énünk is, az Éned is.
Ami egy olyan individuális valami, ami megengedi, hogy öntudatodra ébredj.
Krisztus előtt ezt sem tehetted meg.

Krisztus által megjelent a megváltás, amit, ha igazi értelmében szemlélsz rádöbbenhetsz, hogy mekkora ajándék ez.
Ez a megváltó erő, már a szívedben, a lelkedben él.
"veled leszek a világ végezetéig".

Ezzel az erővel rendelkezel, ha hiszed, ha nem.
Amikor megváltozol és önmagad felé mész, ez az erő segít abban, hogy levetkőzd, átírd, szeretettel át hasd régi nem szolgáló beidegződéseidet.

Ez számomra az igazi ajándék.
Számodra mit jelent?...ez az igazi kincs.

Nem vagyok semmilyen vallásnak a tagja...mindenkinek magában kell Krisztusnak megszületnie.
A Mesterek ideje lejárt, annak ellenére is, hogy nagyon kényelmes dolog az, ha mindent a szánkba rágnak.
Persze kereshetjük a Mestert, de semmiképpen ne úgy, hogy ő majd megold helyettünk mindent.
Instrukcióival végig kísérhet az önmagunk keresésében...a hős útján.
Magunkra kell vennünk a felelősséget, amit a bennünk lévő fény születésével a magasabb Énünk megjelenése segít.
A magasabb Énünk bölcsessége(ami az Advent negyedik hetének az erénye) segít majd a további utunkon, ami már időben észreveszi, hogy valami el akar terelni a középutunkról.
Persze mindig kibillenünk valamennyire, de a lényeg az, hogy mennyi ideig.
ha csak rövid időre, akkor már sokkal egészségesebbek leszünk...mivel minden betegség abból ered, hogy túl sokáig vagyunk egy szélsőségünkben.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy a nátháni lélek beköltözött Jézus testébe, aki később a Krisztus hordozója lett(3 évig).

A karácsonyi középút egyszerűen tényleg csak arról szól, hogy szeretettel telve, a szellemi hierarchiák valóságosságában tisztán, őszintén bízva megöleljük egymást, miközben, ha módunkban áll megajándékozzuk a szeretteinket...persze nem képmutatásból, mert inkább akkor maradjunk otthon és próbáljunk szeretettel magunkba fordulni és megbocsátani az ellenségeinknek...ez sokkal többet ér, mint gyűlölettel egymás mellett ülni...kényszerből.

Krisztus nélkül nincs lehetősége az Emberiségnek a megbocsátás, az elfogadást élete szerves részévé tenni...mindennek a konklúziója ez:).
Lehetséges, hogy az egód ezt nem akarja majd elfogadni...de ennek is van helye, majd egyszer rálátsz a dolgokra:)


Sok szeretettel.
izi

csak hallgasd és ...(tévedés?)

Csak hallgasd és érezz.



Egy kicsit elfáradtam az utóbbi időben.
Sok mindennel szembesülnöm kellett.
Sok olyan dolog jött velem szembe, amit nem nagyon szerettem volna, de hát ez van. Megtanított az élet, hogy ne ellenkezzek azzal, amivel valamikor úgyis szembesülnöm kell.
Lehet halogatni és azt mondani mantra szerűen, hogy "miért pont én?"
Amíg ezt mondjuk ellenszegülünk azzal az igazságossággal, ami az univerzumban uralkodik.
Semmi sem azért van előttünk mert bántani akar, hanem csak egyszerűen azért mert tanítani szeretne...még akkor is, ha nagyon kellemetlen.
Nem véletlenül van itt előttünk.
Elfogadjuk vagy sem...ez itt a kérdés.
Ha elfogadjuk, akkor könnyebb lesz.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet is értünk vele csak egyszerűen tudatosítjuk, hogy jelen van az életünkben.
Amíg ez nem lesz a szerves részünk, addig egy helyben toporgunk és abban a szellemben élünk, ami nem az egységre törekszik és a karma igazságosságát tagadja.
Számomra tudatosult az, hogy elfogadjam az életem.
Sokáig úgy véltem, hogy valami tévedés történt.
Most mosolygok magamon:)...tévedés:).

Véletlenül nem azt kaptam, ami jár nekem, elszúrta valaki odafent:))).

Te mit gondolsz?

Jó hogy vagy psziché.:)
Szeretettel,
izi

nagyon kedves

http://ak.imgag.com/imgag/product/preview/flash/pdShell.swf?ihost=http%3A%2F%2Fak.imgag.com%2Fimgag&brandldrPath=%2Fproduct%2Ffull%2Fel%2F&cardNum=%2Fproduct%2Ffull%2Fap%2F3173936%2Fgraphic1

Áldott Karácsonyt kívánok Neked.

izi

Karácsonyi gondolatok (az újszülött)

Senki sem tud egészséges magasabb Ént szülni, ha nem él és nem gondolkozik egészségesen a fizikai világban.

Rudolf Steiner

...pedig milyen sokan gondolják úgy, hogy ezt megkerülhetik.
Ez a gőgös szellem uralkodik most a Földön.

De egyre többen vagyunk, akik belátóbbá váltunk és letisztulnak ez által bennünk olyan dolgok, amik nélkül ideális szellemi fejlődés nem létezhet.
Szembesülnünk kell magunkkal az alacsonyabb énünkkel, ami tele van korlátokkal, régi nem szolgáló beidegződésekkel.
Amíg bátran nem állunk szembe ezzel az ALAKKAL(alacsonyabb énünk), addig tudatlanul élünk és úgy véljük ismerjük magunkat.
Ez egy nagy csapda.
Amikor rádöbbenünk arra hogy mennyire irányítottak vagyunk(ellentétes erőktől) és milyen sok fölösleges terhet cipelünk csak akkor indulhatunk el a magasabb Énünkhöz, ami innentől kezdve átveszi a vezetést az alacsonyabb énünktől.
Ez jelenti azt, hogy a saját sorsunk tudatos kovácsává válunk.

Nem a mesterek idejét éljük már.
Aki esetleg még úgy véli, hogy mestert kell keresnie és ez által a felelősséget át kell ruháznia rá...és az ő instrukciói...a mantrázás révén (mert ez által ránk kapcsolódik, az asztráltestünkre)elvezetnek egy könnyebb állapotunkba...az nagy tévedésben él.
A tudati lélek kora azt jelenti, hogy saját magunknak kell a felelősséget a kezünkbe vennünk.
Ezt csak úgy lehet, hogy szembesülünk alacsonyabb énünkkel és rádöbbenünk, hogy eddig kik is voltunk valójában.
Sok dolog van, amit nem is képzelünk magunkról, ezért is van a nagy ujjal mutogatás másokra.
Észre sem vesszük, hogy semmi sem véletlenül kerül elénk, mert nem is akarunk szembesülni önmagunkkal, a tükreink által.

Soha ne félj meglátni az alacsonyabb énedet.
Ha megláttad, akkor kezdődik benned az igazi élet.
Eddig csak bábú voltál, ha hiszed, ha nem.

Ezekkel a sorokkal kívánok Neked kellemes és békés Karácsonyt.
Egy olyan Karácsonyt, amiben sokkal több a tudatosságod...a fényed.

A benned lévő sötétséget felváltja (megváltja...ez Krisztus lényege) a fény...a Nap.

A karácsony így új értelmét nyeri.
Nem a vásárlásról fog szólni és a zabálásról, hanem az igazi ajándékáról...a SZERETETRŐL...a Fény születéséről, ami a szívünkben ragyog.

Az újszülött...a magasabb Énünk újszülöttje születik meg ilyenkor bennünk, ami nélkül nem emelkedhetnénk felül a gátló, önmagunktól eltávolító érzéseinken, gondolatainkon.
Ha kontroll nélkül lépnek be az érzések vágyak az életünkbe, akkor nagy káosz keletkezik, a magasabb Énünk ezt már nem engedi meg...ez a lényeg:)...ekkor beszélhetünk tudatos Emberekről.

Az élet fáját jelképezi a karácsonyfa...tekints így rá...a csillag a tetején azt a magasabb énünket szimbolizálja, amivé válhatunk...válunk.

Sok szeretettel.
izi

Ady

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady

adventi összesítés

(bocs, egy kicsit hosszúra sikerült)

Elgondolkodtam azon, hogy advent ideje alatt mi minden történt velem.
Advent a belső megpróbáltatások ideje, ha hisszük, ha nem...ilyenkor minden a feje tetejére fordulhat.
Persze egyénenként különbözően.
Úgy vélem, hogy mindenkinek saját magában kell rájönnie, hogy mi is történik ilyenkor, de nem árt, ha hallhat róla másoktól is.
Bevallom én nem hallottam , csak olvastam tényszerűen, hogy milyen kísértésekkel szembesülhet az Ember.
Nem is tudom, hogy jobb lett volna-e, ha olvasok egyéni tapasztalatokat.
Mindegy.
Így alakult, hogy én írom most másoknak a személyes tapasztalataimat, amit, ha mélységében befogadtok, akkor nagy segítség lehet a későbbiekben, a következő Adventkor.

Az első tudatos Adventemet éltem meg.
Ezidáig mindig csak felületesen láttam és nem fogtam fel a jelentőségét.
Körülöttem még nagyon sokan ebben a felületes szellemben élnek és nem tartják fontosnak az Ünnepeket, ahogy én sem régebben.

Tapasztalás az élet, az elfogadás és a megértés katalizátora.

Sokan úgy vélik, közöttük én is így véltem, hogy aki nem foglalkozik ezen dolgokkal, annak úgy tűnik simábban megy az élete.
Talán van benne valami, de én már nem szeretnék úgy élni, nem szeretném, hogy az élet kénye kedve szerint dobáljon, mint, ahogy egy hajót a tengeren a vihar ide-oda dobál.

Minden mélypontomat(ami nagyon felerősödött Adventkor)hálásan megköszönök.
Megtanultam elfogadni azt, amit megéltem, még akkor is, ha nagyon bántott a dolog.
Semmit sem láthatunk magunk előtt, semmit sem érezhetünk magunkban úgy, hogy annak ne lett volna helye az életünkben.
Ha mindig ebből indulunk ki, akkor nagyon sokat segítünk magunknak.
Nem egyszerű tudom, de idővel a szerves részünkké válik.
Nem ülhetünk karba tett kézzel és nem várhatunk az Angyalokra, hogy tegyenek rendet bennünk és magunk körül.
Pedig manapság ez az egyszerű mód terjedt el, aminek persze van valami alapja, de semmiképpen nem az, hogy mi meg a karosszékünkben üljünk.
Az ellenerők a kényelembe ugyanúgy bele tudnak süllyeszteni, ahogy az önzőségünket is rafinált módon kiélezhetik.
Ezt egy tudatos kivül álló láthatja és érezheti, ezért is nagyon fontos, hogy mi magunkat minden nap készítsük fel, főleg Advent idején, hogy az ellenerők, ne tudjanak eltéríteni a középutunkról.
A kitartó ima, összpontosítás elkerülhetetlen része annak, hogy még tudatosabbá váljunk és a magasabb Énünket megérezve az alacsonyabb énünkkel összehasonlíthassuk.
Megdöbbentő a különbség.
Az alacsonyabb énünk tele van cafrangokkal, tele van kétségekkel, félelmekkel.
Amikor ezzel szembesülünk, akkor a kis küszöbőrrel is szembesülünk.
Az ellenerők mindent megpróbálnak, hogy nehogy öntudatunkra ébredjünk és ennek az egyik legnagyobb csapdája az, hogy a kis küszöbőr kikerülésével terelnek a szellem világba.
Ez hatalma s csapda, holott sokan úgy vélik, hogy ez nem akkora nagy dolog.
Ezért is sokan felkészületlenül hívnak magukhoz Angyalokat(divat), fel nem ismerve azt, hogy mennyi veszélyt rejteget ez.
persze hiába mondom annak, aki legbelül őszintén nem határozta el azt, hogy az ideális utat választja, ami egyetemes törvényeken alapszik.
Ez az út nem egyszerű, ezért sem közkedvelt.
Egyszerűbb sok minden mást csinálni és felületesen feldobni egy imát az Angyaloknak és majd ők megteszik azt, amit nekünk kellene.
Jó kis ámítás ez, mint az a sok dolog, amivel elárasztották a világot az ellenerők.
Az ellenerőket ugyanúgy képzeljétek el, mint azon erőket, amik önmagatok felé terelnek.
Ugyanúgy léteznek, csak az ő szándékuk ellentétes.
Vigyázzatok magatokra, mert nagyon intelligensek.
A kozmikus intelligenciát használják, amivel, ha nem vagyunk éberek elterelhetnek arról az útról, ami az egészségünket szolgálja.

Ha belegondolok nagyon sok dologgal bántottak Advent idején.
Nagyon sok minden elromlott körülöttem...volt olyan nap, hogy mindhármunk telefonja elromlott.
Előző héten két laptopunk adta meg magát.
Az autóm kétszer ment tönkre.

Kétszer estem el, nem is kicsit ütöttem meg magam.
Meghalt egy kedves Barátom.
Az Apehtől kaptam egy kedves levelet.
Az égők sorra mentek ki...tegnap is, amikor hazaérkeztem az előszobában nem égett.
És van olyan dolog, amit itt nem említek most meg, mert nem tartozik ide.

Mindenesetre végig sikerült megőriznem (kisebb-nagyobb kihagyással) az 1.igazságérzetemet, a 2.megfontoltságomat-mértékletességemet...a 3.lélekjelenlétemet(lelkierő)-bátorságomat és a negyedik héthez tartozó erényt, a 4.Belső bölcsességet(ami mindenkinek adatott, ha felismeri, ami megengedi, hogy rálássunk az alacsonyabb énünkre).

Ez a négy erény, amit, ha kitartóak vagyunk kifejleszthetünk magunkban.
Nem a karosszékben ülve, és nem várva a sült galambra.
Adventkor eltávoznak , pontosabban messzebbre kerülnek, ha fogalmazhatok így a szellemi segítőink.
Ezért is nagyon egyedül érezhetjük magunkat.
Ne csüggedj, ha így volt, majd a következő Adventkor megerősödve lépsz be a világosságba, ami nemsokára újra itt van.

Először életemben várom tudatosan ezt a fényt, ami felváltja a sötétséget, ami advent négy hetében jelen van.

Köszönök minden megpróbáltatást, köszönöm, mert ez által tudtam magamba szállni és elvonulva felismerni, hogy a látszat ellenére mindig van remény.

Amikor így elkezdtem hinni, azután mindig jött a meglepetés.
Akár hiszitek, akár nem sok csodát tapasztaltam.
Sajnos a Barátom fizikális testében már nem jöhet vissza, de érzem, hogy mindig itt van velem.

Az élet szép.

Talán ezt még elmondom...amikor az autómba befagyott a víz(elfelejtettem, hogy a nyáron kilyukadt a hűtő és lecserélték benne a vizet, persze nem fagyállóra)nagyon letörtem, mert azt hittem, hogy tönkre vágta a motort a fagy.
Az első kétségbeesésemet a tudatosságom (imáim) ereje váltotta fel...rájöttem, hogy vagy elfogadom azt, amit látok, vagy rágódom tovább.
Úgy döntöttem, hogy elfogadom a tényt.
Ekkor éreztem meg azt a csoda érzést, ami azt súgta, hogy csak nyugodtan indítsam be a motort(annak ellenére is, hogy a motor kijelzője azt üzente, hogy baj van)és ne hallgassak másra sem, csak járassam.
Életemben nem találkoztam még a hűtőn lévő szeleppel, ami a benne lévő levegőt kiengedi, de azt is megtaláltam és mintha, már ezer éve szerelő lennék tettem a dolgom.
Semmi kétség nem volt bennem.
Azon gondolkodtam, honnan szerezzek fagyálló folyadékot és miközben erre gondoltam elindultam a lépcsőház felé.
Amikor bementem csodák csodájára egy 5 literes fagyálló állt előttem.
Nem akartam hinni a szememnek.
Végigkérdeztem a szomszédokat, de mindenki azt válaszolta, hogy nem az övé.
Senkié.
Csak ott volt.
Nagyon megörültem és kivittem a kocsihoz.

Ekkor már jöttek a szomszédok is segíteni.

A felmelegedett vizet leengedtük a hűtőből és átmostuk a rendszert.
A motor kijelzője ugyan még mindig égett, de ez nem keserített el.
Ahogy beletöltöttük a fagyállót a kijelző is elaludt.
Sikerült megoldanom, megoldanunk.

Ezt az egészet egy csodának éltem meg, mint azon sok dolgot is, ami megtörtént velem, ahogy helyre álltak a dolgok.

Majd írok még a csodákról, amit megéltem.
Szeretettel.
izi

Ui...egy nagyon fontos dolog.

Ha imádkozol, soha nem hagyd ki Mihályt.
Ő az a szűrő, amin keresztül biztosan nem kapsz fals infót, biztos, hogy nem olyan angyalokra hangolódsz, amik eltérítenek.
Ugyanis az a veszély áll fenn ilyenkor, ha kihagyjuk Őt(Mihályt), hogy tévedésből-tévedésbe eshetünk, mert az ellenerő nagyon intelligens...kihasználják azt, hogy tudatlanul imádkozunk és ránk hangolódnak.
A tudati lélek korában élünk, elengedhetetlen ez az információ ahhoz, hogy erősek maradjunk.
Fontos, hogy ezt átlásd és megértsd.
Nagyon sok helyről hallhatod majd, hogy ez nem fontos.
Az ellenerők MIHÁLYal nem tudnak mit kezdeni.

De, ha vaktába imádkozol, meditálsz, akkor bizony ne csodálkozz, hogy a lelki jelenléted csorbát szenved.

ha...

Ha esetleg egyedül éreznéd magad és olyan érzések uralnak, ami azt sugallja, hogy elhagyatott vagy, akkor ne csüggedj tovább.
Tudom ez nem egyszerű, de, ha tisztában vagy vele, hogy Advent utolsó hetében ez az érzés nagyon intenzíven van jelen, nagyon felerősödhet, akkor talán el tudod fogadni a jelenlétét.
Minden a tudatosságon múlik.
A tudatosság ugyan nem szünteti meg ezt az érzést, csak fényt visz rá és ez által enyhíti és elviselhetőbbé teszi.
Ez az érzés akkor is jelen lehet, ha párkapcsolatban vagyunk.
Vigyázzatok magatokra és a gondolataitokra, érzéseitekre.

A magasabb énünk bölcsessége vigyáz ilyenkor ránk, mert a kozmikus bölcsesség ilyenkor egy időre visszahúzódik, ahogy a fény is kevesebb Karácsonyig.
Ezért gyújtsd meg Advent negyedik gyertyáját újra és emlékezz, miért is gyújtottad.
Ilyenkor a BÖLCSESSÉG fénye világítja át lelkedet, hogy erőre kapj és megérezd a békét magadban...és ez által megérzed, hogy nem vagy egyedül.
Kívánom, hogy érezd meg.

Legyen szép napod.

Szeretettel.
izi

Ez a zene mindig felvidítja a lelkemet.