fellélegzés

A legtöbb mai ember irtózik attól a szembesülésből fakadó fájdalomtól, amit belső munkával vívhat ki, ezért inkább lemond arról a transzformáló erőről, ami ebből a belső csatából születik. Pedig ettől igazán erős lehetne.
Ha felelősségünk tudatában ezt megtettük volna, akkor nem keletkezett volna a lelkünkben az az űr, amiben olyan gondolatok és érzések verhettek tanyát, ami arra ösztönöz, hogy odakint csatázzunk, háborúzzunk.
A belső csatánk fel nem vállalása kegyetlenségekben mutatkozik meg, egyre kényszerítőbben mutatja, hogy mekkora szükségünk van saját magunk megismerésére, de nem azzal a felületességgel, ahogy eddig áltattuk magunkat, hanem konkrét, megnevező felismerésből fakadó belátással és elfogadással.
Minél jobban elhalasztjuk ezt az önnevelést, annál beláthatatlanabb következményekkel megyünk a káosz felé, ahol a hazugság olyannyira létjogosult, hogy az igazságot leárnyékolva csatát nyert és a korrupció gúnyos mosolyával "szeretetét" hirdeti.
Csodálkozunk, hogy idáig jutott az emberiség.
Képesek vagyunk erről úgy beszélni, hogy a saját felelősségünket észre sem vesszük, mert az elválasztottság illúziója elhitette velünk azt, hogy rajtunk kívül történnek meg dolgok úgy, hogy mindeközben nekünk ehhez semmi közünk.
A saját magunk áltatásával a könnyebb utat választjuk, ahol vakságunkban pénzembereknek hajbókolunk, egyre nagyobb anyagi vagyonra vágyva  lelkünket materialista lélegeztetőgépre kötjük az önnevelő-szembesítő munka helyett.
Ideális esetben levegőhöz jutunk és nem szorulunk erre a mesterséges "segítségre".
Biztos érezted már ezt a felszabadulást?
Biztos volt már benne részed, hogy egy kicsit kizökkenj ebből a szorító nyomorult érzésből?
Ha csak egy rövid ideig is érezhetted, akkor már tudod milyen ez, ez a szabadság felette áll mindennek.
Létezik benned, bár el szeretnék nyomni, de erre neked kell ráébredned.
Salvadorok vagyunk mindannyian, ha van erre tiszta, őszinte szándékunk.
A megváltás lehetősége adott, de ne azonnali csodákban bízzunk, hanem Magunkban.

"Nem én, hanem Krisztus énbennem."

Szeretettel.
T.

legkíméletesebb

A legkíméletesebb felé haladunk, ha elfogadásban vagyunk(persze a nagy képet látva, érezve tudatosíthatjuk csak ezt).
Viszont az élet egyre kíméletlenebbé fog válni, ha tagadásban, önámításban, mások okolásának árnyékában bujkálunk.

(foto:Google)

Önismereti tréning helye és ideje:
A lelked mélységes bugyraiban most.

áltatja

Mindenkinek van egy olyan életfeladata, amiben áltatja magát.
Ez a feladat egyénenként változóan, a karmikus háttereinktől függően változóan bonyolult és szinte megoldhatatlan(de csak szinte!).
Az önismereti munka nagyon apró lépésekben, apró rácsodálkozásokkal tarkítva alakítja ki a kisebb-nagyobb fogódzkodókat, amihez bármikor visszanyúlhattunk.
Két egyforma megoldás nincs, és két egyforma feladat sem.
Van akinek nagyon könnyű az, ami másnak nagyon-nagyon nehéz.
A gondolat-érzés-akarat(cselekvés) hármasság tudatosítása az alapja mindennek, ha ez nincs meg, akkor bizony az önismereti munka szinte egy helyben topog.
Mindenkinek egyénenként kell kidolgoznia a saját megmentését, de ezek szellemi háttérismeretek nélkül szinte lehetetlenek, mert csakis a pszichológia oltárára áldozni hiábavalóság.
Ha kihagyjuk a szellemi alapot, akkor pontosan azt tesszük, mintha a tükörképünkön akarnánk plasztikai műtétet végrehajtani.
Mégis ez az áltatás népszerű, mert ez nem kívánja meg az embertől azt a fáradtságot, ami a velejéig felkoncolva szembesíti önmagával.

:)

Tibor

méltósággal

( a képre kattintva kinagyíthatod)

 Kivédeni nem lehet a determináltat, csak méltósággal fogadni és benne egyre nagyobb lelkierőket kifejleszteni, hogy még erősebben, rálátóbban, tapasztalatainkkal felvértezve simítsuk a göröngyeinket.
Aki ezt nem látja át, annak a göröngyök hegyekké nőnek és még nagyobb fájdalmak árán, még nagyon kényszerítő erő sugallata által lesz kénytelen belátni az eleve elrendeltet.

A Megváltás nincs ingyen, és nem egy mítikus ajándék, soha nem is volt az, ahogy egyesek állítják.
A Megváltás ajándéka hozzáférhetetlen marad mindazok számára, akik a kényelmes utat választják.
Mindenkinek megvan az adott feladata, ami csak neki adatott meg.
Ezek kell munkálkodnia, önmaga átalakításán, morális változásának fényében.
A Megváltó erő ilyenkor megjelenik.

Tibor

2015 június (Kékestető)

( a képre kattintva kinagyíthatod)

sacro amore

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                       
                                                                (foto:Doisneau)




A Sacro Amore két megszabadított individualitás SZINTÉZISE.

"A szeretett lényt nem lehet vágyni, csak szabadnak kívánni a maga Én-jében, hogy valódi belső irányát fejezze ki."
"A hűség a szabadság tiszta potenciálja."

A hűséget általában olyan határnak tekintik, amit önmagunknak helyezünk oda a másik iránti tiszteletből és odaadásból, holott ez egy határtalan elv létezési módja, az önmagunkról való megfeledkezés és ajándékozás képességének eredménye."

"...de aki a másik lelkével a szellemi áramkörben találkozik, mindent megtalál benne, ami az összes földi tapasztalatból összegződhet."


Az általánosan értett szerelem viszont kölcsönös függésen alapszik, ahol a tévedés ott kezdődik, hogy a lélek azért lobban lángra, mert azt hiszi, hogy a másik féllel kötött közösségben a saját eredeti birodalmára találhat úgy, hogy a másik félnek csak a megjelenő részére figyel.

A tantra a szexusból indul ki és így keresi a szellemet, amit viszont így nem találhat meg, bármennyire is akar.

mai finomságaim

(a képre kattintva kinagyíthatod)

egres málna

(a képre kattintva kinagyíthatod)

kapcsolataink

https://youtu.be/ZuCF3-BZFq4?list=RDZuCF3-BZFq4

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                                        (Foto: Robert Doisneau)

Kapcsolataink  mondanivalói változóak.

Minden találkozásban ott rejtőzik az üzenet, ami számunkra és persze a másik fél részére is  nélkülözhetetlen fontossággal bír.
Ennek felismerése nem könnyű dolog, de mindenkinek eljön az a pillanat az életében, amikor már nem tud másként gondolkodni és a felismerés lelkünk mélyére bevilágítva  egyre  jobban ráeszméltet  hazugságainkra.
Saját szűrőinken vizsgáltuk eddig a másik felet, ami sehová nem vezetett.
Ez a legkönnyebb, a legkézenfekvőbb.
Biztosak voltunk abban, hogy mi nem hibázhattunk, csakis a másik fél volt az oka annak, hogy ilyen mélyre süllyedtünk.
Túlfeszítve, egymásra mutogatva vesztettünk az energiánkból, egyre mélyebbre süllyedve, a kezdeti csodából a pokolba "süllyedve".

Minden kapcsolatunk egy lehetőség.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a végtelenségig együtt kell maradni azzal, akinek az önmegismerésre való hajlama csakis látszólagos és a tettei semmilyen morális változást nem mutatnak.
Ebbe a csapdába sokunk beleesik, hogy akkor is ad esélyt a másiknak, amikor már az utolsó csepp vérét is kiszipolyozták.
Az észre nem vett beidegződéseink szépen sikerre viszik terveiket és az egyedülléttől és a változástól való félelem miatt ismét megalázkodunk.
Sokáig lehet ezt csinálni, de egyszer majd eljön az a kényszerítő pont az életünkben, ami akkora fájdalmat okoz, amit már nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Ezen figyelmeztetések egyénenként változóan jelenhetnek meg akár betegségként, akár egyéb fájdalmas élethelyzetek formájában.
Ilyenkor megállunk, mert meg kell állnunk, mert már nincs lehetőségünk arra, hogy sérülés nélkül tovább lépjünk.
Ezt a helyzetet szerintem már sokunk ismeri, mégis sok esetben ezek után is arra várunk, hogy más oldja meg a feladatainkat.
Ezen hozzáállás már olyannyira  önmegsemmisítő, aminek a konklúziója a tragédiáig is elvezethet.
Igazán minden ami velünk történt, nem más, mint az az út, ahol lehetőséget kapunk arra, hogy elkezdjünk egy kicsit a másik fél fejével is gondolkodni, felismerni azt, hogy mi vezetett odáig, hogy Ő ilyen , vagy olyan dolgot csinált és az belőlünk akár kihozhatta az állatot is.
El kell indulni ezen az úton, hogy rálássunk, hogy minek a katalizátorai vagyunk a másik fél életében és Ő számunkra mit katalizál a tetteivel, jelenlétével.
Ez a legfontosabbak egyike.
Az ideálisabb párkapcsolat alapja ez.
A rózsaszín köd szindróma egy beetetés.
Egy olyan állapot ez, amiben még nincs meg a kényszerítés arra, hogy szembesüljünk az igazsággal, azzal, amiért igazán találkoztunk egymással.
Nincs sablon arra, hogy ez az idő úgymond meddig engedélyezett, ez is egyéni karmikus háttereinktől függ.
Az ember persze azt szeretné, hogy gondtalanul, teljes nyugalomban élje le az életét a Szerelmével.
Talán most megköveznek sokan, mert az igazság az, hogy olyan nincs.
Olyan viszont van, hogy két Lélek olyan tudatossági szinten van, amiben már az egymás tisztelete, a morális változásra való hajlam egészen erősen jelen van, aminek következtében egyre hamarabb oldódnak a konfliktusok.
Jelenleg olyan korban élünk, ahol csoportos meditációnak nevezett összejöveteleken párkapcsolati plasztikai műtéteket hajtanak végre, látszólagosan sikeresen, persze az éles szituációkban viszont elfogy a tudatosság.
Az igazi önmegismerés útja nem csoportos, az igazi meditáció nem relaxáló és semmiképpen nem altató, hanem ébresztő és teljes figyelmet és jelenlétet igénylő, ami mondhatni úgy is, hogy fárasztó.
Ezt persze nem igazán szeretik az emberek, mert jobb az, ha "lájtosan fejlődünk, fájdalom nélkül".
Ilyen korban élünk, ahol ezt el is tudják hitetni az emberekkel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember ne szembesüljön idővel a hazugságaival, önámításaival.

Ennek tudatosításához kívánok ideális erőt, szeretettel:
Tibor

https://youtu.be/ZuCF3-BZFq4?list=RDZuCF3-BZFq4

                                                                                        (Marina Abramovic)

ég és föld között

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Mátra(Sár-hegy) 2015 06 14

"

"Goethe úgy fogalmaz Színtanának elején, hogy egy ember jellemét önmagában nem állíthatjuk magunk elé, viszont ha tetteinek, cselekedeteinek összességét számba vesszük, akkor kirajzolódik előttünk az illető jelleme. Ugyanez a helyzet a fénnyel is: magát a fényt sohasem láthatjuk, a fény tetteit, tetteit és szenvedéseit viszont igen: s ezek a színek. És ahogy a fény a szivárvány színeinek (vagyis a fény tetteinek és szenvedéseinek) összessége, úgy áll össze az ember jelleme is tetteinek és szenvedéseinek összességéből.

Rudolf Steiner többször is beszélt előadásaiban a szivárványról, s egy helyütt azt mondja, hogy az ember olyan, mint a szivárvány, mint a szivárvány színeiből összeálló fény: még az ember lényének hét részét, úgynevezett hét lénytagját is összefüggésbe hozza a szivárvány hét színével: a vöröstől az ibolyakékig, a fizikai testtől a szellememberig. Rudolf Steiner ezt a gondolatot úgy folytatja, hogy mindkettő, mármint a szivárvány és az ember is olyan, mint egy híd, amely összeköti az eget és a földet, az isteni-szellemi világot és a földi-fizikai világot. Ennek a „szivárványembernek” vagy „emberszivárványnak” a hét része, hét lénytagja mint a színek lényei jelennek meg előttünk ezen a képen: ezek a színek, ezek a színlények a fény/ember tettei, tettei és szenvedései."

gyermeknap

(a képre kattintva kinagyíthatod)

gyík szerelem

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Megérte kimenni a természetbe, az ajándék sem maradt el, egy gyík házaspárt sikerült lefotóznom.

egyetlen pipacs, ameddig a szem ellát

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Ott jobb oldalt középtájt található...

szépségeim, akikre türelemmel vártam

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Mátra szépségei

(a képre kattintva kinagyíthatod)