mai termés

Ma megint sokat kaptam az Állatoktól, annyira aranyosak, hálásak.

Ma sem bujkáltak ezek a drága őzikék.

otelló-spenót-banán

"Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást."
Goethe

ősszel, friss levegőn

félnyolc ma

mesélj

Hát mesélj, te bohóc, milyen az életed?
Álarc alá rejted szomorú szívedet.

tomato

Paradicsomleves nélkül nincs élet. :)

amikor

Amikor fény gyúlik .

tupírozni

Telnek az évek.
Egyre következetesebben látjuk magunkat és a világunkat.
Összefüggéseket találunk sok mindenben. Emberi kapcsolatainkban legfőképpen.
Rájövünk, hogy senki sem került véletlenül az utunkba.
Szerelmesek leszünk. Sokszor. Vagy lehet, hogy ez nem is szerelem?
Egy érzést hajkurászunk.
Tartósan szeretnénk megkapni, hajt valami e felé.
Rávetítünk dolgokat a társunkra, kliséinket mindenkiben látni véljük a kezdetekben. De csalódunk, rájövünk, hogy feleslegesen gondoljuk, hogy pont olyan lesz az a valaki, vagy éppen pont olyan, amit mi szeretnénk benne látni.
Sok figyelmet adunk valakinek.
Általában ezen figyelmünket nem értékelik.
Rájövünk, hogy aki nem figyel ránk, annak nem is kell többet adnunk, neki más az útja, neki most mennie kell.
Egyszer összetalálkozunk újra, másabb, érettebb lélekkel, amit az egó már nem tud felülírni és tudni fogjuk, hogy bizony az élet rendjével szembe nem érdemes mennünk.
Csodálatos rend van egyébként, már érzem. Amikor erre gondolok ténylegesen megnyugszik a lelkem.
A nagy káosz közepette is nyugalmat érezhetünk, amikor már szívesen kiisszuk a poharunk tartalmát, amikor már nem undorodunk a sorsunk determinált részeitől és már nem mutogatunk ujjal senkire sem. Ez az élet.
Így szép.
Nem kell túlmisztifikálni, nem kell különböző szélsőséges önmegvalósító módszerekkel tupírozni.
Ölellek.

mert a csoda jelen van

Jelen van a csoda. Benned is, bennem is.
De nem feltétlenül úgy, ahogy az egónk szeretné, ahogy az egónk akarná látni.
Sokkal inkább úgy, ahogy a napi természetességében körbe ölel minket, amit nagyon nehéz észrevenni ebben a ténylegesen rohanó világban.
Lásd meg te is, mert ezzel megkönnyebbül a lelked, mert a léleknek, a lelkünknek táplálékra van szüksége és olyan formában, amit ténylegesen meg tud "emészteni".
Kicsapongásaink, szélsőséges magamutogatásaink folyamatosan öregítenek és az egészségünket ássák alá.
A színpadon saját magunk előtt kell szerepelnünk elsősorban, ha már magunknak bizonyítottunk, hogy jól érezzünk magunkat magunkkal, akkor bizony a külvilág is értékelni fogja a jelenlétünket a szeretetével.
Ezek a jelek körülöttünk vannak, mindig jeleznek, hogy hol is tartunk az önmegismerés útján.
Itt már nem tudunk hazudni magunknak, vagyis már csak rövidebb ideig és rájövünk, hogy teljesen felesleges az önámítás.
Ölellek.


https://www.youtube.com/watch?v=WfJuhWVumQU

Nincs olyan dolog az életünkben, ami véletlenül került az utunkba, amit nem azért kaptunk volna, hogy észrevegyük a rendet ebben a nagy káoszban.
Legfájdalmasabb pillanataink utólagosan értelmet nyernek, megpróbáltatásaink konklúziói gyógyítják lelkünket.

elég szögletes vagyok némelyik dologban