--egyszerűbb--

--ezen fénykép alapján lehettem volna pont az, aki vagyok--
De sokszor nem akartam az lenni, inkább más.
Vadakat terelő kanász voltam sokszor, pedig juhászként egyszerűbb lett volna.

--rutin--

--nehéz a gondjainkat mindig tudatosan megfigyelni, de nem lehetetlen ezt rutinná tenni--

Szerelmem a fotózás.
Mai :

                       

--hétóranullahat--

...és egy előző napi felhőjáték:

                                 

--ha--

--ha savanyú az élet erős legyél--

--borongós Sástó--

--csak--

--csak beleéléssel szabad--
Mint mindennek az az alapja, hogy jelen vagyunk-e abban, amit csinálunk.
A fotózás különösen igényli ezt a szimbiózist, mert amikor ez a szál elszakad, a kép elveszti varázsát.

--napipesszimista--

Ma felkelsz és a megfelelés oltárára kiviszed az áldozatod.
Már régóta utálod ezt, de úgy érzed nem tehetsz mást, nem csinálhatod másképpen, mert valami béklyó szerű félelem bekorlátozott régen.

--azélet--

--azélet--

Néha jó nagy cirkusz.

Számtalanszor akkora bohócok vagyunk, hogy amikor magunkra eszmélünk, tényleg jó nagyokat nevethetünk magunkon, miközben a régi beidegződéseinkkel inkább sírnánk. Állatidomárként akarjunk "szerelmeinket" a magunk képére formálni, ha esetleg ez nem megy, az ostor kényszerítő erejével  terelgetünk. Akrobataként sokszor tévesztjük el a távolságot és halálra sebezzük magunkat.

Egy hamis porondon a létbizonyosságunkat akarjuk igazolni, mert erre tanítottak.

Szép napot kívánok neked. :)

--reggeli--

szilva-spenót-alma-banán-homoktövis-körte

--adni--

--ismét--

Reggel minden olyan nyugodt. A lehetőségek kiindulópontja ez.
Minden ébredés egy új lehetőség.
Minden nap más-más hangulattal ébredünk.
Ha nem vagyunk elég figyelmesek, akkor egy rossz álom a hatalmába keríthet, amitől úgy érezhetjük, hogy nem tudunk szabadulni és rányomja a bélyegét a napunkra.
Sok ember mesélt már erről nekem, hogy úgy élte meg ezeket az álmokat, mintha valóság lenne.
Akinek nincs rálátása magára simán az álom fogságába kerülhet és még mélyebbre húzhatja, mint hinné.
A legfontosabb az, hogy minden reggel tisztázzuk azt, hogy kik is vagyunk valójában, milyen szerepeket akar a világ ránk aggatni, mi mivel azonosulunk.
Az ember egyszer eljut arra a pontra, ahol ténylegesen felfedezheti igazi Önvalóját, azt a szellemi alapját, amivel stabil-elasztikus kapcsolatba kerül majd magával, amitől kialakul benne egy ősbizalom, ami már többé nem engedi meg , hogy féljen.
Lagalábbis egyre kevesebbszer tud uralma alá hajtani.
Minden nap tenni kell ezért, egyáltalán nem megengedhető itt már a lustaság, mert pont ilyenkor történnek meg azok a dolgok, amikre nem számítunk.
Számomra egyértelmű már, hogy mi a feladatom az életben, a sorsfeladatom egyértelműbbé vált, aminek megvalósítása az én érdekem. :)

--múlt-jelen--

--becsület--

Szeretem a becsületességet, a becsületese embereket.
Tényleg nincs más kincse az embernek, mint ez, aminek gyümölcseit magával viheti a következő inkarnációba. Ezek a gyümölcsök édesek, nem szélsőségesen, hanem kellemesen.
Mert az életnek is pont arról kellene szólnia, hogy a szélsőségektől tartózkodjunk és úgy éljünk, a megelégedésünkkel, ami mindig segít ebben a káoszban, ahol a hedonizmust akarják természetesnek beállítani.
Felismerhetőek a hedonista-önző emberek, akiknek csak a látszat a fontos, mindeközben igazi értékeket még soha nem raktak le az asztalra, csak az önfényezést helyezik előtérbe és meg vannak arról győződve, hogy helyes úton járnak.
Nagy szükségük van a mások  elismerésére, még akkor is, ha ezt maguk észre sem veszik.
E nélkül hamar rádöbbenhetnének arra, hogy valami nem stimmel az életükben, de a folytonos ámításban, figyelemfelkeltésben erre nem jönnek rá, mert megkapják a mindennapos energiájukat.
Szeretem az egyszerű, becsületes embereket, mert jó a környezetükben lenni, elegendő rájuk nézni és valami csodálatos erő árad felénk felőlük.
Ez az erő az önzetlenség, az alázat ereje, ami a lényükből fakad.
Ők már nem akarnak játszmázni, az elfogadás ereje bennük mindig megóvja őket a csatározástól. Ők már eleve nyertesek, mert nem akarnak nyerni. A múltat nem akarják visszahozni, mert elasztikusan tekintenek a múltra, jelenre és a jövőre.
Bizodalmuk sokkal hatalmasabb, mint hinnénk, mert egy viszonyítási alapjuk van csak, ami pontosan elegendő.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás napot neked. :)
:) :)

--ismét festett az ősz--

--őszi manna--

--felkelés--

https://www.youtube.com/watch?v=jSLyo3w6n68&rdm=1c0oeh2fz&client=mv-google&app=desktop
"Ha soha nem akarod visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel."

--mit is--

Mit is várhattam volna az életemtől, ha nem azt, ami jött?.

Miért is ellenkeztem azzal, aminek pont ott volt a helye, aminek súlya alatt megtanulhattam az alázatot?.

Miért láttam benned az ellenséget, ha te csak megmutattál nekem valami fontosat magamból?.

:)
:)

:)

--hé, ne siess2--

https://www.youtube.com/watch?v=CqbaQzqVx8Q

--hé, ne siess--

-hé, ne siess--

Nézz meg még, amíg lehet, mert télen már nem láthatsz.

Gyere ki a határba, a természetbe, felejtsd el gondjaidat és merülj el az egyedüllét csodájában, ahol találkozhatsz velünk.

Ugyan a télnek is ott van a szépsége, de a színek fakóbbak, úgy érezhetjük, hogy elhagyta valami a természetet, amiből még most van.

Igen így van ez, télen már nekünk kell ezt a színeket odakintre is elképzelni, ez egy nagy feladat, hogy ne essünk depresszióba.

Mihael (Mihály)ünnepe után egyre kevesebb lesz a fény, egyre nehezebben találhatunk magunkra, ha nincs kellő magabiztosságunk, kellő önszeretetünk. Tavasszal, nyáron, az ősz elején még gyűjthetünk a lelkükbe, a lelkünknek.

Ezért ha teheted még most menj ki és csodálkozz rá az "apró" csodákra, éljen benned akár az alkotó láz, fényképezz, vagy csak rögzítsd a retinádon a látványt.

:)

--elfecsérelt--

Ritkán  idézek, de ez annyira szép:
Cserhalmi György gondolata, ahogy kikerült a kórházból.

"A kérdésre, hogy látja, 70 évesen mit várhatunk még az élettől, azt felelt: “Sokat. Egyre többet. Régebben, amikor felvetődött, mit is várok, éves, évtizedes távlatokba tekintettem. Majd jövőre, majd öt év múlva! Most napokban, órákban kalkulálok. Egy óra múlva kezdem főzni az ebédet, holnap elmegyek vásárolni… Ezek a kis szakaszok aztán összeadódnak, azért mondom, hogy egyre többet várok. Közben pedig rájövök, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy legyenek üres, elfecsérelt perceink. Telíteni kell az időnket. Szeretettel. Mások iránti odafigyeléssel. Azzal, hogy próbáljuk hasznossá tenni magunkat. (…) Azóta, hogy immár élet-halál viszonylatában tudom érzékelni a világot, egészen mások az értékek, mások a fontosságok. (…) A lényeg a kapcsolataink minősége, a szeretet, megértés, egymás segítése, a megbecsülés, a tisztelet."

--tiffany--

Szeretem a színek varázsát. Elvarázsolnak az ilyen csodák.

Mert sokáig elfelejtkeztem róla, holott évekig minden nap ittam smoothiet. Észrevehetően fáradékonyabb lettem, amióta ezt a csodát kihagytam az életemből, nem beszélve arról, hogy hirtelen a 10 éves vega életem után, nagy mennyiségben kezdtem húst enni. Egy tapasztalásnak igazán remek volt ez az időszak. Most ezzel nem azt mondom, hogy vega leszek ismét, hanem a mindennapos reggeli turmixomat (vízbázisu)nem hagyom már ki.

A húsfogyasztást minimálisra csökkentem

Már nem szállok vitába senkivel azzal kapcsolatban, hogy kell-e hús, vagy nem, ezt mindenki döntse el maga, tapasztalja meg a saját életében. Egy biztos, ami kétségtelen: minden ember pont ott tart a lelki fejlődésében, ahol tart, ennek függvényében változhatnak a táplálkozási szokásai, akár egyik napról a másikra is. Ezt is tapasztalatból mondom, mert volt egy olyan pillanat az életemben, amikor hirtelen sült kolbászt kívántam meg mustárral, amit még magam sem hittem el, de megvalósítottam ezen vágyaimat. :) Ez lehet követendő példa, vagy ellenszenves, ezt te döntsd el. Az ételre CSAK mint fizikális , ásványi dologra tekinteni nem ildomos, mert sokkal több mindenről szól, mint hinnénk.

Jelenleg itt tartok, érzem ismét a jótékony hatását ezen nyers ételeknek, italoknak, aminek nagyon örülök.

Korunk előrehaladtával egyre fontosabbá válik ezen figyelem magunkkal szemben, mert életenergiáink apadása elkerülhetetlen, annak ellenére is, hogy sok "nyúédzses" propaganda szerint ez visszafordítható.

Vannak olyan emberek, akinél genetikailag a korosodás látszólag nem olyan mértékben valósul meg, mint átlagosan, ennek a manipulációnak nem szabad bedőlnie senkinek.

Hajdanán írtunk(2011) egy könyvet, amiben a mostani felfogásom szerint már találnék egy-két helyen kivetnivalót, de alapjában véve egy komplex könyv a smoothieról, az elkészítéséről, receptekkel, élettani hatásairól...etc..

Ajánlom szeretettel.

Ingyen letölthető.

http://www.fittnok.hu/szeretemasmoothiet.pdf

http://www.fittnok.hu/szeretemasmoothiet.pdf

--ma--

Félelmek közt élünk.
Van aki ezt nem akarja magának bevallani, mert ezzel úgy érzi degradálná magát. Veszítene a presztizséből, mert  manapság az a divatos, ha naprakészen, fitten, kipolírozva állunk a nagyközönség elé.

Ezen beidegződéseink már annyira kordában tartanak, hogy félelmeinket fel nem vállalva, dominanciánkat védve hazudunk magunknak és ezáltal a társadalomnak is.
Pont ez a mesterségesen fenntartott látszat teszi ilyenné a világot, amilyen jelenleg.
Értékeink pont nem azok, amiket ránk erőltettek, mert azok inkább értéktelenné, erkölcstelenné tettek.
Ebben a szabados világban azt kellett elhinnünk, hogy nem kell az EGY viszonyítási alap, hanem lehetőleg minél több legyen és mindenki a szubjektív "megvilágosulásában" higgyen, legyen az bármilyen morális alapokat nélkülöző akármi.

Ma,  Mi-ha-el  napján különösen fontosnak tartom, hogy ébredjünk rá arra, mennyire elégtelen irányba sodródik így a világ.
Életünk célja egyértelműen a morálitás fontosságának felismerése.
Az egók szélsőséges vircsaftjai egyértelműen az egymáson átgázolásról szólnak, ahol minden erkölcsi alapot nélkülözve szerezhetnek hatalmat, anyagi javakat.
Szánalmas ez az istentagadás, amivel még mélyebbre süllyedve be"biztosítjuk" magunkat.

Elszakadtunk a szellemtől, a szellemiségünktől, ahol egy olyan skizo(hasít-lehasad)-frén(szellem) állapotba kerültünk, aminek a megoldását csakis az egyéni reintegráció révén terelhetünk helyes irányba.
Mi-ha-el (Mihály)napja egy ilyen sarkalatos pont az évben, ahol fontos lenne tudatosítani ezt.
Megközelíteni a félelmeink felismerése révén önmagunkat.
Önmagunkat, az Önvalónkat.
Amivel egyek vagyunk, ahol a lelkünk visszakapcsolódik a Szellemünkhöz, ahol a félelem nem kap energiát már a további rombolásához.

Aki ezt meg akarja érteni, az meg is érti. Aki viszont csak a materiális dolgokban hisz, annak ez az egész mesebeszéd.
De legfőképpen te hozzád szólok, akiben már ott van az őszinte, tiszta szándék a változásra, arra, hogy átnemesítsd a régi beidegződéseidet egy újabb, morális alapokon nyugvó jövőre.
Mi-ha-el(arche) ereje ebben segít, abban, hogy bízz magadban, bízz a változtatás erejében, amit abban is láthatunk, ahogy a sárkányt legyőző Mihael-t ábrázolták egyes művészek.
A Megváltáshoz, a változtatáshoz így kell eljutnunk, felülírni a bénító érzéseinket, ahogy Mihael a sárkánnyal küzdve letaszította a szellemvilágból az emberi lélek szintjére.
Így a sok nehéz érzés, a sok félelem,. amivel szembesülnünk kell realitását nyeri, mert azt is tudjuk, hogy rajtunk múlik, hogy melyik oldalnak hódolunk be.
A képmutató, erkölcstelen világnak, vagy az egységtudatú, morális világnak.
A tét hatalmas.
A lélek, a lelkünk megmentés a tét.
Van ennél fontosabb?
Számomra nincs, mert ha a lelkünk szenved a megoldatlanságtól, a félelmeink bűvkörében, annál rosszabb nincs.

Ma Mihael napján sok mindent megérthetsz, megérezhetsz.

Szeretettel gondolok rád.

--egy ember art--

https://vimeo.com/185197846
Elmentél Pisti.
Te tanítottál meg írni, olyan dolgokat ismerhettem meg általad, amit az iskolában nem lehet.
Mihael(Mihály) napja van ma, vigyázzon rád, oltalmazzon szeretettel.
Hiányozni fogsz.

--neked--

.

Néha kegyelmezz magadnak.

--van--

Most van. Van olyan, hogy boldogság.
Most talán életemben először érzem ezt.
Mindentől függetlenül szeretem annyira magam, hogy boldog vagyok.
Ideiglenes?
Lehet.
De megélhettem, megélem még most is.

Csodálatos érzés ez, amikor kitágul körülöttem minden, megjelenik valami felhőtlen érzés, ami semmihez nem köthető, ami fizikális.
Talán ez az. Ami most van, szeretném, ha megélhetném hosszabb ideig. Hálás vagyok az életemnek, annak, hogy idáig vezetett.

--egyre tisztábban--

Egyre tisztábban meg tudom fogalmazni azt, ami bennem zajlik, amiben eddig éltem, amiben most vagyok és ami ennek következtében lehetséges.

Egyre tisztábban érzem azt is, ki hol tart, miért teszi azt, amit tesz, mi motiválhatja arra, hogy esetleg a maga pozícióját fényesítve átgázoljon másokon.

Ítélkezéseink vélt védelme jó esetben már nem kényszerít minket tovább, mert az elfogadásunk szeretet ölelése sokkal hatalmasabb ennél, mert a megváltás nullpontjából szólhatunk már.

:) :) :)

--elindulunk--

Soha semmin nem vagyunk, túl, csak bentebb lehetünk.

A pillanatnyi elengedés még nem garantál semmi olyat, hogy vissza nem térhet egy váratlan pillanatban az érzés. Számtalan esetben tapasztaltam egy segítő oldáskísérlet után, hogy a pillanatnyi megkönnyebbülés után  visszatért a bénító érzés, ami megint sarokba akarta állítani az embert.

Hazudik az, aki megtévesztően úgy állít be egy oldást, hogy azzal már semmi dolga nem lesz a kliensnek.

Jelen korunkban egyre intenzívebben törnek felszínre a megoldandó törlesztéseink, aminek prioritása ténylegesen nem várathat magára.

Aki ezt nem akarja tudomásul venni, annak hatványozottan halmozódnak fel ezen súlytöbbletei.

Alázatot kell gyakorolnunk, ebben a vészterhesen énközpontú világban, ahol fel kell fognunk azt, hogy nem azzal jutunk előre, ha kívül polírozzuk magunkat, hanem csakis akkor, ha sorsfeladatunkkal együttműködve elindulunk magunk felé. :)

--megérett--

A megérett találkozás sem feltétlenül kellemes. Ezt téveszthetjük el sokszor, mert úgy véljük, ami jól sül el, annak van rendje, ami nem, annak nincs. nagy tévedés ez, mégis leélhetünk így egy életet, hogy ebben a manipulált herceg-hercegnő keresésben vagyunk. A szerelem megtalálása sem determinált egy életre nézve. Lehet, hogy csak érinthető egy darabig, valami csodálatos érzés ott a lélek mélyén, de a fizikális dolgok nem ezt mutatják, mert a helyzet nem engedheti meg még, mivel kimaradt egy fontos lépés, amire rá kell jönnünk. Lehetek szerelmes így is, talán ezt nevezik plátói szerelemnek, vagy talán nem, egy a lényeg, a külsejével, a körülményeivel nem vagyok megelégedve, de mégis szeretem, valami mély, távolközeli csodálattal. :)

Ui: Nem boldogságbevonzás tréningre kell járnunk, nem jósnőhöz, hanem el kell fogadnunk azt, amiben éppen benne vagyunk és rá szeretne ébreszteni valamire. Na, ez az, ami nem könnyű, de itt jön a lényeg, mástól akarunk valami butaságot (tisztelet a kivételnek)magunkról megtudni, amit az ő szubjektív világlátásából erőltet ránk, vagy mi magunk kezdjük el végre felszámolni magunkkal hozott törlesztőrészleteinket

--beszélő képeim--

https://www.youtube.com/watch?v=GhKm_SdHsLs
Elmesélik, hogy mennyire szeretem a természetet. Elmesélhetik neked is, gyógyíthatják  a lelkedet, ha nyitott vagy rá.
Most az ősz jelenlétében azt üzenik a képeim, hogy nem csak a megújulást kell szem előtt tartanunk, nem csak arra kell figyelnünk mindig, mert az elmúlás is szerves része az életünknek, ami pontosan ugyanolyan fontos.
Semmivel sem kevesebb.
Csak akkor nem lesz ez érthető, ha az ember materialista szemlélete ezt megakadályozza és csakis a megújulást helyezi élete középpontjába.
Aki így gondolkodik az még nem sejti, de egyszer szembesíti az élet azzal, hogy bizony nem kolbászból van a kerítés.
Fontos, hogy meglássuk, felfedezzük magunkban az elmúló és megújuló dolgokat, érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket.
Nem lehetünk egyoldalúak, ha fejlődni szeretnénk.
Minden egós cselekedetünk abból fakadt, hogy egyoldalúan közelítettük meg az eseményeket, amikkel szembesültünk.
Most itt az idő, hogy a természet megfigyelésével magunkban is megengedjük elmúlni néhány magunkat már nem szolgáló érzéseinket, beidegződéseinket.
Ehhez kívánok nagyon sok erőt, kitartást. Ölellek. :)


ui:
 Még a nyár megölel bennünket, még ad egy keveset abból, aminek el kell múlnia.