2009. április 17., péntek

Saját vers:

Amikor már sejtjeim kiürültek tőled.
Amikor már nem kérek belőled.
Amikor elmúlik minden, ami Te vagy.
Álom és búság írásba fakad.
Amikor már nem félek, hogy nem leszel.
Amikor már élek, hazugságod nem veszem.
Soha többet nem kereslek esztelen.
Létezésedben nem volt kegyelem.
Víztelen sejtjeidben helyem nem lelem.

Tibor







Nincsenek megjegyzések: