mostanság

Nem semmi reggeleim vannak.
Amikor felébredek még van bennem egy békesség, nyugalom érzés...de egy pillanat alatt fölé kerekedik egy nyugtalanság.
Emlékszem, hogy régebben mindig a reggeleim voltak azok, amiket vártam...vártam, mert annyira kiegyensúlyozottan ébredtem.
Az éjszakai alvásommal soha nem volt baj, az elalvásommal is csak nagyon ritkán...de mostanában ezek a reggeli förtelmeknek nem igazán örülök.
Persze tudom, hogy a lélek fejlődése nagyon sok kacifántos dologgal jár.
Ahogy belül változunk, úgy változnak meg a körülményeink, eddig nem tapasztalt élethelyzeteinkben találhatjuk magunkat.
Bevallom nem szeretem, amikor azt érzem, hogy valami ül a lelkemen.
Pedig mostanában sokszor érzem.
A lelki átalakulás egyáltalán nem várt érzéseket, gondolatokat hozhat fel a tudatalattinkból.
A felszínre kerülésükkel minden embernek az lenne a feladata, hogy ne lökje el magától, ne meneküljön el előlük.
Persze a régi beidegződéseink rögtön működni kezdenek és nem óhajtunk azonosulni ezekkel az érzéseinkkel.
Nem semmi, hogy mennyire változatosak...el sem hiszem magamról, hogy azon kapom magam, hogy az irigység mardos.
Én, aki soha az életemben nem voltam irigy, megtapasztaltam magamban.
Nem jó érzés.
Nem is akartam ezt elhinni, hogy ilyen oldalam is létezik.
Mindig örültem mások örömének, sikerének.
Ennek ellenére azon kaptam magam, hogy gyűlölködöm...irigykedem azon, hogy egyesek jól keresnek úgy, hogy semmi megalapozottságuk nincs...csak színészkednek...ez kell a nagy közönségnek.
Durva érzés...úgy döntöttem leírom.
Azért is teszem, hogy egyre több embert ösztönözzek arra, hogy ne érje váratlanul, ha olyan érzései, gondolatai kerekednének, amivel még nem találkozott.
Minél tudatosabban vagyunk ezen dolgokkal szemben, annál hamarabb sikerül az egyensúly elérése.
Régen, még Buddha idejében is, Krisztus előtt kb 600 évvel még el kellett távolítani magunkból ezeket az érzéseket, meg kellett tőle szabadulnunk...jelenleg az ÉN kialakulásával meg kell élnünk.
A megerősödött, tudatos ÉNünkkel szeretettel át kell itatnunk és nem eltávolítani, hanem szerves részünknek tekinteni...
Tudni ildomos, hogy egy EGÉSZséges ember nem csak igazmondó...hanem hazug, irigy is.
Aki titkolja magában ezen dolgait...még magában szemben is, az FÉLember, nem EGÉSZ...fél bevallani, mert úgy megváltozhat a róla kialakult kép.
Tudni ildomos, hogy mind a két lehetőség bennünk él...nem tagadhatjuk le az egyiket sem...mert, aki letagadja, az hazugságban él és a szétválasztottságot erősíti, nem az egységet.
Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor azzal is tisztában leszünk, hogy választhatunk.
Választhatunk, hogy melyik legyen nagyobb arányban bennünk.
De az, hogy letagadjuk magunkban...ami nagyon is jellemző a mai korra...nem építő.

Jelenleg a show hatja át az úgymond ezoterikusnak mondott dolgokat is.
Ez kell a népnek.
Egy ilyen "imidzs" nem összeegyeztethető azzal, hogy mondjuk az előadónak nem működik a házassága és nem is igazán férfi, miközben a házasságról beszél és még a tartásán sem látszik igazán, hogy férfi lenne.
De a show megy tovább és a kasza is.
Ha kiderülne az igazság, akkor talán el sem hinnék, mert annyira Belopta magát az emberek szívébe, meg annyira divatos is manapság az, hogy ilyen előadásra járjunk.

Az ilyen emberek kapcsán indult el bennem az irigység.
Beláttam, hogy mennyire távol vagyok még önmagamhoz...de annak igazán örültem, hogy az alattomosan felszínre került érzéseimet felismertem időben.
Aki az önmegismerés útjára lép, számolnia kell ilyenekkel.
Aki viszont marad a jól bevált show világában, a nép butítás fellegvárában, ott nem kell ilyen drasztikus eseményekkel szembesülnie.
Mondhatjátok, hogy miért van ez így.
Azért van, mert az önmegvalósítás útja hatalmas átalakulással jár.
Teljesen átalakul a lelki világunk...jól fölkavarodnak a tudatalatti dolgaink és a felszínre kívánkoznak.
Az akvárium is zavaros lesz, ha felkavarják...addig nem sok mindent láthatunk... ahogy én sem vagyok sokszor biztos magamban.
Elanyátlanodok néha, de ez természetes velejárója ennek az útnak...amit eddig bizonyossággal megéltem és támaszkodhattam rá...eltűnik.
Csak magamra, az ÉNemre számíthatok, miközben a szívemben ott van a megváltó erő.
Már nem kell külső erő, mert bennem van, csak tudatosítani kell, hogy még erősebben átalakítsa az elégedetlenségemet elégedettséggé...a hazugságaimat, őszintétlenségeimet, igazmondássá, őszinteséggé.
Az erő bennünk van...a Szent Grált tartjuk a kezünkben Krisztus Vérével.
A kívánságaink egyre erősebben akarják éreztetni, hogy csak akkor leszünk valakik, ha a figyelem középpontjába kerülünk...csak úgy magunkban ez nem érhető el.
Ezt akarják ezek az érzések elhitetni, hogy nehogy jól érezd már magad a bőrödben.
Engem irigységre sarkaltak egy nem éppen energia dús állapotomban.
Ezért is nagyon fontos azt éberség.
Sokan talán ezt nem tartják fontosnak.
Annak, aki még dagonyázni akar, annak nem is lesz fontos, jó is a kényelmes élet, amiben nem akarunk szembesülni magunkkal.
De ez egy idő után már nem lesz így...aki úgymond a dicsőség mámorában fürdik és a figyelem energiája tartja csak életbe...őt is eléri majd a szembesülés.
Amikor tényleg csak egyedül marad és a közönség taps vihara már nagyon távol lesz tőle...majd tapsolgathat magának.
Leírtam, hogy ismerjetek magatokra.
Egyáltalán nem baj, ha irigyek vagyunk, ha hazugok vagyunk, ha féltékenyek vagyunk...stb...csak ismerjük fel és a bennünk lévő hatalmas megváltó erővel élve öleljük magunkhoz...ne taszítsuk el magunktól, mert ez a kor követelménye.
A lélek így fejlődik igazán azzá, amivé válnia kell, hogy az ember Ember legyen a talpán, miközben a szellemiségében sem szenved hiányt.

Ölellek benneteket.
Szeretettel,
izi


ui...amikor bevalljuk magunknak a dolgainkat és a világnak, akkor egyre jobban megkönnyebbülünk, ami hozza magával a még nagyobb megértést is...a kép össze áll.