...mit is adhatnék mást? Semmi sem állandó csak a változás. Ez a blog a tapasztalataim gyümölcseit foglalja magába, azon az úton, ahol önmagamat keresem...csetlek-botlok, de egyre tudatosabban, biztosabban, haladok. Ha van benne, ami a Tiéd is, akkor fogadd el szeretettel... "Aki mulandó dicsőséget keres, annak minden szem homályos tükör" Ezen oldalon Mihály arche ölel át, inspirál, ha hagyod. Mihály a Korszellem.
2010. április 14., szerda
origó (tapintat nélkül)
Ma sétáltam az eső után és ezek a gondolatok fogantak meg bennem.
Azon gondolkodtam, hogy bennem kell a megoldásnak megszületnie, hogy olyan dolgokat lássak odakint, amik már nem bántóak számomra.
Szemlélődöm...nézek ki a fejemből...látok sok féle embert, akik teszik a dolgaikat, valamelyikkel azonosulni tudok, valamelyikkel nem.
Néha azon kapom magam, hogy ítélkezem...ilyenkor úgy érzem, hogy nekem van igazam és, ha valaki ezzel nem akar egyet érteni, akkor harcolok az igazamért.
Néha úgy érzem, hogy különb vagyok és lenézem azt, aki esetleg nem úgy öltözik, ahogy az én világképembe beleillik.
Néha a sorban állásnál türelmetlen vagyok, idegesít, hogy előre tolakodnak...ilyenkor legszívesebben belekiabálnék az arcába, hogy...nem is mondom inkább...
Vannak ilyen napjaim is.
De egyre többször veszem észre már azt, amiről írok itt a blogomban sokszor.
Ahogy bent, úgy kint.
Igen, ezeket nagyon szeretem írni, de sokszor észre veszem, hogy hiába írom, ha még nem vagyok eléggé figyelmes.
Nem vagyok még elég belátó, nem látok bele magamba annyira, hogy észre vegyem...ott legbelül nem stimmel még valami, mert azért van az a sok nem tetsző dolog még odakint.
A mai sétám közben ezek jártak a fejemben, miközben a Nap fénye megcsillant a friss zöld füvön lévő esőcseppeken.
Elcsodálkoztam ezen a szépséges látványon.
Egy picit megnyugodtam és úgy döntöttem, hogy egyre többször figyelek odabentre...egyre többször tudatosítom, hogy "ahogy bent, úgy kint".
Mert csak is így lehet béke odakint, sehogy máshogy.
Bármennyire is akarjuk a békét, ha mi magunkban nem vesszük észre azt, hogy bennünk van a terror, bennünk van a békétlenség, a háború, a nyugtalanság.
Ezt kegyetlenül, tapintat nélkül be kell vallanunk magunknak...mindenkinek magának...önmagának.
Az origó mi magunk vagyunk...belőlünk fakad föl minden.
Én kifejezem ezzel az írásommal a tiszta, őszinte szándékomat arra, hogy a békét megteremtem magamban.
Ennyit tehetek, de ez minden.
Mindenkinek ezt ildomos tennie, kivétel nélkül.
Ölellek benneteket.
izi
ui...érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is fontos a meditáció...az ima...mit teremt bennünk?...ha bennünk megteremtődött, akkor ...
ui2...nem kell már mester senkinek...egyetlen megoldás van, változtasd meg az önmagadhoz való viszonyodat...ne akard, hogy mások oldják meg helyetted azt, amit neked kell:-).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Megjegyzés küldése