2018. március 23., péntek

--"casting"--

Számomra a fotózás szabadság.
A jelenlét szabadsága. 
A lehetőségek szabadsága. A nem tervezett dolgok szabadsága. Csak alapból elindulok, hogy az örökkévalóság hangulatába jussak, ahol a tér-idő nem korlátoz olyannyira, hogy csak a napi gondjaimon agyaljak. 
Ez a felszabadulás magával hozza azt is, hogy a természet közelebb kerüljön hozzánk.
Nekiindulni önző akarattal egy természetfotózásra egyenlő az egó szokásos műsoraival, ahol egyértelműen csakis az önfényezés van szem előtt, nem a megelégedés.
Milyen a megelégedés egó nélkül?
Egyszerűen elfogadó, nem követelőző, hanem a "semmitmondó" apróságokat azonnal meglátó és nyugalmas.
A fotózás jelenlegi szélsőségei ugyanúgy megvannak, mint más dolgokban és ezt ildomos minél előbb észrevenni, hogy legyen mondanivalója, érintse meg az emberi lelket, mint egy vers, mert ténylegesen sablonná válik minden képünk. Ezen gondolataimmal kívánok tudatos és szép estét neked, aki olvasod ezen gondolatokat. :)




Nincsenek megjegyzések: