Minden olyan pillanat, amikor érdeklődéssel fordulunk a környezetünk felé... a természetben meglátjuk az "apróságokat"...akkor kezdjük felébreszteni a lelkünket.
Ez a folyamat idővel magabiztosabbá tesz és egyre jobban beláttatja azt, hogy minden denaturált dolog csak az anyagba húz és oda köt.
Manapság a természettől ( természetességtől) távol álló dolgokat úgy tüntetik fel, mint természetest.
Azt állítják, hogy ezektől az életellenes dolgoktól életet nyerünk.
Sajnos ennek nagyon sokan bedőlnek és nem veszik észre, hogy egyre fogy az energiájuk.
Ezért is idegesebbek lesznek és valami pótlékot keresnek.
Ez a pótlék megint valami túlzott szélsőség lesz(általában).
Rabbá válunk így(tisztelet a kivételnek).
A lelkünk nem él, nincs kapcsolatunk a szellemi dolgokkal, vagy, ha van is valami, az is egészségromboló, mert fals információkkal van teli.
Egy érdektelen ember nem várhat semmi jót a következő inkarnációjában. Egy érdektelenséggel leélt élet a következő megtestesülésben szervi problémákat okozhat.
Ez nem ijesztgetés, ez tény.
Aki szívproblémával születik, az az előző életében egyáltalán nem érdeklődött a környezete iránt, nem találta fontosnak azt, hogy rácsodálkozzon a természet szépségeire...stb.
Tudom ez egy kicsit furcsán(egyeseknek nagyon furcsán) hangozhat, de így van.
"A makkegészséges Emberek, akik nem betegszenek meg, és mindig a legjobb egészségnek örvendnek, azoknál általában olyan régebbi földi életekre kell tekintenünk, ahol a legmélyebben érdeklődtek környezetük minden jelensége iránt, mindent megnéztek, mindent megismertek."...ez az idézet Rudolf Steinertől való.A földön a szemünkre van szükségünk, hogy lássunk...viszont ha a fizikális szemünkkel nem nézünk érdeklődéssel, minden dolgon átsiklik a tekintetünk, akkor a lelki vakságban élünk.
Felületesen élünk.
Persze azokon a dolgokon megáll a tekintetünk, aminek szinte semmi köze nincs a természetességhez, vagy ha van is akkor szélsőségesen, fanatikusan rajongunk érte.
A szélsőségeink is fontosak, mert így ismerjük meg igazán magunkat, csak az a baj, ha túl sokáig maradunk meg valamelyikben...ez mindenképpen betegséghez fog vezetni. Ez a lélek nyelve, a lélek üzenete, hogy változtassunk.
Ha nem változtatunk, akkor idővel még "hangosabban" fog szólni hozzánk a lelkünk betegség formájában.
Van, aki észreveszi, van, aki nem.
Aki észreveszi, az belátja, hogy közelednünk ildomos a természetes dolgok felé.
A természet, a természetesség gyógyít.
Meg kell tanulnunk egyedül lenni a természetben.
Meg kell tanulnunk azt, hogy csak akkor leszünk igazán a helyzetünkhöz képest a legideálisabban egészségesek, ha elkezdünk érdeklődni a környezetünk iránt...ha már nem félünk önmagunkban, önmagunkkal lenni.
A média(tisztelet a kevés kivételnek) mindig azt sugallja, hogy kell nekünk valami, hogy jobban legyünk. ha majd azt a valamit megvesszük és a birtokunkban lesz, akkor elérjük a Kánaánt.
Ezt hitegeti már nagyon rég óta, még sem látják be sokan, hogy mindig újabb és újabb kívánságaink vannak. Az elégedetlenségünk felőröl bennünket.
Itt az ideje, hogy ezt észrevegyük, mert az emberiség beleragad az anyagba úgy, hogy a szellemiség nem tudja áthatni...nem tudja élővé, éterivé változtatni.
Azt hisszük, hogy élünk, miközben folyamatosan halunk.
Egyre gyorsabban öregszünk és egyre több betegség üti fel a fejét.
Panaszkodásokból van bőséggel, tudatosságból alig.
Mindenkinek a maga kezében lehetne a sorsa, ha ezt belátná és önmagához képest a legideálisabban lehetne egészséges.
A szellemi dolgok befogadása nagyon fontos. Fontos, hogy belássuk, az egészség csak a Test-Lélek- Szellem ideális kapcsolatából eredhet.
Nem idejét múlt dolog imádkozni.
Sőt!...a legfontosabb dolog, amit az Ember megtehet önmagáért.
Minden Szellemben kezdődik el...az imádkozás pedig szellemi dolog.
Nem csak kenyéren él az ember...ugye?
Persze a fizikális
ÉLelmiszer is fontos...a
kaja meg maradjon meg azoknak, akik nem szeretnének élni...akiknek lényegtelen, hogy mit visznek be a szervezetükbe.
Ébresztő... keljünk föl és töröljük ki a csipát a szemünkből...nézzünk szét...a természet csodálatos...most én is kimegyek a Mátrába és észreveszem azt, amit a sok csipa eltakart eddig a szemem elől...hidd el egyáltalán nem unalmas...talán nincs annyira sok szélsőséges impulzus, mint, amit a média megszoktatott a szemünkkel, de idővel rááll a szemünk és felfedezi a csodát:).
Ezt kívánom Neked is...élj!
Az ÉLET SZÉP!
T.
.jpg)
