A jelen lenni.
Figyelni azt, amit eddig nem láttunk, mert nem is tudtuk, hogy van más is bennünk, mint amit tudatosan eddig láthattunk.
Csak így lehetséges, egyre nagyobb tudatossággal, odaadással, áldozatokkal.
Az áldozatok értelme is megváltozik bennünk, igazi mély értelmében fogjuk fel valóságtartalmát, az életünkre gyakorolt gyógyító hatását.
Szeretek élni, úgy vélem, hogy ezen gondolatot is egyre sűrűbben tudom megfogalmazni magamban, az élet viszontagságai ellenére is.
Mindig oda jutok, hogy igazán csakis magunk tehetünk magunkért érdemben, de nem árt, ha van mellettünk a nehéz időszakunkban valaki, akinek esetleg nagyobb rálátása van ebben, mert már megjárta a hadak útját és a jelenléte katalizátorként segít minket.
Nem szabad félni a segítségtől, nem csak mi adhatunk másnak támaszt, van amikor nekünk is szükségünk van rá.
Különösen nehéz időszak előtt állunk most, Advent a belső megpróbáltatások ideje, aminek igazi mélységét csakis akkor tudhatjuk meg, ha ennek az ünnepnek a fontosságát tudatosítjuk és szeretettel befogadjuk.
Hagyományok útján maradt ránk sok szokás, de sajnos kikopott a lényeg, amiért elengedhetetlenül fontos.
A legalapvetőbb dolog, amit tudatosítanunk ildomos Adventtel kapcsolatban az, hogy egy olyan támpontot tud adni a lelkünknek, amitől a szomorúság és kétségbeesés ereje egyre csökkenhet ebben a fénytelen időszakban, amitől igazi fény gyúlik bennünk. Nem véletlen a szimbolikus gyertyagyújtás.
Ezt akarná üzenni ez a négy hét, azt szeretné kérni tőlünk, hogy minden héten értelmezzük az erényeket, hassuk át a figyelmünkkel, mélyüljünk el az értelmezésünkben.
Az első héten az IGAZSÁGOSSÁG erényét fejleszthetjük magunkban, ami ahhoz kapcsolódik bennünk, ami minden pillanatban érint bennünket, az, amivel szembesülünk a napjainkban, akár fájdalmat, akár jóérzést okoz.
Mert alapból semmi sem jön véletlenül felénk, semmi sem azért van ott, mert nem lenne helye az életünkben. A karma alapja ez, hogy amit tettünk, ahogy tettük, annak a következményeit learatjuk.
Van olyan következmény, aminek megértéséhez ténylegesen csakis a karmatudatosság enged megértést, mert az adott inkarnációnkban úgymond tényleg nem érthető az a kegyetlen esemény, amivel szembesülünk.
Ezek a helyzetek a legnehezebbek, ezért is annyira nehéz, ezért is az asztrális egónk ez ellen nagyon tiltakozik.
Az asztrális egónk szűk látókörű, csakis az adott életben tud gondolkodni és ott sem nagyon szereti elfogadni a jogos következményeket, ha az nehézségeket hoz.
Advent első hetében ezért gyújtunk gyertyát, azért, hogy egyre stabilabban megértsük, hogy a baj ellenére sincs baj, a legnagyobb nehézségek ellenére is csak azt tehetjük, hogy elfogadással vagyunk a jelen állapotunkra és a karmatudatosságunkat növeljük.
Jó pár éve látom ezt át, azóta nagyon sok mindennel szembesített az élet, nagyon sok olyan élethelyzetben volt részem, ami oda engedett a lelkemnek azon részéhez, hogy alázattal elfogadjam a sorsomat, amiben a determinált részekkel kiegyezve szabadon is dönthetek az életemről.
Ölellek szeretettel. Tibor
Karácsony felé tartva , a fény felé indulva a sötétségből, a gyertyánk fényében egyre könnyebb és egyre gyógyítóbb. A megváltás bennünk ez, az igazi morális változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése