gondolatok

1.

Társad a bajban, rosszban és jóban.
Sablon szöveg. Pedig ez lenne  a lényeg, ez lenn az alapja minden párkapcsolatnak, egy megengedés, egy ősbizalom, egy konszenzus.
Látom magam is, ahogy a kapcsolataimból eredő félelmeim mennyire behálózzák ezen bizalom részeimet, azt szeretnék, hogy ne bízzak senkiben, hogy bélyeget nyomjak minden lehetőségre.
A környezetemben ugyanezeket tapasztalom, egymástól elszigetelt emberek közösségi szeánszait, ahol az alkohol a domináns és úgymond ez oldja a hangulatot.
Látványos , egyben szürreális élethelyzeteket teremtve hisszük, hogy jó viszonyban vagyunk magunkkal és azokkal az emberekkel, akikkel együtt vagyunk, miközben igazán csakis az alkohol hatására mondunk dolgokat, cselekszünk úgy, ahogy.
Ez a tendencia már létjogosultságot nyert, senki sem lát benne kivetnivalót, mert az élet annyira nehéz, hogy oldani kell valahogy  a feszültséget.
Pedig a feszültséget teljesen máshogy kell oldani, ha azt szeretnénk, hogy az jóval tartósabb legyen és ezáltal nem akarunk majd mindig pótcselekvéseink mámorában elhinni, hogy ez a helyes út.

2.

Lesznek és mindig is voltak olyan emberek az életünkben, akik csak látszólagosan vannak jóban magukkal és idővel rádöbbenünk, hogy az életünk nagy tanítói ők azáltal, hogy nem ismertük fel  elsőre a szerepüket, mert elvarázsolnak.
Ez néha tudatos, de legtöbbször nem az, csak használják őket azon erők, amiknek a lelküket odaadták.
Persze ők is ezt teszik másokkal, használják azon embereket, akik ezt megengedik jóhiszeműségükben.
Aki ezt átélte, az tudja milyen érzésekkel jár ez, mennyire alárendeltségbe tud jutni egy ember, ha ezen erők karmába kerül.
De csakis azért kerülhet ide, mert energiáit elveszítette.
De ilyenkor már ennek nincs tudatában és egy nagy lecke kell ahhoz, hogy erre ráébredjen.
Nagy pofon, hogy felcsillanjon az összefüggések felszabadító élménye.

3.

A felismerés ereje megnyitja a kaput a szabadság felé.
Ilyenkor elemi erővel tör ránk a megnyugvás érzése, a felismerésekből fakadó nyugalom.
Kizökkentésre persze mindig talál majd alkalmat az ellenerő, de mivel a függés megszűnt, a domináns blokkoló érzések sem jönnek már.
Kell ettől jobb dolog?
Nem.
A szeretet ereje mindennél jobban gyógyít ilyenkor.

4.

Szerelmet lehet keresni, de nem adatik meg, amíg magunkban nem tisztáztuk el azon részeinket, amikkel másokat lehúzunk, amíg használni tudnak olyan erők, amivel a másik energiáiba kapaszkodunk csak és ezáltal a magunkkal való szembesüléseink minden porszemét is kiírtjuk.
Ez egy függés, egy rákos sejt szindróma, ahol semmit nem érettünk még meg magunkból, csak faljuk a környezetünkben lévők energiáit.
De ezt is csak egy darabig lehet , mert az élet mindent felismer és még nehezebb szituációkkal állít szembe.
Olyannyira megkeményíthetnek ezen ellenerők egyes lelkeket, hogy bizony már igazi mély érzései sem lehetnek, mert teljesen hideggé válik a lelkük.
Nem tudnak érezni, ezáltal önzőségükben elhitetik magukkal, hogy bizony nem is kell mást tenni, mint visszahúzódni az odúnkba és várni.
Ez a hamis biztonságérzet még nagyobb szövedéket sző maga köré.

5.

A szembesülés mértéke attól függ, hogy mennyire vagyunk álbiztonságban.
Az oldódás is csak akkor lehetséges csak, amikor már mindezeket bevallottuk magunknak és azt a morális utat választjuk, ahol igazán szükségét érezzük az ideális változásnak, nem pedig az önámításnak.


6.

Miért félsz bizalommal lenni?