Ma délután erőteljesen éreztem, hogy mennyire szeretek élni.
Kint voltam a konyhában és vacsorát készítettem a Gyerekeknek.
Egyszerű vajas kenyeret, de mindenféle zöldséggel, salátának megcsinálva.
Kellemes meleg volt, pont ideális.
Ahogy ott tevékenykedek, egyszer csak bevillant valami csodálatos érzés...egy olyan végtelenül békés, nyugodt gondolat, hogy mennyire szerencsés ember vagyok...mennyire áldásos ez a pillanat.
Szandra a kisszobában tanult, Balázs a nagyszobában ült az íróasztalnál.
Éreztem, hogy mennyire szeretem Őket...éreztem, hogy nem véletlenül maradtak velem( vagy én velük).
Ebben a pillanatba minden besűrűsödött.
Átöleltem az egész világot, ahogy most is azt érzem, amikor ezen sorokat írom.
Hiánytalan állapot volt(van) ez.
Szeretem a Gyerekeimet...Alexandra 14 éves, Balázs 11. (T.I.SZ.J.Ö.)
Azt nem mondom, hogy nem bukok ki nap, mint nap valamin...de összességében úgy érzem, hogy nagyon nagy tanítást kaptam általuk.
Úgy vélem, hogy magamhoz képest jól nevelem Őket.
Most alszanak már...megyek és adok nekik puszit, utána elteszem magam holnapra:)
Jó éjszakát...ezzel a zenével köszönök el Tőled...annyira szeretem... főleg, amikor a gitár szól (a közepétől egy kicsit később)...most is pont ez a rész szól...hagyom, hogy a szívemig hatoljon...szentimentális vagyok...de nem bánom:)...csak MAGAMAT ADOM...mit is adhatnék mást...nincs is másom, ahogy Neked sem.
izi
2010. október 11., hétfő
jól vagyunk
Annyira jól éreztük magunkat ma...pontosabban most is jól érezzük magunkat.
Annak ellenére, hogy egy pillanatra sem tudtam elvonulni, hogy egy videót készítsek, hogy meditáljak, mert se a kutya, se Balázs nem hagytak...szisztematikusan, amikor elvonultam rám támadtak:).
Ez a videó is ezt szemlélteti:).
Számomra nagyon fontos a feltöltődés...az életem szerves része az, hogy kimozdulok itthonról és erőt merítek a természetből.
Amióta beleszerettem ebbe a világba (köszönöm Neked, aki katalizálta ezt a folyamatot, talán olvasod) rohamos változáson mentem keresztül, ami önmagam felé vitt.
Vannak pillanatok, amikor nehezen indulok (indulunk) el.
De valahogy mindig "megerőszakolom" magam, amit soha nem bánok meg.
Kívánom Neked, hogy menj minél többször a természetbe és érezd meg annak gyógyító erejét.:)
Még egy pár fotó, amit ma készítettem...
Szeretettel,
izi
Annak ellenére, hogy egy pillanatra sem tudtam elvonulni, hogy egy videót készítsek, hogy meditáljak, mert se a kutya, se Balázs nem hagytak...szisztematikusan, amikor elvonultam rám támadtak:).
Ez a videó is ezt szemlélteti:).
Számomra nagyon fontos a feltöltődés...az életem szerves része az, hogy kimozdulok itthonról és erőt merítek a természetből.
Amióta beleszerettem ebbe a világba (köszönöm Neked, aki katalizálta ezt a folyamatot, talán olvasod) rohamos változáson mentem keresztül, ami önmagam felé vitt.
Vannak pillanatok, amikor nehezen indulok (indulunk) el.
De valahogy mindig "megerőszakolom" magam, amit soha nem bánok meg.
Kívánom Neked, hogy menj minél többször a természetbe és érezd meg annak gyógyító erejét.:)
Még egy pár fotó, amit ma készítettem...
Szeretettel,
izi
emlékeztető
Emlékezz MAGadra...
Arra gondoltam, hogy innentől minden nap szólok Hozzátok, nem csak írásban.
Bízom benne, hogy ebben is kiteljesedhetek és a kezdeti botladozásaimat elnézitek:).
Szeretettel,
izi
Arra gondoltam, hogy innentől minden nap szólok Hozzátok, nem csak írásban.
Bízom benne, hogy ebben is kiteljesedhetek és a kezdeti botladozásaimat elnézitek:).
Szeretettel,
izi
2010. október 10., vasárnap
emelkedj
Emelkedj, ha úgy éreznéd, hogy a másik jobb nálad, ébredj fel és érezd meg az erődet.
Ölellek,
izi
2010. október 9., szombat
Te drága Lélek
Mióta vándorolsz életeken keresztül más-más testet öltve?
Mióta keresed már magad tudattalanul?...ideje, hogy egy kicsit megpihenj itt mellettem és meghallgasd azt, amit most mondok.
Talán éppen itt van az ideje annak, hogy megcsillanjon benned az a fény, ami tudatossá tehet.
Semmi sem véletlen, az sem, ha most szinkronicitást érzel.
(Mi is a szinkronicitás: az egy olyan bizonyosság érzet, amiben úgy érezheted, hogy ennek a dolognak pontosan most kellett megtörténnie)
Hidd el, hogy tényleg nem véletlen az, hogy ezen sorokat olvasod.
Affinitásod mindig csak ahhoz van, ami éppen vagy, amilyennek látod magad, amilyen a viszonyod önmagadhoz.
Ha már egy kicsit is nyitottá válsz arra, hogy megismerd magad, akkor elindul Feléd az a lehetőség(pontosabban te magad leszel az a lehetőség), ami megengedi, hogy felismerj magadból valamit.
Eleinte csak kicsi dolgokat veszel észre(ami persze nem kicsi, csak a viszonyításunk miatt érezhetjük azt), ami egyre nagyobb örömmel fog eltölteni.
Az első önmagunkra ismeréseink egyszerűen káprázatosak...emlékszem rá, hogy mennyire boldog voltam(vagyok most is)hogy felismerhettem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit eddig állított rólam a társadalom és amit ebből kifolyólag én is magamról képzeltem(nem kell beképzeltnek tartanod, mert az egészséges önismeret fontos)
Most ismét érzem ezt az erőt, ezt a hatalmas kapcsolatot mindennel, ami megengedi azt, hogy leírjam bizonyossággal, félelem mentesen azt, amit most gondolok és érzek.
Igen...Te is több vagy annál, amit eddig gondoltál magadról és amit rád erőltetett a társadalom.
Te maga vagy a csoda, az ideális erő, az egység, a béke, a mindent átható szeretet, a bölcsesség...és még sorolhatnám.
Ami NEMvagy, pontosabban kisebb arányban van benned, az a kétség, a nyugtalanság, a bizalmatlanság, a félelem, a betegség...stb.
Miért is írtam, hogy kisebb arányban?...azért mert minden bennünk van, csak az arányok nem mind1ek.
Aki letagadja magában a félelmet, az még tagadásban él, az még nem értette meg azt, hogy mi az, hogy EGYség.
Az EGYségben minden benne van...csak így lehetünk EGÉSZek...EGÉSZségesek.
Ugye milyen egyszerű?
Az igazság ilyen egyszerű és mégis mennyire túl akarjuk bonyolítani mindig.
Az élet szép...ezt egyre jobban érzem.
Te is érzed?...
Egyre viszont nagyon ildomos figyelni...arra, amikor az emberben kialakul a megismerés önmaga felé, nehogy túl szabadosságba essen.
A szabadságnak is van egy középútja, mint annak is, hogy teremtettek vagyunk.
Egyik sem egészséges, ha azt érezzük, hogy mi csak teremtettek vagyunk és az sem, ha csak azt érezzük, hogy mi határozzuk CSAK meg a sorsunkat.
Jelenleg nagyon sokan úgy vélik, hogy semmilyen törvény nem szabhat nekik korlátot...miért is?...elegük lett abból, hogy mindig egy külső törvényt követtek...sokszor azt érezve, hogy ebben nincs semmi szabadság.
Igen, ebben van igazság, de azt is tudni ildomos, hogy a törvény csak egy mutató volt(ószövetség), ahhoz, hogy a törvény bennünk éljen, pontosabban már élettel itassuk át, amit szeretetből élünk meg, miközben szerves részünkké válik, amiben már benne van a telje s szabadság.
Ez az igazi szabadság, nem a szubjektív szabadosság.
Óriási különbség...de ezt nem lehet elmondani annak, aki nem tiszta szándékkal megy önmaga felé, hanem az egója bűvkörében él.
A jelenlegi túlzott szabadosság eredményeként nagyon nagy a káosz még, mert az egyetemesség objektív...és minél több szubjektív törvény alakul ki az emberekben, annál nagyobb lesz a differencia.
Persze jól hangzik az, hogy nemsokára mindenki megvilágosul és ezt mennyire egyszerű...igen, jól hangzik, de a megvilágosulás állapotát nem adják ingyen...senkinek...nincs protekció.
De aki abban hisz, ám tegye...senkit sem foszthatunk meg a tapasztalástól.
Az igazság objektív...lehet róla vitatkozni, lehet róla szubjektívan filozofálgatni, ami semmiben sem befolyásolja azt, hogy ténylegesen mi is az igazság:)...mint, ahogy azon sem, hogy a derékszög 90 fokos...de, ha úgy gondolod, hogy csak 67 fokos, akkor gondold úgy, az igazságon nem változtat:).
Most egy kicsit komolyabbra fordítva a szót:)
Hejj buborék-buborék!
Színejátszós, csodaszép.
Imitt veres, amott kék,
Orrombó gyött ki elébb:)))
Szeretettel,
izi
Mióta keresed már magad tudattalanul?...ideje, hogy egy kicsit megpihenj itt mellettem és meghallgasd azt, amit most mondok.
Talán éppen itt van az ideje annak, hogy megcsillanjon benned az a fény, ami tudatossá tehet.
Semmi sem véletlen, az sem, ha most szinkronicitást érzel.
(Mi is a szinkronicitás: az egy olyan bizonyosság érzet, amiben úgy érezheted, hogy ennek a dolognak pontosan most kellett megtörténnie)
Hidd el, hogy tényleg nem véletlen az, hogy ezen sorokat olvasod.
Affinitásod mindig csak ahhoz van, ami éppen vagy, amilyennek látod magad, amilyen a viszonyod önmagadhoz.
Ha már egy kicsit is nyitottá válsz arra, hogy megismerd magad, akkor elindul Feléd az a lehetőség(pontosabban te magad leszel az a lehetőség), ami megengedi, hogy felismerj magadból valamit.
Eleinte csak kicsi dolgokat veszel észre(ami persze nem kicsi, csak a viszonyításunk miatt érezhetjük azt), ami egyre nagyobb örömmel fog eltölteni.
Az első önmagunkra ismeréseink egyszerűen káprázatosak...emlékszem rá, hogy mennyire boldog voltam(vagyok most is)hogy felismerhettem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit eddig állított rólam a társadalom és amit ebből kifolyólag én is magamról képzeltem(nem kell beképzeltnek tartanod, mert az egészséges önismeret fontos)
Most ismét érzem ezt az erőt, ezt a hatalmas kapcsolatot mindennel, ami megengedi azt, hogy leírjam bizonyossággal, félelem mentesen azt, amit most gondolok és érzek.
Igen...Te is több vagy annál, amit eddig gondoltál magadról és amit rád erőltetett a társadalom.
Te maga vagy a csoda, az ideális erő, az egység, a béke, a mindent átható szeretet, a bölcsesség...és még sorolhatnám.
Ami NEMvagy, pontosabban kisebb arányban van benned, az a kétség, a nyugtalanság, a bizalmatlanság, a félelem, a betegség...stb.
Miért is írtam, hogy kisebb arányban?...azért mert minden bennünk van, csak az arányok nem mind1ek.
Aki letagadja magában a félelmet, az még tagadásban él, az még nem értette meg azt, hogy mi az, hogy EGYség.
Az EGYségben minden benne van...csak így lehetünk EGÉSZek...EGÉSZségesek.
Ugye milyen egyszerű?
Az igazság ilyen egyszerű és mégis mennyire túl akarjuk bonyolítani mindig.
Az élet szép...ezt egyre jobban érzem.
Te is érzed?...
Egyre viszont nagyon ildomos figyelni...arra, amikor az emberben kialakul a megismerés önmaga felé, nehogy túl szabadosságba essen.
A szabadságnak is van egy középútja, mint annak is, hogy teremtettek vagyunk.
Egyik sem egészséges, ha azt érezzük, hogy mi csak teremtettek vagyunk és az sem, ha csak azt érezzük, hogy mi határozzuk CSAK meg a sorsunkat.
Jelenleg nagyon sokan úgy vélik, hogy semmilyen törvény nem szabhat nekik korlátot...miért is?...elegük lett abból, hogy mindig egy külső törvényt követtek...sokszor azt érezve, hogy ebben nincs semmi szabadság.
Igen, ebben van igazság, de azt is tudni ildomos, hogy a törvény csak egy mutató volt(ószövetség), ahhoz, hogy a törvény bennünk éljen, pontosabban már élettel itassuk át, amit szeretetből élünk meg, miközben szerves részünkké válik, amiben már benne van a telje s szabadság.
Ez az igazi szabadság, nem a szubjektív szabadosság.
Óriási különbség...de ezt nem lehet elmondani annak, aki nem tiszta szándékkal megy önmaga felé, hanem az egója bűvkörében él.
A jelenlegi túlzott szabadosság eredményeként nagyon nagy a káosz még, mert az egyetemesség objektív...és minél több szubjektív törvény alakul ki az emberekben, annál nagyobb lesz a differencia.
Persze jól hangzik az, hogy nemsokára mindenki megvilágosul és ezt mennyire egyszerű...igen, jól hangzik, de a megvilágosulás állapotát nem adják ingyen...senkinek...nincs protekció.
De aki abban hisz, ám tegye...senkit sem foszthatunk meg a tapasztalástól.
Az igazság objektív...lehet róla vitatkozni, lehet róla szubjektívan filozofálgatni, ami semmiben sem befolyásolja azt, hogy ténylegesen mi is az igazság:)...mint, ahogy azon sem, hogy a derékszög 90 fokos...de, ha úgy gondolod, hogy csak 67 fokos, akkor gondold úgy, az igazságon nem változtat:).
Most egy kicsit komolyabbra fordítva a szót:)
Hejj buborék-buborék!
Színejátszós, csodaszép.
Imitt veres, amott kék,
Orrombó gyött ki elébb:)))
Szeretettel,
izi
eddig sok volt a szöveg...most jönnek a képek...meséljenek Ők:)
A mai kirándulásunk...ismét hozzánk csapódott hőn szeretett valahonnan "furamódonmindigfelbukkanó" Kutyink.:)
2010. október 8., péntek
ma
Hú...de jó is volt a Mátrában...annyi csoda van itt, mindig rácsodálkozunk, hogy mi mindent nem láttunk még.
Sajnos amikor rókával találkoztam legutóbb és egy hatalmas siklóval, persze hogy nem volt nálam a fényképezőgép.
Akkor sem, amikor a mellettünk lévő bokor védelméből előugrott egy szarvas...majdnem szívrohamot kaptunk:)...a rókával meg 5 percig szemeztünk...minden vágyam egyike az, hogy egy sast és egy igazán szép pillangót lencsevégre kapjak. Ugyan sokat sikerült már lefényképeznem, de van egy fajta, amit nem is lehet megközelíteni...na mind1...egyszer sikerül.
Sajnos amikor rókával találkoztam legutóbb és egy hatalmas siklóval, persze hogy nem volt nálam a fényképezőgép.
Akkor sem, amikor a mellettünk lévő bokor védelméből előugrott egy szarvas...majdnem szívrohamot kaptunk:)...a rókával meg 5 percig szemeztünk...minden vágyam egyike az, hogy egy sast és egy igazán szép pillangót lencsevégre kapjak. Ugyan sokat sikerült már lefényképeznem, de van egy fajta, amit nem is lehet megközelíteni...na mind1...egyszer sikerül.
2010. október 7., csütörtök
kezdem érezni (az alkoholról egy kicsit más megvilágításban)
(előszó:...ez egy tapasztalat...mindenki úgy gondolja, ahogy akarja...én leírtam...ha nagyon felbosszantott, amit írtam, akkor viszont biztos, hogy van vele dolgod...mindennek van következménye, nincs olyan, aminek nincs...valakinek belefér egy-két pohárral, valakinek már nem...az, hogy miért itt kifejtem...mindenki a saját sorsának a pogácsa:))))
Kezdem érezni újra magam.
Amikor elmegyünk magunktól(és ez nagyon sokszor van, ez jellemző sajnos még a ma emberére), akkor nem érezhetjük (jól) magunkat(akkor eltávolodunk és ultraanyag szinten leszünk).
Ha minél jobban érezzük magunkat, akkor egyre jobbá válik minden.
Egyre jobban a nyugalom és a béke érzése kerít hatalmába.
Nagyon sok olyan dolog van, ami eltávolít önmagunktól. Sok olyan is, amiről nem is mernénk gondolni, mert annyira megszokottak, annyira beépültek a mindennapjainkba.
Az alkohol az egyike annak, ami a szellemi fejlődésünknek az egyik legnagyobb gátja, a hús mellett.
Sokszor halljuk, hogy "egy kicsi nem árt", sőt "a vörösbor egyenesen jótékony hatású".
Igen...ez a társadalmilag elfogadott vélemény ma.
Persze elismerem azt, hogy vannak benne olyan anyagok, amire szüksége lehet a szervezetnek, de semmiképpen nem az alkoholra.
Az alkohol teljesen testidegen anyag.
Igazán mindenkinek magában ildomos ezt letisztáznia, megkérdezni magunktól azt hogy mit is szeretnék ezen életemben. Szellemileg fejlődni, vagy szellemileg stagnálni, vagy leépülni?
Tudnunk ildomos azt is, hogy ha valaki szellemileg nem épül, az egyenlő a testének a leamortizálásával is hosszabb távon...ami korai öregedésben fogja jelezni azt, hogy valami nem stimmel.
Ezek után szerintem nem nehéz kitalálni azt, hogy az alkohol a legnagyobb gátja annak, hogy szellemileg fejlődjünk...persze ez a dolog azt az Embert nem hatja meg aki úgy gondolja, hogy Ő nem akar fejlődni...jó az a mámoros hatás, jó az a letompultság. valahol igazuk is van, mert ez is egy módszer arra, hogy ne szembesüljünk a dolgokkal, ami megoldásra vár...de mi lesz a másnapokon, amikor nincs bennünk alkohol?...mi lesz akkor?...akkor ismét letompítjuk magunkat?
Érdekes dolog az számomra most, sőt nagyon új(de valahol érzem ott legbelül, hogy igaz, annak ellenére is, hogy nem teszem már), hogy a cigaretta semleges dolog az ideális szellemi fejlődésünkben.
Igazán nem gátló tényező az, ha valaki rágyújt...ennek ellenére nem óhajtok a cigire rászokni.
Miért is írom most le ezeket a dolgokat?
Mi az, ami motivált?
Az, hogy megtapasztalhattam az alkohol által azt a blokkot, ami miatt egyáltalán nem éreztem magam arra képesnek, hogy egy értelmes gondolatot leírjak.
Ez nem azt jelenti, hogy alkoholos befolyásoltság alatt akartam írni, csak azt jelenti, hogy jóval az után, miután már kitisztult a szervezetem, akkor is meg volt bennem az a blokk, ami elszakított a magasabb szféráktól, ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy egységtudatúan, ideálisan írjak, fogalmazzak.
Az alkohol hatására szó szerint egy belső harc indul meg bennünk, egy olyan csata, ami, ha nem vagyunk éberek és következetesek, teljesen eltávolíthat magunktól...attól az énünktől, ami egyre jobban megszerette már magát, akinek vannak épkézláb gondolatai, akiben már az egységtudat erős.
Ha a magasabb világokba akarsz betekinteni, akkor igyál VIZET:)
Az alkoholról szóló elbagatelizálások eredményeként nagyon hamar eltávolodhatunk a szellemi birodalomtól...nagyon hamar ihletet veszthetünk és úgy érezhetjük, hogy nincs mit közölnünk az Emberekkel, ami építő jellegű.
Én is beleestem ezen tapasztalásba.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki elvesztett valamit.
Olyan érzésem volt, hogy amit eddig tisztán megértettem, azt már nem vagyok képes megérteni.
nagyon érdekes tapasztaláson estem át.
Igazán nem bántam meg...de most ott tartok, hogy számomra sokkal fontosabb az, hogy a pillanatnyi mámoros hatás kedvéért már nem adom többet azt az áldást, amit most újra kezdek megtapasztalni magamon.
:)
Érdekes dolog ez...persze lesznek olyanok, akinek ezen írás nem fog semmit mondani, akik ugyanúgy élnek majd tovább, ahogy eddig éltek és nem óhajtanak sem morálisan, sem életmódjukban változni.
Mindenkinek van lehetősége észre venni a dolgokat és mérlegelni, hogy mi a fontosabb.
Számomra ez most egy nagyon sarkalatos tapasztalási pont az életemben.
Szeretettel,
izi
ui...igazán ha valaki csak az alkohol hatására tud oldódni, az elgondolkodhat...ha akar:-)))
Kezdem érezni újra magam.
Amikor elmegyünk magunktól(és ez nagyon sokszor van, ez jellemző sajnos még a ma emberére), akkor nem érezhetjük (jól) magunkat(akkor eltávolodunk és ultraanyag szinten leszünk).
Ha minél jobban érezzük magunkat, akkor egyre jobbá válik minden.
Egyre jobban a nyugalom és a béke érzése kerít hatalmába.
Nagyon sok olyan dolog van, ami eltávolít önmagunktól. Sok olyan is, amiről nem is mernénk gondolni, mert annyira megszokottak, annyira beépültek a mindennapjainkba.
Az alkohol az egyike annak, ami a szellemi fejlődésünknek az egyik legnagyobb gátja, a hús mellett.
Sokszor halljuk, hogy "egy kicsi nem árt", sőt "a vörösbor egyenesen jótékony hatású".
Igen...ez a társadalmilag elfogadott vélemény ma.
Persze elismerem azt, hogy vannak benne olyan anyagok, amire szüksége lehet a szervezetnek, de semmiképpen nem az alkoholra.
Az alkohol teljesen testidegen anyag.
Igazán mindenkinek magában ildomos ezt letisztáznia, megkérdezni magunktól azt hogy mit is szeretnék ezen életemben. Szellemileg fejlődni, vagy szellemileg stagnálni, vagy leépülni?
Tudnunk ildomos azt is, hogy ha valaki szellemileg nem épül, az egyenlő a testének a leamortizálásával is hosszabb távon...ami korai öregedésben fogja jelezni azt, hogy valami nem stimmel.
Ezek után szerintem nem nehéz kitalálni azt, hogy az alkohol a legnagyobb gátja annak, hogy szellemileg fejlődjünk...persze ez a dolog azt az Embert nem hatja meg aki úgy gondolja, hogy Ő nem akar fejlődni...jó az a mámoros hatás, jó az a letompultság. valahol igazuk is van, mert ez is egy módszer arra, hogy ne szembesüljünk a dolgokkal, ami megoldásra vár...de mi lesz a másnapokon, amikor nincs bennünk alkohol?...mi lesz akkor?...akkor ismét letompítjuk magunkat?
Érdekes dolog az számomra most, sőt nagyon új(de valahol érzem ott legbelül, hogy igaz, annak ellenére is, hogy nem teszem már), hogy a cigaretta semleges dolog az ideális szellemi fejlődésünkben.
Igazán nem gátló tényező az, ha valaki rágyújt...ennek ellenére nem óhajtok a cigire rászokni.
Miért is írom most le ezeket a dolgokat?
Mi az, ami motivált?
Az, hogy megtapasztalhattam az alkohol által azt a blokkot, ami miatt egyáltalán nem éreztem magam arra képesnek, hogy egy értelmes gondolatot leírjak.
Ez nem azt jelenti, hogy alkoholos befolyásoltság alatt akartam írni, csak azt jelenti, hogy jóval az után, miután már kitisztult a szervezetem, akkor is meg volt bennem az a blokk, ami elszakított a magasabb szféráktól, ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy egységtudatúan, ideálisan írjak, fogalmazzak.
Az alkohol hatására szó szerint egy belső harc indul meg bennünk, egy olyan csata, ami, ha nem vagyunk éberek és következetesek, teljesen eltávolíthat magunktól...attól az énünktől, ami egyre jobban megszerette már magát, akinek vannak épkézláb gondolatai, akiben már az egységtudat erős.
Ha a magasabb világokba akarsz betekinteni, akkor igyál VIZET:)
Az alkoholról szóló elbagatelizálások eredményeként nagyon hamar eltávolodhatunk a szellemi birodalomtól...nagyon hamar ihletet veszthetünk és úgy érezhetjük, hogy nincs mit közölnünk az Emberekkel, ami építő jellegű.
Én is beleestem ezen tapasztalásba.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki elvesztett valamit.
Olyan érzésem volt, hogy amit eddig tisztán megértettem, azt már nem vagyok képes megérteni.
nagyon érdekes tapasztaláson estem át.
Igazán nem bántam meg...de most ott tartok, hogy számomra sokkal fontosabb az, hogy a pillanatnyi mámoros hatás kedvéért már nem adom többet azt az áldást, amit most újra kezdek megtapasztalni magamon.
:)
Érdekes dolog ez...persze lesznek olyanok, akinek ezen írás nem fog semmit mondani, akik ugyanúgy élnek majd tovább, ahogy eddig éltek és nem óhajtanak sem morálisan, sem életmódjukban változni.
Mindenkinek van lehetősége észre venni a dolgokat és mérlegelni, hogy mi a fontosabb.
Számomra ez most egy nagyon sarkalatos tapasztalási pont az életemben.
Szeretettel,
izi
ui...igazán ha valaki csak az alkohol hatására tud oldódni, az elgondolkodhat...ha akar:-)))
karmán skatulyája
Egy régebbi írásom...köszönöm Judit, hogy emlékeztettél rá:-)...talán lesz, aki felismeri benne magát...egy biztos...a megfelelés csapdájában sokan vannak még...csak nem veszik észre, hogy mennyire lebénítja őket.
-------------------------------------------------------------------------------------
Karmám skatulyája szorít...vannak dolgok, ahová nem érhetek el ezen életemben...persze ennek ellenére elfogadom.
Az elfogadás néha megy, néha nem. Ez nagyon sok mindentől függ...de egyre tisztábban érzem, hogy inkább megy.
Determináltság?...igen létezik, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik pillanatok alatt eltüntethetik a karmájukat.
Persze van ilyen megvilágosult állapot, ahol felülemelkedtünk már minden csökevényünkön...de ettől nagyon távol áll még az emberiség és én is.
Vannak dolgok, amiken szép sorjában végig kell mennünk, ha tetszik, ha nem. Ezzel lehet ellenkezni és a jelen kor nagy ámításával védekezni, hogy hirtelen átírok magamban mindent, van hatalmam hozzá.
Ilyenkor az egónak dagad a melle.
Tényleg az lenne a jó, ha így lenne, hogy bármikor, bármelyik pillanatban átírhatnám...de még az úton poroszkálok, néha nagy lendülettel is akár.
Amikor lendülettel megyek, akkor mosoly ül az arcomon.
Amikor mosoly ül az arcomon, tuti, hogy van a testemben elég víz és kellő mértékben kialudtam magam...és nem hajszoltam túl magam szexuálisan.
Sokszor szeretnék a Nappal kelni és a Nappal aludni, ahogy nyugovóra tér.
Ez a gondolat sokakban őrültségnek hangozhat, ám legyek akkor őrült.
Az alvást sokszor nem tartják annyira fontosnak, pontosabban azt, hogy mikor fekszenek le...lehet reggeltől délutánig is aludni, de ez semmiképpen nem fogja az embert a fiziológiájában támogatni...fiatal korban ugyan ez nem észlelhető még, mert tele vagyunk energiával, de 30 éves kortól már előjönnek a hátulütők.
Az ember egyik legnagyobb átka az, hogy azt hiszi, hogy kimarad valamiből...ezért nagyon sokszor olyan dolgokra képes, ami nem szolgálja az egészségét.
Itt nem arról beszélek, amikor az ember egyszer-kétszer "kikapcsolódik"...hanem a megszokásról. Nem azzal van a baj, ha az ember megiszik egy két sört a haverjaival...
Az a nem helyén való, amikor úgy érezzük, hogy, ha egyedül vagyunk otthon, akkor beleőrülünk és mindenképpen szükségünk van egy külső benyomásra, megerősítésre...azért, hogy a létjogosultságunkat igazolhassuk.
Ez az igazi függőség.
Ezért az emberek képesek nem aludni, nem aludni akkor, amikor a természetes módon ildomos lenne.
Hosszabb távon az ember így nagyon kimerülhet. Persze ez függ attól is, hogy milyen erős az étertestünk , ami az immunrendszerünk állapotáról is árulkodik.
Ez a kimerültség olyan mértéket ölthet, hogy az ember elveszti a józan ítélőképességét.
Agyon hajszolja magát...szó szerint.
Én is megtettem ezt, tudom, hogy miről írok. A megfelelésből fakadóan tettem.
Egy ideig lehet büntetlenül ilyet tenni, de egy idő után már komoly következményekkel jár.
Tudom, amit leírok nem helyettesítik a saját tapasztalatot, mindenkinek magában kell ezt belátnia, nem kívánom persze, hogy súlyos tapasztalatokkal.
Az egész világ a túlteljesítésről szól. Mindenben.
De legfőképp a szexben.
Még akkor is, ha az ember már fáradt, még akkor meg kell mutatni a nőnek, hogy az ember férfi.
"puhapöcs "férfiaknak nem áll a világ...ez a trendi.
Túlteljesítési kényszer.
Ezt tanítják és tanították meg az emberiségnek...hatékonyan.
Persze ez nem kell, hogy kényszerítőleg hasson ránk...mindenki ott tart éppen, ahol tart.
Akinek inge felveszi, akinek nem, az...csak elolvasta:) és konstatálta.
izi
-------------------------------------------------------------------------------------
Karmám skatulyája szorít...vannak dolgok, ahová nem érhetek el ezen életemben...persze ennek ellenére elfogadom.
Az elfogadás néha megy, néha nem. Ez nagyon sok mindentől függ...de egyre tisztábban érzem, hogy inkább megy.
Determináltság?...igen létezik, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik pillanatok alatt eltüntethetik a karmájukat.
Persze van ilyen megvilágosult állapot, ahol felülemelkedtünk már minden csökevényünkön...de ettől nagyon távol áll még az emberiség és én is.
Vannak dolgok, amiken szép sorjában végig kell mennünk, ha tetszik, ha nem. Ezzel lehet ellenkezni és a jelen kor nagy ámításával védekezni, hogy hirtelen átírok magamban mindent, van hatalmam hozzá.
Ilyenkor az egónak dagad a melle.
Tényleg az lenne a jó, ha így lenne, hogy bármikor, bármelyik pillanatban átírhatnám...de még az úton poroszkálok, néha nagy lendülettel is akár.
Amikor lendülettel megyek, akkor mosoly ül az arcomon.
Amikor mosoly ül az arcomon, tuti, hogy van a testemben elég víz és kellő mértékben kialudtam magam...és nem hajszoltam túl magam szexuálisan.
Sokszor szeretnék a Nappal kelni és a Nappal aludni, ahogy nyugovóra tér.
Ez a gondolat sokakban őrültségnek hangozhat, ám legyek akkor őrült.
Az alvást sokszor nem tartják annyira fontosnak, pontosabban azt, hogy mikor fekszenek le...lehet reggeltől délutánig is aludni, de ez semmiképpen nem fogja az embert a fiziológiájában támogatni...fiatal korban ugyan ez nem észlelhető még, mert tele vagyunk energiával, de 30 éves kortól már előjönnek a hátulütők.
Az ember egyik legnagyobb átka az, hogy azt hiszi, hogy kimarad valamiből...ezért nagyon sokszor olyan dolgokra képes, ami nem szolgálja az egészségét.
Itt nem arról beszélek, amikor az ember egyszer-kétszer "kikapcsolódik"...hanem a megszokásról. Nem azzal van a baj, ha az ember megiszik egy két sört a haverjaival...
Az a nem helyén való, amikor úgy érezzük, hogy, ha egyedül vagyunk otthon, akkor beleőrülünk és mindenképpen szükségünk van egy külső benyomásra, megerősítésre...azért, hogy a létjogosultságunkat igazolhassuk.
Ez az igazi függőség.
Ezért az emberek képesek nem aludni, nem aludni akkor, amikor a természetes módon ildomos lenne.
Hosszabb távon az ember így nagyon kimerülhet. Persze ez függ attól is, hogy milyen erős az étertestünk , ami az immunrendszerünk állapotáról is árulkodik.
Ez a kimerültség olyan mértéket ölthet, hogy az ember elveszti a józan ítélőképességét.
Agyon hajszolja magát...szó szerint.
Én is megtettem ezt, tudom, hogy miről írok. A megfelelésből fakadóan tettem.
Egy ideig lehet büntetlenül ilyet tenni, de egy idő után már komoly következményekkel jár.
Tudom, amit leírok nem helyettesítik a saját tapasztalatot, mindenkinek magában kell ezt belátnia, nem kívánom persze, hogy súlyos tapasztalatokkal.
Az egész világ a túlteljesítésről szól. Mindenben.
De legfőképp a szexben.
Még akkor is, ha az ember már fáradt, még akkor meg kell mutatni a nőnek, hogy az ember férfi.
"puhapöcs "férfiaknak nem áll a világ...ez a trendi.
Túlteljesítési kényszer.
Ezt tanítják és tanították meg az emberiségnek...hatékonyan.
Persze ez nem kell, hogy kényszerítőleg hasson ránk...mindenki ott tart éppen, ahol tart.
Akinek inge felveszi, akinek nem, az...csak elolvasta:) és konstatálta.
izi
2010. október 5., kedd
tapasztalás (még van dolgunk)
Mennyiszer kell még az elszakadás érzésébe belehalnunk, hogy stabilak legyünk?
Mi az a pont, mikortól már bizonyossággal, stabilan megbékélünk magunkkal, amiben már egy kicsit sem fáj semmi.
Meddig szakadnak fel a régi fájó elszakadás emlékeink a jelen kapcsolatainkra rányomva bélyegüket?
Hol ez a határ?...persze mindenkiben más, de most már szeretném tudni.
Mennyiszer kell még nyitnunk, hogy később fájjon?...mennyiszer leszünk még csendben önmagunkba zárkózva, miközben az elfogadás felé megyünk, tiszta, őszinte szándékkal, megbocsátással, hogy tovább már senki se sérüljön?
Már nincs harag bennem,csak kérdések.
Nagyon sokszor éltem már át hasonlót, mindig egy kicsit közelebb kerülve magamhoz.
Ha a nagy képet nézem, akkor minden rendben van.
Abból az aspektusból áldás is ez az esemény.
Tegnap szomorú voltam...van bennem ma is belőle.
Ragaszkodás?...kiben nincs...csak abban nincs látszólagosan, aki hazudik magának.
Mihez ragaszkodunk?
Egy szép hanghoz, egy csodálatos szempárhoz, egy csodálatos estéhez, ami már megközelítette azt, amit egységnek hívnak.
Igen, ezekben a pillanatokban ott van az egység már.
Nem véletlenül annyira szép és emlékezetes. A körülmények még nem adottak...de, ha nincs találkozás, akkor fejlődés sincs.
Csak még van dolgunk...
Van, mert még be van tervezve egy-két tapasztalás, amit máshol, mással kell megélnünk, hogy kiteljesedettebbek legyünk.
Ha akarom már nem merülök el a könnyeimben...meg tudom tenni...van erőm hozzá.
De nem teszem, hagyom, hogy potyogjanak...mert ami szép, az szép...és ahhoz igen is ragaszkodhatok egy kicsit még.
Ideális felismeréseket kívánok Neked az ÖnMAGad felé vivő utadon.
Szeretettel,
izi
2010. október 4., hétfő
futottam
Futottam...szőlőt ettem(ugyan már leszüretelték, de találtam még csodálatosan finom fürtöket).
Úgy, ahogy volt a tőkén leharaptam:))).
Talán egy kicsit furán nézhettem ki, de úgy kapcsolatban voltam a Földdel, a Föld Anyával...mint egy köldökzsinór, ahogy táplálja a gyermeket.
Ez jutott eszembe, ezért is cselekedtem így.
Hogy idióta lennék?...:)))...lehet, egy kicsit az vagyok:)))...de szeretem így magam.
Szeretem a kicsit idióta embereket:)...akinek inge magára veszi:).
Húúú...ha látnátok néha, hogy milyen dolgokat művelünk itthon a gyerekekkel...á...inkább le se írom:).
A lényeg az, hogy tudok nagyon komoly lenni és teljesen idióta.
Szerintem ez helyén való.
Egyből kiszúrom az illető hangjából, hogy vevő-e a hülyeségre.
A hétvégén földeltem egy kicsit...ittam alkoholt(ami megbotránkoztathat egyeseket, mert hogy is van ez, ha ilyen spirituális vagy?).:))...erre csak azt mondom, ahogy a Békés harcos útja c. filmben mondta Szókratész, hogy nem az ivással van a baj, hanem a megszokással.
Ezen érdemes elidőzni.
Szóval...voltam futni és megyek minden nap...mert érzem, hogy mennyire jót tesz.
Ebből nem árt a megszokás...ebből csak a néha-néha a rosszabb:).
Volt időm elgondolkodni...imádkozni...egyé válni a természettel.
Az ásványi világgal, a növényekkel, az állatokkal...megszeretgetni magam és a többi Embert...szeretettel a magasabb szférák felé fordulni...kivétel nélkül megszeretni őket, ha abban segítenek, hogy önmagam felé menjek, ha abban, hogy önmagamtól eltávolítsanak.
Mindegyiknek megvan a feladata.
Egyik sem jobb a másiknál...sokan félnek az olyan erőktől, amik önmagunktól eltávolítanak. Én tisztelem és szeretem Őket.
Minél jobban tisztában vagyunk a jelenlétükkel,a feladataikkal annál nagyobb lesz bennünk az erő ahhoz, hogy félelem nélkül éljünk. Sok olyan hiedelem van, amit nagyon nehezen vetkőznek le az Emberek. Ez érthető is, ezért is nagyon fontos, hogy egyre tisztábban lássunk, lássanak.
Eszembe jutott futás közben, hogy mennyire egységben érzem most magam...az EGÉSZség csak akkor van jelen igazán, ha minél többször tudatosítjuk ezt.
Minden sejtemmel egy vagyok ilyenkor...Te is minden sejteddel egy vagy, ha EGÉSZséges vagy.
Ha már nincs meg ez a kommunikáció, akkor keletkezik a blokk.
Ilyenkor nincs meg a kommunikáció a sejtjeink között.
Az egészség ott kezdődik el, ott kezdődik el a gyógyulás, ha visszaállítjuk ezen kapcsolatot.
Ez a természetes folyamata a regenerálódásnak...itt kell elkezdeni és nem a gyógyszereknél.
Ugyan ott is el lehet kezdeni, de az, csak ideiglenesen fog enyhíteni a dolgokon.
Csodás napot kívánok Neked,
izi
Úgy, ahogy volt a tőkén leharaptam:))).
Talán egy kicsit furán nézhettem ki, de úgy kapcsolatban voltam a Földdel, a Föld Anyával...mint egy köldökzsinór, ahogy táplálja a gyermeket.
Ez jutott eszembe, ezért is cselekedtem így.
Hogy idióta lennék?...:)))...lehet, egy kicsit az vagyok:)))...de szeretem így magam.
Szeretem a kicsit idióta embereket:)...akinek inge magára veszi:).
Húúú...ha látnátok néha, hogy milyen dolgokat művelünk itthon a gyerekekkel...á...inkább le se írom:).
A lényeg az, hogy tudok nagyon komoly lenni és teljesen idióta.
Szerintem ez helyén való.
Egyből kiszúrom az illető hangjából, hogy vevő-e a hülyeségre.
A hétvégén földeltem egy kicsit...ittam alkoholt(ami megbotránkoztathat egyeseket, mert hogy is van ez, ha ilyen spirituális vagy?).:))...erre csak azt mondom, ahogy a Békés harcos útja c. filmben mondta Szókratész, hogy nem az ivással van a baj, hanem a megszokással.
Ezen érdemes elidőzni.
Szóval...voltam futni és megyek minden nap...mert érzem, hogy mennyire jót tesz.
Ebből nem árt a megszokás...ebből csak a néha-néha a rosszabb:).
Volt időm elgondolkodni...imádkozni...egyé válni a természettel.
Az ásványi világgal, a növényekkel, az állatokkal...megszeretgetni magam és a többi Embert...szeretettel a magasabb szférák felé fordulni...kivétel nélkül megszeretni őket, ha abban segítenek, hogy önmagam felé menjek, ha abban, hogy önmagamtól eltávolítsanak.
Mindegyiknek megvan a feladata.
Egyik sem jobb a másiknál...sokan félnek az olyan erőktől, amik önmagunktól eltávolítanak. Én tisztelem és szeretem Őket.
Minél jobban tisztában vagyunk a jelenlétükkel,a feladataikkal annál nagyobb lesz bennünk az erő ahhoz, hogy félelem nélkül éljünk. Sok olyan hiedelem van, amit nagyon nehezen vetkőznek le az Emberek. Ez érthető is, ezért is nagyon fontos, hogy egyre tisztábban lássunk, lássanak.
Eszembe jutott futás közben, hogy mennyire egységben érzem most magam...az EGÉSZség csak akkor van jelen igazán, ha minél többször tudatosítjuk ezt.
Minden sejtemmel egy vagyok ilyenkor...Te is minden sejteddel egy vagy, ha EGÉSZséges vagy.
Ha már nincs meg ez a kommunikáció, akkor keletkezik a blokk.
Ilyenkor nincs meg a kommunikáció a sejtjeink között.
Az egészség ott kezdődik el, ott kezdődik el a gyógyulás, ha visszaállítjuk ezen kapcsolatot.
Ez a természetes folyamata a regenerálódásnak...itt kell elkezdeni és nem a gyógyszereknél.
Ugyan ott is el lehet kezdeni, de az, csak ideiglenesen fog enyhíteni a dolgokon.
Csodás napot kívánok Neked,
izi
2010. október 3., vasárnap
szemeid
Szemeid csillogásában ott van a csoda.
Könnyeid tisztára mossák lelkedet. Mindegy mi volt.
Tapasztalnod kellett a szélsőségeidet.
Én is ezt tettem intenzíven.
De a könnyeink mindent elmosnak.
Ismerlek ki vagy.
Te is jól ismersz.
Nincs idő.
Folytatás van a jelenben.
Ajándék az, amikor egymás szemébe nézünk és nincs ismeretlen.
Amikor hallgatom ezt a zenét potyognak a könnyeim...már nem szégyellem.
Nincs mit szégyellnünk...a lelkünk csak úgy tisztulhat, ha nyitottak vagyunk, ha megelőlegezzük a bizalmat mindenki felé.
Minden egy...mind1.
Könnyeid tisztára mossák lelkedet. Mindegy mi volt.
Tapasztalnod kellett a szélsőségeidet.
Én is ezt tettem intenzíven.
De a könnyeink mindent elmosnak.
Ismerlek ki vagy.
Te is jól ismersz.
Nincs idő.
Folytatás van a jelenben.
Ajándék az, amikor egymás szemébe nézünk és nincs ismeretlen.
Amikor hallgatom ezt a zenét potyognak a könnyeim...már nem szégyellem.
Nincs mit szégyellnünk...a lelkünk csak úgy tisztulhat, ha nyitottak vagyunk, ha megelőlegezzük a bizalmat mindenki felé.
Minden egy...mind1.
boldog
Ma nagyon boldog vagyok...tegnap is.
Annyira régen éreztem magam ilyen felszabadultnak, ilyen teljesnek...régen nevettem ennyit.(J.)
Béke van bennem.
Igazán nem is tudom még szavakban kifejezni, mert az még nem adná vissza azt, amit megéltem, megélek.
Holnapra úgy érzem megérik bennem az eszenciája, amit kiírhatok magamból.
Addig is csodálatos felismeréseket kívánok mindenkinek.
izi
Annyira régen éreztem magam ilyen felszabadultnak, ilyen teljesnek...régen nevettem ennyit.(J.)
Béke van bennem.
Igazán nem is tudom még szavakban kifejezni, mert az még nem adná vissza azt, amit megéltem, megélek.
Holnapra úgy érzem megérik bennem az eszenciája, amit kiírhatok magamból.
Addig is csodálatos felismeréseket kívánok mindenkinek.
izi
2010. szeptember 30., csütörtök
a szívemig...
Amikor elér egy zene a szívemig, akkor nagyon sokáig tudom hallgatni.
Képes vagyok napokig egy zenével élni.
Minden pillanatát élvezem és hagyom, hogy felfakassza a lelkem mélyéről azt, ami elérhetetlen egyébként.
Szívem mélyén bizalom van...ott nem félek semmitől, senkitől.
Oda visz el ez a zene is...ott élek igazán...ott vagy Te is.
Képes vagyok napokig egy zenével élni.
Minden pillanatát élvezem és hagyom, hogy felfakassza a lelkem mélyéről azt, ami elérhetetlen egyébként.
Szívem mélyén bizalom van...ott nem félek semmitől, senkitől.
Oda visz el ez a zene is...ott élek igazán...ott vagy Te is.
2010. szeptember 29., szerda
köszönöm ditt
Köszönöm ditt, hogy előhalásztad ezt a témát a mélyről:)...elolvastam én is most újra és úgy érzem aktuális dolgok ezek mindig.
Nem is írok hozzá többet, érdemes elolvasni.
Mindenki leszűri belőle azt, ami az övé.
Egy őskori írásom, aminek ez a linkje:
http://exuziaizidor.blogspot.com/2009/04/ertelek.html
Nem is írok hozzá többet, érdemes elolvasni.
Mindenki leszűri belőle azt, ami az övé.
Egy őskori írásom, aminek ez a linkje:
http://exuziaizidor.blogspot.com/2009/04/ertelek.html
2010. szeptember 28., kedd
imádom a karmám (mert megérdemlem)
Nem eltörölni kell a karmánkat.
Nem azon ígéretekben hinni, hogy eljött az idő, amikortól mindenki privilégiuma az, hogy nincs több karma.
Személy szerint arra jöttem rá, hogy együtt kell élni a karmával...elfogadni azt, ami van.
Sokszor leírtam ezt a mondatot, hogy AZ AMI VAGY, JUTALOM és egyben BÜNTETÉS AZÉRT, AMI VAGY.
A legnagyobb erő az, amikor éljük a karmánkat, amikor nem arra várunk hogy jöjjön el az idő, hogy kegyet gyakorolva vegye el tőlünk valaki.
Pedig mostanában nagyon ez a tendencia van jelen.
Erről írtam is az Instant karmaoldás c. cikkemben.
persze kényelmes és úgy tűnik, hogy reális is, mert már annyit szenvedtünk.
Viszont ez a könnyedség egy nagy becsapás...fals információ azoknak, akik az elfogadás erejét még nem érezték és nem tudatosították.
Amikor az elfogadás ereje felfakad belőlünk, akkor eltűnik a félelmünk.
Ez az eszenciánk.
Ez a megváltásunk...de a karma marad, de sokkal könnyebben haladunk, szinte szárnyalunk.
Szóval...imádom a karmám, mert megérdemlem és nem akarok kibúvókat találni...jöjjön, aminek jönnie kell:)
Szeretettel,
izi
Nem azon ígéretekben hinni, hogy eljött az idő, amikortól mindenki privilégiuma az, hogy nincs több karma.
Személy szerint arra jöttem rá, hogy együtt kell élni a karmával...elfogadni azt, ami van.
Sokszor leírtam ezt a mondatot, hogy AZ AMI VAGY, JUTALOM és egyben BÜNTETÉS AZÉRT, AMI VAGY.
A legnagyobb erő az, amikor éljük a karmánkat, amikor nem arra várunk hogy jöjjön el az idő, hogy kegyet gyakorolva vegye el tőlünk valaki.
Pedig mostanában nagyon ez a tendencia van jelen.
Erről írtam is az Instant karmaoldás c. cikkemben.
persze kényelmes és úgy tűnik, hogy reális is, mert már annyit szenvedtünk.
Viszont ez a könnyedség egy nagy becsapás...fals információ azoknak, akik az elfogadás erejét még nem érezték és nem tudatosították.
Amikor az elfogadás ereje felfakad belőlünk, akkor eltűnik a félelmünk.
Ez az eszenciánk.
Ez a megváltásunk...de a karma marad, de sokkal könnyebben haladunk, szinte szárnyalunk.
Szóval...imádom a karmám, mert megérdemlem és nem akarok kibúvókat találni...jöjjön, aminek jönnie kell:)
Szeretettel,
izi
csodaország
Látok egy világot, amiben bizalom és béke van.
Az Emberek szeretettel viszonyulnak egymáshoz.
Ez nem utópia.
Ez valóság.
Mi az, ami nem engedi meg benned azt, hogy ezt lásd?
Talán most egy belső hang azt súgja: "jó játék, szép dolgokról beszél ez az ember, de az élet nem erről szól, az élet eddig is azt bizonyította, minden jó szándék ellenére is, hogy korrupt, gonosz, embertelen a világ."
Volt ilyen hang a fejedben, volt ilyen gondolatod, ami egyből erre az álláspontra kényszerített?
A legtöbb Ember így reagál.
Miért is?
Ezen igazán nem sokan gondolkodnak el.
Automatikusan elfogadják ezen reakciójukat...miközben tovább panaszkodnak.
Minden azonnal kell...a BÉKE is.
Lassan ott fogunk tartani, hogy instant BÉKÉT lehet venni majd a boltokban.
Jó üzlet.
Meg is vennék...sőt még egy kicsit hasonlítana is az igazi BÉKÉRE, de a végén rájönnek majd, hogy ez is csak egy becsapás, mint minden instant dolog az életünkben.
A BÉKE megteremtése közös feladat.
Persze ahhoz, hogy elinduljon valami érdemleges, egyeseknek fel kell vállalnia azt, hogy másként lát, mint a nagy többség, akiket megbénít a társadalmilag elfogadott minta, ami szerint minden Ember, aki a BÉKÉRŐL beszél pojáca és mosolyogni való naiv.
Csodaország bennünk van...bennünk él...nem kell messzire menned.
Türelem.
izi
2010. szeptember 27., hétfő
reggeli jókívánság Neked
Szívemből kívánom, hogy legyél nagyon boldog.
Egy pár mondat "élőben " is tőlem...
izi
Egy pár mondat "élőben " is tőlem...
izi
2010. szeptember 26., vasárnap
dereng valami?
Elfelejtettem ki vagyok...elfelejtettük kik vagyunk.
Miért is olyan nehéz az origó felé vezető út?
Elvándoroltunk a középpontunktól.
Sokat időztünk, időzünk a periférián ...itt úgy tűnik mintha mindenki idegen lenne.
A szívünkben lévő erő egyre jobban hívogat, mutatja az utat, hogy merre menjünk.
Sokszor járatlan az út, amin megyünk, néha úgy érezzük, hogy jobb lenne, ha nem nekünk kellene a bozótvágó késünkkel járhatóbbá tenni...de utána belátjuk, hogy ez a dolgunk... nincs apelláta:)...fölösleges a nem elfogadásban savanyú képet vágva sajnáltatni magunkat:).
Minél közelebb vagyunk a középponthoz, annál kisebb a differencia, annál jobban érezzük azt, hogy mindennel, mindenkivel egyek vagyunk.
Veled is, csak elfelejtetted...dereng valami már?:)
Ha nem, az sem baj...éld az életed szeretettel...ez a lényeg.
izi
Miért is olyan nehéz az origó felé vezető út?
Elvándoroltunk a középpontunktól.
Sokat időztünk, időzünk a periférián ...itt úgy tűnik mintha mindenki idegen lenne.
A szívünkben lévő erő egyre jobban hívogat, mutatja az utat, hogy merre menjünk.
Sokszor járatlan az út, amin megyünk, néha úgy érezzük, hogy jobb lenne, ha nem nekünk kellene a bozótvágó késünkkel járhatóbbá tenni...de utána belátjuk, hogy ez a dolgunk... nincs apelláta:)...fölösleges a nem elfogadásban savanyú képet vágva sajnáltatni magunkat:).
Minél közelebb vagyunk a középponthoz, annál kisebb a differencia, annál jobban érezzük azt, hogy mindennel, mindenkivel egyek vagyunk.
Veled is, csak elfelejtetted...dereng valami már?:)
Ha nem, az sem baj...éld az életed szeretettel...ez a lényeg.
izi
ragaszkodás vers
Haragszom Rá.
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá.
Haragszom Rá.
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá.
Haragszom Rá.
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá...és ez megy, amíg fel nem ébredünk, hogy senki és semmi soha nem is volt a miénk és nem is lesz soha.:-)
Ez az írás annak az apropójából született, ahogy láttam az egyik Barátom tortúráját...
Sok erőt kívánok Neked Barátom...ébredj fel!
izi
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá.
Haragszom Rá.
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá.
Haragszom Rá.
Haragszom magamra.
Okolom Őt.
Okolom magamat.
Ragaszkodom Hozzá...és ez megy, amíg fel nem ébredünk, hogy senki és semmi soha nem is volt a miénk és nem is lesz soha.:-)
Ez az írás annak az apropójából született, ahogy láttam az egyik Barátom tortúráját...
Sok erőt kívánok Neked Barátom...ébredj fel!
izi
női agy kontra férfi agy
Egy pár gondolat a videóhoz.
Szétröhögtem magam:)...van valóság alapja, de úgy vélem, hogy van változás(egyre több ember integráltan használja az agyát).
Ez egy nagyon sarkított dolog, de óriási.:))))
Szétröhögtem magam:)...van valóság alapja, de úgy vélem, hogy van változás(egyre több ember integráltan használja az agyát).
Ez egy nagyon sarkított dolog, de óriási.:))))
a válasz magam vagyok( tegnapi bejegyzésemhez)
Ma reggelre eszembe jutott, hogy kihagytam valami fontosat a tegnapi írásomból(egyszer c.).
Mi is lett volna az igazi lényege a sok gondolatnak?
Az, hogy a saját válaszunk mindig mi magunk vagyunk.
Ezen érdemes egy kicsit elidőzni.
Igazán csak akkor fognak felfakadni a válaszok belőlünk, ha bizonyossággal vagyunk már önmagunkkal szemben.
Amíg nincs meg ez a bizonyosság, addig csak azt érezhetjük, hogy a válasz odakint van.
Mindig, amikor egyedül maradunk és ez által SZEMBE(s)ÜLÜNK MAGunkkal, akkor az történik, hogy egyre biztosabban fogjuk tudni, hogy minden rendben van, annak ellenére is, hogy úgy tűnik, hogy semmi sincs rendben.
Ez egy nagyon fontos dolog ahhoz, hogy felfakadjon belőlünk a válasz.
Az érzések mindig bombáznak minket.
Folyamatosan arra akarnak kényszeríteni, hogy hódoljunk be nekik és semmiképpen nem magunknak hajoljunk meg.
Ha sikerül meghajolnunk magunk előtt és tisztelettel tekinteni magunkra, úgy, hogy közben tudjuk, hogy a válasz bennünk van, akkor lecsitulnak a bénítani szándékozó érzések.
Ez jutott még eszembe a tegnapihoz.
Szeretettel,
izi
ui...mindig kérdezni fogunk és kintről fogjuk a választ várni, amíg igazán nem SZEMBE(s)ÜLÜNK MAGunkkal...ez tuti.
Ezért is áldom a napot, amikor rákényszerültem arra, hogy sok olyan dologtól váljak meg, amiről azt hittem, hogy az adja meg a bizonyosságomat.
Az írásaim ebből a belső forrásból, ebből a belső bizonyosságból fakadnak...ha egységtudatomban vagyok, akkor csak árad belőlem...sokan kérdezik, hogy milyen vallású vagyok...erre csak azt szoktam válaszolni, hogy a magam vallását követem, amivel mindenkivel EGY vagyok, ahogy éppen Veled is, aki olvasod ezen sorokat...ÉRZED?...ugye igen, mert a könnyem is kicsordult:)
Az élet szép...bárki is cáfolja ezt.
Hogy, hogyan is jön ide ez a keleti hangulatú zene, nem tudom, de elvarázsol:)
Mi is lett volna az igazi lényege a sok gondolatnak?
Az, hogy a saját válaszunk mindig mi magunk vagyunk.
Ezen érdemes egy kicsit elidőzni.
Igazán csak akkor fognak felfakadni a válaszok belőlünk, ha bizonyossággal vagyunk már önmagunkkal szemben.
Amíg nincs meg ez a bizonyosság, addig csak azt érezhetjük, hogy a válasz odakint van.
Mindig, amikor egyedül maradunk és ez által SZEMBE(s)ÜLÜNK MAGunkkal, akkor az történik, hogy egyre biztosabban fogjuk tudni, hogy minden rendben van, annak ellenére is, hogy úgy tűnik, hogy semmi sincs rendben.
Ez egy nagyon fontos dolog ahhoz, hogy felfakadjon belőlünk a válasz.
Az érzések mindig bombáznak minket.
Folyamatosan arra akarnak kényszeríteni, hogy hódoljunk be nekik és semmiképpen nem magunknak hajoljunk meg.
Ha sikerül meghajolnunk magunk előtt és tisztelettel tekinteni magunkra, úgy, hogy közben tudjuk, hogy a válasz bennünk van, akkor lecsitulnak a bénítani szándékozó érzések.
Ez jutott még eszembe a tegnapihoz.
Szeretettel,
izi
ui...mindig kérdezni fogunk és kintről fogjuk a választ várni, amíg igazán nem SZEMBE(s)ÜLÜNK MAGunkkal...ez tuti.
Ezért is áldom a napot, amikor rákényszerültem arra, hogy sok olyan dologtól váljak meg, amiről azt hittem, hogy az adja meg a bizonyosságomat.
Az írásaim ebből a belső forrásból, ebből a belső bizonyosságból fakadnak...ha egységtudatomban vagyok, akkor csak árad belőlem...sokan kérdezik, hogy milyen vallású vagyok...erre csak azt szoktam válaszolni, hogy a magam vallását követem, amivel mindenkivel EGY vagyok, ahogy éppen Veled is, aki olvasod ezen sorokat...ÉRZED?...ugye igen, mert a könnyem is kicsordult:)
Az élet szép...bárki is cáfolja ezt.
Hogy, hogyan is jön ide ez a keleti hangulatú zene, nem tudom, de elvarázsol:)
2010. szeptember 25., szombat
egyszer
Fura érzés az, amikor egyszer rádöbbenünk, hogy nem függünk annyira a körülményeinktől, mint eddig.
Ennek ideje egyénenként változó, de az biztos, hogy mindenki eljut egyszer erre a felismerésre.
Az egész élet, amíg nincs benne ideális tudatosság önmagunk felé, a megfelelésről szól és ez olyan kényszerítő erejű, hogy úgy véljük nincs is ebből kiút.
Mennyire sokszor megtapasztalhattuk, ugye?
Én úgy vélem, hogy az emberek lelki fejlődésének vannak hasonló állomásai.
Persze nagyon sok egyéni dolog is van benne, de vannak sarkalatos dolgok, amiket, ha nem teljesítettünk, akkor nem léphetünk tovább.
Minél tovább habozunk és nem vesszük észre a változásban a helyén valót, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az energia blokkolódik valahol bennünk.
Mi is történik, ha blokkolódik?
Azon a test területen anyagcsere zavar lesz.
Idővel a kezdeti enyhe tüneteket felváltja a már jóval nagyobb figyelmeztetéssel jelentkező fájdalom.
Szükségünk van erre?...sajnos sokunknak igen.
Szokták is mondani, hogy aki ügyes az a mások kárából tanul...igen, lehet belőle tanulni, de sokunk inkább megvárjuk, amíg az éghez imádkozva könyörgünk egy kis enyhülésért a kegyetlen fájdalmaink miatt.
Egy sarkalatos állomás minden ember életében az, hogy meg kell érezni önmagát úgy, hogy minden eddigi függőségeitől(legalábbis nagyon soktól), amitől eddig úgy érezte, hogy ez a dolog biztosítja azt, hogy biztonságban érezheti magát, meg kell válnia.
Ez egy nagyon kemény feladat.
Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy vége mindennek.
Ilyenkor megszűnhet a stabil munkahely, a stabil párkapcsolat, egy betegség folytán sok mindenről le kell mondanunk...nem is sorolom, mert van belőle bőven.
Az élet először simogatva tanít.
Ha időben észre vesszük az üzenetét, akkor megenyhül és nem bánt tovább(tudom magunkat bántjuk).
Amikor egyedül kell maradnod, amikor úgy érzed, hogy minden megszűnt körülötted, ami eddig biztosította azt, hogy jól érezd magad, akkor köszönd meg ezt...tudom ez most nagyon hülyén hangzik, de minél hamarabb megértjük ennek a lényegét, annál hamarabb leszünk jól.
Átestem az utóbbi évben egy ilyen eseményen.
Nagyon kemény volt...néha annyira, hogy úgy éreztem, bárcsak ne élnék.
Nincs ezzel semmi baj...olyan ember nincs, aki még ne érezte volna annyira kétségben magát, hogy ki nem jelentett volna olyat, amit később már tudatosan már nem jelent ki.
Szeretem az életet minden megpróbáltatásával együtt.
Egyre jobban el tudom fogadni a dolgokat, úgy, ahogy vannak.
Ehhez meg kell éreznünk magunkat úgy, hogy nem szólhatunk senkinek, hogy segítsen.
Nem vesz körül bennünket senki, csak mi magunkkal vagyunk egyedül.
Sokan menekülnek az egyedülléttől.
Miért is?
Azért mert ott szembesülnünk kell magunkkal.
Szembesülni annyit jelent, hogy elindulni a nagy változáson.
A nagy változás pedig nem leányálom, mint tudjuk.
Ezektől alapból félhetünk, ha volt már előző tapasztalásunk, ami bántó volt...ezért sem szeretünk egyedül maradni magunkkal:-)
Ezen viszont felül kell kerekednünk, hogy tovább léphessünk...
Milyen apropóból született ez az írás?
Abból, hogy végtelen békét éreztem ma az autóban, ahogy jöttem Mátrafüredről Gyöngyös felé.
Ez egy ajándék volt...annak a magamban töltött pillanatoknak az ajándéka, amiben megtanultam megbecsülni magam. Ez mindennél többet ér...aki tapasztalta már, az tudja:-)
Nagyon fontos mérföldkő ez.
Számomra az.
Megnyugtat, ha arra gondolok, hogy átbillentem abba az irányba, hol már jobban érzem magam.
Amikor levegőért kapkodva ébredtem és könyörögtem, hogy csak egy kis szabadság és magabiztosság érzéssel áldjon meg az ég...ezt soha nem felejtem el...mert ezek azok a pillanatok, amikor tényleg magamra akartam számítani.
Szándékosan nem kértem segítséget...ez már nem makacsságból, dacból, hanem tudatos döntésből fakadt...örülök, hogy így döntöttem.
Szeretettel,
izi
Ennek ideje egyénenként változó, de az biztos, hogy mindenki eljut egyszer erre a felismerésre.
Az egész élet, amíg nincs benne ideális tudatosság önmagunk felé, a megfelelésről szól és ez olyan kényszerítő erejű, hogy úgy véljük nincs is ebből kiút.
Mennyire sokszor megtapasztalhattuk, ugye?
Én úgy vélem, hogy az emberek lelki fejlődésének vannak hasonló állomásai.
Persze nagyon sok egyéni dolog is van benne, de vannak sarkalatos dolgok, amiket, ha nem teljesítettünk, akkor nem léphetünk tovább.
Minél tovább habozunk és nem vesszük észre a változásban a helyén valót, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az energia blokkolódik valahol bennünk.
Mi is történik, ha blokkolódik?
Azon a test területen anyagcsere zavar lesz.
Idővel a kezdeti enyhe tüneteket felváltja a már jóval nagyobb figyelmeztetéssel jelentkező fájdalom.
Szükségünk van erre?...sajnos sokunknak igen.
Szokták is mondani, hogy aki ügyes az a mások kárából tanul...igen, lehet belőle tanulni, de sokunk inkább megvárjuk, amíg az éghez imádkozva könyörgünk egy kis enyhülésért a kegyetlen fájdalmaink miatt.
Egy sarkalatos állomás minden ember életében az, hogy meg kell érezni önmagát úgy, hogy minden eddigi függőségeitől(legalábbis nagyon soktól), amitől eddig úgy érezte, hogy ez a dolog biztosítja azt, hogy biztonságban érezheti magát, meg kell válnia.
Ez egy nagyon kemény feladat.
Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy vége mindennek.
Ilyenkor megszűnhet a stabil munkahely, a stabil párkapcsolat, egy betegség folytán sok mindenről le kell mondanunk...nem is sorolom, mert van belőle bőven.
Az élet először simogatva tanít.
Ha időben észre vesszük az üzenetét, akkor megenyhül és nem bánt tovább(tudom magunkat bántjuk).
Amikor egyedül kell maradnod, amikor úgy érzed, hogy minden megszűnt körülötted, ami eddig biztosította azt, hogy jól érezd magad, akkor köszönd meg ezt...tudom ez most nagyon hülyén hangzik, de minél hamarabb megértjük ennek a lényegét, annál hamarabb leszünk jól.
Átestem az utóbbi évben egy ilyen eseményen.
Nagyon kemény volt...néha annyira, hogy úgy éreztem, bárcsak ne élnék.
Nincs ezzel semmi baj...olyan ember nincs, aki még ne érezte volna annyira kétségben magát, hogy ki nem jelentett volna olyat, amit később már tudatosan már nem jelent ki.
Szeretem az életet minden megpróbáltatásával együtt.
Egyre jobban el tudom fogadni a dolgokat, úgy, ahogy vannak.
Ehhez meg kell éreznünk magunkat úgy, hogy nem szólhatunk senkinek, hogy segítsen.
Nem vesz körül bennünket senki, csak mi magunkkal vagyunk egyedül.
Sokan menekülnek az egyedülléttől.
Miért is?
Azért mert ott szembesülnünk kell magunkkal.
Szembesülni annyit jelent, hogy elindulni a nagy változáson.
A nagy változás pedig nem leányálom, mint tudjuk.
Ezektől alapból félhetünk, ha volt már előző tapasztalásunk, ami bántó volt...ezért sem szeretünk egyedül maradni magunkkal:-)
Ezen viszont felül kell kerekednünk, hogy tovább léphessünk...
Milyen apropóból született ez az írás?
Abból, hogy végtelen békét éreztem ma az autóban, ahogy jöttem Mátrafüredről Gyöngyös felé.
Ez egy ajándék volt...annak a magamban töltött pillanatoknak az ajándéka, amiben megtanultam megbecsülni magam. Ez mindennél többet ér...aki tapasztalta már, az tudja:-)
Nagyon fontos mérföldkő ez.
Számomra az.
Megnyugtat, ha arra gondolok, hogy átbillentem abba az irányba, hol már jobban érzem magam.
Amikor levegőért kapkodva ébredtem és könyörögtem, hogy csak egy kis szabadság és magabiztosság érzéssel áldjon meg az ég...ezt soha nem felejtem el...mert ezek azok a pillanatok, amikor tényleg magamra akartam számítani.
Szándékosan nem kértem segítséget...ez már nem makacsságból, dacból, hanem tudatos döntésből fakadt...örülök, hogy így döntöttem.
Szeretettel,
izi
2010. szeptember 24., péntek
különbség
Most megint nagyon érzem a különbséget a leamortizált és az energiával teli állapotom között.
Vannak olyan pillanataim(kinek nincsenek), amikor nem figyelek kellő módon és már észre sem veszem, hogy süllyedek.
Lesüllyedek oda, ahol már fel sem tűnik,hogy eltévedtem.
Ilyenkor többet ülök a gép előtt, fel sem merül bennem hogy ezzel még mélyebbre süllyedhetek...a szemem már vörös és majd lecsukódik, de én még kitartóan bámulom a monitort, mintha valamiről lemaradhatnék.
Ilyenkor szinte alig iszok vizet, elfelejtek tornázni és ingerlékenyebb vagyok.
Mindig is mondtam, hogy két féle ember létezik.
Aki energiahiányban szenved és akiben az energia akadálymentesen árad.
Ja...van egy harmadik is, az, aki észre veszi, hogy van reménye kimászni a mocsárból.
Ez már helyén való, ez már a tudatosságunk egyik alapja.
Egyre jobban értem magam, egyre jobban érzem azt, hogy mikor melyik stádiumomban vagyok.
Eleinte nagyon letaglózott az, hogy felismertem, hogy mennyire nem voltam figyelmes és mennyire olyan dolgokat csináltam, ami nem fér bele a világnézetembe.
Amíg ezen rágódtam és fel nem ismertem, hogy minden bennem létezik, addig csak magamnak ártottam.
De eljön az idő mindenki életében, amikor felismeri ezt a nagy összefüggést.
Minden, ami vagyok, jutalmam és egyben büntetésem azért, ami vagyok.
csak én tehetek magamért, csak én vagyok az, aki itt és most úgy dönthetek, hogy felülkerekedek a régi nem építő beidegződéseimen.
Most érkeztünk meg a Mátrából, hála az égnek öten mentünk...és mindenki jól érezte magát.
Mindenkiben megérett a gondolat, hogy ezt újra megismételjük.
Annyira jó érzés az, amikor kiszakadhatunk a mechanikus szellemű világból, amiben sokszor észre sem vesszük, de fulladunk.
Most újra élek.
Sokan mondhatják, hogy nem csak a természetben kell élni...ez így van, de úgy vélem, hogy önmagam legyek és ennek szellemében meg is legyen az erőm a hétköznapokhoz, csak itt gyűjthetem igazán.
Nem egyszer hallottam olyat is, hogy valaki otthon is ugyanazt tudja gyűjteni, amit a természetben, ezzel én nem tudok egyet érteni, maximum akkor, ha az illető már megvilágosult tudatállapotban van.
De úgy vélem, hogy ilyen lélek nem sok van itt a Földön.
Szép napot,
izi
Vannak olyan pillanataim(kinek nincsenek), amikor nem figyelek kellő módon és már észre sem veszem, hogy süllyedek.
Lesüllyedek oda, ahol már fel sem tűnik,hogy eltévedtem.
Ilyenkor többet ülök a gép előtt, fel sem merül bennem hogy ezzel még mélyebbre süllyedhetek...a szemem már vörös és majd lecsukódik, de én még kitartóan bámulom a monitort, mintha valamiről lemaradhatnék.
Ilyenkor szinte alig iszok vizet, elfelejtek tornázni és ingerlékenyebb vagyok.
Mindig is mondtam, hogy két féle ember létezik.
Aki energiahiányban szenved és akiben az energia akadálymentesen árad.
Ja...van egy harmadik is, az, aki észre veszi, hogy van reménye kimászni a mocsárból.
Ez már helyén való, ez már a tudatosságunk egyik alapja.
Egyre jobban értem magam, egyre jobban érzem azt, hogy mikor melyik stádiumomban vagyok.
Eleinte nagyon letaglózott az, hogy felismertem, hogy mennyire nem voltam figyelmes és mennyire olyan dolgokat csináltam, ami nem fér bele a világnézetembe.
Amíg ezen rágódtam és fel nem ismertem, hogy minden bennem létezik, addig csak magamnak ártottam.
De eljön az idő mindenki életében, amikor felismeri ezt a nagy összefüggést.
Minden, ami vagyok, jutalmam és egyben büntetésem azért, ami vagyok.
csak én tehetek magamért, csak én vagyok az, aki itt és most úgy dönthetek, hogy felülkerekedek a régi nem építő beidegződéseimen.
Most érkeztünk meg a Mátrából, hála az égnek öten mentünk...és mindenki jól érezte magát.
Mindenkiben megérett a gondolat, hogy ezt újra megismételjük.
Annyira jó érzés az, amikor kiszakadhatunk a mechanikus szellemű világból, amiben sokszor észre sem vesszük, de fulladunk.
Most újra élek.
Sokan mondhatják, hogy nem csak a természetben kell élni...ez így van, de úgy vélem, hogy önmagam legyek és ennek szellemében meg is legyen az erőm a hétköznapokhoz, csak itt gyűjthetem igazán.
Nem egyszer hallottam olyat is, hogy valaki otthon is ugyanazt tudja gyűjteni, amit a természetben, ezzel én nem tudok egyet érteni, maximum akkor, ha az illető már megvilágosult tudatállapotban van.
De úgy vélem, hogy ilyen lélek nem sok van itt a Földön.
Szép napot,
izi
jóbírodáhidegetMORE!
"JóbírodáhidegetMORE !"
Ezzel a kedves beszólással kezdődött a napom, amikor elkísértem a Gyerekeket az iskolába.:)
Jött velem szemben egy cigány asszony és nem tudom, hogy mitől volt ilyen közvetlen hangulatában...de megjegyezte.
Rövid gatyában voltam és ujjatlan pólóban...én nem fáztam ...de valószínű Ő igen.
Akkorát nevettem, hogy még most is mosolygok, ha rá gondolok.:)
Ezzel a kedves beszólással kezdődött a napom, amikor elkísértem a Gyerekeket az iskolába.:)
Jött velem szemben egy cigány asszony és nem tudom, hogy mitől volt ilyen közvetlen hangulatában...de megjegyezte.
Rövid gatyában voltam és ujjatlan pólóban...én nem fáztam ...de valószínű Ő igen.
Akkorát nevettem, hogy még most is mosolygok, ha rá gondolok.:)
a megkönnyebbülés ölében szuszogunk
Egy régebbi írásom...de aktuális:
Körforgás...
...ugyanoda mindig, csak egy kicsit több tapasztalattal...
...megismerés...elengedés...fájdalom.
Tudatosulás...bizonyosság...erő...béke...hatalom.
Tanítás...szeretet.
Emberek jönnek...velünk vannak...hirtelen mennek, szó nélkül vagy ocsmány szavakkal...nincs értés...düh van, harag, kétség.
Egyszer csak könnyebbség...honnan?...nem is kérdezzük, csak a megkönnyebbülés ölében szuszogunk.
Elfáradunk...nem merünk többet...de mégis ott legbelül valami hajt minket.
Vissza nézünk...látjuk magunkat...így egyszerűbb okosnak lenni...megígérjük többet nem csináljuk ugyanazt a baklövést.
Szeretetre vágyunk, közben tudjuk, hogy magunkat kell szeretnünk...hangoztatjuk is, hogy mennyire tudjuk ezt...mi vagyunk a Janik...de közben egyedül vagyunk...szuszogunk és kétségeink között fuldoklunk. Tudjuk, hogy szeretetre méltóak vagyunk, bízunk ebben...de az a fránya karma mindig beleszól.
Oldjuk magunkban az oldhatót...könnyebbek leszünk...a világ is szép tükröt tár elénk...újra béke...megnyugvás...honnan?...onnan fentről, onnan bentről...egyek vagyunk magunkkal, mindennel...szép ez így...ezek az ajándék pillanataink.Ezért érdemes élni.
Kitárulkozunk, nem várunk el semmit...ez az élet...adunk magunkból, nem elvárva semmit.
Amikor így élünk, akkor vagyunk igazán mi magunk...a Vagyok, aki vagyok van jelen bennünk.
Csodaország.
bennünk van. Bennünk, magunkban...ilyenkor nincs hiány. Ilyenkor szokott jönni a meglepetés.
Váratlanul, amikor nincs várás.
Nem várjuk, de mégis gondoskodásban van részünk. Honnan?...onnan fentről...onnan bentről.
Tudjuk, hogy létezik az a valaki, aki ugyanígy látja a világot és önmagát.
Minden lélek tanulni jön ide...csak akad, aki hasonló cipőben éli meg önmagát.
Ebben reménykedünk...ha erőnk van, akkor tudjuk, hisszük, hogy semmi sem véletlen.
Az egész életünk nem volt véletlen. Senkié sem.
A Tiéd sem...hallod a lelkem?...érzed a szívem?...tudod miről írok?
Most jó formában vagyok.
Szeretem ezt az állapotot.
Tudom van Devolúció is...nem csak emelkedés.
De már a tapasztalataim talán megengedik, hogy nagyot ne bukjak...a jelek mindig ott vannak csak észre kell vennem.
Körforgás.
Itt vagy Kedves?
Hallod, amit a lelkem énekel?
izi
2010. szeptember 23., csütörtök
mai fotók...
Még elkaptunk egy-két csodát...annyira gyönyörű a természet...tökéletes időnk volt hozzá.
Szandra nem óhajtott velünk jönni, ezért csak ketten mentünk.
Hoztunk Neked egy kis életet:).
Szandra nem óhajtott velünk jönni, ezért csak ketten mentünk.
Hoztunk Neked egy kis életet:).
gondolkodó
Vannak olyan pillanataid, amikor azt érzed, hogy sokkal több vagy, mint, amit eddig állítottak Rólad a Szüleid, Barátaid, Ismerőseid, Tanáraid?
Érezted már, hogy milyen egyedül a természetben, ahol az egó nem produkciózhat, ahol senki sem látja, hogy mit csinálsz...ez nyugalommal töltött már el?
Vannak pillanatok, amikor megbékélsz magaddal és azt érzed, hogy az élet szép, úgy, ahogy van?
Érezted már magad annyira erősnek, hogy nem zavart, hogy mit gondolnak Rólad?
Gondoltál már arra, hogy egy MAGban minden információ benne van, amire szüksége van ahhoz, hogy az legyen belőle, ami pontosan Ő...ahogy benned is ott van a szívedben az a MAG, amitől önMAGad lehetsz?...amelyik magban minden információ megvan ahhoz, hogy kiteljesedj...hogy egyre kevesebbet kérdezz mert a tudás felfakad belőled.
Függsz a legújabb divattól?...
Eszedbe jutott egyszer is, hogy a belső harmónia a legideálisabb dolgot hozza ki belőlünk, ami megformálja a testet, csillogást hoz a szemeinkbe, és ideális viszonyokat teremt magunk körül?
Sok kérdés, amit nem árt feltenni magunknak.
Talán nem tartják fontosnak még sokan ezen párbeszédet magukkal...de lesz Aki felfedezi benne az üzenetet.
Szeretettel,
izi
2010. szeptember 22., szerda
maga a mennyország
El kell jutnunk ahhoz a felismeréshez, hogy a fizikális dolgokhoz való ragaszkodásban, függésben van egy maximum érzés.
Van egy olyan pillanat, amikortól nincs már öröm az elérni való tárgy megszerzésekor.
Ezt az állapotot hála az égnek ezen életemben nem tapasztaltam meg, úgy vélem volt rá lehetőségem mást testeimben megérezni.
Amikor már eljutunk arra a szemlélődési pontra, ahonnan rálátunk a másik Ember életére, arra, hogy hol is tart, akkor sokszor konstatálhatjuk, hogy bizony bőséggel vannak olyanok, akik még az anyagiakat hajszolják.
Hajszolnak valamit, aminek a birtoklásából fakadó érzésre vágynak...hogy megelégedjenek.
Pedig ilyen soha nem lesz, ha nincs meg a belső szeretettel teli viszony önmagunkhoz.
Nem lesz meg, ha a szellemi dolgokat nem tartjuk fontosnak és mindenáron az anyagot az előtérbe helyezzük.
Nagy csapda ez.
A fizikális szinten van maximum...a szellemi birodalomban nincs.
Aki megérzi azt a szellemi minőséget, ami áthatja őt, ami áthatja a testét, az megnyugszik a keresésben.
Egy megelégedettséggel teli öröm és béke érzése öleli körbe, ami már biztos kapaszkodóként a sajátja lesz.
Az egység érzés már nem akar minden áron egészségtelen módon birtokolni, mert mindennel azonos.
Ezen állapot megérzése maga a mennyország.
Ebben az állapotban egyre jobban tisztulunk...mert az az erő van bennünk, velünk, ami ne tűri meg a hazugságot...egyszerűen átalakítja IGAZSÁGGÁ.
Szeretettel,
izi
Van egy olyan pillanat, amikortól nincs már öröm az elérni való tárgy megszerzésekor.
Ezt az állapotot hála az égnek ezen életemben nem tapasztaltam meg, úgy vélem volt rá lehetőségem mást testeimben megérezni.
Amikor már eljutunk arra a szemlélődési pontra, ahonnan rálátunk a másik Ember életére, arra, hogy hol is tart, akkor sokszor konstatálhatjuk, hogy bizony bőséggel vannak olyanok, akik még az anyagiakat hajszolják.
Hajszolnak valamit, aminek a birtoklásából fakadó érzésre vágynak...hogy megelégedjenek.
Pedig ilyen soha nem lesz, ha nincs meg a belső szeretettel teli viszony önmagunkhoz.
Nem lesz meg, ha a szellemi dolgokat nem tartjuk fontosnak és mindenáron az anyagot az előtérbe helyezzük.
Nagy csapda ez.
A fizikális szinten van maximum...a szellemi birodalomban nincs.
Aki megérzi azt a szellemi minőséget, ami áthatja őt, ami áthatja a testét, az megnyugszik a keresésben.
Egy megelégedettséggel teli öröm és béke érzése öleli körbe, ami már biztos kapaszkodóként a sajátja lesz.
Az egység érzés már nem akar minden áron egészségtelen módon birtokolni, mert mindennel azonos.
Ezen állapot megérzése maga a mennyország.
Ebben az állapotban egyre jobban tisztulunk...mert az az erő van bennünk, velünk, ami ne tűri meg a hazugságot...egyszerűen átalakítja IGAZSÁGGÁ.
Szeretettel,
izi
2010. szeptember 21., kedd
mit várunk?
Mit várunk ettől a mesterséges, mű világtól?
Mi az, amit adhat nekünk?
Mostanában sokat gondolkodok ezen.
Mindig oda jutok hogy semmi éltetőt nem adhat.
Ennek ellenére úgy véljük, hogy ez így rendben van.
Hiába a sok meggyógyítatlan betegség, nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy ez az út nem építő.
Mindig van valamilyen "jó" propaganda, ami elnyomja a kétségeinket és megint beállunk a sorba, a birkák sorába(tisztelet a kivételnek).
A természettől szinte totálisan elszakadtunk.
Minden, ami természetes, az építő.
Minden, ami nem természetes, az romboló.
Ennyire egyszerű.
Ha jó mélyen belegondolnánk, hogy mi az, ami természethez közeli a napunkban, akkor bizony rájönnénk, hogy szinte semmi.
Mesterséges, mű dolgok vesznek körül és mi is Emberek már szinte mechanizálódtunk.
Annyira régen csináljuk már ezt, hogy fel sem tűnik, hogy miben "élünk".
Majd folytatom...
Szeretettel,
izi
Mi az, amit adhat nekünk?
Mostanában sokat gondolkodok ezen.
Mindig oda jutok hogy semmi éltetőt nem adhat.
Ennek ellenére úgy véljük, hogy ez így rendben van.
Hiába a sok meggyógyítatlan betegség, nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy ez az út nem építő.
Mindig van valamilyen "jó" propaganda, ami elnyomja a kétségeinket és megint beállunk a sorba, a birkák sorába(tisztelet a kivételnek).
A természettől szinte totálisan elszakadtunk.
Minden, ami természetes, az építő.
Minden, ami nem természetes, az romboló.
Ennyire egyszerű.
Ha jó mélyen belegondolnánk, hogy mi az, ami természethez közeli a napunkban, akkor bizony rájönnénk, hogy szinte semmi.
Mesterséges, mű dolgok vesznek körül és mi is Emberek már szinte mechanizálódtunk.
Annyira régen csináljuk már ezt, hogy fel sem tűnik, hogy miben "élünk".
Majd folytatom...
Szeretettel,
izi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)