Csalódunk mindig valamiben, valakiben.
Észre sem vesszük, de elvárásokkal vagyunk tele még akkor is, amikor meg vagyunk győződve, hogy bizony bennünk az írmagja sincs ennek.
Amíg ez a meggyőződés betonbunkere meg nem reped és a réseken keresztül fény nem hatol a belsejébe, addig a Hófehérke igazán mély álmát alusszuk.
Félig mérgezett fényes almákkal táplálkozunk, amik megtévesztően érettnek tűnnek.
Ízük is manipulált, ezért finom.
Önmagasztalásunk az egekig ér, miközben csak a porban kúszunk és levegőért kapdosunk.
Elvárásinkra ráeszmélve viszont egyre jobban beismerjük ezen tulajdonságunkat, egyre többször rádöbbenünk az eddigi életünkben betöltött szerepére, ami igazán rejtve volt előttünk.
Mindenkiben van elvárás:
Te benned is, csak jól gondolj bele, de ez nem baj, csak legyél tisztában vele és ezáltal ne ítélj meg másokat.
Legyen egyre több teljes pillanatod.
Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése