Ha nincs bennünk semmi egyedi, ha a sablon a mértékünk, akkor uniformizálódunk úgy, hogy közben azt hisszük tartalmas életet élünk.
Társadalmilag elfogadott alakot varázsolunk magunknak, esztétikai műtéteink kényszeres sorozataiban fuldoklunk.
Eközben elmegy mellettünk az élet, semmi természeteset nem igénylünk már, mert elfelejtettük a lényeget.
Idő előtt halunk.
Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése