2011. november 20., vasárnap

valahol a szívünk mélyén...ott legbelül...



Valahol a szívünk mélyén, ott legbelül mindenkiben él a segítőkészség, az önzetlenség. 

Sajnos sok olyan korlátunk van, ami úgy érezteti velünk, hogy szégyellnivaló az, hogy szeretettel nyilvánulunk meg...sokunk sztereotípiája az, hogy ez gyengeség. 
Mindig erősnek és határozottnak  kell, hogy lásson a nagyérdemű...ez a társadalmilag elfogadott viselkedésminta manapság. 
Ahhoz, hogy egészségesebbé váljunk egy idő után fel kell ismernünk azt, hogy a szeretet az egyedüli gyógyító. 
Minden megkülönböztetés viszont betegség teremtő. 
De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen nagy ereje van a gyűlöletnek, a másik okolásának. 
Az egyensúlyra csak a szélsőségeink ismeretében találhatunk rá. Meg kell tanulnunk, hogy az egyensúly állapota a SZERETET. 
A szeretet a mások tisztelete, de előtte az önmagunk tiszteletével kell kezdenünk. 
Amikor már minden "csökevényünkkel "tudni fogjuk szeretni magunkat, amikor már nem számít az, hogy kövérek vagyunk-e vagy túl vékonyak...akkor fogjuk megérezni, hogy tényleg FONTOSAK vagyunk!...fontosak és nem számít, hogy mit mondanak rólunk, mert MAGabiztosakká váltunk. 

Egy MAGabiztos Ember tud csak a másikon igazán segíteni(persze mindenki tud a MAGa módján segíteni, de a legideálisabban akkor, ha már önMAGában biztos. 

Tibor

Nincsenek megjegyzések: