"Egyes-egyedül azzal, hogy nem csupán az iránt érdeklődöm, amit én magam gondolok, amit én magam tartok helyesnek, hanem önzetlenül érdeklődöm minden iránt, amit Emberek gondolnak és amit elém tárnak, még ha bármekkora tévedésnek is tartom.

Minél inkább a maga saját önző véleményére támaszkodik az Ember és az érdekli csupán, a világ fejlődésének abban a pillanatában annál jobban eltávolodik Krisztustól.

Minél nagyobb felebaráti érdeklődést tanúsít mások véleménye iránt, még ha tévedésnek tartja is, a mások véleményén keresztül annál jobban rávilágít saját gondolataira, minél inkább összeveti saját, esetleg igaznak tartott gondolatait a mások talán tévedésnek tartott, de Őt ennek ellenére érdeklő gondolataival, ANNÁL INKÁBB MEGÉRZI lelke legmélyén Krisztusnak azt a mondatát, amelyet az Ő új nyelvének szellemében kell értenünk.

Krisztus így szólt:"Amit testvéreim közül a legkisebb tesz veletek, nekem tette."

Krisztus a Föld napjainak végezetéig nem szűnik meg újból és újból megnyilatkozni az Embereknek.
Így szól tehát ma azokhoz, akik meg akarják hallgatni őt:
Amit legkisebb testvéretek gondol, tekintsétek úgy, hogy én gondolom azt benne és együtt érzek veletek, amikor a mások gondolatatit a sajátotokon méritek le, felebaráti érdeklődést tanúsítotok az iránt, ami mások lelkében megy végbe.
Abban, amit legkisebb testvéretekben véleményként, életszemléletként találtok meg, engem keressetek. Így szólal meg gondolati életünk mélyén Krisztus, aki a XX. században élő Embereknek pont új módon kíván majd megnyilatkozni."

(Rudolf Steiner)