Az ami vagyok, jutalmam és büntetésem egyben azért, ami vagyok.
Nehéz ezt tudatosítani, de ettől nagyobb igazság nincs.
Minden bánat, minden öröm csak azért van jelen az életemben, mert azzal szembesülnöm kell.
Nincs apelláta.
Ha meg úgy érzem, hogy mégis van, akkor magam ellen dolgozok és megnehezítem a helyzetem.
Ezt nagyon jól tudom.
Mégis nehéz.
Nehéz, mert van valamilyen régi beidegződésem, ami a felé terel, hogy önsajnálatba essek.
Azt sugallja, hogy másokban keressem az okát a jelenlegi helyzetemnek.
Sírok belül.
De mégis erősebb vagyok attól, amikor legutoljára mentem csatába önmagamért.
Mindig egy kicsivel erősebb.
Jól esne egy ölelés magamtól.
Talán meg is kapom és felébredek ...rádöbbenek arra, hogy minden úgy jó, ahogy van.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése