Elfelejtettem írni, mert azt érzem, hogy nincs mit írnom, nincs ihletem.
Több hónapja nincs olyan lelkesedés bennem, mint régebben.
Nehezen élem ezt meg, a láng még pislákol, de nem alszik ki soha. Ebben biztos vagyok.
Mindig változunk, ezáltal a lelkiállapotunktól függően nyilvánulunk meg a materiális világban.
Van úgy, hogy tele alázatlansággal, de akár nagyon sok alázattal is.
Nehezen találjuk meg az egyensúlyt, az egyensúlyunkat, ha meg elérjük egy kis időre, akkor a mennyországban járunk, ilyenkor igazán élünk.
Sok Ismerősöm, Barátom úgy éli meg ezen állapotomat, amikor magam alatt vagyok, hogy nem értik mi van velem.
Számomra a legtermészetesebb állapot az, hogy ismét beleesek ugyanazon gödörbe, amibe jó ideje már beleestem.
Ilyenkor jönnek a megmentőim(tisztelet a kivételnek), akik egyből pozitív gondolkodásra hívják fel a figyelmem, mintha ezen módszertől hirtelen katapultként kilőnének az űrbe a gödrömből.
Rámszólnak, hogy ne legyek már ilyen negatív, mintha a negatív érzéseknek semmi létjogosultsága nem lehetne ebben a "pozitív" világban.
Persze én is voltam ugyanilyen hyper pozitív gondolkodó, amiben úgy éltem meg magam, mint sérthetetlen, amit persze idővel a felismeréseim miatt elhagytam.
A világ negatívjaival vagyunk egészek.
Nem elkülönülni kell a negatívtól, hanem felismerni, hogy minden dolog, ami elénk kerül, azzal számolnunk kell.
Elénk került, hogy megmutassa magát és ha kell, akkor beletiporjon a lelkünkbe, mert amikor önmagunk felé indulunk el, egyre több ilyen magunkba tiprást fogunk tapasztalni, ha akarjuk, ha nem.
Az önmagunk megismerésének útja nem simára kikövezett, sőt kegyetlen szembesülésekkel tarkított.
A kis Küszöbőrrel találkozunk ilyenkor, aki gátlástalanul megmutatja magunknak magunkat, hogy mit is hordozunk magunkban, mit is hoztunk, mit gyűjtöttünk életeinken át, amíg ide nem jutottunk.
Itt van az igazi szembesülés, a függöny elhúzódik.
Megláthatjuk magunkat minden csökevényünkkel együtt.
Nem szép látvány, de legalább IGAZ.
Az igazi munka elkezdődhet.
Át kell mosnunk minden érzésünket a szeretet megváltó erejével, mert nem tagadni kell, hanem átSZERETNI.
A kis Küszöb őre véd minket, hogy felkészületlenül ne juthassunk a Szellemi birodalomba, pontosabban nehogy abba az asztrál világba ragadjunk, ahol az Ellenerő éppen azon frissen ébredt lelkekre vár, aki tapasztalatlanságukban ide-oda kapkodnak és el vannak szállva maguktól.
Mert ők a legsebezhetőbbek.
Már látom, hogy van erőm kimászni a gödörből, a láng már erősebben ég ott belül a szívemben.
Legyen egyre több ideális pillanatotok.
http://www.youtube.com/watch?v=WjuIduksV-8
Szeretettel:
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése